INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Tükörneuronok? Kinesztetikus empátia? Avagy miért jó trappoló kiviket meg szökkenő brazil kukásokat nézegetni a neten?

Az internet egy emberként öleli keblére ezt a három táncos lábú pasit, nem véletlenül.

Megosztom
Link másolása

Profi férfi táncosokat nézegetni mindig öröm. De mi van azokkal, akiknek egészen más a hivatása, vagy egyáltalán nem olyan a testfelépítésük, mint amit egy táncostól várnánk? Milyen hatással van ránk egy önfeledten táncoló fehér zokni-makkos cipős fura páros trappolása, vagy egy kukás autóról Ed Sheeran-re fel-le ugráló pasi csípőmozgása?

A tudománynak is van erről néhány gondolata, de a témában érdemes önálló kutatásokat is folytatni, mutatjuk az alapanyagot!

Fehér zokni, Céline Dion, meg két fantasy karakter

„Hát nem úgy néznek ki, mint a felnőtt Harry és Ron?”

Ez a teljesen helytálló komment került ki Nepia Takuira-Mita és Harrison Keefe egyik Instagram-videójára. A két, egyébként főleg sorozatokban szereplő új-zélandi színész ugyanis tényleg úgy néz ki első pillantásra, mintha a Harry Potter két főszereplője a varázsvilágot maga mögött hagyva élné fehér zoknis mindennapjait - és a mindennapjait alatt most a raktárban, garázsban és ipari csarnokban történő random táncolást értjük.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Nepia Vaeau Takuira-Mita (@nepiatm) által megosztott bejegyzés

Az általában a „Come Vibe with Us” felszólítással kezdődő videóik ehhez hasonló helyeken készülnek, ezek akusztikája passzol ugyanis a legjobban különleges ismertető jelükhöz:  a zenék ellenére is jól hallható cipőcsattogáshoz.

Kicsit olyanok, mint amikor egy jól sikerült házibuliban hajnali fél 5-kor két kocka srác delíriumban fogant szinkronicitással csapatja a freesytle-t.
Csodásan meghökkentőek és szeretnivalók.

Az internetnek köszönhetően hamarabb ismerik a velük készült, futótűzként terjedő mémeket, mint magát az eredeti párost, és kitörő örömmel üdvözlik, amikor végre eljutnak a forrásig.

Egyik legtöbbet használt videójuk Céline Dion That’s the way it is című számára készült.

@nepia_tmThis is how we warm up to go on set celine dion for the win ♬ original sound - nepia_tm

Használták már munkahelyi barátnős mémhez, megihletett anya-lánya kapcsolati dinamikáról elmélkedő felhasználókat, és úgy látszik, a kanadai énekesnő legalább annyira megihleti őket, mint a német bűvészpáros, Joy&Siegfried kettősét (akikről ebben a cikkünkben írtunk). A művésznő I drove all night, Roy Orbinsontól kölcsönzött klasszikusára is sikerült a két srácnak olyat ropni, amiből gyorsan jól használható mém alap vált.

Remekül demonstrálható vele a felnőtt létnek azon időszaka, amikor a régi bulizós slágerek a boltban vagy a turiban hallva is táncra perdítik az embert.

Hogy a jól megválasztott, a most negyvenes-ötvenes generáció közös zenei múltjára építő muzsikák, vagy a helyenként persze előre megbeszélt, de összességében csak kiválóan improvizált, jókedvű tánc az, amitől ennyire szereti őket az internet népe, az igazából nem is lényeges kérdés.

„Fizetnék, hogy együtt lássalak titeket Céline Dion-al turnézni, mint táncosok! - írta nekik egy rajongó.

„Legszívesebben a konyhaszekrényben tartanálak titeket, hogy ha egy kis vidításra van szükségem, csak előkaphassalak benneteket!” - írta egy másik.

„Ezt elmentettem a „Pasik, akik akkor is élhetnek, ha a nők átveszik az uralmat”- gyűjteményembe!

„Na ezek azok a típusú férfiak, akiket a medve helyett is szívesen választanék.”

