LIFE

    „A pénz miatt jöttünk ki. De nem amiatt nem megyünk haza” – fiatal magyarok Skóciában

    ‘Nincs kolbászból a kerítés, dolgozni kell, de meg is becsülnek érte. És mindenki kedves. Embernek érzed magad, azt, hogy vagy valaki. Soha többé nem megyünk haza.’
    Sassy - sassy.hu
    2022. január 24.


    Megosztom
    Link másolása

    Bevallom, belesajdult a szívem, amikor első skóciai estémen a fenti szavakat hallottam huszonéves házigazdáim szájából. Patrícia hat éve él kint, egyedülálló anyaként neveli kislányát, aki már ott született. Henrik, az öccse három éve ment utána, egy tetőfedő vállalkozásban dolgozik. Van, hogy heti hét napot, önként, mert a hétvégi műszak óriási pluszpénz, és egyelőre még bírja.

    Kanalaztam a minden földi jóval megpakolt húslevest (a kedvemért főzték), és néztem a két “gyereket”, akik otthon egy ideig a szomszédaink voltak, láttam őket felnőni. Soha nem gondoltam bele, hogy a kilátástalanságból, az elöregedő, munkanélküliekkel zsúfolt magyar vidék reménytelenségéből hogyan fognak kitörni. És most ott ültem, néztem Patrícia trendire nyírt, platinaszőke fejét, Henrik arcfelismerős iPhone-ját, amellyel karácsonyra lepte meg magát, mert régóta vágyott rá, és a keresetéből végre megtehette, gond nélkül. Otthon lakatosként dolgozott, minimálbérért, aztán a vállalkozó egyszer csak nem fizette ki. Akkor döntött úgy, hogy dobbant.

    “A pénz miatt jöttünk ki, igen. De nem amiatt nem megyünk haza. Majd meglátod.” – mondták. Öt napom volt arra, hogy “meglássam”. Hogy kikutassam az okot: miért nem akarnak soha többé hazajönni. Pedig szerető családjuk van itthon, lenne kihez. Mégsem.

    Öt nap csak a benyomásokra elég, tudom. De minden illatot, tájképet, emberi gesztust, színt, fénysugarat és infót úgy szívtam magamba, mint egy szivacs. Hogy Skócia gyönyörű, még januárban is, harsogóan zöld a fű, vadregényes a táj, árnyasak a lankák, haragos vizűek a tavak, ezerféle színű az ég, és igen, vannak fekete birkák mindenfelé, azt gondolom, sokan tudják. Az időjárás szeszélyes, hol esik, hol kisüt, de ez sem újdonság. Későn sötétedik, és későn világosodik. A levegő a sok zöld miatt (előírás, hogy mennyi területet kell zölden meghagyni) oxigéndús, nehéz, először álmosító. De most inkább mondok néhány olyat, ami – nekem legalábbis – tényleg új volt.

    A gyógyszerek többsége ingyen van. Mármint a vénykötelesek. Ha csak bemész egy Pharmacyba (a patika és a drogéria egyfajta egyvelege, ott ez van), és veszel egy doboz fejfájás-csillapítót, azért fizetsz. De ha elmész a háziorvoshoz, aki felír neked egy antibiotikumot meg egy lázcsillapítót, vagy komolyabb esetben, mondjuk öregeknél vérnyomás-csökkentőt, az egy fillérbe se kerül.

    Ezt sokáig nem hittem el egyébként, azt hittem, viccelnek, aztán egy társaságban egy skót visszakérdezett: “Miért, ti mire fizetitek a tébét?” Elgondolkoztam. Tényleg, mire is?

    Nincs borravaló és hálapénz. Egyáltalán. Az orvosok, nővérek köszönőkártyát kapnak a páciensektől, még egy műtét vagy szülés után is. Amikor egy étteremben én álltam a cechet, és megkérdeztem a pincért, hogy a szervizdíj benne van-e a számlában, megütközve nézett rám, nem tudta, miről beszélek. Harmincöt és fél font volt a végösszeg, én a kártyámról harminchetet húzattam le. Ez nemhogy borravalónak, de udvariassági gesztusnak is halvány. A pincér mégis úgy hálálkodott, mintha az édesanyja életét mentettem volna meg. Aztán fél órát dumált az étterem melletti festői tóról, hogy ugye tetszik nekem, és képzeljem el reggel, amikor a pára úszik a víz fölött, ő úgy imád itt dolgozni... olyan aranyos volt, hogy nevettem, mint egy gyerek. Mintha infúzióban adtak volna be nekem egy jó adag életörömöt.

