Manipulálhatják az álmokat: egy trükkös módszerrel rá lehet venni az agyad, hogy álmodban megoldja a problémáidat
Az „aludj rá egyet” közmondás elég elcsépelt. De egy csapat agykutató szó szerint vette a dolgot, és elkezdte megbütykölni az álmokat, hogy azok tényleg megoldjanak valamit. A Northwestern University február elején publikált, kissé sci-fibe hajló kutatása azt mutatja, hogy egy alvás közben, észrevétlenül lejátszott hangjelzéssel rá lehet venni az agyunkat, hogy egy megoldatlan problémán pörögjön, és másnapra nagyobb eséllyel köpje ki a megoldást. Az eredményeket a Neuroscience of Consciousness szaklap közölte.
A trükk, amit a kutatók bevetettek, a célzott emlék-újraaktiválás, vagyis a TMR. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy
A cél az volt, hogy az álomvilág kaotikus, asszociatív logikája tegye meg azt, amire az éber, racionális elme képtelen volt: találjon egy új nézőpontot, és hozza el a másnapi „aha-élményt”.
A kísérlethez kerestek húsz felnőttet, akik közül a legtöbben nem voltak kezdők a tudatos álmodás terepén, ami kapóra jött a kutatóknak. Nappal különféle kreatív fejtörőkkel kínozták őket, amikre egyenként csak három percet kaptak. Minden feladványhoz egyedi, rövid zenei motívum tartozott. Éjszaka aztán jött a mókolás: az alanyokat bekötötték egy alváslaborban, és EEG-vel figyelték, mikor érnek a stabil REM-fázisba. Amikor ez megtörtént, nagyon halkan elkezdték lejátszani a megoldatlan feladatok feléhez tartozó hangokat. Több résztvevő előre megbeszélt jelekkel, például ismétlődő szimatolási mintákkal vagy speciális szemmozgással jelezte az alvásból, hogy igen, vette az adást, és épp a problémán agyal, mintha csak egy álombéli Morze-kóddal üzennének a valóságnak.
A résztvevők háromnegyede számolt be olyan álmokról, amikbe valahogy beszivárogtak a fejtörők témái vagy elemei. A számok pedig még beszédesebbek:
Még ennél is durvább, hogy abban a 12 fős alcsoportban, akiknél a hangos célzás a legerősebben befolyásolta az álmokat, a sikerarány a célzott feladatoknál a korábbi 20-ról 40 százalékra ugrott. A kutatók szerint ez már „előzetes okozati bizonyíték” arra, hogy a REM-álmok valóban képesek támogatni a kreatív problémamegoldást.
Mielőtt azonban mindenki rohanna álommanipuláló fülhallgatót venni, a kutatók maguk is hűtik a kedélyeket. A minta kicsi, és erősen torzít a tudatos álmodók felé, így az eredmények nem általánosíthatók mindenkire. A teljes csoportot nézve a hangos célzás önmagában nem hozott átütő, statisztikailag szignifikáns sikert, a hatás igazán csak a „jól reagáló” alcsoportban volt egyértelmű. Nem arról van szó, hogy bárki fülébe lehetne suttogni a megoldást, de az álomtartalom irányítása már nem puszta fantazmagória.
– mondta a Live Science-nek Ken Paller, a Northwestern Egyetem kognitív idegtudósa. Karen R. Konkoly, a tanulmány első szerzője azt emelte ki, hogy még a nem tudatos álmodók is képesek voltak reagálni.
Más szakértők szerint a kulcs az álmok bizarr természetében rejlik. „Az ötlet az, hogy az álmokban a kreatív problémamegoldás azért működhet, mert az álmok annyira bizarrak… olyan asszociációkat hoznak létre, amelyeket ébren nem tennél meg” – magyarázta Emma Peters, a Berni Egyetem kutatója. A Drexel Egyetem kognitív idegtudósa, John Kounios a Washington Postban csak ennyit fűzött a kutatáshoz: „Amikor elolvastam a cikket, az első gondolatom ez volt: Hűha.”
Hogy milyen egy ilyen „célzott” álom? Egy résztvevő így emlékezett vissza:
Már nem emlékszem, melyiket oldottam meg.”
Ez a töredékes, szürreális kép tökéletesen illusztrálja, hogyan dolgozza fel az agy a nappali problémát egy teljesen más, lazább szabályrendszer szerint.
A kutatás persze nem a semmiből jött. Régóta sejtjük, hogy a REM-alvás hiperasszociatív állapota ideális terep a kreatív ötleteknek, de a folyamatba ilyen célzottan beavatkozni, és az eredményt mérni, már új szint. Persze az ötlet, hogy valaki külső jelekkel turkáljon az álmainkban, felvet némi etikai kérdést is, de a potenciális haszon is óriási: a kreativitás fokozásától a tanulás segítésén át az érzelmi szabályozásig.