A rajongók egyébként most összefogtak, hogy eljuttatják a srácokat Drew Barrymore vagy Jimmy Fallon show-jába, hogy minél több emberhez eljusson a két trappolóművész jókedvre derítő munkássága, és minden videójuk alatt megjelölik a két műsorvezető sztárt, hátha a menedzsment veszi a lapot és felveszik velük a kapcsolatot.

Ettől függetlenül érdemes elmentegetni a videóikat, hogy dopamin-és endorfinínséges időszakokban lekaphassunk a virtuális konyhaszekrény polcairól egy kis Shania Twain-pralinét, egy adag Earth, Wind and Fire-chipset vagy egy újabb, más ízesítésű Céline Dion-nasit, és vidámabbra együk magunkat a trappolásban gazdag vizuális csemegékből.

Mikor jön a kukás? Barátnőm kérdezi…

Brazíliai hírességek kapcsán a legtöbben focistákat és szupermodelleket kezdenek sorolni. Alessandra Ambrisio vagy Giselle Bündchen, Neymar vagy Ronaldinho mellett azonban érdemes egy eddig ismeretlen nevet is megjegyezni, vagy legalábbis bekövetni őt Instán:

Luís Fernando Sanches, a táncoló kukás pasi.

A Sao Paolotól két órányi autóútra fekvő Araras városának hulladékszállító alkalmazottja ugyanis ékes példája annak, hogy megfelelő hozzáállással bármilyen munka élvezetes lehet.

Míg a legtöbb ember a szemét begyűjtését monotonnak, fárasztónak és igen, büdösnek tartja, Sanches örömét leli minden egyes munkanapjában, amelyet a háztartási hulladék összegyűjtésével tölt a város utcáin. Boldogságának kulcsa nem a fizetésében rejlik, amely - mint azt sokan sejtjük - nem tükrözi munkája fontosságát, hanem abban a szenvedélyben, hogy vidámságot hoz az emberek életébe.

A brazilok gondtalan életfilozófiáját követve Sanches egy nap úgy döntött, zenére fog dolgozni. Társaival a kukásautóra hangfalakat szerelt, és azóta a szemeteszsákokat úgy szedi össze, mint egy musical színész.

Az alternatív munkamódszer nem csak őt motiválja és szórakoztatja: a járókelők pozitív visszajelzései után Insta-fiókot nyitott, hogy a világ minden pontjára eljuthasson az üzenete:

nem a munkád határoz meg téged, hanem az, ahogyan végzed.

A túlnyomó többségében brazil zenékre történő szemeteszacskó-zsonglőrködésekből a legfelkapottabbak persze azok lesznek, amiknek a zenei aláfestését a Dél-Amerikai kontinensen kívül is ismerik és nosztalgiával gondolnak rá.

Ez lehet Bonnie Tyler-től a Totall Eclipse of the Heart, amire Luís a kanyarba érő kukásautót követve önfeledt piruettel cifrázza a műsort, egy tökéletesen időzített cigánykerék a Backstreet Boys Drowning-jára vagy

az utolérhetetlen Whitney Huston I will always love you himnusza, amire a poledance elemeit Disney-hercegnők szökkenéseivel ötvözi.

Az ismert zenék és az önfeledt tánc egyvelegének látványa kutatók szerint azért tud ekkorát ütni, mert érdekes módon a tánc neuron-szintű átéléséhez elég annak látványa is.

Ez a tanulmány a tánc megtekintésének élményét vizsgálta a fenomenológia és a neurotudomány ötvözésével. A kutatók azt szerették volna megtudni, hogyan működik az úgynevezett kinesztetikus empátia, vagyis az a testi intelligenciának is nevezett képesség, mely segítségével a nézők azonosulnak a táncosok mozgásaival és érzelmeivel.

Azt tapasztalták, hogy táncmegtekintések során a nézők tükörneuron rendszere aktiválódik, amely segíti mások mozgásának észlelését és az azokhoz kapcsolódó érzelmi reakciók megértését. Ez a folyamat különösen hangsúlyos azoknál, akiknek van előzetes táncos tapasztalatuk, mivel az ő agyuk jobban képes utánozni és megérteni a látott mozdulatokat.

