GYEREK
A Rovatból

„Félek, hogy a lányom meggyűlöl, ha megtudja, hogy spermadonortól született, és az apja nem az, akit annak hisz”

Nehéz döntés előtt áll az az anya, aki férje termékenységi problémái miatt, ám annak kérésére végül spermadonort használt a fogantatáshoz.

Megosztom
Link másolása

Egy anyuka a Daily Mail cikkében mesél arról, hogy van egy 13 éves kislánya, akivel mindennél közelebb állnak egymáshoz, elképesztően jó a kapcsolatuk, de emiatt csak még rosszabbul érzi magát, mert van egy titka.

Lizzie, a lánya minden este beszélget édesanyjával, aki az ágy végében ülve figyeli a tinédzsert. Szóba kerül a házi feladata, a barátai és a jövőre vonatkozó tervei is.

A 13 éves lány elmondja, hogy a lefekvés előtti beszélgetéseik mindig a legjobb része a napjának. „Szerencsés vagyok, nevet - nem sok tinédzser beszélne úgy az anyukájával, mint ő.”

Emiatt azonban még nagyobb a lelkiismeretfurdalás édesanyjában, amiért titkolózni kényszerül gyermeke előtt.

A férfi, akit Lizzie mindig is apának hívott, Richard, ugyanis nem a biológiai apja. Lizzie mesterséges megtermékenyítéssel fogant, spermadonor segítségével.

Richard nem akarta, hogy bárki megtudja, hogy termékenységi problémái vannak, ezért titokban tartották a fogantatás körülményeit. Először úgy tervezték, hogy ez csak addig lesz így, amíg Lizzie elég idős nem lesz ahhoz, hogy megértse, és Richardnak addig lesz ideje megbékélni a módszerrel. De a titok gyorsan elhatalmasodott és áthidalhatatlan szakadékot ütött a házasságukban, majd végül hozzájárult ahhoz, hogy elváltak, amikor a kislány hét éves volt.

„Később ez lett az elefánt a hálószobában, amikor jó éjt puszit adtam a lányomnak, és ez a fájdalom a lelkiismeretemben, amit most még élesebben érzek, mivel a termékenységi törvények változásai hamarosan életbe lépnek.”

A petesejt- és spermadonorok korábban névtelenek voltak, de 2005 áprilisában az Egyesült Királyságban megváltozott a törvény, és a mesterséges úton fogant gyermekek 18 éves korukban megtudhatják, hogy kik a donoraik. A múlt hónapban az első, így született csecsemők elég idősek lettek ahhoz, hogy megtehessék ezeket az életüket is megváltoztató, óriási lépéseket. Mindeközben ez azt is jelenti, hogy az ehhez hasonló családok közül egyre többnek kell majd szembenéznie azzal a dilemmával, hogy mit és mikor mondjanak el gyermekeiknek a fogantatásukról.

Az Emberi Megtermékenyítési és Embriológiai Hatóság (HFEA) adatai szerint a donor spermából született gyermekek száma több mint megháromszorozódott, a 2006-os 900 alatti értékről 2019-re több mint 2800-ra emelkedett, amikor a donorfogantatás 170 születésből egyet tett ki.

„Ezzel szemben nincs jogi kötelességem elmondani Lizzie-nek, hogy mesterséges úton fogant. De erkölcsi kötelességem, hogy tudassam vele, hogy az apa, akit imád, nem áll vérségi kapcsolatban vele - és ha felnőttként gyanút fog a származását illetően, már nem mi leszünk az egyetlenek, akik közölhetik vele ezt a hírt.”

„A gyermekkorában oly ártatlanul hordozott identitásával kapcsolatos tények felnőve talán kínzó kételyekké alakulnak át. Miért barna a szeme, amikor az enyém és Richardé kék? Honnan a tudomány és a szögletes állkapocs iránti szeretete? Miért nem született egynél több gyermekünk?”

