A ruhák szárítására sokan már szárítógépet használnak, de van, aki visszatért az alapokhoz, és inkább tereget.
Kis lakásban azonban gyakran nehéz helyet találni a száradó ruháknak, ehhez talált egy nagyon hasznos eszközt egy Chelsea nevű háziasszony, aki a TikTokon osztott meg videót legújabb szerzeményéről.
A praktikus, falra szerelhető, kinyitható ruhaszárító állványból kettőt is vásárolt, és azokat egymás fölé szereltette, így egyszerre tudja mosni/szárítani az egész család holmiját.
A Taylor Swift sztori: Hogyan állt talpra a lány, akit néhány éve még mindenki utált valamiért?
Kanye West leribancozta, azzal vádolták, hogy más írja a dalait, testképzavarral küzdött. Ma mégis tananyag a Stanford Egyetemen, utcákat nevezne el róla, és minden zenei eladási rekordot megdönt. Elmesélte, min változtatott.
A Stanford Egyetem a legújabb iskola, amely egy Taylor Swift által inspirált kurzussal bővíti az egyetemi tananyagot. A tekintélyes kaliforniai egyetem diákjai, ha nem sajnálják rá a 26 millió forintnak megfelelő dollárt, mostantól kreditpontokat szerezhetnek, miközben Swift legtöbbet emlegetett szakítását elemzik az „All Too Well (Tízhetes verzió)" címet viselő kurzuson.
Az oktatásra kizárólag elsőévesek jelentkezhetnek, a felsőbb éveseknek nem lesz lehetőségük versszakról versszakra szétszedni Swift mesterien megírt dalszövegeit.
Az „All Too Well” kurzus elvárja a diákoktól, hogy elmerüljenek Swift 2021-es slágerének mélyreható elemzésében.
A dal az énekesnő egyik legnehezebb szakításáról szól (a történet másik főszereplője Jake Gyllenhaal volt).
A felfoghatatlan sikerszéria
De mit tud ez a zenész, hogy egyetemi kurzusokat tartanak belőle, és átadják neki a város kulcsát, ha megérkezik valahová? Mert ez is megtörtént már. Nemrégiben a texasi Arlington kulcsát nyújtották át Taylor Swiftnek, és előzőleg egy utcát is elneveztek róla a városban. A polgármester azzal büszkélkedett, hogy barátságos versenyben vesz részt a koncertturnénak otthont adó többi amerikai várossal, hogy Swift legnagyobb rajongója lehessen. Las Vegas nemrégiben Swift színeivel világította meg híres kapuját,
az arizonai Glendale rövid időre Swift City-re változtatta a nevét.
Taylor diadalmas turnéjának arlingtoni állomása mindössze néhány nappal azután volt, hogy Innovátor-díjjal tüntették ki. A díj átvételekor az énekes arról beszélt, hogy új dolgokat szeretne kipróbálni, ahelyett, hogy a jól bevált mintákat ismételgetné.
Azt is elmondta, hogy engedélyt adott magának a kudarcra, és arra biztatta rajongóit, hogy ugyanezt az engedélyt adják meg saját maguknak is.
De miféle kudacról beszél?
Taylor Swift rekordokat döntöget, mióta megjelent 10. stúdióalbuma, a „Midnights” - három év alatt az ötödik. Úgy tűnik, történelmet ír, méghozzá sokadszorra.
Az American Music Awards-on eddig 40 díjat nyert el és ez csak egy része a sikereinek.
Tavaly októberben a Spotify összeomlását okozta a „Midnights” megjelenése, majd megdöntötte a streaming- és eladási rekordokat,
Taylor Swift lett a történelem első olyan előadója, aki a Billboard Hot 100 összes top 10-es helyét megszerezte - mindezt 10 nap alatt.
Lemeze egy héten belül az év legnagyobb példányszámú albuma lett. Mintha mindez nem lenne elég, amikor bejelentette idei turnéját, a Ticketmaster honlapja összeomlott.
A káosz közepette is sikerült több mint 2 millió jegyet eladni egyetlen nap alatt.
Hogyan tudta ezt felépíteni, amikor 2016-ban épp ott tartott, hogy az egész világ ellene fordult? Így beszél erről egy Rolling Stone interjúban:
„Többször volt nagy felfordulás a karrierem során. Amikor 18 éves voltam, azt mondták, nem is én írom a dalaimat. Emiatt a harmadik albumomat már teljesen egyedül írtam. Aztán 22 éves koromban azt állították, hogy rossz erkölcsű, férfifaló nő vagyok. Ezért nem randiztam senkivel vagy két évig. Aztán 2016-ban már abszolút minden rossz lett velem kapcsolatban. Ha valami jót tettem, akkor azt rossz szándékkal. Ha valami bátor dolgot, azt rosszul csináltam. Ha kiálltam magamért, akkor hisztit csaptam. Így kerültem egy végtelen gúnyolódási visszhangkamrába. 15 éves korom óta, ha az emberek kritizáltak valamiért, megváltoztam. ”
„Aztán rájöttem, hogy már csak a rám zúdított kritikák összegzése vagyok, és nem önálló személy, aki maga hozza meg a döntéseit.”
„Ezért visszahúzódtam, hogy ne hívjam ki magam ellen az embereket.”
Ne gondolja senki, hogy ez jó döntés volt. Ha valakinek van egy igazán befolyásos ellenlábasa, az nem fog tudni jót cselekedni. És Taylornak volt.
A Kanye West-sztori
Kanye West talán első pillantásra ellenszenvesnek találta őt, vagy épp ellenkezőleg, elérhetetlen szépségnek, mindenesetre 2009 óta mindent elkövetett, hogy tönkretegye ezt a tehetséges és jó ideig nagyon naiv lányt. Lehet, hogy akarata ellenére épp ezzel segítette a csúcsra.
Kanye West kiveszi Taylor Swift kezéből a mikrofont
2009. szeptember 13. Ezen a sorsdöntő napon New Yorkban a 19 éves Taylor Swift az MTV Video Music Awards díjátadón a legjobb női videoklip díját vette át. Aranyos köszönőbeszéde közben Kanye West felugrott mellé a színpadra, megragadta a mikrofonját, és félbeszakította:
„Taylor, nagyon örülök neked, és mindjárt hagyom, hogy befejezd, de Beyoncé minden idők egyik legjobb videoklipjét hozta. Minden idők egyik legjobbját!”
Az MTV kamerái Beyoncéra vágtak, aki elborzadva nézett. Miután Kanye vállat vont és visszaadta a mikrofont Taylornak, az már nem mondhatott semmit, mert lejárt az ideje.
Mindenki megdöbbent. Obama elnök egyenesen seggfejnek nevezte Kanye-t az incidens miatt. Még Katy Perry is kiakadt:
„Kanye, olyan, mintha egy kiscicára léptél volna” - tweetelte, ami nagyjából annyira pontos, amennyire csak metaforák lehetnek.
Kanye-t kivezették az eseményről, Beyonce pedig az év videója győzelmét az este folyamán arra használta fel, hogy visszahívja Swiftet a színpadra, és hagyja, hogy befejezze a beszédét.