Bár a kutatás során megfigyelt izomspecifikus mozdulatok szabad szemmel nem láthatók, ráadásul kalóriát sem égetnek el, mások táncának látványa ráveheti az embereket a mozgásra, ha pedig a zenéhez is tud érzelmileg kötődni, még erősebb lehet a hatásuk.

És ha már az érzelmeknél tartunk: Luís videóinak hatására

egyre több hölgy készít válaszvideókat, amiben szemeteszsákba bújva várják, hogy az izmos hulladékkezelő esetleg őket is megtáncoltassa és elvigye őket egy vagy több körre.

Egyedül, párosával vagy akár kiskedvencestül is vállalják a kellemetlen öltözéket, csak hogy rájuk találjon a csupaszív Sanches, aki nőnap alkalmából például a környezete tisztaságára és védelmére érzékeny Ed Sheeran legtöbbet játszott számára, rózsával a szájában táncolta végig az utcákat.

Talán ideje lenne itthon is beruházni egy Luís-ra, hogy ne csak a kisfiúk várják epekedve a kukásautót, és különböző edukációs videók segítségével javítani szemétkezelési szokásainkon.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Felrobbantotta az internetet az amerikai fiú, aki magyarul próbál rendelni egy gyorsétteremben - videóval!
Mindenki ugyanazt gondolja, aki megnézte a felvételt!

Megosztom
Link másolása

Aki próbált már külföldön valamelyik gyorsétterem autós részén rendelni, az tudja hogy elég embert próbáló feladat megérteni, mit is mond vagy kérdez éppen az éttermi dolgozó a furcsán minden eltorzító headsetben. Nem csoda, hogy csak azok vállalkoznak erre, akik tényleg jól beszélik az adott nyelvet. A többség inkább besétál és úgy veszi meg az ételt.

Nem így egy amerikai férfi, aki úgy döntött, magyarul fog rendelni egy magyar gyorsétterem drive részén.

A rendelés videója alig 24 óra alatt közel 100.000 megtekintésnél jár, és egyszerűen mindenki imádja!

@exotranq That was great practice! Let me know how I did thank you @Burger King for the meal! #fyp #xyzbca #hungary #american #language #viral #challenge #food ♬ original sound - exotranc

A több száz kommentelő dicséri a fiú bátorságát, hogy ezt a nyelvet tanulja:

„Elképesztő, hogy sokakban van ambíció egy ilyen kis ország ilyen nehéz nyelvét megtanulni . Gratulálok, nagyon jó volt! ” - írja egyikük.

„Nagyon szépen beszélsz viszont a legjobban a kedvességed és a tiszteleted ” - tette hozzá egy másik néző.

„Úriember vagy, rengeteg magyar nem képes ilyen illedelmesen rendelni! Csak így tovább!” - írta egy harmadikuk.

Volt, aki még ennél is tovább ment: „Jobban beszélsz, mint sok magyar, gratulálok”.

Szerinted is ügyesen rendelt vagy még lenne mit gyakorolnia?


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - Egy szép reggel váratlanul megérkeztek a tehenek…
Kiderül, hogy a háznak lelke van, méghozzá elég kedves. És akkor jönnek a tehenek…

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

A ház lelke

Az, hogy az emeletre vezető lépcsőtől kezdve felfelé mindent krémszínű, süppedős padlószőnyeg fed, nagy élmény. A fenti előtér tágas, kifejezetten nagyon szép a 200 éves faragott korláttal és annak oszlopaival, a plafonon a gerendával, és az észak-nyugatra néző feltolható ablak esténként csodás kilátást nyújt a félig érett gabonára a hullámzó mezőn, meg a naplementére, amiért eddig a tengerre jártunk.

A nap itt megy le nyáron - télen a másik ablakban látni

Ez a néhány négyzetméter egyszer csak a nappalink lett. Észre sem vettük, hogyan történt. Kiültem az ablakba nézni az esti fényeket, gyönyörködni a tájban. A lábamhoz ült a kutya, mert ő nem tágít tőlem, csak ha más eszik éppen (ahogy ebben a pillanatban is). Jött a lányom, hogy hol vagyok és mit csinálok, és már meg is történt.

Ott ültünk a szőnyegen az arany fényben, beszélgettünk, fél szemmel az ablakot néztük, kicsit később elővettük a kártyát is, mert a padlón jól le lehetett teríteni a lapokat.