A technológia fejlődése azt jelenti, hogy ha mégis úgy döntene, hogy utánajár a dolognak, egy egyszerű, interneten megrendelt DNS-teszt felfedné a titkot, míg egy online kérelemmel a HFEA-nál Lizzie megtudhatná a donor nevét, születési dátumát és utolsó ismert címét is - olyan információkat, amelyekhez szülei nem férnek hozzá.

„Ha Lizzie nem tőlem, hanem valaki mástól tudná meg a fogantatását, az összetörné a szívemet. „Mégis, minden év elteltével egyre nehezebb közölni a hírt, amely nemcsak az ő világát döntené romba, hanem a volt férjem dühét is kiváltaná, aki úgy tűnik, úgy akar tenni, mintha a donorunk nem is létezne.”

Az apának hitt férfi ragaszkodott a gyerekhez

Az anya és volt férje 2004-ben egy partin találkoztak, 8 év különbség volt köztük. A férfi azonnal világossá tette, hogy számára az apaság kulcsfontosságú kérdés, de ez nem okozott számukra problémát, 2007-ben össze is házasodtak. A fogamzásgátlással nem foglalkoztak sokat, lesz, ami lesz alapon várták a csodát. Ehelyett azonban, nagyjából 6 hónappal az esküvő után Richard dühöngve jött haza, és elmondta, egy orvos szerint alacsony a spermiummozgékonysága. Benne van, hogy nem lehet gyereke.

„Átkaroltam, tudtam, hogy mennyire meg fog zuhanni. Csak utólag csodálkoztam el azon, hogy miért keresett ilyen hamar orvosi tanácsot, anélkül, hogy ezt nekem megemlítette volna. Ma már úgy gondolom, hogy már azelőtt tudta, hogy baj van, mielőtt összeházasodtunk.”

További vizsgálatok megerősítették a diagnózist, ami miatt a férj depresszióba zuhant. Veszekedni kezdtek, szexuális életük megromlott, majd Richard bedobta a spermadonor ötletet.

„Richard annyira ragaszkodott a gyerekhez, hogy aggódtam, ha megtagadom tőle ezt a lehetőséget, azzal helyrehozhatatlan kárt okozok neki - és nekünk”

- mesélte az édesanya.

Így hát belevágtak és egy közeli termékenységi klinikán olyan donort választott, aki külsőre kicsit hasonlított hozzá. Tudományos karriert futott be, és önzetlenségből adományozott. Richard passzívan végigülte ezeket a kezdeti találkozókat, szinte úgy, mintha úgy próbálna tenni, mintha nem is történne semmi.

A megtermékenyítés nehezen ment, végül a szülés is traumatikus élmény volt.

„Az első években túlságosan törékenynek éreztem magam a házassági problémáim és az új baba követelményei miatt ahhoz, hogy foglalkozzam Lizzie fogantatásának kérdésével. Most már tudom, hogy egy egyszerű magyarázat, amikor még kisgyermek volt, előkészíthette volna az utat a későbbi könnyebb beszélgetéshez.”

Végül kapcsolatuk annyira megromlott, hogy a kislány 5 éves korában szétköltöztek, később el is váltak.

„Néhány évvel ezelőtt, amikor Lizzie már régen túl volt azon a szakaszon, hogy megtudja, hogyan születnek a babák, küldtem Richardnak egy e-mailt, hogy ideje lenne elgondolkodni azon, hogy elmondjuk neki, hogy donortól va. Dühömre - bár nem voltam meglepve - nem válaszolt. Bizonyára tudja, hogy igazam van, de azt is, hogy nehezen fogom elkezdeni a beszélgetést.”

A dilemma tehát továbbra is tart, az édesanya fél lánya dühétől, amiért ilyen sokáig eltitkolták előle az igazságot. Mindemellett valószínűleg elég kíváncsi lenne ahhoz, hogy megkeresse biológiai apját, ami nyilván feldúlja majd Richardot, hiszen azzal úgy érezné, szégyent hoznak rá.