    A skót így első blikkre amúgy is az egyik legkedvesebb nép, amellyel valaha találkoztam. A Glasgow melletti kisváros, ahol laktam, olyan, mint egy nagy falu. Egy nap az utcán ültem egy padon, és egy idősebb úriember odaszólt: "Élvezze a szép időt, az isten áldja meg, szép napot."

    Öt perc múlva egy fiatalabb hölgy mosolygott oda: "Napozzon, ugye, milyen jó egy kicsit ücsörögni?" Aztán hazafelé még vagy hárman elegyedtek szóba velem. Nem mondom, hogy mindent értettem (a skót akcentus komoly kihívás), de elég volt mosolyogva visszabólogatni, vagy egy “Hiya”-t odabökni (általános köszönés), elégedettek voltak vele. De Glasgow belvárosában is, egy üzletben a velünk lévő lánykával egy megtermett férfieladó vagy tíz percig bolondozott, bújócskázott vele, a kislány gurgulázva nevetett, mi meg nyugodtan shoppingolhattunk.

    Az ügyintézésről csak annyit, hogy amikor a kicsi gyerektartása valami banki hiba miatt pár napot csúszott, Patrícia felhívta a gyámhivatalt, és az ügyintéző az adatok bemondása után azt mondta: “Kérem, várjon egy pillanatot, mindjárt felhívjuk az apát, hogy mi a gond.” Ott, helyben felhívták a másik felet, nem volt ám 30 napos levelezgetés, meg százmillió papír, meg hat példányos kérelem, meg határozat, meg bíróság. Két nap múlva megérkezett a pénz.

    Az árakról: a minimálbér 1000-1200 font (430-520 ezer forint között). A lakásbérlet tényleg nem kevés, meg van kommunális adó (önkormányzati), egy viszonylag olcsó lakás is havi 500 font körül van, plusz kb. 80-100 font rezsi, tehát így együtt 250 ezer forint fölött kóstál (bár lassan már itthon is).

    De az élelmiszerárak szinte teljesen ugyanazok, mint itt, bár a pandémia és az infláció természetesen őket is sújtotta, és nekem úgy tűnt, a ruháké is, bár tény, hogy épp egy óriási leárazás-hullámba futottam bele.

    De azok is nagyon gyakoriak, és általában 50-70%-os csökkentést jelentenek. A legnagyobb skót bankok egyébként külön skót bankjegyeket is kiadnak, az árfolyamuk ugyanaz, mint az angol fonté, csak máshogy néznek ki. Az öt és tíz fontos címletek például újabban eltéphetetlen, vízálló anyagból készülnek. Ez nagyon jól jön néha...

    Dolgozni kell, igen. A Brexit előtt könnyebb volt, ha megérkeztél az országba, és megigényelted a National Insurance Numbert (tébé-szám), már vállalhattál is munkát, és egészségügyi ellátást is kaptál. Most már körülményesebb az ügyintézés, de ott is jócskán van munkaerőhiány, azért megoldható kimenni. Akik már ott vannak évek óta, természetesen a régi szabályok szerint élnek és dolgoznak az országban.

    A nyelvtudás természetesen nagy előny, de hamar bele lehet tanulni, főleg egy fiatalnak. Azok a skótok, akikkel én beszéltem, viszonylag egyszerűen fogalmaznak, nem várnak el mástól sem irodalmi magaslatokat. Egy kismamát csak egy évig támogat az állam, utána csak akkor, ha dolgozik (akár félállásban is), vagy tanul. Patrícia régebben egy autószalonban dolgozott, azután fodrásziskolába járt, annak a teljes költségét is fizették. “Itt az a hozzáállás, hogy ha látják, hogy dolgozol, tanulsz, odateszed magad, akkor megbecsülnek. De ingyen élni nem lehet” – mondták a házigazdáim.

    “Az igaz, hogy a 3-4-szeresét megkeressük annak, amit otthon tudnánk. De én azt szeretem Skóciában, hogy az emberek nem depisek, nem nyavalyognak állandóan, nem keverik a [email protected], otthon már megőrülök ettől. Ezért nincs is honvágyam. Itt emberszámba vesznek. Ha dolgozol, ha rendes vagy, akkor itt tényleg vagy valaki. És látsz magad előtt egy jövőt.”

