Ha ez az 5 dolog megtörtént veled gyerekkorodban, sokkal nagyobb a hajlamod a szorongásra és a depresszióra
Van egy (félig tréfás) mondás, miszerint egész életünkben a gyerekkorunkat heverjük ki. És tulajdonképpen van is ebben valami. Abban minden pszichológus, pszichiáter egyetért, hogy a gyermekkori traumatikus élmények később, már a felnőtt életünkben szinte bármikor előtörhetnek, és látszólag a semmiből nagyon kellemetlen neurózissá állhatnak össze. Depresszió, szorongás, pánikbetegség - gyötrő állapotok, mindennapi poklok, amelyeknek sokszor sejtjük az okát, de még többször nem. Ha aggasztó tüneteket észlelünk magunkon, még nem kell kétségbe esni, de tanácsos minél hamarabb szakemberhez fordulni. A lélekgyógyászok azonban abban egyet értenek, hogy ha az alábbi öt dolog a gyermekkorodban jelen volt, akkor sokkal nagyobb a hajlamod a felnőttkori szorongásra és egyéb neurózisra, mint másoknak.
#1 Sokat csúfoltak
Egy 2013-as tanulmányban, amelyet neves pszichiáterek állítottak össze, azt állapították meg, hogy a gyermekkori, csoportos "terrorizálás", ismertebb nevén csúfolódás és "heccelés" áldozatai sokkal nagyobb arányban válnak neurotikussá fiatal felnőtt koruktól, mint azok, aki a hangadók voltak a csúfolódásban. Ha ilyesminek voltál kitéve gyermekkorod egy részében, akkor a szorongás, pánikbetegség, depresszív tünetek bármikor kijöhetnek rajtad, a lelked ugyanis "megjegyzi" a traumát, a megsemmisülés érzését, és ez bármilyen nehezebb élethelyzetben felszínre törhet.
#2 Valamelyik szülőd neurotikus volt
Esetleg mindkettő. A hajlam persze öröklődhet is, de a szakemberek szerint egy szorongásos zavarral küszködő szülővel a gyerek annyira képes azonosulni, hogy önkéntelenül "lemásolja" annak válaszreakcióit. A gyerekek megérzik a felnőttekben az idegességet, a pánikot, az apátiát, akármennyire is igyekeznek palástolni. Később, felnőttként ezek a pszichés "megküzdési minták" köszönnek vissza a gyerek viselkedésében is. Akár akarja, akár nem. A szülők neurózisa tehát egy kifejezetten erős hajlamosító tényező.
#3 "Túlféltettek"
Vagyis a szüleid annyira óvtak mindentől, hogy semmilyen, akárcsak kicsit is rizikós játékba, tevékenységbe nem engedtek belemélyedni. Nem eshettél le a fáról, mert nem mászhattál fel rá, még egy alacsony ágra sem. Nem találhatott el a focilabda. Nem karmolhatott meg egy szúrós bokor tövise, mert még csak ki se tehetted a lábadat a szabadba. Egy másik tanulmány szerint az a gyerek, aki soha, semmilyen kis rizikónak nincs kitéve, nem tanulja meg, hogy az életben néha veszíteni is lehet, sőt kell. Ez felnőttkorban rengeteg pszichés problémát okozhat. Ezek az emberek ugyanis nem rendelkeznek megfelelő lelki immunrendszerrel.
#4 Konkrét traumák és stresszes időszakok
Válás, akár válások, a szülők közötti veszekedések, gyakori költözés, folyton változó-hullámzó világ, egy szeretett nagyszülő (akár szülő) korai elvesztése, családon belüli erőszak, bántalmazás. Gyermekkori traumák, amelyeket bármennyire is igyekszünk feldolgozni, és túllépni rajta, sőt, tudomást se venni róla felnőttkorukban, bizony időnként bekopogtathatnak az ajtónkon. Mentális problémák formájában.
#5 Érzelmileg rideg környezet
Lehet, hogy a szüleid nagyon szerettek, csak éppen nem tudták megfelelően kimutatni. Az érzelmileg tartózkodó, hideg szülők óriási károkat tudnak tenni a gyerekük pszichéjében. Egy gyereknek állandó megerősítésre, pozitív visszajelzésekre, és igen, simogatásra, "babusgatásra" van szüksége. Ha ezt nem kapja meg, később sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy mentálisan instabillá válik, elveszti a talajt a lába alól, szorongásos lesz, és összezavarodnak a saját érzelmei is.
MysticalRaven (Címkép: Pexels)