„Néha azt kívánom, bárcsak pici lányként mondtam volna el neki, amikor még feltétel nélkül elfogadta volna a szavaimat. Máskor meg örülök, hogy hagytam, hogy olyan hagyományos gyerekkorban nőjön fel, amennyire csak lehet.”


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
Falatnyi bikiniben mutatta meg hatalmas babapocakját Szandi lánya
Bogdán Blanka 24 óráig elérhető Instagram-sztoriban osztott meg magáról képeket. A 27 hetes terhes kismama első gyermekét várja, aki az énekesnő, Szandi első unokája lesz.

Megosztom
Link másolása

Megérkezett a kötelező bikinis babapocak-fotó.

Ezúttal Szandi lánya, az Amerikában élő Bogdán Blanka jelentkezett be a műfajban.

A 27 hetes kismama egy falatnyi fekete bikiniben mutatta meg, mekkora a pocija.

Bogdán Blanka egy 24 órán át látható Instagram-sztoriban tette közzé a képet.

Blanka és férje, Ricardo már korábban bejelentette, hogy kislányt várnak.

A nagy távolság ellenére a nagymama-jelölt Szandi is igyekszik minden fontos pillanatnál ott lenni. Az énekesnő áprilisban látogatta meg a lányát, a nagy, videóra is vett tavaszi találkozás pedig jelezte, hogy a családi kötelék simán átíveli az óceánt is. Szandi a lapnak elárulta, mennyire várja már a kicsi érkezését.

„Most már alig várom, hogy a karomban tartsam a kis unokámat” – mondta az énekesnő.

A baba érkezését szeptemberre várják.

Már az is kiderült, hogy a kislányt Hazelnek fogják hívni.

Az egész babaprojekt hivatalosan március 8-án, a nemzetközi nőnapon robbant be a köztudatba, amikor Blanka egy tökéletesen megkomponált tengerparti videóval tudatta a világgal a nagy hírt. A felvételen férjével együtt mutatták meg a friss ultrahangképet.

A mostani bikinis fotók egy tudatosan és a nyilvánosság előtt építkező családi történet legújabb állomását jelentik, ami egy villámgyorsan elmélyülő szerelemmel indult. Blanka és brazil származású férje, Ricardo a megismerkedésük után fél évvel már az eljegyzésnél tartottak, amit egy titkos vegasi esküvő követett, most pedig már a közös gyermekük érkezésére készülnek a napfényes Amerikában.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
„Ne legyen felismerhető” – Kátai-Németh Vilmos 5 pontban szabta meg, hogyan írjon a sajtó a bántalmazott gyerekekről
Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter a Facebookon tett közzé útmutatót a sajtó számára. A posztban a traumaérzékeny kommunikáció alapelveit részletezi a gyerekeket érintő ügyekben.

Megosztom
Link másolása

Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter a Facebook-oldalán tett közzé egy öt pontból álló útmutatót arról, hogyan kellene a tartalomgyártóknak és a sajtó képviselőinek a gyerekeket érintő érzékeny témákról, például az elszenvedett traumákról kommunikálniuk.

A miniszter az első pontban a tartalomgyártó motivációinak tisztázását kéri a bántalmazással, traumával kapcsolatban. „Tisztázd magadban, hogy miért foglalkozol az üggyel!

A traumaszenzitivitás alapja, hogy nem használod ki és fel a másikat; a célod nem lehet önös érdek.

Lehet, hogy az adott témáról éppen sokan és sokat beszélnek, de ez ne befolyásolja azt, hogy te milyen traumaszenzitív szempontokat gondolsz át, mielőtt elkészítesz egy anyagot.”

A traumaérzékeny látásmód abban is megjelenik, ha a rendszerszintű problémákra is felhívod a figyelmet.

A második pont a „traumalencsén” keresztüli szemléletet hangsúlyozza, amely szerint egyszerre kell figyelni az érintett sérülékenységére és megmutatni az erőforrásait.

