GYEREK
A Rovatból

10 jel, hogy életed férfija a lehető legdurvább módon árul el – és még csak nem is kell hozzá félrelépnie

A lista fájni fog, de jobb tudni, mint hirtelen összeomló romok alatt rekedni.

Megosztom
Link másolása

Amikor az emberek a megcsalásról beszélnek, a legtöbb fejben azonnal egy hotelszoba, egy idegen parfüm illata vagy egy félresikerült Tinder-swipe jelenik meg. De a valóság az, hogy az árulás nem mindig jár szexszel. Van, amikor sokkal alattomosabb, lassabban csöpögő méreg.

A lojalitás nem csak arról szól, hogy kivel fekszik le a társad, hanem arról is, hogyan bánik veled a mindennapokban.

És sajnos a legrosszabb elárulások közül sok teljesen hétköznapi. Lassan kúszik be a kapcsolatba, és csak akkor veszed észre, amikor már régóta rohad a lábad alatt a padló.

Íme tíz jel, amivel pszichológiailag, érzelmileg és emberileg is csúnyán hátba lehet szúrni valakit. A lista fájni fog, de jobb tudni, mint vaksötétben tapogatózni.

1. A hátad mögött beszél rólad

Kevés dolog rombol jobban, mint amikor kiderül: a partnered rólad panaszkodik másoknak. Nem kicsit, nem egyszer, hanem következetesen. Ha a barátai, a családja vagy a kollégái hirtelen máshogy viszonyulnak hozzád – csípősebben, szarkasztikusabban, tiszteletlenebbül –, akkor valószínűleg nem te változtál meg. Hanem ő mesélt olyat, aminek te nem örülnél.

Ez nem csak a hírnevedet rombolja. Ez a bizalom legintimebb rétegeit darálja le.

2. Szórakozik a pénzével

Nem kell kaszinófüggőnek lenni ahhoz, hogy a pénzügyi árulás megtörténjen. Elég néhány titkos olyan kiadás, amit te soha nem hagytál volna jóvá. Amikor valaki a közös kasszát kockára teszi, nem csak a bankszámlát nullázhatja le. Az egész biztonságérzetedet. Az otthonod alapjait. És ez az egyik legnehezebben helyrehozható törés.

3. Komoly döntéseket hoz nélküled

Egy kapcsolatban a „mi” a kulcsszó. Amikor ő egyedül hoz meg komoly döntéseket –

munkahelyváltás, külföldre költözés, hitelfelvétel, gyerekvállalás kérdése – és te erről csak utólag értesülsz, akkor valójában azt üzeni: te nem vagy tényező.

Ez nem csak tiszteletlenség, igen, ez durva árulás.

4. Másokat helyez eléd

Nem baj, ha van munkája, barátai, hobbija. Az a baj, ha mindig azok az elsők – és te sosem. Amikor folyton a főnökének próbál bizonyítani, a haverokkal lóg, vagy

új embereket próbál lenyűgözni, miközben téged hanyagol, azzal világosan jelzi: te vagy a B-terv.

Ez a háttérbe szorítás lassan, de biztosan teszi tönkre a kapcsolat alapjait.

5. Eltűnik, amikor szükséged lenne rá

Az egyik legszomorúbb árulás nem látványos. Nem ordít, nem tör-zúz. Egyszerűen csak nincs ott, amikor kellene. Amikor segítséget ígért, de lelép. Jönnek a költöztetők? Neki sürgősen be kell mennie dolgozni. Amikor támogatást várnál, és eltűnik. Legyen az gyerekszülés utáni magadra hagyás, amikor nem ér rá veled lenni, ha egészségügyileg nem vagy a topon, vagy jön a változókor és ő látványosan kiszáll a családi életből...

A lojalitás próbája nem a nyaralás, hanem a nehéz időkben mutatott viselkedés.

Ha akkor nem számíthatsz rá, amikor igazán szükséged lenne rá, azzal világossá válik: ő nem társ.

6. Elpletykálja a titkaidat

Van egy régi, kínos történeted? Egy érzékeny titkod, amit csak neki mondtál el? És hirtelen az egész család/baráti kör tud róla? Na, az igazi árulás.

Vannak belsős vagy családi poénjaitok és egyszer csak azt veszed észre, hogy a unkahelyén azzal villog?

A titkok, a privát információk megosztása – akár viccből, akár a figyelmet keresve – gyakorlatilag olyan, mintha eladná a kapcsolatotok intimitását aprópénzért.