A következő napokban a világ a bűnbánó Kanye-t nézhette, amint végigturnézza a médiát. Közben rádióállomások alázzák Taylort, és semmi másról nem kérdezik, dacára a megnyert díjnak, csak Kanye-ről, Egy év se telt el, és a férfi újra azt állította minden felületen, hogy Taylor nem érdemelte meg a díjat.
Közben kiderült, hogy négyszemközt többször is beszélt a lánnyal, mindig nagyon barátságosan, sőt segítőkészen, közös dalt ígért neki, sőt, egy 2015-ös díjátadó előtt azért könyörgött, hogy adja át nyilvánosan Taylor Kanye-nak a Video Vanguard Awardot. A mindig minden gesztusban a boldog megoldást látó Taylor Swift ezt meg is teszi. Ahogy sejteni lehet, ezt újabb megaláztatás követi.
2016 elején új számmal jelentkezik Kanye West, melynek címe Famous, és a szövege a következő:
„Úgy érzem, hogy Taylor és én még mindig szexelhetnénk / Miért? Mert én tettem híressé azt a ribancot.”
Újabb botrány. Tudott róla, vagy nem, hogy le fogják ribancozni? Kanye és Kardashian azt állítják, igen. Taylor pedig azt, hogy nem.
Mellesleg ki egyezne bele boldogan abba, hogy nyilvánosan szexista, nőgyűlölő megjegyzésekkel szégyenítsék meg?
De 2016-ban szinte mindenki a férfinek hitt.
„Mint az első nő, aki kétszer is megnyerte az év albumát a Grammy-n, azt akarom mondani minden fiatal nőnek odakint, hogy lesznek emberek az úton, akik megpróbálják majd aláásni a sikereiteket, vagy elvenni az érdemet azért, amit elértek” - mondta Swift a 2016-os Grammy díjátadón. „De ha csak a munkára koncentráltok, és nem hagyjátok, hogy ezek az emberek eltérítsenek, akkor egy nap, amikor elértek oda, ahová akartok, tudni fogjátok, hogy ti és azok, akik szeretnek, juttattak el oda. És ez lesz a legjobb érzés a világon.”
És még újabb évek kellettek, míg Taylor el tudta ezt a mérgező, beteges kapcsolatot engedni, és már nem akart megfelelni a férfinek. Amíg már nem akarja Kanye barátságát. Már nem akar semmit. Csak jó nagy távolságot tőle.
„Régen olyan voltam, mint egy arany retriever, aki csak úgy odasétál mindenkihez, és csóválja a farkát. ‘Persze, persze, hogyne! Mit akarsz? Mire van szükséged?’ Most, azt hiszem, egy kicsit inkább rókának kell lennem”
- nyilatkozta a Rolling Stone interjúban.
Hogy az azóta elért elképesztő sikeréhez végül milyen módon és mennyire van köze másoknak, már magában is megérhet egy egyetemi kurzust. A siker sosem jön a semmiből, és bármilyen hatás éri az embert, az befolyásolja őt. A rossz hatások sora eltemethet, vagy ha kellő erővel reagál rá valaki, magasan kiemelhet az átlagból.
Az étkezési zavarok
„Most határozottan szabadabbnak érzem magam az alkotásban” - nyilatkozta a Miss America című lapnak később. „Több albumot készítek gyorsabb ütemben, mint korábban valaha, mert úgy gondolom, minél több dolgot hozol létre, annál kevesebb nyomást helyezel magadra. De mindenki más. Vannak emberek, akik ötévente adnak ki egy albumot, az zseniális, ők így dolgoznak. Én ezt teljes mértékben tisztelem. De én boldogabb vagyok, ha gyakrabban készítek dolgokat.”
Aztán áttér a testképzavarára. Mert, hogy ne legyen olyan egyszerű a képlet, mint a nők nagy része, ő is ezzel küzd:
„Az ételekhez való viszonyom pontosan ugyanúgy működött, mint minden más az életemben: ha megdicsértek, az megerősített. Ha büntetést kaptam, változtattam.”
Majd, már a Netflix dokumentumfilmben így folytatja:
„Emlékszem, 18 éves koromban kerültem először egy magazin címlapjára. És a címlapon az állt, hogy: Terhes 18 évesen? És olyan fotót tettek ki rólam, amin a hasam nem tűnt laposnak. Nagyon rosszul éreztem magam tőle. Közben azt hittem, hogy normális, ha a fellépések végére vagy sokszor már a közepére úgy érzem magam, hogy menten elájulok. Azóta rájöttem, hogy nem, ha eszik az ember, van energiája, erősebb lesz, és végig tudja csinálni ezeket a koncerteket, és nem érzi magát gyengének.” Swift azt mondja, egyáltalán nem volt tudatában annak, hogy a sovány korszakában bármi baja lenne, és készenlétben állt a védekezés, ha esetleg kérdezték.
„Ha valaki aggodalmát fejezte ki, azt mondtam: Miről beszélsz? Persze, hogy eszem.... Sokat sportolok.' És tényleg sokat edzettem. De nem ettem.”
Persze már eszik. Végig bírja szuflával a koncertjeit. De egy dolgot még mindig nem felejtett el, azt a csalódást, ami az ‘All too well’ dalának alapélményét adta, ami az egyetemi kurzus alapfonala is, és ami egészen a rendezői székig emelte. Jake Gyllenhaal, ezt neked köszönheti.
A sosem múló szerelem
A 10 perces rövidfilm idén Garmmy díjas lett (mi más?), és Swift most már a filmkészítésbe is kezd beleszeretni. A forgatásról megosztott egy laza hatperces videót a felvételekből, ebben rendezőként látjuk őt.
A látásmódja egyértelmű, ahogyan a gondosan megtervezett jeleneteken keresztül instruálja a főszereplőket, Sadie Sinket és Dylan O'Brient, és néha gesztusokkal jelzi az egyes mozdulatokhoz kapcsolódó időzítést és az érzéseket.
„Mindig látnunk kell a mosolyodban, hogy nem felhőtlen" - mondja Sinknek az egyik felvételen.
Swift a film statisztáit is precízen irányítja a vacsora-jelenetekben és a születésnapi jelenetében, ahol kéri, hogy a dal szövegének időzítése (Huszonegy évesnek lenni jó móka) igazodjon ahhoz, amikor a lány elfújja a tortán a gyertyákat. Mintha csak a régen megélt valóságot szeretné újra konstruálni, hogy megmutassa mindenkinek, legfőként annak, aki akkor annyira belegyalogolt a lelkébe. Még a sapka is stimmel, amiben a kevés közös képükön Jake Gyllenhaal látható.
„Azt akarom, hogy a videón egy olyan személyt lássunk, aki épp elveszíti az ártatlanság és a naivságát”
- magyarázza. „Aztán rájön, hogyan változtassa ezt valami gyönyörűvé... az idősebb önmagában ott a nyugalom, a komolyság, de a szomorúság is. Jól van, de már nem az, akit megismertünk.”
Swift az Instagramján köszönetet mondott mindkét színésznek, az operatőrnek, valamint a film producerének is. „Ennek a rövidfilmnek az első magvait több mint tíz évvel ezelőtt ültették el” - írta a képaláíráshoz.