    Nem tudtam nem megérteni őket. A nyugalom, a biztonságérzet, és önmagában az a tény, hogy a skótok “csak úgy”, egy jó szóval is minden nap megsimogatják egymás lelkét, nekem is bőven elég volt ahhoz, hogy szinte egy másik bolygón érezzem magam. Néztem a kislányt, aki már skótként fog felnőni, nem magyarként, még ha beszélni is fogja az anyanyelvét. Aztán csak annyit mondtam: “Azért egyvalamire hadd kérjelek meg benneteket: ne utáljátok meg a magyarokat. Rengeteg jó fej van otthon is. Csak ránk jobban ránk járt a rúd, mint a skótokra.”

    Hallgattunk. Volt valami kimondatlan szomorúság közöttünk, három magyar között, akik a kontinens túlsó felén ültek, egy szépen berendezett lakásban. Aztán az utolsó estén, úton a repülőtérre üvöltettük a kocsiban a zenét, visongva nevettünk, egy kis időre húszévesnek éreztem magam én is. Kicihelődtem a csomagommal, puszit nyomtam mindhármójuk fejére, és elindultam – haza. És arra gondoltam: értem én, gyerekek. A pénz hozott ki benneteket, de ami talán örökre itt fog tartani, az valami egészen más. Valami sokkal fontosabb. A közérzet.


    Megosztom
    Link másolása

    Címlapról ajánljuk

    Címlapról ajánljuk


    LIFE
    Egy kutatás szerint ha a barátnőiddel néha elmész nyaralni, jelentősen csökken a depresszió veszélye
    Tudtuk, tudtuk, tudtuk!
    Sassy - sassy.hu
    2022. június 28.


    Megosztom
    Link másolása

    Egy igazi csajos vakációnál nincs is jobb a világon, ezt mindannyian jól tudjuk. Koktélozni, pancsolni, sikítva röhögni, vagy csak punnyadni a medencénél a legjobb barátnőiddel felér egy valóságos terápiával, még ha csak néhány napról van is szó. A Harvard Egyetem kutatói szerint viszont ez nemcsak egy közhely, hanem tudományosan bizonyított tény. Kutatásokkal támasztották alá, hogy az erős, pozitív szociális kapcsolatok - természetesen a család is beletartozik, de a hangsúly a jó közérzetet adó, bizalmon alapuló baráti viszonyokon van - önmagában is stresszoldó hatásúak, és növelik az önbizalmat.

    Egy-egy közös nyaralás alkalmával pedig annyira megnövelik a szervezetünkben az oxitocin nevű hormon szintjét (ezt szokták "boldogság-hormonnak" vagy "ölelés-hormonnak is nevezni), mintha infúzióban adtak volna be nekünk egy nagy adag jó közérzetet.

    Ez a hormon bizonyítottan csökkenti a depresszív és szorongásos tüneteket, oldja a stresszt, empatikusabbá, nyitottabbá, a bizalommal, szeretettel és elfogadással teli kapcsolatok létesítésére alkalmasabbá tesz. És természetesen egészségesebbé, fájdalom-tűrőbbé, sőt, hosszabb életűvé.

    Egy másik kutatás ugyanezt támasztja alá, csak a másik oldalról közelít: 309 ezer ember vizsgálatával bizonyították, hogy az erős, szoros emberi kapcsolatok jelentősen megnövelik a várható élettartamot. A magányos, izolált emberek átlagosan 50(!) százalékkal nagyobb arányban voltak kitéve a korai elhalálozás és a demencia, vagyis az időskori szellemi leépülés kockázatának.

    Endoriot (Címkép: Pexels)


    Megosztom
    Link másolása

    LIFE
    Kutatás: Aki rendszeresen bulizik élő koncerteken, fesztiválokon, átlag 9 évvel tovább él
    Kéthetente egy jó kis tombolás jobb a mentális egészségnek, mint a jóga vagy a kutyasétáltatás.
    Sassy - sassy.hu
    2022. június 29.


    Megosztom
    Link másolása

    A zene jótékony hatását a lélekre már sokan ismerjük. Azt is, hogy a barátokkal együtt lógós, tombolós, "mindenről-elfeledkezős" esték néha a legjobb antidepresszánsok tudnak lenni, ezekben a járvány-sújtotta, ilyen szempontból ínséges időkben ezt mindannyian átéreztük. De ha ezt a kettőt kombinálod, sőt, megfűszerezed azzal, hogy a kedvenc zenekarodnak élőben csápolsz, az nemcsak az általános közérzetedet javítja számottevően, de szó szerint meghosszabbíthatja az életedet.

