Attól, hogy őszintén vágysz a szerelemre és a párkapcsolatra, még nem vagy idióta lúzer
Sokan túlérzékenynek, túl romantikusnak, nyálasnak, érzelgősnek, sőt gyengének és kissé gyengeelméjűnek tartják azokat, akikben erős vágy él a szerelem iránt. Akik nagyon, de nagyon szeretnének szerelmesnek lenni.
Azért tartják gyengének ezeket az embereket, mert úgy gondolják róluk, hogy képtelen uralkodni magukon, illúziókat kergetnek és nem elég erős személyiségek.
Többen viszont úgy vélik, hogy a szerelemről szóló mítoszok közül az egyik legkártékonyabb az a meggyőződés, hogy aki intenzíven vágyik a szerelemre és a párkapcsolatra, az gyenge lúzer.
Elképzelhető, hogy valakire ez igaz, ám az emberek többségére nem.
A tudomány is igazolja azt, hogy a fenti mítosz mennyire hamis. Eli Finkel, akinek a kutatási területe a párkapcsolat és a vonzalom, azt állítja, hogy a szerelmi kapcsolatod minősége kétszer annyira befolyásolja a boldogságodat, mint a karriered, a baráti kapcsolataid, vagy akár az egészséged.
Tehát pusztán az, hogy a szerelmed kezét foghatod, csökkenti a vérnyomást és a fájdalomérzetet.
Miért alakulhatott ki az a hamis elképzelés, hogy a szerelem utáni erős vágy a gyengeség jele? Például azért, mert talán azt nevelik belénk, hogy a hiányérzet rossz, ha hiányt szenvedünk valamiben, szükségünk van valamire, az szégyellni való dolog. Ezért megpróbáljuk leplezni vagy egyenesen elfojtani az érzéseinket, pedig ezzel csak romlik a helyzet. Az elfojtások miatt frusztrációk és különféle viselkedési problémák alakulhatnak ki, például manipulatív vagy passzív-agresszív magatartás.
Egy másik ok, ami miatt sokan a gyengeség jelének tekintik a szerelem iránti intenzív vágyat, az, hogy ezt olyan "nőies, lányos" dolognak gondolják.
A korábbi évszázadokban a romantikus érzelmeket a nők alakjához kötötték, a nőket pedig eleve gyengének, butának, tanításra alkalmatlannak ítélték. A 18–19. századi gondolkodásmódban a nő és a férfi társadalmi szerepét szigorúan felosztották és elkülönítették egymástól, és ezeket a szerepeket a testi felépítésből és a vélt biológiai funkciókból vezették le. Abból indultak ki, hogy a férfit erős fizikuma, racionalitása és veleszületett, természetes agressziója teszi alkalmassá a közéleti szerepvállalásra, a vállalkozásra, a gazdasági tevékenységre. A nő viszont kisebb, gyengébb, feladata, hogy jó és kedves feleség legyen, majd gondoskodó és gyengéd édesanya, aki szerelmével és szeretetével teremt férje és gyermekei számára meleg, biztonságos otthont. Mély és erős érzelem=nő=gyengeség.
Ken Page, aki pszichoterapeutaként dolgozott, azt írja, hogy munkája során azt tapasztalta: akik a legerősebben vágynak a gyengédségre, azok találnak rá biztosabban. A szerelmet megtalálni és fenntartani is kemény munka. Azok, akik a többet törődnek a kapcsolattal, hajlandók erre a kemény munkára. És minél jobban vágyunk a kapcsolatra, annál sikeresebben fogjuk megtalálni.
Mit tehetsz azért, hogy igenis erősítsd a szerelmes énedet, az önbizalmadat és közelebb kerülj a vágyott kapcsolathoz?
Először is fogalmazd meg magadnak őszintén, hogy mire vagy kire vágysz. Tudatosítsd magadban, hogy szükséged van a szeretetre és a szerelemre. Ha tetszik valaki próbáld magadat beleképzelni a másik helyébe, próbáld elképzelni, mit érez, mit gondol.
Ezután kicsit tervezz, gondold át, mi lehet a következő lépés, mit tehetsz az adott szituációban: várod a közeledését vagy te közeledsz, esetleg nagyot lépsz, és randira hívod?
Szerelmesnek lenni, felvállalni az érzelmeket nem a gyengeség, hanem éppen az erő jele. Az, hogy a csalódás vagy csalódások ellenére sem gubózol be, hanem újra és újra megpróbálod, vállalva az esetleges kudarcot is, pont azt jelzi, mennyi erő lakozik benned.