Vagyis pontosabban 12 éve. Jake és Taylor 2010-ben kerültek a címlapokra, amikor együtt látták őket New Yorkban.
Ősszel készültek a híres fotók, melyeken a férfi sapkát hord, a szerelmes lány pedig büszkén kapaszkodik a karjába.
Az év végére azonban a dolgok elromlottak, a lány decemberi születésnapját - igen, a 21-et - és az ünnepeket már nem együtt töltötték. A történetből előbb dal, aztán film, most meg egyetemi tananyag lett. Meg egy újabb Grammy.
Az elmúlt évtized nagy részében Taylor Swift karrierjének egy olyan szakaszát élte, amelyet határozott zűrzavar jellemzett. A Kanye Westhez hasonló személyiségekkel való nézeteltérései mellett az iparág nagyágyúival is csatákat kellett vívnia, hogy visszaszerezze a karrierje és dalai feletti irányítást. Swift nem pihen a babérjain, folyamatosan fejlődik, és keményen dolgozik. Méghozzá rengeteget. Abban a kreatív fázisban, amiben most van, hamarosan újabb lemezt fog készíteni, és egyre egyértelműbb, hogy nem lehet megállítani. Hiába is próbálná bárki.
A floridaiak egy UFO-észlelés miatt jöttek izgalomba a napokban - de kiderült, hogy Taylor Swift koncertje okozott zavart
Azon a hétvégén három estén át lépett fel Tampában - csakhogy az otthon ülők is kaptak egy meglepetés-showt. Az egyik szám során hatalmas fénycsíkokat lőttek a levegőbe, és látványos fényjátékkal ragyogták be az eget. A stadionban a fények úgy néztek ki, mintha hatalmas gerendák vennék körül Swiftet - de aki távolabbról látta az égen a fényeket, egy titokzatos mozgó téglalapot láthatott. A megrémült lakók biztosak voltak abban, hogy egy UFO-t látnak, és videókat osztottak meg az idegenekről.
Azt szeretem legjobban az angliai Cornwallban, hogy autóval szinte bármelyik pontja elérhető egy órán belül. Keskeny, kanyargós úton ereszkedek le Boscastle városka szívében, a régi kikötő mellé épült házakhoz. A régi itt tényleg régit jelent. Ebben az esetben legalább 500 évet. Ennyi idő alatt nem csoda, ha kissé meghajol a mestergerenda, ami az épület tetőszerkezetét tartja, és az sem, hogy ettől senki nem esik kétségbe. Hófehérre meszelt kőházak sorakoznak a kikötő ölébe futó patak mindkét partján, ezek egyike a Boszorkányság Múzeum.
A Boszorkányság múzeum, Boscastle
Furcsa, fűszeres szag és hideg fogad a házban, az az igazi, csontig hatoló. Kíváncsi voltam, de a különleges és titkos tárgyak nézegetése közben lassan szorongani kezdtem. Mitől? Nem tudnám megmondani.
Amikor olyan tárgyakat lát az ember, melyek létéről nem is tudott, vagy amik csak régi könyvekben, esetleg fantasy filmekben bukkannak fel, először a csodálkozás üt nagyot: jé, ez tényleg létezik?
A mágusbot tényleg pont úgy néz ki, mint a filmeken? Ilyen lenne a kristálygömb, amit szinte facetime helyett használtak? Aztán lassan bekúszik a valóság, hogy az a koponya ott egy valódi ember feje volt, az a mandragóra tényleg ártó szándékkal került valaki ágya alá, az a vas kínzóeszköz tényleg a boszorkányság eldöntésében játszott borzalmas szerepet, az üvegtégelyben lévő emberi hajjal meg igazából ki tudja, mit csináltak…
A múzeum zárt részében más tárgyak is vannak, amiket a fő kiállításból néhány éve kiemeltek. Többnyire a holtak iránti tiszteletből, vagy a feketemágiával kapcsolatos ellenérzésektől vezérelve.
A helyet Cecil Williamson alapította saját magángyűjteményéből 1951-ben, és a múzeum eredetileg Man-szigetén állt. Williamson nem mellesleg forgatókönyvíró, vágó és filmrendező is volt, valamint befolyásos angol varázsló.
Ő volt az alapítója a Boszorkányságkutató Központnak, amit az MI6 (a brit kémszervezet) kért fel, hogy vizsgálja ki a nácik okkult tevékenységét.
Köztudott volt ugyanis, hogy Göbbels a jóslást, az asztrológiát és a halottidézést tervezte a propagandagépezetéhez felhasználni.
A kiállítását azonban néhány évvel később el kellett költöztetnie a szigetről, mert
a helyiek annyira tartottak a szerintük rontást hozó tárgyaktól, hogy rendszeresen megtámadták az épületet.
Akkor hozta Boscastle-ba, ahol nem csak befogadták, de a falu egyik büszkesége is lett. Az alapító így magyarázta a múzeum helyének kiválasztását:
„Három mérföldre ettől a helytől található egy sziklafalba vájt őskori labirintuskő, amely bizonyíték arra, hogy az ember és a szellemvilág kapcsolata, a varázslás már az őskorban is aktívan működött ezen a területen. Az évszázadok múltak, az idők megváltoztak, és mégis, Anglia e csendes zugában erősen érezni lehet, hogy nem vagyunk egyedül, és hogy a szellemvilágba átment személyek árnyékai nagyon közel vannak. Ezért található itt ez a Boszorkányság múzeum. Az ember itt a túlvilág peremén áll.”
Amikor 1996-ban, hajlott kora miatt Cecil eladta a gyűjteményt és az épületet, Halloween éjszakáján írták alá a szerződést,
majd a következő tulajdonos szintén október utolsó napján adta tovább a jelenlegi gazdájának. Arról nincs szó, hogy vérbe mártott tollat használtak-e a papírmunka során, mindenesetre a kiállítás az utóbbi években sokat szelídült.
Elég csak az utolsó angol boszorkány fejénél fogva felfüggesztett csontvázára gondolni, ami évtizedekig a kijáratnál búcsúztatta a vendégeket. Többen állították, hogy amíg ott állt, szellemet láttak, sőt, fura hangokat, kopogást hallottak sötétedés után.
Amikor az új tulajdonos 1998-ban úgy döntött, hogy eltávolítja a Joan Wytte-nek tulajdonított maradványt, megvizsgáltatta. Stimmelt a kor, a nem, a csont anyagából a helyre is tudtak következtetni, ahol felnőtt, így minden kétséget kizárólag bebizonyították, hogy néhány kisebb csont kivételével egy teljes, kétszáz éves női csontvázat tesznek sírba. Valószínűleg tényleg a harcos tündér, vagy Fehér Boszorkány hírében álló, sokat szenvedett Joant, aki a nevét is így kapta, a Wytte (White) fehéret jelent cornish nyelven.
Joan Wytte 1775-ben született a cornwalli Bodminban. Tisztánlátó hírében állt, az emberek látnokként, jósként és gyógyítóként keresték fel. Fehérmágiát űzött, például a beteg ember ruhájából egy szalagot vágott le, azt fához vagy kúthoz kötözte, és úgy vélték, hogy amikor a textil szétszakad, a kórság is elmúlik.