 

7. Titokban tartja, kikkel találkozgat

Mindenkinek lehetnek saját barátai. De ha sosem tudod, merre jár, kikkel, mivel tölti az idejét, és direkt kirekeszt téged a társasági köréből, a kedvteléseiből, az nem függetlenség. Az rejtőzködés.

Ha nem enged közel a világához, azzal azt jelzi: van, amit nem akar, hogy láss.

És ez sosem jó jel.

 

8. Folyamatosan megszegi az ígéreteit

Az árulás néha banális dolgokból épül fel. A be nem tartott ígéretekből. A „majd holnap” típusú kifogásokból. Az elmaradt segítségekből. Évek óta kéred, hogy segítsen a hálószobátok bútorainak átrendezésében? Megígéri? Igen. És? Megtörtént már?

Ha valaki újra és újra cserben hagy – kicsiben vagy nagyban –, az lassan úgy csapódik le benned, hogy egyszerűen nem lehet rá számítani.

És innentől kezdve a bizalomnak vége.

9. Titkolózik

Nem kell minden egyes új kollégát vagy kolléganőt bemutatni. De ha soha semmit nem oszt meg a munkájáról, ha minden váratlan utazás vagy túlóra gyanúsan ködös, akkor az több mint fura.

A túlzott titkolózás gyakran annak a jele, hogy valamit rejteget. És lehet, hogy nem egy harmadik személyt, hanem egyszerűen csak azt, hogy máshol és máshogy akar élni, mint ahogy veled lehet.

10. A függősége fontosabb, mint te

Lehet szerencsejáték, alkohol, pornó, esetleg munka vagy bármi más. A lényeg: ha a függőség az első helyen áll, és minden mást – téged, a közös életeteket – háttérbe szorít, azzal világos üzenetet kapsz.

A függő ember első számú lojalitása mindig a szenvedélyéhez kötődik. Nem hozzád.

És ez a legkeményebb árulás: amikor nem is egy másik emberrel szemben maradsz alul, hanem egy tárggyal, szokással vagy kényszerrel szemben veszíted el a társad.

+1 Nem csak félrelépéssel lehet elárulni valakit

A megcsalás klasszikus értelemben testiséget jelent. De az igazi pusztítás sokszor ezekből a láthatatlan árulásokból jön: pénzügyi titkokból, elhanyagolásból, megszegett ígéretekből, titkok fecsegéséből.

A közös nevező mindig ugyanaz: a bizalmad elárulása. És a bizalom sérülése sokszor mélyebb sebeket ejt, mint egy félrelépés.

Ezért ha bármelyik pontot felismerted, ne legyints rá. Mert ez nem csak apró repedés. Ez az alap megreccsenése. És abból nagyon ritkán épül stabil ház.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
Falatnyi bikiniben mutatta meg hatalmas babapocakját Szandi lánya
Bogdán Blanka 24 óráig elérhető Instagram-sztoriban osztott meg magáról képeket. A 27 hetes terhes kismama első gyermekét várja, aki az énekesnő, Szandi első unokája lesz.

Megosztom
Link másolása

Megérkezett a kötelező bikinis babapocak-fotó.

Ezúttal Szandi lánya, az Amerikában élő Bogdán Blanka jelentkezett be a műfajban.

A 27 hetes kismama egy falatnyi fekete bikiniben mutatta meg, mekkora a pocija.

Bogdán Blanka egy 24 órán át látható Instagram-sztoriban tette közzé a képet.

Blanka és férje, Ricardo már korábban bejelentette, hogy kislányt várnak.

A nagy távolság ellenére a nagymama-jelölt Szandi is igyekszik minden fontos pillanatnál ott lenni. Az énekesnő áprilisban látogatta meg a lányát, a nagy, videóra is vett tavaszi találkozás pedig jelezte, hogy a családi kötelék simán átíveli az óceánt is. Szandi a lapnak elárulta, mennyire várja már a kicsi érkezését.

„Most már alig várom, hogy a karomban tartsam a kis unokámat” – mondta az énekesnő.

A baba érkezését szeptemberre várják.

Már az is kiderült, hogy a kislányt Hazelnek fogják hívni.

Az egész babaprojekt hivatalosan március 8-án, a nemzetközi nőnapon robbant be a köztudatba, amikor Blanka egy tökéletesen megkomponált tengerparti videóval tudatta a világgal a nagy hírt. A felvételen férjével együtt mutatták meg a friss ultrahangképet.