Aztán már alig vártuk az estéket, hogy a kicsit hűvösebb konyhából feltelepedjünk a meleg és kényelmes padlóra az emeleten. Egy este beszöktek a legyek. Általában el tudjuk kapni őket, de most egy különösen gyors példány döntött úgy, hogy zümmögni fog a fülünkbe. Elkezdtük kergetni, kapkodtunk utána, persze mindig elszökött. Molli kutya egy darabig nézte, ahogy szerencsétlenkedünk, aztán egyszer csak felállt, és egy kaffantással elkapta. Utána elégedetten ült vissza, és fogadta a hálás gratulációinkat.

Szeretjük ezt a kis területet a házban. Valószínűleg az előző lakó is szerethette, mert a padlón egy nagyobb bútor (talán egy benti pad) lábának nyomai látszanak a padlószőnyegen. Érdekes, ahogy egyszer csak funkciót kapnak terek, melyek első ránézésre használhatatlan részei egy otthonnak.

Olyan, mintha maga az épület szólna, hogy állj már meg egy kicsit, ne siess. Mutatok valamit. És mutat.

Ennek a háznak lelke van. Ráadásul jó lelke. Úgy érezzük, hogy nem csak mi szeretjük őt, de ez az érzés kölcsönös. Nem fura, hogy a világ végén lakunk, körbevéve mezőkkel, és mégsem félünk? Recseg a padló? De kedves hang. Motoszkál valami a falban? Érdekes, talán egy rovar, vagy pocok lehet. Zaj van a tetőn? Biztos rászállt egy madár… Ha magától kinyílik egy ajtó vagy leesik valami, akkor is úgy gondolunk a váratlan változásra, mint egy kedves dologra.

Természetes érzés egyedül aludni egy szobában, és az, hogy az én hálómban nincs függöny az ablakon (oké, a többin római roló van, és olyan szépek, hogy nincs szívem egy olcsó függönnyel rontani az összhatáson), szóval hogy nincs függöny az ablakon, abban sincs semmi ijesztő.

Igen, bekukkant a bagoly éjjel. Meg a tenyérnyi molylepke bepróbálkozik. De isteni érzés az ágyból nézni a teliholdat és a fák körvonalát elalvás előtt.

És érezni azt, amit nagyon sok éve nem éreztem már sehol: itt biztonságban vagyok.

Egy reggel aztán megérkeztek a tehenek. Na nem a sajátjaink, arról szó sincs. De a tőlünk 15 méterre lévő lévő mezőn szomszédokat kaptunk. Molli vette őket észre először. Nyilván jó az orra, mert a csukott ablakon keresztül érezte meg az állatok szagát, ugyanis nem csaptak zajt, csak csendben elkezdték rágni a füvet a kocsibehajtónk mellett.

A kutya azonban észrevette a változást, felpattant, és őrült ugatással nekiugrott az ablaknak: ilyen állatokat még sosem látott, ráadásul egészen közel a házhoz, nyilván halálos veszély fenyegetett mindannyiunkat - szerinte. Szólt tehát, hogy legyen időm előkészíteni a puskámat. Mi mást gondolhatott volna egy vizsgázott vadászkutya, ha rémes és hatalmas állatokat lát felbukkanni hirtelen? Az ő ugatására vettük észre mi is, hogy micsoda kedves kis szomszédság költözött mellénk. Nagyjából 30 tehénlányka, kiskamaszok lehettek, és velük egy hatalmas és nagyon öreg bika, hogy vigyázzon rájuk.

Persze egyből kirohantunk ismerkedni, annyira édesek, tiszták és tejszagúak voltak, hogy csak simogattuk őket megállás nélkül.

Molli az első időszakban ezt nagyon zokon vette, próbált rájuk ijeszteni, de ezek a jószágok azt hitték, egy cuki kistehénnel van dolguk, nem ijedtek meg, nem rohantak el, csak szimatoltak a nagy orrlyukaikkal a kutya felé.

Molli és a tehenek

Azóta megszokták egymást, bár a szarvasmarhák részéről az erős érdeklődés fennmaradt, Molli már oda se bagózik rájuk.

