Döbbenetes felfedezés: lehet, hogy mégis lehet alvás közben tanulni?
Ami évtizedekig a sci-fik világa volt, az most a legnevesebb tudományos lapok oldalain kezd valósággá válni: az alvás nemcsak a pihenésé, hanem a tanulásé és a kreatív gondolkodásé is lehet. Csakhogy a kutatók, akik épp feltörik az álmok kódját, egyben a leghangosabb vészharangkongatók is. Az alvás ugyanis nem egy kihasználatlan merevlemez, amire éjjelente rá lehet másolni a spanyol nyelvleckét. Hanem egy borzasztóan kényes rendszer, aminek a megzavarása pont az ellenkezőjét okozhatja: felejtést és zűrzavart.
Az egész „alva tanulás” ötlet a 20. század közepére datálódik, csak sajnos akkor a „hipnopédia” kísérletek látványosan megbuktak.
Később kiderült, hogy azok a résztvevők, akik tényleg tanultak valamit álmukban, valójában nem aludtak, csak szunyókáltak, vagyis a hangok felébresztették őket. A tudomány aztán évtizedekre elásta a témát, mint komolytalan hókuszpókuszt. Az 1932-ben piacra dobott, fonográf-alapú Psycho-phone nevű eszköz például 235 dollárba került, ami mai értéken több mint másfél millió forintnak felelne meg, cserébe annyit tudott, hogy ismételgetett pozitív megerősítéseket az alvó ember fülébe.
Az igazi áttörést az a 2021-es, több országban párhuzamosan végzett kísérlet hozta el, ami bebizonyította, hogy lehetséges a kétirányú kommunikáció az álmodókkal. Négy, egymástól független laboratóriumban (Amerikában, Franciaországban, Németországban és Hollandiában) úgynevezett lucid álmodókkal – akik tudatában vannak annak, hogy álmodnak, és képesek is irányítani az álmaikat – folytattak valós idejű párbeszédet. A kutatók a REM-fázisban (az álmok legintenzívebb szakasza) lévő alanyoknak egyszerű igen-nem kérdéseket és matematikai feladatokat tettek fel, amikre a résztvevők előre megbeszélt szemmozgás- és arcizom-jelekkel válaszoltak. És válaszoltak helyesen. „A REM-alvásban lévő személyek képesek valós időben kommunikálni” – szögezte le Ken Paller, a Northwestern Egyetem professzora. Ez volt az első objektív bizonyíték arra, hogy az álmodó elme nem egy hermetikusan lezárt világ.
Idén februárban pedig a Northwestern kutatócsapata még egy lépéssel tovább ment. Arra voltak kíváncsiak, hogy az álmokba „beültetett” problémák segítik-e a másnapi kreatív megoldást. Húsz, lucid álmodásban jártas résztvevőnek adtak megoldatlan fejtörőket, és minden feladathoz egyedi hangjelzést társítottak. Amikor az alváslaborban az alanyok REM-fázisba léptek, a kutatók lejátszották nekik a megoldatlan rejtvényekhez tartozó hangokat.
A legfurcsább csavar a történetben az, hogy a legjobb eredményt meglepő módon nem a tudatosan irányított lucid álmok, hanem a „sima”, kontrollálatlan álmok hozták.
Ez a hatás már több kutatásban is bizonyítást nyert, de a kulcs a finomhangoláson van. Mert ha a jel túl erős, vagy rosszkor érkezik, és megzavarja az alvás törékeny szerkezetét, a hatás a visszájára fordulhat. A megzavart alvás ugyanis nemhogy erősítené, de akár szelektíven gyengítheti is a reaktivált emlékeket. Az alvás ugyanis nem passzív semmittevés, hanem az agy legfontosabb karbantartási időszaka: ekkor zajlik a fontos emlékek megszilárdítása és a felesleges információk „kigyomlálása”. Ebbe a folyamatba belenyúlni rendkívül kockázatos. „
– figyelmeztetett a The New Yorkerben Thomas Andrillon, a Párizsi Agykutató Intézet alváskutatója.
Fontos tehát tisztázni, mit tudunk biztosan, és mi az, ami továbbra is csak a fantázia világába tartozik. A kutatások azt mutatják, hogy egyszerű asszociációkat valóban létre lehet hozni alvás közben.
Az is látszik, hogy az álmokban gyakorolt motoros készségek (például célbadobás) minimális, de mérhető javulást hozhatnak. De ez mind messze van attól, hogy komplex tudásanyagokat, például egy teljes érettségi tételsort töltsünk fel az agyunkba éjszaka.
Via The New Yorker