A mostani bikinis fotók egy tudatosan és a nyilvánosság előtt építkező családi történet legújabb állomását jelentik, ami egy villámgyorsan elmélyülő szerelemmel indult. Blanka és brazil származású férje, Ricardo a megismerkedésük után fél évvel már az eljegyzésnél tartottak, amit egy titkos vegasi esküvő követett, most pedig már a közös gyermekük érkezésére készülnek a napfényes Amerikában.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
„Ne legyen felismerhető” – Kátai-Németh Vilmos 5 pontban szabta meg, hogyan írjon a sajtó a bántalmazott gyerekekről
Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter a Facebookon tett közzé útmutatót a sajtó számára. A posztban a traumaérzékeny kommunikáció alapelveit részletezi a gyerekeket érintő ügyekben.

Megosztom
Link másolása

Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter a Facebook-oldalán tett közzé egy öt pontból álló útmutatót arról, hogyan kellene a tartalomgyártóknak és a sajtó képviselőinek a gyerekeket érintő érzékeny témákról, például az elszenvedett traumákról kommunikálniuk.

A miniszter az első pontban a tartalomgyártó motivációinak tisztázását kéri a bántalmazással, traumával kapcsolatban. „Tisztázd magadban, hogy miért foglalkozol az üggyel!

A traumaszenzitivitás alapja, hogy nem használod ki és fel a másikat; a célod nem lehet önös érdek.

Lehet, hogy az adott témáról éppen sokan és sokat beszélnek, de ez ne befolyásolja azt, hogy te milyen traumaszenzitív szempontokat gondolsz át, mielőtt elkészítesz egy anyagot.”

A traumaérzékeny látásmód abban is megjelenik, ha a rendszerszintű problémákra is felhívod a figyelmet.

A második pont a „traumalencsén” keresztüli szemléletet hangsúlyozza, amely szerint egyszerre kell figyelni az érintett sérülékenységére és megmutatni az erőforrásait.

A harmadik pont a szavak erejére hívja fel a figyelmet. A poszt szerint kerülni kell azokat a kifejezéseket, amelyek az érintettet stigmatizálják, vagy úgy tüntetik fel a bántalmazást, mintha ő is közrejátszott volna benne.

„Ne használj megbélyegző, obszcén, durva vagy trágár megfogalmazást, akkor sem, ha tudod, hogy az figyelemfelhívó, és ezáltal akár több emberhez eljuthat a tartalom!”

A negyedik pont a „do no harm” alapelvet részletezi, mely szerint

„az érintett / áldozat / túlélő jólléte alapvető fontosságú. Nem okozhatsz neki kárt.”

Kátai-Németh arra is kitér, hogy a közönségben is lehetnek hasonló traumát átélt emberek. Ezért javasolja a trigger warning használatát, a segítő szervezetek elérhetőségeinek megadását, és a tartalom fokozatos felépítését.

Joga van ahhoz, hogy ne érje bántás, visszaélés vagy kihasználás.

Az ötödik, befejező pont a tartalomgyártást folyamatként kezeli. „Az áldozat magánéletének védelme fontos alapelv, amelynek jóval szélesebb a tartalma annál, mint hogy ne legyen felismerhető.

Az érintett / áldozat / túlélő jogainak védelme nem csupán annyit jelent, hogy a nevét nem hozod nyilvánosságra, és az arcát eltakarod.

Joga van ahhoz, hogy megfelelő és teljes körű tájékoztatást kapjon. Joga van ahhoz, hogy elmondhassa a véleményét, és az számítson is. Ezt a folyamat egészében tartsd szem előtt” – zárul a miniszter útmutatója.

A bejegyzés időzítése nem véletlen, május 31-én, vagyis május utolsó vasárnapján éppen a gyereknapot ünnepeljük.

Kátai-Németh Vilmos május 12-én, parlamenti bizottsági meghallgatásán átfogó reformokat és egy önálló gyermekvédelmi ombudsman intézményét ígérte. A mostani útmutatót azután tette közzé, hogy múlt csütörtökön a rendőrség nagyszabású akciót tartott a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató telephelyein, ahol öt embert gyanúsítottként hallgattak ki és egyet őrizetbe vettek. Az esetet követően a miniszter személyesen egyeztetett az intézmény vezetőivel a rendszer átvilágításának szükségességéről.