És hogy hogyan kerültek ide a tehenek?

Mivel a teljes farm Vilmos herceg tulajdona, de ő maga nem igazán akar most a tehenekkel bajlódni, ezért kiadta bérbe a területet.

Az a gazda, aki a földeket bérli, a domb másik oldalán lévő elég szép házban él - de a mezeje, szántója itt van, a mi farmházunk körül mindenfelé. Évtizedeken keresztül élt ő is ebben a házban, amiben most mi, de aztán vett 10 éve magának egy sajátot. Onnan vidáman idekocsikázik minden nap leellenőrizni az állományt.

A szomszédlányok mindegyikének saját neve van (elolvastam a fülbevalójukon), és

esténként megjelennek itt a kocsibeállónknál, kicsikét bőgnek is, mint ha azt várnák, engedjük már be őket a farm üresen álló istállójába, végül is lement a nap. Hát, csajok, ebben nem tudok segíteni.

Ha van időm, csak ülök a kertben és nézem őket, ahogy esznek, kérődznek, aztán megint esznek, vagy ha esik meg fúj, akkor irány az ablakfülke, onnan lehet csodálni a tájat, az előkertet, a madarakat, meg a kőkerítéssel körbevett, külön kapuval ellátott másik kertünket is, amit funkciója szerint hátsó kertnek hívok, hiába van legelöl.

A ház mögött lévő igazi hátsó kertben, ami egy picike melléképületnek ad helyet (amiben a kazán lakik néhány millió húsos lábú pókkal társbérletben), állt egy nagyon érdekes, világos bézsre festett, már rozsdásodó és kishibás kovácsoltvas rózsa-futtató, amire ülni is lehet, mert egy pad is tulajdonképpen. Csak itt szomorkodott ebben a nem túl szép udvarban, a zúzottkövön, teljesen értelmetlenül, mert senki, de tényleg senki nem akart volna oda kiülni, hogy nézze az egy méterre tőle álló melléképületet. Ezt a lugas-padot aztán egy jó nagy kanyarral átvittük először a ház előkertjébe, mert elsőre úgy gondoltam, ott nagyon menő lesz, plusz mivel a kerti székek konyhaiak lettek, lesz hová ülni kint is. Csakhogy sehogy nem érezte jól magát ott ez a pad, billegett, bután mutatott, úgyhogy végül beköltözött a fallal körbekerített „hátsókertbe”. És ott meg is találta a helyét! Teljesen feldobta azt,

az egész egy mesebeli kis romantikus kertté vált tőle, egyenesen a XVIII. századból,

szinte látom benne a napernyős kisasszonyokat sétálni, és megpihenni néha, ha cseppet elfárad a lábuk.

@ourcornishfarmhouse Peaceful garden #fyp #cornwall #cottagecore #garden #nature #xyzbca #aesthetic #viral #england ♬ オリジナル楽曲 - ranpis

Az egyik nap szóba került a palacsinta. Boldog tűzhelytulajdonosként örömmel mondtam igent rá, okés, akkor bekeverek egy nagy adagot és sütök végre palacsintát. El is kezdtem. Az első darab 8 percig sült, és még mindig nagyon fakó volt. Kiderült, hogy a fél éves tűzhelynek azért van némi hibája, például, hogy nem igazán melegít.

Vagyis ha van elég időd, és csak úgy főzőcskézni akarsz, akkor egy idő után el fog készülni rajta valami, de a hirtelen nagy hőt igénylő ételeket nyugodtan el lehet felejteni.

Ez a mi palacsintánk két óra alatt készült el, a végén már extrém vastagokat sütöttem, mert kiönteni sem volt szívem a tésztát, de már tovább állni és nézni, ahogy inkább szárad, mint sül, hát azt se. Tojásrántottát is egy örökkévalóság sütni rajta. Írtunk az eladónak, hogy van ez a kis baki. Hogy ha ez fél éves, adja már oda a garanciapapírokat, mert azt véletlenül elfelejtette.

Nagyon vicces volt, amikor közölte, hogy hát úgy értette a fél évet, hogy ő vette használtan fél éve.

Szó nincs garanciáról, és vissza sem vásárolja, bocsi. Szóval a használt cuccoknál sokkal jobban résen kell lenni, mint gondoltuk.