    A londoni Goldsmith Egyetem és a brit O2 telefontársaság közös kutatásában a vizsgált személyeket három csoportra osztották. Az egyik csoport rendszeresen - egész pontosan két hetente - járt el bulizni valamilyen élő koncertre (a legnagyobb arénáktól a helyi kocsmában játszó, jó kis bandákig bármi belefért). A másik csoport rendszeresen jógázott, a harmadiknak pedig a kutyasétáltatás volt a fő szabadidős tevékenysége. A három csoport tagjainak szív- és érrendszeri adatait összevetették közvetlenül a kedvenc tevékenységük végzése után, illetve úgynevezett "boldogság-kérdőíveket" is ki kellett tölteniük.

    Az eredmény szerint mindössze húsz perc tombolás vagy bulizás egy élő koncerten 21 százalékkal növelte a résztvevők jó közérzetét, míg ez a szám a jógázóknál 10, a kutyásoknál csak 7 százalék volt.

    via GIPHY

    A koncertlátogatók emellett 25 százalékban számoltak be arról, hogy bulizás közben növekedett az önbizalmuk és a másokhoz való közelség-érzésük, és 75 százalékuk úgynevezett "mentális stimulációja" növekedett meg számottevően, vagyis szó szerint "bebizseregtek" a jó érzésektől, úgy érezték, tele vannak élettel.

    A felmérésben azt is kiszámították, hogy a rendszeres (legalább két heti) koncertlátogatók várható átlagos élettartama hosszabb a többiekénél - egész pontosan kilenc évvel.

    via GIPHY

    A kutatók szerint a zene, a rajongás, a hangos éneklés, a tánc, és a többi bulizó ember közelsége együtt olyan élmény, amely tulajdonképpen nem más, mint pár órányi nettó életöröm. Akik pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy drága nagykoncertekre meg fesztiválokra járjanak, azoknak a jó hír: ha leugranak egy közeli bárba, ahol élő banda nyomja, és a haverokkal buliznak egy jót, az is bőven megteszi. Pszichológiailag mindenképp.

    ThePowerofSilence (Címkép: Pexels)


    Megosztom
    Link másolása


    LIFE
    „Ez csak vicc, ugye?” – Kiakadtak a nőre, aki mindennap három fogást készít a férjének és csomagol is neki
    A fiatal nő visszavágott a kommentelőknek, akik szerint ő az 1950-es években él, párja pedig nőgyűlölő.
    Sassy - sassy.hu
    2022. június 30.


    Megosztom
    Link másolása

    Kisebb felháborodást okozott a TikTokon egy ausztrál nő, aki rendszeresen készít videókat arról, hogy miket főz a férjének és hogyan csomagolja el ezeket neki dobozokba. Sonali Arora a Daily Mailnek elmondta, hogy fele-fele arányban osztják meg a házimunkát a szerelmével, de mivel ő nagyon szeret főzni, ezért az ételkészítés az ő dolga. Imád újabb recepteket kipróbálni és csomagolni is, ezért kezdett el videózni ezekről a TikTokon.

    @sonali.arora_xx Omg the dinner this night was something else 🔥🔥 #cookingformyhusband #healthyliving #foodtiktok #foodie #husbandwife #wifelife #couplegoals #dinnertime #malaysianfood #thaifood #chef #easyrecipe #quickrecipes ♬ Monkeys Spinning Monkeys - Kevin MacLeod & Kevin The Monkey

    Sokan azonban kiakadtak azon, hogy napi három ételt tesz az asztalra a férjének.

    "Ez csak vicc, ugye? Szerintem én még sose csomagoltam uzsonnát a férjemnek, nem vagyok az anyja."

    "Büszke vagy arra, ami nekem a legrosszabb rémálmom..."

    A 26 éves nő próbál nem foglalkozni az ilyen hozzászólásokkal, de némelyik már annyira bántó, hogy ezeket kénytelen törölni.

    "Ha nem az adag mennyiségét kritizálják, akkor a férjemet támadják úgy, hogy nem is ismerik. Kétéves gyereknek nevezik, vagy nőgyűlölőnek, rám meg azt mondják, hogy az 1950-es években élek. Persze, hogy védekezel, ha egy olyan embert bántanak, akit szeretsz, különösen, ha rossz fényben tüntetik fel"

    - mondja Sonali.

    Szerinte a szerelme a legédesebb, legtámogatóbb férfi, akire a legkevésbé sem illik a nőgyűlölő jelző. Elárulta, hogy a férje szokott elmosogatni, de az ő feladata a fürdőszoba takarítása és a porszívózás is.