<iframe src="https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Ftisza.budapest.09oevk%2Fposts%2Fpfbid02adWDCUbaBaDpRQRcGWgPPuUr4WLkrsBm759W89wHTQuhkg8asBsBXLh4LPSoXpUil&show_text=true&width=500" width="500" height="565" style="border:none;overflow:hidden" scrolling="no" frameborder="0" allowfullscreen="true" allow="autoplay; clipboard-write; encrypted-media; picture-in-picture; web-share"></iframe>


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
A kulcsos gyerekek még tudták, amit a maiak már nem - és ennek felnőttként fizetik meg az árát
A 60-70-es évek kulcsos gyerekeinek önállósága olyan készségeket fejlesztett, mint a problémamegoldás és az önszabályozás. A mai gyerekkorból hiányzó tapasztalatok a felnőtt életben ütnek vissza.

Megosztom
Link másolása

A kulcs ott lógott a nyakukban – nemcsak a lakásajtóhoz, hanem a saját életükhöz is. Míg a hetvenes években a „majd megoldod” a mindennapok alapja volt, ma a szülői chatcsoportban már azelőtt megszerveződik a mentőakció, hogy a gyerek egyáltalán észrevenné, hogy otthon maradt a tornacucc.

A nagy kérdés, ami most már tudományos kutatások tucatjait is foglalkoztatja, hogy ezzel a nonstop készenléttel nem csinálunk-e magunknak egy sokkal nagyobb bajt, mint egy otthon felejtett uzsonna.

A helyzet ugyanis az, hogy miközben a városok veszélyesebbek, a forgalom nagyobb, és a hírek is zörnyűbbek lettek, valami más is megváltozott – írta a témát körbejáró cikkében a Dívány.hu is. A gyerekkori unalomra, erre a régen teljesen természetes állapotra ma már ott a digitális „pótlék”, a konfliktusokra pedig ott a szülő, aki egy telefonhívás után már rohan is igazságot tenni a homokozóban. És miközben a szándék a legjobb – védeni, óvni, segíteni –, a tudomány egyre hangosabban jelzi, hogy a túltolt gondoskodásnak ára van.

És itt jön a lényeg, a friss tudományos csavar. Egy idén megjelent, nagyszabású metaelemzés kimutatta, hogy a gyerek minden lépését kontrolláló, túlvédő nevelés és a serdülőkori szorongásos, depressziós tünetek között kicsi, de statisztikailag kőkeményen kimutatható kapcsolat van. A kutatók persze óvatosak: ez nem jelenti azt, hogy a túlféltés egyenesen depressziót okoz, de a minta gyanúsan következetes, több kultúrában is.

A hétköznapok nyelvére fordítva ez azt jelenti, hogy ha egy gyerek ritkán kap esélyt arra, hogy maga másszon ki a slamasztikából, akkor nehezebben épül fel benne az az alapélmény, hogy „képes rá”.

Ezt támasztja alá egy korábbi, szintén a témába vágó áttekintés is, amely a meleg, támogató szülői jelenlétet élesen elválasztja a túlkontrolláló viselkedéstől. Az üzenet az, hogy a kettő nem ugyanaz. Attól, hogy nem oldod meg a gyerek helyett a vitát a barátjával, még nem vagy rossz szülő. Sőt. A kutatások szerint éppen

az apró, mindennapi súrlódások – „most nem sikerült”, „ma nem én nyertem” – tanítják meg a gyereket a legfontosabb leckére: az önszabályozásra.

Arra, hogy képes megnyugodni, újratervezni és higgadtan segítséget kérni, ahelyett, hogy minden frusztrációnál azonnal a felnőtt mentőövért kapkodna.

És hogy mit lehet tenni? A válasz meglepően egyszerű: vissza kell engedni a játékba a vállalható kockázatot. A kutatók ma már nem a veszély szinonimájaként, hanem a fejlődés motorjaként tekintenek a kockázatosabb szabadtéri játékokra.

Felmászni arra a fára, ügyetlenkedni a társas kapcsolatokban, beverni a térdet, és közben megtanulni, hol a határ

– ezek mind-mind olyan tapasztalatok, amikkel a gyerekek többet nyernek, mint amennyit egy horzsolással veszítenek.