Ma egy intarziás fiókos szekrényt tett fel valaki fillérekért a netre. Alapvetően nem a stílusom, de pont jó lenne a hálószobába. Most már óvatosabbak vagyunk, úgy terveztem, hogy először elmegyünk, és alaposan megnézzük. Aztán a helyszínen majd döntünk. Hát, erre már nem volt szükség. Megelőzött valaki, aki nem óvatoskodott. Így megy ez errefelé.

Folytatás jövő vasárnap, akkor a zombikról lesz szó.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Ezzel a zseniális kérdéssel ösztönzi a tanár a diákjait, hogy megmutassák, mit tudnak – A diákok pedig imádják érte
Ha a mi időnkben is ilyen dolgozatok lettek volna, most talán nem utálnánk ennyire az oktatási rendszert.

Megosztom
Link másolása

Valakinek már csak ködösen rémlik, másoknak élesen él az emlékezetében, de az biztos, hogy mind belefutottunk már abba, hogy iskolás éveink alatt hiába tanultuk át az éjszakát, másnap a dolgozatban csak azt kérdezte a tanár, amit pont nem tudtunk.

Ennek kiküszöbölésére állt elő egy külföldi tanár egy olyan megoldással, ami arra ösztönzi a diákokat, hogy megmutassák, mit tudnak, és nem azt kéri számon, hogy mit nem.

A közösségi médiában kezdett el terjedni az a kép, amin látható a zseniális kérdés, amit a tanár feltett a dolgozatban:

"Van olyan téma, amivel időt töltöttél, hogy megtanuld, de nem volt róla kérdés a dolgozatban? Mi az, és hogy működik? Írd le részletesen!"

Ezzel a pofonegyszerű nyitott kérdéssel a tanár megadta diákjainak a lehetőséget, hogy megmutassák tudásukat, és még ha a dolgozat többi kérdésénél nem is teljesítettek olyan jól, ezzel szerezhetnek egy pár plusz pontot.

A kommentelők imádják az okos tanári megoldást. Sokak egyenesen forradalmian új feladatnak nevezték, mások azt javasolják, minden iskolai dolgozatnak legyen része ez a kérdés, ami igazán motiválóan hat a tanulókra.

Vajon itthon is működnének az ilyen tanári újítások?


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - kiderült, miért van Viktória királynő címere a falunkon
Magyarként izgalmasra sikerült az akklimatizáció, és az is kiderült, hogy egy dologban még a híresen semleges királynő is kénytelen volt állást foglalni.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

Devoni kanyar, a scone és a királynő(k)

A legdrágább luxus, amit még a beköltözés előtt, de már a farmházra tervezve megengedtem magunknak, egy 4 fős étkészlet volt. Csodálatos tengerkék tányérokból áll, müzlis, leveses (ezt itt tésztásnak hívják), kistányérok és a nagy laposok. Nem tudtam ellenállni neki. Állítólag helyi porcelánból készült, kézzel festve.

Oké, annyiba került, mint a használt étkezőasztalunk. De úgy döntöttem, emiatt most nem fogom rosszul érezni magam. Isteni lesz belőle enni.

Ezt a tengerparti hangulatot, itt 2 kilométerre az óceántól, megérdemeljük.

Mázli, hogy az utolsó hétvégén fullra nyitva volt az IKEA Exeterben, elmentünk, mert volt néhány nagyon konkrét dolog, amit szerettem volna a konyhába, azon felül, amink volt. A fokhagymanyomó nélkül például nincs élet, vagyis van, mert a mamámtól megtanultam késsel elkaparni a fokhagymagerezdeket, de azt csináltam már 8 hónapon át, és vágytam újra a régi jó fokhagymanyomómra. A neten megnéztem a kínálatot, és megdöbbentem, hogy egy AirBnb teljes konyhai berendezése, amiben éltünk egy télen át, filléres IKEA cuccokból állt össze. Úgyhogy betettem a kívánságlistámba a merőkanalas készletet, az olcsó lábos-szettet, a csipeszeket, késeket, aztán útnak indultunk. 100 kilométer, majdnem két óra, pedig autópályán lehet menni. Csakhogy a cornwalli autópálya egészen különleges, máshol egyszerű országútnak hívnák az ilyet.