    Azt is elmondta, hogy mivel kiberbiztonsági cégnél dolgozik, otthonról is tudja végezni a munkáját, így van ideje napi három ételt készíteni a párjának. Ha nem home office-ban lenne, ezt nyilván nem tudná megtenni.

    Hiába a sok negatív komment, Sonalit nem fogják elrettenteni a rosszindulatú emberek attól, hogy továbbra is videózzon. Mint mondja, a főzés számára szerelem, szeretetnyelv, és szerencsére sok hasonló ember is követi a TikTok-oldalát, nekik pedig érdemes tartalmakat gyártani.

    @sonali.arora_xx Those quesadillas hit different after being toasted 🔥🔥🔥 #packinglunchformyhusband #packinglunch #cookingformyhusband #easylunch #lunchbox #lunchideas #lunchformyhusband #easyrecipe #foodtok ♬ Love You So - The King Khan & BBQ Show

    Címkép: sonali.arora_xx/TikTok, forrás: Daily Mail


    Megosztom
    Link másolása


    LIFE
    Először szólalt meg Berki Krisztián pszichológusa a tragédia óta - arról beszélt, amiről csak kevesen tudtak
    Roboz Zsóka nem csak tanácsadó, hanem igaz barát is volt a celeb életében.
    Sassy - sassy.hu
    2022. július 01.


    Megosztom
    Link másolása

    Ilkó Péter és Roboz Zsóka először, és egyben utoljára állt kamera elé, hogy Berki Krisztián utolsó heteiről beszéljen.

    Ilkó Péter életmód tanácsadóként és barátként is támogatta Krisztiánt. Roboz Zsóka pedig a híresség pszichológusa volt. Együtt nyilatkoztak a TV2-nek.

    Berki Krisztián május 6-án hunyt el tragikus hirtelenséggel. 41 éves volt. Eredetileg labdarúgó volt, majd sportvezető lett, 2007 és 2010 között pedig az FTC vezérigazgatója volt. Több tévéműsorban is feltűnt, eleinte botrányai, különc életvitele miatt lett híres, évekig szerepelt különféle magyar valóságshow-kban, Hajdú Péter is vendégül látta 2020-ban az "Összezárva hajdú Péterrel" című beszélgetős műsorában.

    "Mindennél jobban szerettük egymást, bármilyen hullámzó is volt a kapcsolatunk" - nyilatkozta Berki Krisztián halála után az özvegye, Mazsi.

    A temetésen pedig beszédében a következőket mondta: "Megrendülten állok, mert nem tudtam hogy ilyen hamar mész el... Tudom, hogy itt vagy és talán azt is látod, mennyire arcul csapott minket a halálod. Mindent köszönök, a mosolyod, a szereteted és Natit is. Hiányozni fogsz a gyerekeknek! Ez lesz a legnehezebb: pótolni a szuperhős apát... Megígérem, hogy a gyerekek jó testvérekkent nőnek majd fel. Hálás vagyok neked, érted, és Emmáért, amíg csak élek, szeretlek!"

    Roboz Zsóka és Ilkó Péter szerint Berki Krisztián kifelé mutatott arca mögött egy érző szív bújt meg.

    "Nem akarok beállni abba a sorba, akik olyasmit nyilatkoznak róla, amit ő már nem fog tudni megcáfolni. Megérdemli, hogy minél többen megismerjék azt az oldalát, amit mi ismertünk, ami az ő valódi arca volt"

    - mondta a TV2 stábjának a pszichológus.

    "Mindig azt mondtam, hogy keressen valaki az elmúlt közel 20 évből, amióta a nyilvánosság előtt élt, egy olyan újságcikket vagy képernyős megjelenést, ahol ő negatívan nyilatkozik bárkiről. Egy igazi jó ember volt, és figyelt a környezetére. Kevés olyan ember volt, akire úgy lehetett számítani, mint rá."

    A pszichológus szerint Berkinek mindig fontosabb volt mások boldogsága, mint a sajátja, és ez volt rá jellemző élete utolsó hónapjaiban is. Sok energiát és időt tett abba, hogy előkészüljön egy új életre, mivel más irányba akart elindulni halála előtt.

    "Szerettem volna megvárni azt a lélegzetvételnyi csöndet, amikor annak is hangot lehet adni, ami egy olyan ember véleménye, aki az arc mögötti embert ismerte"

    - nyilatkozta Ilkó Péter, Berki Krisztián életmód tanácsadója.

    A teljes riportot itt láthatjátok:


    Megosztom
    Link másolása