A lényeg az egyensúlyon van, azon, hogy a teljes burok helyett egy biztonságos, de kihívásokat is rejtő „gyakorlóterepet” biztosítsunk. Az életkornak megfelelő, apró önállósági lépések – egy egyedül teljesített út a boltba, egy önállóan megoldott konfliktus – építik azt a belső tartást, amire a kulcsos gyerek generációjának talán több jutott, nekünk pedig tudatosan kell visszaadnunk a gyerekeinknek.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
„Szinte tabu volt kutatni” – a tudósok elképesztő dolgokat állítanak a magzatokról
Dr. Joel Frohlich idegtudós szerint a tudat kutatása sokáig a filozófusok területe volt, de a modern technológia áttörést hozott. Az új módszerekkel már a magzatoknál is képesek kimutatni a mintázatfelismerést, ami a munkamemória egyik alapköve.

Megosztom
Link másolása

Hogy mikortól beszélhetünk egy ember esetében tudatról, tudatosságról, sokáig vita tárgya volt. Sőt. Tiltott zóna a neurológusoknak, ahogy azt Dr. Joel Frohlich idegtudós is elmondta. „Meglepően kevés kutatás folyt arról, hogy mikor kezdődik a tudat. A tudat sokáig a filozófusok hatáskörébe tartozott. Az idegtudományban szinte tabu volt kutatni, talán az utóbbi 10-20 évig” – nyilatkozta a BBC Science Focusnak.

De mostanra a technológia eljutott odáig, hogy már nem egyetlen, megfoghatatlan jelet keresnek, hanem egy egész jelzés-csomagot. A kutatók ezt „klaszter-alapú” megközelítésnek hívják, ami annyit tesz, hogy több apró jel – agyi aktivitás, ingerekre adott válasz, a figyelem jelei – együttes megléte alapján vonnak le következtetéseket. Frohlich szerint ugyanis egyetlen jelben nem lehet vakon megbízni, de ha több is egyszerre jelenik meg, az már elég gyanús.

„Ha a mini-jelek konvergenciáját látjuk, az elég jó mutatója annak, hogy a tudat éppen kialakulóban van.”

 

A leginkább elgondolkodtató az egészben, hogy a tudatosság egyes jelei már a méhen belül is kimutathatók. Az egyik ilyen jel a mintázatok felismerése. Képzeld el, hogy hallasz egy sorozatot: Bip-bip-bip-BÍP. Ezt ismételgetik, majd hirtelen jön egy Bip-bip-bip-bip. Ha feltűnik a változás, akkor a munkamemóriád működik, ami a tudat egyik jele. Nos, német kutatók ezt a hatást kimutatták a terhesség késői szakaszában lévő magzatoknál is.

Egy másik kísérletben pedig arcra emlékeztető fénypontokat vetítettek a terhes anyák hasára, és a magzatok a fejükkel, sőt, a szemükkel is követték a fényeket. Bár Frohlich szerint vita tárgya, hogy a magzat mit lát valójában. „Senki sem ért igazán egyet abban, hogy a magzat valami olyasmit lát-e, ami egy arcra hasonlít, vagy inkább csak egy fénypacát.”

És mielőtt bárki újranyitná az abortuszról szóló vitákat, a kutatók gyorsan lehűtötték a kedélyeket. Ezek a jelek ugyanis leginkább a harmadik trimeszterre jellemzőek, ami bőven a legális terhességmegszakítás időhatárán túl van.

Frohlich szerint az agy biológiai kapuja, a talamusz és az agykéreg közötti kapcsolat csak a 24-26. hét környékén épül ki.

„Addig nem igazán beszélhetünk valószínűsíthető tudatról – legalábbis abban a formában, ahogy mi ismerjük; tele a külvilágból érkező érzetekkel” – tette hozzá. Az újszülötteknél megfigyelt, nyugalmi állapotért felelős agyi hálózat (az úgynevezett alapértelmezett hálózati mód) is legfeljebb kezdetleges formában van jelen.

Az utóbbi időszakban egyébként is a méhen belüli folyamatok kerültek a fókuszba. A „korai tanulás” gondolatát például olyan könnyen emészthető kutatások erősítették, mint az, amelyik kimutatta, hogy az anya étrendje befolyásolja a gyerek későbbi ízlését, így akár már a méhen belül meg lehet szerettetni vele a zöldségeket. Egy másik tanulmány szerint pedig a klasszikus zene bizonyítottan nyugtatóan hat a magzatokra. Ezek a hírek mind azt jelzik, hogy a magzat egy aktív, a környezetére reagáló lény, ami tökéletesen előkészítette a terepet a mostani, a tudat korai jeleiről szóló tudományos vitának.

Via Sciencefocus


Megosztom
Link másolása