Amikor ő maga betegedett meg, nem tudott gyógyulást találni. Fogtályog kínozta, ami olyan erős fájdalmakat okozott neki, hogy ingerlékennyé, kötözködővé és verekedőssé vált. Kiabált és szidalmazta az embereket, gyakran keveredett utcai összetűzésekbe, ahol figyelemre méltó erőt mutatott, és egyre többen kezdték hinni, hogy az ördög szállta meg.
Az 1800-as évek elején járunk, Cornwall akkor is messze volt a felvilágosult Londontól, az emberek még hittek a mágiában. Végül a bodmini börtönbe zárták, de nem boszorkányság vádjával, hanem egy nyilvános verekedés miatt.
A bodmini börtön 1889-ben. Fotó: Visit Cornwall
Az asszony 1813-ban halt meg a börtönben, 38 éves korában, tüdőgyulladásban. Halála után a börtön parancsnoka sokáig a vacsoravendégei szórakoztatására használta a kiállított maradványait, ahogy később a múzeumban is rémüldöztek tőle a látogatók, mint az utolsó cornwalli boszorkánytól.
A parancsnok apróbb csontdarabokat ajándékozhatott a különösen becses vendégeinek, mert a csontvázból hiányzott néhány csont a jobb kézből, mindkét lábfejből és a jobb térdkalácsból.
A börtön parancsnoka azt a szórakozást találta ki, hogy a vendégei, miután jóllaktak, kérdezzenek a boszorkány csontvázától,
és az majd kopogással válaszol (természetesen beépített emberek segítségével). A szeánszokon ehhez még három másik lábszárcsontot is elhelyeztek az asztalon.
Közel tíz évig folytak ezek a vacsorák, míg egyik alkalommal, ki tudja miért, a csontok nem csak kopogtak, de felrepültek a levegőbe, és az összegyűlt vendégeket alaposan fejbe és vállon verték.
Ez hozta el a bodmini börtön szeánszainak, és a parancsnok állásának is a végét. A bukás után a csontokat összeszedték, és Joan Wytte csontvázával együtt egy szekrénybe zárták, ahol — a több mint száz év számos furcsa eseménye ellenére — megmaradtak egészen addig, míg Cecil Williamson a múzeuma számára meg nem vásárolta őket.
Joan Wytte csontváza 40 évig lógott egy koporsó előtt a Boszorkánymúzeumban.
Amikor azonban Graham King átvette a múzeum vezetését, úgy érezte, Wytte késői temetést érdemel.
„Úgy gondolom, hogy életében is eleget üldözték és nem helyes, ha ezt az üldözést a halála után is folytatják - nyilatkozta akkoriban a tulajdonos, aki úgy érzi, maga is egyike a modern boszorkányoknak. - Látni a gyerekeket, akik körbejárják a múzeumot, bámulják ezt a csontvázat, mutogatnak rá, és azt mondják: ‘Huhh. Ez egy boszorkány', azt nem érzem helyesnek.”
De nem csak ez volt az ok. A számos poltergeist-jelenség is arra késztette Graham Kinget, hogy egy szeánsz során kapcsolatba lépjen Wytte-tel.
„Ki akartuk deríteni, hogy mit akar - nyilatkozta annakidején az Independentnek. - Mindenféle dolgok derültek ki. Ezért úgy döntöttünk, hogy kivesszük a kiállításról, és eltemetjük az erdőben.”
Egy varázslatos helyet kerestek, és a temetéshez a helyi földesúr engedélyét kérték:
„Nem volt könnyű beszélgetés az, ami így kezdődött: eltemethetek egy boszorkányt a hátsó kertedben?”
Az utolsó fél évben Graham az ágya mellett tartotta a boszorkánynak tartott asszony maradványait, és állítása szerint sokszor beszélgetett vele. Maga a szertartás nagyon egyszerű volt. Néhány apróságot is tettek mellé a sírba: kis üveg töményet, egy agyagpipát, egy kis dohányt, és néhány varázsfűszert, hogy segítsék az útját. Boscastle-ben, egy békés erdős tisztáson helyezték örök nyugalomra, a sírkövén ez áll:
Egy fantasztikus közösségbe tömörültek a kisgyerekes, vállalkozó anyák – bemutatjuk a magyar mompokat
Segítik, inspirálják egymást, tanácsokat adnak a másiknak, és néhányan a közösség igazi példaképeivé válnak. A Mompreneurs - magyar vállalkozó anyák Facebook-csoportnak már 17 000-nél is több tagja van.
Talán a te munkahelyeden is van olyan ember, aki mindig akkor jön oda hozzád valami szerinte abszolút halaszthatatlan, de igazából lényegtelen dologgal, amikor leadásod lenne, vagy épp egy fontos ügyféllel telefonálsz.
Aki órákig képes a kedvenc sorozatának a szereplőiről beszélni, és akkor is folytatja (még megy is utánad), ha neked épp a számlákat kéne összeraknod.
Aki minden apró-cseprő egészségügyi problémájával, aktuális lelki fájdalmával téged talál meg.
Aki még a WC-re is elkísér, mert ha nem engeded be, akkor üvölteni kezd, hogy ANYA, ANYA, ANYAAA!!!
Ha magadra ismertél, akkor remélhetőleg ez az ember a gyereked, és ezek szerint te egy momp vagy!
(Ha viszont nem a gyereked az illető, azonnal jelentsd a HR-esnél!!!)
Mompok egymást közt
A momp a mompreneur rövidítése, mely a mom (anya)és az entrepeneur (vállalkozó) szavakból áll össze. Leginkább a kisgyerekes anyákra gondolnak ezalatt, ahol a kicsik még nem járnak rendszeresen, reggel nyolctól délután négyig-ötig intézménybe. Magyarul hívhatnák anyavállalkozónak vagy vállalkozó anyának, de aki ma Magyarországon bekerül ebbe az élethelyzetbe, az hamar mompnak kezdi hívni magát, nem véletlenül.
Ugyanis hacsak nincs a vállalkozásba vágó anyukának egy szuper támogató és még szuperebb szakértői csapata a vállalkozáshoz, magának kell ezeket megteremtenie vagy megtalálnia.
És hol máshol keresné a segítséget egy édesanya, mint hasonszőrű ismerősöknél vagy az interneten. Mindkét esetben hamar rá fog találni Mompreneurs - magyar vállalkozó anyák nevű Facebook csoportra, ami nem csak a tudásmegosztás, de a ítélkezésmentes és támogató közeg miatt is páratlanul értékes.
A ma már 17.000-nél is több tagot számláló közösség megálmodója Dellemann Erika közgazdász, aki kislányával és férjével Svájcban él, de erőt és támogatást ad nem csak a hozzá hasonlóan expat magyar anyukáknak, de rengeteg magyarországi nőnek is.
„Nem szerettem volna beállni a sorba és elmesélni, hogy csináld meg az évtized üzletét az én tanácsaimmal. Ehelyett
szerettem volna egy közösséget létrehozni, ahol fel tudsz töltődni, ha motivációra van szükséged, tudsz kérdezni, ha elakadtál.
Hiszek a Nők erejében és az összetartás fontosságában. A női vállalkozóknál még nagyobb szerepet kapnak az üzleti kapcsolatok, a támogatás és az együttműködések fontossága.
