Polgár Judit a Netflix-film premierje előtt elmondta, hogy nem tartja magát zseninek, és miért nem lettek sakkozók a gyerekei
„Nem tartom magam zseninek” – mondja a nő, akit a világ egyik legjobb sakkozójaként jegyeznek, és akiről most Oscar-jelölt rendező készített filmet. A Queen of Chess a napokban debütált a Sundance Filmfesztiválon, február 6-án pedig jön a Netflixre is, úgyhogy épp itt az ideje feltenni a kérdést:
Polgár Judit gyerekkora nem éppen a rántott húsos vasárnapokról és a sulidiszkóról szólt. A szülei, Polgár László és Klára tudatosan hoztak létre egy sakkal átitatott világot, ahol a lányok magántanulóként, a külvilágtól némileg elzárva készültek fel a sakktábla melletti életre. A módszer bejött, de vajon bárkiből lehet zsenit nevelni? Judit szerint a zseni szó eleve túlzás, a sikerhez pedig sokkal több kell a tehetségnél. A sakknagymester a Best magazin hasábjain tavaly arról beszélt, hogy a sikerhez a napi több óra edzésen túl más is kell.
A családi támogatás a Polgáréknál adott volt, a tehetség pedig látszólag öröklődött is: Zsuzsa fia hatévesen megnyerte az USA nemzeti sakkbajnokságának gyermekkupáját. Judit szerint unokaöccsénél a környezet is sokat számított. „A sakk kiemelt része volt annak a környezetnek, amiben felnőtt, és ez megtetszett neki. Ő komolyabban vette, mint az én gyerekeim vagy Zsófié.” A saját gyerekeit viszont tudatosan nem terelte a profi sakkozás felé, ami egyrészt az elképesztő elvárások miatt volt érthető. „Játszottak egy rövid ideig óvodában meg általános iskolában, de már nem része az életüknek a sakk. Nem is tettem lépéseket annak érdekében, hogy ők komolyabban foglalkozzanak vele.
Az is nehéz volt nekik, mivel tudták, kinek a gyerekei, hogy sokkal nagyobb elvárásokat támasztottak feléjük. Így nekik a tízszeresét kellett volna belerakni, csak azért, mert az én gyerekeim.”
A magyar szurkolók a Polgár nővéreket és Mádl Ildikót az 1988-as szaloniki olimpia aranyérme óta a szívükbe zárták, de vajon a legendás négyes kapcsolata ma is olyan szoros? „Ildikóval laza a kapcsolat – mondja Judit. – Az eredményeink összekötnek minket, az 1988-as és az 1990-es sakkolimpiai aranyérmek, de mindenkinek megvan a maga élete.” Bár ritkán találkoznak, a tavaly szeptemberi budapesti sakkolimpián újra összeállt a csapat egy fotó erejéig. A testvéreivel viszont, akiket a világ három különböző pontjára sodort az élet, sokkal szorosabb a kötelék.
„Én itt élek Magyarországon, az egyik nővérem Izraelben, a másik pedig Amerikában. Fizikailag sajnos csak ritkán tudunk találkozni, de online azért napi, heti rendszerességgel beszélünk. Tehát a technológia csodája sok mindenért kárpótol.”
De mit ad a sakk azon túl, hogy valaki a világ legjobbja lesz benne? Polgár Judit szerint a legfontosabb lecke a rugalmasság. „Egy sakktáblán mindig minden változik. Tehát mindig igazodni kell a körülményekhez. Bármi jön szembe az életben, kreatív megoldást kell találnod. Ez ad szabadságot és kiutat minden helyzetben.”