Kétszer két sávos (időnként), de néha átmennek rajta a tehenek, máskor simán átkanyarodhatnak egymás térfelén az autók, szóval itt a közlekedés jóval lassabb. Ahogy az élet is.

Tudtuk, hogy nagy darab cuccokat nem fogunk venni, mert nem férnének be a kocsiba, de azért az apróságokra szükség volt. Plusz mindenképpen végig akartam ülni a kanapékat, hogy van-e kényelmes és olcsó köztük.

Mint a gyerek, aki beszabadult a játékboltba, úgy éreztük magunkat az áruházban. Hatalmas, és gyönyörűen berendezett, és egyébként olyan otthonos, mintha épp Budapesten lézengtünk volna két órát. Megvettem életem legszebb ágyneműjét, virágos, halványzöld, szatén, semmi nincs, ami jobban illene a gyönyörű új házunkba. A kerti bútoroknál kicsit leálltunk, olyan olcsó volt egy-egy szék meg az asztalka, hogy nem hagyhattuk ott. Végül azért eléggé kiköltekezve, de nagyon boldogan pakoltunk be az autóba, majd indultunk haza Devonból a jó öreg és kényelmes Cornwallba.

Ahogy kihajtottunk Exeterből, úgy éreztük magunkat, mint ezer éve a vikingek, akik épp hazafelé tartanak a zsákmánnyal, amit a szomszédos területeken kalandozva szereztek.

Mi ugyan nem vérrel fizettünk, de határozottan jó érzés volt a megpakolt autóval hazafelé hajtani.

Erről a szomszédos terület-témáról tudni kell, hogy valami oknál fogva a devoniak és a cornwalliak között némi ellenérzés feszül. Hiába élnek mind a ketten Anglia legdél-nyugatibb csücskében, enyhe lenézés érezhető mindkét oldalról a másik iránt. Ennek az egyik leglátványosabb formája egy sütemény, a scone fogyasztása körül kialakult vita. Ezt az édes pogácsaféleséget hagyományosan eperlekvárral és a mascarponéhoz eléggé hasonlító ízű, de kicsit sűrűbb clotted creammel eszik. De nem mindegy, hogy hogyan.

Ez a hagyományos cornish cream tea, amit délutánonként szolgálnak fel

A vita a sorrenden megy. Hogy amikor megkened a kettévágott scone-t, mit teszel alulra. A vajas-lekváros kenyéren szocializálódott énem azonnal a fehér krémet tette a scone-ra, és a krém tetejére halmozta a lekvárt. Ezzel minden cornwalli tudomására hoztam akarva-akaratlanul is, hogy nem vagyok idevalósi.

A helyiek ugyanis késhegyre menő vitákat tudnak folytatni a dzsem és a krém helyes sorrendjéről. Még autóra való matricát is gyártanak Jam first! felirattal.

Aki cornwalli, már kisgyerekkorától tudja: alulra kell a lekvárt kenni, és csak arra jöhet a finom, tejszín ízű vastag krém. Csak a mások eszik máshogy, például a devoniak.

A dolog egyszer addig fajult, hogy a királynőnek is állást kellett foglalnia a témában, amikor scone-t evett. Mit gondoltok, hogy döntött? Naná, hogy cornwalli módra ette a desszertjét, a dzsem volt alul.

Elképesztően büszkévé téve ezzel az Egyesült Királyság legnyugatibb csücskében élő 500.000 embert.

Ha azt hinnéd, hogy ez a téma csak az öregeket érdekli, nagyot tévedsz. Januárban Exeterben volt egy koncert, amire elment a lányom is. Tele volt devoniakkal a sportcsarnok, hiszen Exeter Devonban található. Még a koncert közben is ez volt a téma, amikor a körülötte csápolók számára kiderült, hogy ő Cornwallból ruccant át a bulira. Húsz éves lelkes zenerajongók azon vitáztak, hogy kinek van igaza, hogyan kell enni a scone-t, hogy eredeti, hogyan finomabb.