Mi Nők, Anyák egy különleges élethelyzetben vagyunk. Az “Együtt” kulcsa a tisztelet és egymás munkájának elismerése.”
De milyen előzmények után kerülnek be a csoportba a tagok?
Különböző indítékok, egyforma kérdések
Sok édesanya azért kezd el vállalkozni, hogy kiegészítse a GYES-t és/vagy a konyhapénzt.
Van, aki nem látja biztosítottnak a régi munkahelyére való visszatérést, újat meg el se mer kezdeni keresni, mert amint kiderül, hogy kisgyerekes édesanya, a lehetőségei drasztikusan lecsökkennek, és egyébként se tudná megoldani a sokszor kéthetente bekopogtató bölcsis-ovis vírusok okozta beteggondozást, így inkább otthonról dolgozna, saját időbeosztással.
Olyan is akad, akinek nem is a pénz, inkább az "valami értelmeset, felnőtteset is csinálni"-érzés hiányzik az egy vagy több kisgyerek gondozása mellett, és ezért vág bele.
És sokan vannak azok is, akik ebben az élethelyzetben lehetőséget látnak régi álmaik megvalósítására, legyen az írás, festés, babajáték horgolás vagy natúrkozmetikumok készítése.
Akárhogy is, számtalan ok és ezek kombinációja egyre több anyát juttat el a Momp csoportig, ugyanis a különböző indítékok nagyon hamar összetalálkoznak a "de hogyan kell?" kérdés útkereszteződésében.
- De hogyan kell vállalkozást alapítani? Egyéni vállalkozó legyek, vagy jobb lenne a Bt., esetleg inkább Kft-ben gondolkodjak?
- De hogyan kell a tevékenységemhez szükséges engedélyeket beszerezni? Mit milyen hivatalnál és hogyan kell intézni?
- De hogyan kell cash flow-t csinálni? Csináljam magam a könyvelést? Vegyek fel virtuális asszisztens?
És így tovább és így tovább.
A számtalan kérdésre egyébként ott van a válasz az internet dzsungelében, csak legyen hozzá az embernek végtelen ideje, türelme és csalhatatlan értékítélő képessége, hogy megtalálja a leghasznosabb forrásokat.
Ezt a keresést spórolja meg magának a kezdő momp a csoporttal. A különböző szakmából, egészen eltérő élethelyzetekből érkező édesanyák közül a nap 24 órájában mindig van fent valaki, akihez az aktuális kérdésünkkel vagy problémánkkal fordulhatunk.
Pénz, paripa, fegyver
Azok a lehetőségek, amelyek a férfiak és apák számára sokkal kézenfekvőbbek és elérhetőbbek - sörözés alatti egyeztetések, kötetlen találkozók esténként, amelyek az üzleti kapcsolatok építésére is alkalmasak - az anyák számára gyakorlatilag megoldhatatlanok nem csak egy kisgyerek, de sokszor a nagyobbak mellett is.
Amíg a legtöbb apa bátran gründol magának vállalkozást - keres hitelt, tesz félre a családi kasszából induló tőkét, fizeti be magát szükséges képzésre, jár el kapcsolatépítő eseményekre- addig egy anya sokszor egyiket se kapja meg, és nem csak azért, mert kérni se meri.
Ezért aztán a legtöbben mindenféle mentőöv nélkül ugranak a mélyvízbe, és már csak akkor kérnek segítséget (vagy húzzák le a rolót), amikor már a levegőjük is elfogyott. A támogató közösség többek között erre is jó, hiszen ha pénzmaggal nem is, de pénzügyi tanáccsal, együttműködési vagy bemutatkozási lehetőséggel mindig tudnak segíteni. Ezek lokális megoldására születnek a kisebb, helyi momp-közösségek, így ma már megyei, városi vagy tájegységre alapuló csoportok is léteznek. Ráadásul mivel mindenki ugyanabban a cipőben jár, senki sem hátrál ki egy együttműködésből csak azért, mert a másik mondjuk csak a kisbabájával együtt tud tárgyalásra menni vagy extrán rugalmas munkaidőre van szüksége.
kénytelenek voltak egy férfi társalapítót hamisítani maguknak ahhoz, hogy a vevőik és partnereik komolyan vegyék őket és megbízzanak bennük.
Szomorú, de amint a Keith Mann-re keresztelt "álcsapattag" csatlakozott a vállalkozásukhoz, hirtelen meglódult a szekér, sőt, a férfi partnerek közül sokan még a segítségüket is felajánlották, amikor azt a kitalált csapattag kérte. Aztán amikor beállt a rendszer, és már nem volt szükség Keith segítségére, „apa GYES-re küldték” a hasznos munkatársat.
És ha már az apa GYES-nél tartunk, nagyon sokan szembesülnek azzal anyaként, hogy amint vállalkozásba kezdenek, az egyik legnagyobb kerékkötőnek pont a férjük bizonyul.
Az apukák úgy hiszik, hogy ha anya elkezd dolgozni a vállalkozásában, az pont olyan, mintha egy új munkahely küszöbét lépné át minden reggel: 8-tól fél 5-ig dolgozik, aztán leteszi a lantot és minden hónap 10-én fixen érkezik a bevétel
Aztán amikor szembesülnek az első hónap végén azzal, hogy ez bizony nem így működik, akkor hamar bukásként könyvelik el a projektet. Holott csak annyit kellett volna tenni, hogy már a legelején tételesen végigveszi a család, mi fog változni azzal, hogy anya vállalkozásba kezd. Mikor és mennyi időre van szüksége koncentrált munkára, amikor bizony egyetlen „ANYAAA” felkiáltás is kemény forint mínuszokba kerülhet (csak egy példa: anya keramikusként dolgozik és ha nem tudja egyhuzamban végigcsinálni mondjuk a festést, akkor kuka az egész addigi munkája, de ugyanígy nehéz cikket írni úgy, hogy közben egy kétéves a teljes figyelmünket kívánja).
Hermione Granger időnyerője
A fentiekben ecsetelt koncentrált munka lehetőségének megteremtése végül a legtöbbször úgy történik, hogy anya akkor dolgozik, amikor a gyerek, gyerekek alszanak - jellemzően leginkább éjszaka.
Ugyan a mompoknak is csak 24 órából áll egy napja, kívülállóként mégis sokszor úgy tűnhet, nekik valahogy több idejük van mindenre. Mintha nekik is kiutalt volna a Harry Potter-könyvekből ismert Mágiaügyi Minisztérium egy időnyerőt. Ez a látszólagos plusz azonban nem varázslat, hanem kőkemény munka. A szigorú időmenedzsment, a folyamatos priorizálás, a megállás nélküli újratervezés olyan dolgok, amiket egy anya hamar megtanul a túlélés érdekében- ezt emelik magasabb szintre azok, akik még vállakoznak is emellett.
A játszótéren, két homoksüti elkészítése között is Facebook-posztot gyártanak, hazafelé bedobják a csomagküldő automatába az aktuális rendeléseket, az esti altatás után nem sorozatot néznek vagy alszanak, hanem e-mailekre válaszolnak, megrendeléseket állítanak össze.
