„Félek, hogy a lányom meggyűlöl, ha megtudja, hogy spermadonortól született, és az apja nem az, akit annak hisz”
Egy anyuka a Daily Mail cikkében mesél arról, hogy van egy 13 éves kislánya, akivel mindennél közelebb állnak egymáshoz, elképesztően jó a kapcsolatuk, de emiatt csak még rosszabbul érzi magát, mert van egy titka.
Lizzie, a lánya minden este beszélget édesanyjával, aki az ágy végében ülve figyeli a tinédzsert. Szóba kerül a házi feladata, a barátai és a jövőre vonatkozó tervei is.
A 13 éves lány elmondja, hogy a lefekvés előtti beszélgetéseik mindig a legjobb része a napjának. „Szerencsés vagyok, nevet - nem sok tinédzser beszélne úgy az anyukájával, mint ő.”
Emiatt azonban még nagyobb a lelkiismeretfurdalás édesanyjában, amiért titkolózni kényszerül gyermeke előtt.
Richard nem akarta, hogy bárki megtudja, hogy termékenységi problémái vannak, ezért titokban tartották a fogantatás körülményeit. Először úgy tervezték, hogy ez csak addig lesz így, amíg Lizzie elég idős nem lesz ahhoz, hogy megértse, és Richardnak addig lesz ideje megbékélni a módszerrel. De a titok gyorsan elhatalmasodott és áthidalhatatlan szakadékot ütött a házasságukban, majd végül hozzájárult ahhoz, hogy elváltak, amikor a kislány hét éves volt.
A petesejt- és spermadonorok korábban névtelenek voltak, de 2005 áprilisában az Egyesült Királyságban megváltozott a törvény, és a mesterséges úton fogant gyermekek 18 éves korukban megtudhatják, hogy kik a donoraik. A múlt hónapban az első, így született csecsemők elég idősek lettek ahhoz, hogy megtehessék ezeket az életüket is megváltoztató, óriási lépéseket. Mindeközben ez azt is jelenti, hogy az ehhez hasonló családok közül egyre többnek kell majd szembenéznie azzal a dilemmával, hogy mit és mikor mondjanak el gyermekeiknek a fogantatásukról.
Az Emberi Megtermékenyítési és Embriológiai Hatóság (HFEA) adatai szerint a donor spermából született gyermekek száma több mint megháromszorozódott, a 2006-os 900 alatti értékről 2019-re több mint 2800-ra emelkedett, amikor a donorfogantatás 170 születésből egyet tett ki.
„A gyermekkorában oly ártatlanul hordozott identitásával kapcsolatos tények felnőve talán kínzó kételyekké alakulnak át. Miért barna a szeme, amikor az enyém és Richardé kék? Honnan a tudomány és a szögletes állkapocs iránti szeretete? Miért nem született egynél több gyermekünk?”
A technológia fejlődése azt jelenti, hogy ha mégis úgy döntene, hogy utánajár a dolognak, egy egyszerű, interneten megrendelt DNS-teszt felfedné a titkot, míg egy online kérelemmel a HFEA-nál Lizzie megtudhatná a donor nevét, születési dátumát és utolsó ismert címét is - olyan információkat, amelyekhez szülei nem férnek hozzá.
Az apának hitt férfi ragaszkodott a gyerekhez
Az anya és volt férje 2004-ben egy partin találkoztak, 8 év különbség volt köztük. A férfi azonnal világossá tette, hogy számára az apaság kulcsfontosságú kérdés, de ez nem okozott számukra problémát, 2007-ben össze is házasodtak. A fogamzásgátlással nem foglalkoztak sokat, lesz, ami lesz alapon várták a csodát. Ehelyett azonban, nagyjából 6 hónappal az esküvő után Richard dühöngve jött haza, és elmondta, egy orvos szerint alacsony a spermiummozgékonysága. Benne van, hogy nem lehet gyereke.
„Átkaroltam, tudtam, hogy mennyire meg fog zuhanni. Csak utólag csodálkoztam el azon, hogy miért keresett ilyen hamar orvosi tanácsot, anélkül, hogy ezt nekem megemlítette volna. Ma már úgy gondolom, hogy már azelőtt tudta, hogy baj van, mielőtt összeházasodtunk.”
További vizsgálatok megerősítették a diagnózist, ami miatt a férj depresszióba zuhant. Veszekedni kezdtek, szexuális életük megromlott, majd Richard bedobta a spermadonor ötletet.
- mesélte az édesanya.
Így hát belevágtak és egy közeli termékenységi klinikán olyan donort választott, aki külsőre kicsit hasonlított hozzá. Tudományos karriert futott be, és önzetlenségből adományozott. Richard passzívan végigülte ezeket a kezdeti találkozókat, szinte úgy, mintha úgy próbálna tenni, mintha nem is történne semmi.
A megtermékenyítés nehezen ment, végül a szülés is traumatikus élmény volt.
„Az első években túlságosan törékenynek éreztem magam a házassági problémáim és az új baba követelményei miatt ahhoz, hogy foglalkozzam Lizzie fogantatásának kérdésével. Most már tudom, hogy egy egyszerű magyarázat, amikor még kisgyermek volt, előkészíthette volna az utat a későbbi könnyebb beszélgetéshez.”
„Néhány évvel ezelőtt, amikor Lizzie már régen túl volt azon a szakaszon, hogy megtudja, hogyan születnek a babák, küldtem Richardnak egy e-mailt, hogy ideje lenne elgondolkodni azon, hogy elmondjuk neki, hogy donortól va. Dühömre - bár nem voltam meglepve - nem válaszolt. Bizonyára tudja, hogy igazam van, de azt is, hogy nehezen fogom elkezdeni a beszélgetést.”
A dilemma tehát továbbra is tart, az édesanya fél lánya dühétől, amiért ilyen sokáig eltitkolták előle az igazságot. Mindemellett valószínűleg elég kíváncsi lenne ahhoz, hogy megkeresse biológiai apját, ami nyilván feldúlja majd Richardot, hiszen azzal úgy érezné, szégyent hoznak rá.