Ha engem kérdezel, szinte két külön ételről van szó. Jól tudom, mert sok évig nem érdekeltek a rosszalló pillantások, és ettem, ahogy természetesnek tartottam, alul a krém, felül a lekvár. Nagyon kellemes, finoman, édesen éles ízű volt, nem véletlen, hogy tökre sokszor sütöttünk itthon is. Aztán amikor kiderült, hogy ezentúl nem csak átutazó leszek itt, hanem megpróbálok gyökeret ereszteni, megkóstoltam fordítva. Alul a dzsem, felül a krém. Egy sokkal lágyabb ízű, kevésbé édes, ugyanakkor sokkal krémesebb desszert lett belőle.

Nem tudnám most sem megmondani, hogy melyiket szeretem jobban, de határozottan kifinomultabb étel a cornwalli verzió.

Már a beköltözés napján feltűnt, hogy az üresen álló farmépület falán valamiféle címer van, de annyi dolgunk volt, hogy nem mentem közelebb kideríteni, mi is az pontosan. Néhány napnál tovább azért én sem bírtam a kíváncsiságommal, és átmásztam a lakattal lezárt kapun, hogy jobban szemügyre vehessem azt a 50-60 centi átmérőjű faragott kőcímert a falban. Nem volt valami új, ezt mutatta, hogy a faragás élei már szépen lekerekedtek, de még jól ki lehetett venni a dátumot: 1857.

Ami egyre izgalmasabbá tette a felfedezésemet, az a középen lévő királyi korona volt, majd kis idő múlva arra is rájöttem, hogy a furcsán egymásra faragott betűk, melyek külön leírva a VR és az AP kombinációkat adták, mit is jelentenek: Viktória királynő és Albert herceg monogramjai voltak!

Bevésve egy szürke kőlapba a semmi közepén, egy kétszintes gazdasági épület távoli oldalába! Persze, hogy elkezdtem nyomozni, mindent tudni akartam.

VR és AP, azaz Victoria Regina és Albert Prince

Aki itt él, annak annyira természetes a királyi család közelsége és ezek a relikviák, hogy fel sem kapják rá a fejüket és még kevésbé őrizgetnek emlékeket. Azért néhány dolgot mégis megtudtam: a címer és a kőtábla Viktória királynő uralkodásának 20 éves jubileumára készült, akkor helyezték a falba. Ez a birtok akkor is a királyi család tulajdonában volt, sőt, az elmúlt 700 év folyamán végig. Ugyanebben az évbe adományozott a királynő imádott férjének új címet és akkor született utolsó gyerekük, Beatrice is, tehát az 1857-es év amúgy is elég kiemelt év volt a famíliában.

Nem középületeken, főleg a királyi család magánbirtokán két esetben szoktak emléktáblát elhelyezni abban az időben: ha Viktória királynő és Albert herceg szívesen és sokszor időzött a birtokon, vagy

ha a helyszín jelentős modernizáláson esett át (főként Albert herceg építészettel kapcsolatos érdeklődésének köszönhetően), majd az átadáson a királyi pár maga is megjelent.

A mi farmunk esetében inkább az utóbbiról lehetett szó, bár az eredetileg 6 szobás épület a háborítatlan sokhektáros birtok közepén, 1,5 mérföldre a tengerparttól rövid időre akár királyi szállásként is működhetett. Most tehát, ha odaállok a kőtábla elé, úgy 2-3 méterre, biztos lehetek benne, hogy Viktória királynő apró, de jelentős lábnyomába lépek.

@ourcornishfarmhouse A sunny summer morning in Cornwall #fyp #cornwall #cottage #england #cottagecore #aesthetic #summer #xyzbca #foryou ♬ original sound - ellie (regulus' version)

Cornwall akkori hercege 1857-ben már 16 éves volt (Edvárdként lépett trónra jóval később), és természetesen rendszeresen végigjárták vele a birtokait. Hogy akkor milyen előzményei voltak egy royal látogatásnak, azt nem tudom, de ha a trónörökös mostanság erre tervez jönni, azt onnan lehet sejteni, hogy az amúgy is eléggé rendezett környéken váratlanul extra fűnyírást ütemeznek be. Várjunk csak... Ahogy hallom, most is berreg éppen a fűkasza!

Folytatás jövő héten.


Megosztom
Link másolása