Mindezek mellett pedig próbálnak helyt állni az összes láthatatlan, fizetetlen munkában: takarítanak, főznek, mosnak, védőnőhöz viszik a kicsit, úszásra a nagyot, kitalálják és megveszik az ajándékot a nagyi születésnapjára.
Egymás példaképei
Aki egyszer bekerült a vállalkozó anyák világába, az onnantól kezdve árgus szemmel lesi a jó példákat, akiket érdemes követni. De hiába találhatnának számtalan sikeres külföldi példát- gondoljunk csak az időnyerőt kitaláló J.K. Rowling-ra, aki egyedülálló anyaként álmodta és írta meg a Harry Potter-univerzumot, vagy a kevésbé ismert, amerikai Debbie Fields-re, aki 5 saját és 5 mostohagyereke mellett (!!!) építette fel 450 millió dolláros sütis cégét, - a legtöbb magyar momp egy másik magyar mompot fog megnevezni példaképének. Az, hogy valaki anyaként meg tudja ugrani a hazai vállalkozói pálya és a hozzá társuló magyar fogyasztói mentalitás buktatóit, többet ér a szemükben, mint bármilyen millió dolláros külföldi sikertörténet.
Ezek közül az egyik példamutató anyavállalkozás a Császárvonal, mely 2018-ban még „csak” egy informatív mobilapplikáció volt a császármetszésről, ami a műtét előtt, alatt és után is segítséget nyújt az érintett édesanyáknak.
A hiánypótló app sikerét látva a két alapító, Kiss Verus egészségügyi újságíró és Rákosi Dóra gyógytornász azóta létrehozott egy, a témával kapcsolatos Facebook-csoportot, vezetnek szülésélmény feldolgozó és hegkezelő worshopokot, született egy könyv, és ami talán a legfontosabb: elérték, hogy szinte valamennyi hazai szülészet tájékoztató és beleegyező nyilatkozatát el lehet olvasni a honlapjukon.
Mindezt 2 és 4 gyermek gondozása, nevelése mellett hozták össze.
Akár kézműves ékszerrel, virtuális asszisztenciával vagy house-staging-gel foglalkozik egy momp, egyvalami közös bennük: többet szeretnének maguknak és másoknak is. Nekünk csak az a dolgunk, hogy férjként házimunka besegítéssel, nagymamaként gyerekvigyázással, barátnőként lelki támogatással, megrendelőként a bizalmunkkal és a pénzünkkel támogassuk őket.
„Írnál nekem egy verset arról, hogy imádom, ha a barátom huncut?” – Költőmatának mindenre van ríme
Rutai Gábor szerint a versírás egy nagyon magányos műfaj, ő viszont szereti a közönséget. Ezért találta ki, hogy a tőlük kapott témákból farag verseket, és hamar óriási rajongótáborra tett szert.
Költőmatának ismerik sokan a bloggert, aki így hirdette magát: csak kívánnod kell és minden rím teljesül! Mások Rutai Gábor rádiós műsorvezetőnek, táncosnak, vagy épp a Mensa HungarIQa tagjának, aki ifjabb korában lányszíveket tört, most pedig azokat szépen összeragasztja.
Versekkel, mi mással.
- Valamiért 2017-ben kitaláltad, hogy költő-automatává válsz. Miért gondoltad, hogy ez a te utad?
- Korábban volt már egy verses blogom, ahol saját kútfőből merítettem témákat, de nem voltam vele elégedett. Inkább csak szárnypróbálgatásnak nevezném azokat a rímeket. Aztán kimaradt egy jó év. Nem tudnám megmondani, hogy mi volt az, ami elindította bennem, hogy kérésekre írjak verset, de egy villanásszerű ötlet volt, és ennek lett az a vicces formája, hogy adott egy automata, egy robot, amibe be lehet dobni a kéréseket, és az alján meg kipotyog a vers. Így indítottam el az új blogot, és nagyon gyorsan népszerűvé vált.
- Próbálom elképzelni azt a pillanatot, amikor először mondod azt, hogy nem arról írok, amit én érzek, hanem arról fogok írni, amit más érez. Belefutottál egy mondatba valahol, amiből elindult a fejedben egy vers? Hiszen igazából mégis arról írsz, amit te érzel – azzal kapcsolatban, amit más érez.
- A klasszikus értelemben vett versírás egy nagyon magányos műfaj. A saját gondolataimat saját magamnak írom le, mindegy, hogy a fióknak, vagy a blogra, az akkor is magányos műfaj marad.
Én viszont nem vagyok egy kifejezetten magányos típus, szeretem a közönséget, minden formájában.
Korábban rádióztam, előtte táncoltam 20 évig. Nekem az, hogy ott a közönség, aki tapsol, mindig része volt az életemnek. Ez az igény a versírásban is működött. Sokkal szorosabban tudok az olvasóimmal kapcsolatot tartani akkor, ha hozzám tudnak szólni, és nem csak azt írják le, hogy hú, de szép ez a vers, vagy hogy engem most megérintett, hanem már az elején ott vannak az alkotási folyamatban.
Sziaaa Mata! :D picit bonyolult a téma. De kaphatok egy verset arról, hogy együtt vagyok az egykori legjobb barátnőmmel, szeret, de ő fél felvállalni ezt a dolgot ami közöttünk van?!
nem az akarok lenni
nem a titkod akarok lenni
hanem akit zászlódra írsz
nem egy buta hazugság csak
ha megkérdik, hogy miért sírsz
nem a zseb mélyén kabala
hanem kitűző a táskán
nem puska a dolgozatnál
hanem felelet a táblán
nem elrejtett bomba vagyok
hanem puskádon a szurony
nem lopott csókot akarok
hanem smárt a tömött buszon
- A saját verseidben is megvolt ez a pátoszmentesség, ahogy írsz mostanában?
- Pátoszmentesség? Igen. Az egy klasszikus anonim blog volt, ahol kendőzetlenül, a mai nyelvezettel írtam, talán a Költőmatánál is nyersebb és profánabb hangvételt ütöttem meg.
- Ha az ember végigolvassa Költőmata verseit, egy komoly lelki tanácsadó munka képe sejlik fel. Ezt az olvasóközönség igényelte és kényszerítette ki, vagy alapvetően volt benned szándék arra, hogy felnyisd a szemét a hozzád forduló, lelki bánattól sújtott közegnek?
- Ez a dolog engem is meglepett. Hogy egy idő után a szívemen kezdtem viselni egy-egy versigénylő sorsát. Ha valaki a legnagyobb bánatáról kér verset, akkor hiába van bennem szarkazmus vagy cinizmus, és hiába tudom, hogyan lehetne ezt kicsavartan-viccesen elütni, úgy éreztem, jobb, hogy ha mondok valamit. Igényem volt arra, hogy segítsek valahogy. Ez abból is adódhat, hogy azért én apuka vagyok, van három lányom, és az olvasóim egy része is a lányaimmal egyidős generáció, és ilyenkor picit előbújt belőlem a lányos apuka, aki megsajnálja a verset kérőt, és próbál vigaszt nyújtani.
- És ne hagyjuk ki, hogy ezekben a válaszokban azt is elmondtad, hogy mi lehet a háttérben. A segítségeddel bele lehetett látni a férfiak fejébe. Lehet, hogy fájt az olvasónak, amikor szembesült azzal, hogy mi lehet az ő drámájának az oka, de legalább megérthette, hogy mi történt vele.
- Én se tudok másból kiindulni, mint amilyen én vagyok, és én az a férfi voltam, meg fiatal felnőtt, meg kamasz, akitől menteném a lányaimat. Nem ilyen férfit kívánnék a saját gyerekeimnek.
Úgyhogy vannak tapasztalataim, és amikor kilóg nagyon a lóláb, hogy valaki hogy jutott el addig, hogy ilyen mélységeket él meg, akkor én azt gondolom, hogy miért ne mondjam el neki, hogy mi lehet a háttérben.
Persze én magamból indulok ki, de az esetek nagyobb részében bele tudok trafálni.
Kedves Mata! Írnál nekem egy verset arról hogy imádom, ha a barátom huncut?
huncut
az én pasim
olyan huncut
csak az jár a
fejében
hogy járhatna
hogy járhatna
most inkább az
enyémben
keze sosem
tétovázik
rátapint a
lényegre
akár héven
akár buszon
nyúl az intim
részekre
azt tudnám,
ha nem vagyok ott
olyankor is
ilyen-e
mit csinál ha
mit csinál ha
épp rájön az
ilyene
- A követőid nagy része fiatal lány. Mit gondolsz, miért? Választ kapnak a problémáikra, vagy fogékonyabbak a versekre?
- A hordozó felület hozta ezt. Ők voltak ott. Ha más fórumot találok, talán más közönség alakulhatott volna ki. Nem tudom, milyen sors vitt oda, ez a közönség talált meg, és az ő problémakörüket kellett megfejtenem.
- De ők inspiráltak téged.
- Én a fiatal közönséget nagyon szeretem, és nagyon hiszek a fiatalságban. Gyűlölöm, amikor osztják az észt az idősebbek. A mai napig azt gondolom, hogy rohadtul nem az öregek kezében van az igazság forrása. Persze van tapasztalat, el is lehet mondani, hogy én így jártam, de szerintem itt a mi dolgunk véget ért. Azt már én nem mondom sem a saját gyerekeimnek, sem az olvasóimnak, hogy azért, mert így vagy úgy jártam, te ne csináld.
Nem értjük azt a világot, amiben ők élnek, és attól nem kell megijedni, hogy nem értjük.
Sokkal jobban fogják csinálni, mint mi. Teljesen másként gondolkodnak, és nekik már úgy kell gondolkozniuk, ami az ő új világuk működéséhez kell. És ahhoz meg mi már nem értünk.
Szia! Kérhetnék egy verset a "most minden jó"-val?
most minden jó
most minden jó, ne moccanj
idő állj, ne ketyegj
ne vegyél levegőt
halkabban pityeregj
megfordult a világ
egyetlen ütemre
szép volt a dallama
itt cseng a fülembe’
most minden jó, elmehetsz
megleszek egymagam
árad a tengerem
partja is parttalan
elvesztem súlyomat
széthord a nyári szél
hamvammal égre ír
jobb voltál bárminél
- Ez a blog annyira népszerű volt, hogy egy idő után kopogtak az ajtódon, hogy össze kellene rakni a verseidből egy kötetet.
- Furcsa, mert eredetileg nem akartam ebből nyomtatott verziót. Szeretek haladni a korral, és látom, hogy a tartalomfogyasztási szokások merre változnak. A könyv az örök, ez igaz, de sokkal könnyebben és gyorsabban el tudok jutni a közönségemhez más úton. Viszont azzal nem számoltam, hogy a követőim nagy része azért szereti a verseimet, mert egyébként is szereti az irodalmat, és ha szereti az irodalmat, akkor szereti a könyveket is. Az ő részükről érkezett a kérdés, hogy miért nem jelennek meg ezek a versek egy kötetben. Azt feleltem, hogy jó, csináljunk egy közösségi gyűjtést, és ha összegyűlik megfelelő mennyiségű pénz, akkor elsétálok a nyomdába és kiadom őket.
Ezt kitettem a blogomra, erre megjelent egy kiadó, hogy állítsuk le a gyűjtést, mert ő kiadja a verseimet.
Így lett ebből a Költőmata blogból verseskötet.
- Alig egy év után.
- Igen, viszonylag gyorsan jött a kötet. Azóta is kapható, nagyjából 2500 példány fogyott el belőle, ami innen nézve kevés, de azóta hallom, hogy verseskötetekből mennyi megy el ma Magyarországon, ahhoz képest ez egy bitangjó szám. Ebből a szempontból elégedett vagyok. Viszont, mivel ennél sokkal több követőm van az Instagramon és a Tumblr-en, ezután is ezek maradnak a fő hordozóim.
- Az utóbbi évek eléggé megcincáltak mindenkit, jött a Covid, a háború, és a blogodon is azt jelezték az olvasók, hogy megváltozott a Költőmata. Miért?
- Az az igazság, hogy a saját életemben is történt változás, párkapcsolati fronton fordult az életem, és valószínűleg ez egy olyan dolog lehetett, ami a fókuszt egy kicsit máshová vitte el. Főleg ennek volt betudható.
- Szomorúbb lettél?
- Hát, volt egy nehéz időszak, igen. Utólag persze kiderült, hogy így jártam jobban. Én nem az a fajta költő vagyok, aki akkor tud jól írni, ha tépi a balsors, mert nyilván van ilyen is, aki ebből tud táplálkozni, hiszen remek klasszikus költőink vannak, akik végignyomorogták az életüket, miközben a legszebb verseket írták.
Nyilván belőlem is ki-kibuggyant ekkoriban egy-egy vers, hát azokat nem fogom a főműveim közé betenni.
Én inkább akkor tudok és akkor van kedvem írni, amikor elégedett, vidám, jó kedvű vagyok. Ez az egyik oka ennek. A másik, hogy több ezer kérés érkezett. Nem tudom, hány verset írtam, de annak a többszöröse érkezett kérésként, amikor aktívan írtam a blogot, és egy idő után azt éreztem, hogy ezekre a témákra én már mind írtam verset. Jött egy kérés, ránéztem és azt mondtam, hogy erre már megvan a válaszom, ott van a blogomon. Aztán jött a következő ilyen, meg a következő, és egyre több. Azt éreztem, hogy nem akarnám magam ismételni, úgyhogy szerintem ha valaki szünetet tart, alkotói szünetet, eltelik pár év, és őt is sokféle hatás éri közben, az jót fog tenni, mert amikor visszatér, ugyanazokról a dolgokról már másként gondolkodik.
Öröm nézni ahogy az exem szerencsétlenkedik. Erről írj Matám!
látom hogy keresed
az igazit félholtan
nyugodtan hagyd abba,
az igazi én voltam
- Viszont a verseket azóta sem engedted el, most egy sokkal modernebb műfajban nyúlsz hozzájuk, podcastod és rádióműsorod van.
- Az életemnek volt egy másik nagyon fontos szakasza, amikor műsorvezető voltam a régi Radio Café-ban, ami nagyjából 10 éve szűnt meg. Voltam a reggeli műsorban, a délutáni műsorban, csináltam magazinokat, azt nagyon szerettem. Nagyon jó volt. Amikor megszűnt, ez kiesett az életemből. Később jött a versírás, és tavaly novemberben azt látom, hogy újra indul a Radio Café. Megdobbant a szívem, hogy újra lehet rádiózni, de közben én meg már Költőmatává váltam. Tudtam, hogy a régi Rutai Gábor műsorvezető nem leszek, én már Rutai Gábor Költőmata vagyok. Gondolkoztam, hogy lehetne ezt a két dolgot összefűzni, hogy rádiózhassak is és Költőmata is maradhassak. Így született meg egy új magazinműsor ötlete, a Hozz egy verset! című, ahol versekkel is lehet foglalkozni, miközben ismert, érdekes emberekkel beszélgetek. Érkezzen egy ember és hozzon egy verset - ez volt az alapötlet, amit eladtam a rádiónak. Nyitottam YouTube csatornát, TikTokot, aztán elindult a műsor.
@koltomata Péterfy Bori mesélt az anyaságról, az őt megmentő édesanyjáról, a veszteségtől és a haláltól való félelemről, párkapcsolatokról, illetve fehér- és barnazajról. Nem érted? Hallgasd meg! Péntek 21h radiocafé98 (vágott) 22h Youtube és Spotify (vágatlan) www.koltomata.hu #költőmata#foryou#nekedbe#péterfybori♬ eredeti hang - Gábor Rutai
Menet közben kiderült, hogy az a része működik, hogy egy híres ember hoz egy verset, de aztán a vers szövetét szorosabbra fűzni az adott vendég életével – ez kicsit erőltetett tud lenni. Így aztán szabadjára engedem a beszélgetést. Ahogy Novák Péter, az egyik vendégem mondta: hogy ha egy verssel indítunk, az megemeli a beszélgetés színvonalát. A stúdióban egyébként van 3 kamera, ami veszi az egészet. Amikor vége, akkor csinálok egy vágott verziót a rádiónak, az péntek esténként 9-kor megy le. Vágatlanul kiteszem a Spotify-ra és a YouTube-ra. Vágok még promóvideót, és posztolgatom különböző felületekre. Vannak kommentek, vannak sikerélményeim is. Egyelőre mindent magam csinálok, pedig milyen jó lenne, ha lenne erre egy kisebb produkciós cég, és Költőmatának csak annyi lenne a dolga, hogy cseveg egy jót, aztán átbaktat egy kávézóba és bedob egy espressót.
Szia Mataaa! Írnál egy verset egy félig sikerült német nyelvvizsgáról? Köszönöm!
félig sikerült német
itt lennék gutentág
kissé sájsze e nap
ferstéen, hogy ez vizsga
amit ih ein bishen összecsap
bite legyen elnéző
tegnap sokat drinken
veisz du volt kis gebursztág
ezért van lehányva az ingem
suldigung kérem nézze el
sprehhen zi jól a dajcsot
hír zind tauzende juró
tartsa azt a mancsot
- A legemlékezetesebb vendéged ki volt?
- Egyet nehéz kiemelni, mind a 13 az volt. Novák Petivel például annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy már elkezdtük az élet értelmét megfejteni. Aztán ott van a finom lelkű Pokorny Lia, aki a szépség és a szeretet nagyasszonya, az is egy lélekmelengető beszélgetés volt. És hát Dolák-Saly Robi, aki Fodor Ákos költőnek tíz éven át barátja volt, és erről soha nem beszélt senkinek. Megjelent a műsoromba, és mondta, hogy ő Fodor Ákost hozott, egy olyan vereset, amit a költő Dolák-Salynak írt. Megdöbbentem, hogy ez hogy lehet. Erre mesélte el, hogy több mint tíz évig ők nagyon szoros barátságban voltak. Döbbenetes pillanat volt. Alaposan fel szoktam készülni minden egyes beszélgető partneremből, hogy még véletlenül se kérdezzek olyat, amitől elkezdik magukat unni. Ne ugyanazt a kérdést kapják, amit már huszonegyszer feltettek nekik. Igyekszem ezért olyan kis rejtett témákat előásni, amik nem kerültek még elő.
- És érdeklik az embereket a versek?
- Egyre népszerűbbek újra. Azáltal, hogy a social media lehetőséget biztosít egy csomó minden elérésére, a jó versek, a jó előadások, a kortársak népszerűek tudnak lenni. Megváltozott a versekhez való viszony. És ez jót tesz a klasszikus irodalomnak is, mert aki a kortársak, a slam poetry irányából ismeri meg a verseket, az belefut abba is, hogy költők előveszik a klasszikus verseket, azt a pár sort, ami a legütősebb, melyeket ma is rá lehet tenni egy pólóra, mert ma is nagyon igazak. Igen, szerintem népszerű a vers, és van tábora, olvasója. Kamaszkorban szinte mindenki versel, mert megírni egy verset jó. Olvasni lehet, hogy rossz, de megírni nagyon jó, és nagyon sokat segít. Amikor az útkeresés zajlik a fiataloknál, akkor van, aki gitárt ragad, az összes közhelyet elgitározza, de neki az nagyon fontos. Ő akkor éli meg azt az érzést először. És lehet, hogy más verset ír, és el fogja szavalni, leírja novellában, slam poetryban, vagy elrappeli, ilyesmi, szóval az, hogy van felület, ahol meg tudja mutatni magát, az nagyon fontos.
Megírja, hogy nekem ez fáj, és tízen azt válaszolják rá, hogy pont nekem is épp így fáj,
akkor ez sorsközösséggé lesz, máris ki tudtam ventilálni, máris vannak társaim és ki tudok jönni a gödörből és arccal előre a következő oltári nagy hülyeség felé.
Most már ott tartunk, hogy minden versnek számít, ami nem akkor kezdi el a következő sort, amikor a lapnak vége, hanem megszakítod azt valahol. Nekem a vers inkább a klasszikus értelemben vett versforma, szóval vannak benne ritmusok, rímek, én ezeket szeretem. Nagyon érdekes, pont Bérczesi Robi mondta, hogy ő nem szeret verseket olvasni, soha nem is olvasott verseket. És hogy most együtt dolgozik Müller Péter Sziámival, és hogy a Sziámi lerak elé dalszövegeket, amik azért jók, mert van ritmusuk meg vannak benne rímek. Hát te most pont elmondtad, hogy mi a vers – mondtam neki. De ő állította, hogy nem, mert hogy azok dalszövegek.
- Van olyan versed, amit megzenésítettek.
- Volt rá példa. Balassi tök jól tudta, hogy nem azért írunk verset, hogy elszavaljuk, mert akkor meg fognak dobálni száraz kenyérrel a nézők, hanem elő kell venni egy lantot, és a verset úgy kell előadni, hogy eléneklem. Ez a mai napig igaz, a legpocsékabb verset, ha egy szál gitárral előadom, könnyes szemű lányok fognak körülvenni, míg ha a legszebb verset elszavalom, akkor is a gitáros fiú lesz a nyerő aznap este.
Kanye West kiveszi Taylor Swift kezéből a mikrofont
A Boszorkányság múzeum, Boscastle
A bodmini börtön 1889-ben. Fotó: Visit Cornwall