A harmadik pont a szavak erejére hívja fel a figyelmet. A poszt szerint kerülni kell azokat a kifejezéseket, amelyek az érintettet stigmatizálják, vagy úgy tüntetik fel a bántalmazást, mintha ő is közrejátszott volna benne.

„Ne használj megbélyegző, obszcén, durva vagy trágár megfogalmazást, akkor sem, ha tudod, hogy az figyelemfelhívó, és ezáltal akár több emberhez eljuthat a tartalom!”

A negyedik pont a „do no harm” alapelvet részletezi, mely szerint

„az érintett / áldozat / túlélő jólléte alapvető fontosságú. Nem okozhatsz neki kárt.”

Kátai-Németh arra is kitér, hogy a közönségben is lehetnek hasonló traumát átélt emberek. Ezért javasolja a trigger warning használatát, a segítő szervezetek elérhetőségeinek megadását, és a tartalom fokozatos felépítését.

Joga van ahhoz, hogy ne érje bántás, visszaélés vagy kihasználás.

Az ötödik, befejező pont a tartalomgyártást folyamatként kezeli. „Az áldozat magánéletének védelme fontos alapelv, amelynek jóval szélesebb a tartalma annál, mint hogy ne legyen felismerhető.

Az érintett / áldozat / túlélő jogainak védelme nem csupán annyit jelent, hogy a nevét nem hozod nyilvánosságra, és az arcát eltakarod.

Joga van ahhoz, hogy megfelelő és teljes körű tájékoztatást kapjon. Joga van ahhoz, hogy elmondhassa a véleményét, és az számítson is. Ezt a folyamat egészében tartsd szem előtt” – zárul a miniszter útmutatója.

A bejegyzés időzítése nem véletlen, május 31-én, vagyis május utolsó vasárnapján éppen a gyereknapot ünnepeljük.

Kátai-Németh Vilmos május 12-én, parlamenti bizottsági meghallgatásán átfogó reformokat és egy önálló gyermekvédelmi ombudsman intézményét ígérte. A mostani útmutatót azután tette közzé, hogy múlt csütörtökön a rendőrség nagyszabású akciót tartott a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató telephelyein, ahol öt embert gyanúsítottként hallgattak ki és egyet őrizetbe vettek. Az esetet követően a miniszter személyesen egyeztetett az intézmény vezetőivel a rendszer átvilágításának szükségességéről.

<iframe src="https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Ftisza.budapest.09oevk%2Fposts%2Fpfbid02adWDCUbaBaDpRQRcGWgPPuUr4WLkrsBm759W89wHTQuhkg8asBsBXLh4LPSoXpUil&show_text=true&width=500" width="500" height="565" style="border:none;overflow:hidden" scrolling="no" frameborder="0" allowfullscreen="true" allow="autoplay; clipboard-write; encrypted-media; picture-in-picture; web-share"></iframe>


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
A kulcsos gyerekek még tudták, amit a maiak már nem - és ennek felnőttként fizetik meg az árát
A 60-70-es évek kulcsos gyerekeinek önállósága olyan készségeket fejlesztett, mint a problémamegoldás és az önszabályozás. A mai gyerekkorból hiányzó tapasztalatok a felnőtt életben ütnek vissza.

Megosztom
Link másolása

A kulcs ott lógott a nyakukban – nemcsak a lakásajtóhoz, hanem a saját életükhöz is. Míg a hetvenes években a „majd megoldod” a mindennapok alapja volt, ma a szülői chatcsoportban már azelőtt megszerveződik a mentőakció, hogy a gyerek egyáltalán észrevenné, hogy otthon maradt a tornacucc.

A nagy kérdés, ami most már tudományos kutatások tucatjait is foglalkoztatja, hogy ezzel a nonstop készenléttel nem csinálunk-e magunknak egy sokkal nagyobb bajt, mint egy otthon felejtett uzsonna.

A helyzet ugyanis az, hogy miközben a városok veszélyesebbek, a forgalom nagyobb, és a hírek is zörnyűbbek lettek, valami más is megváltozott – írta a témát körbejáró cikkében a Dívány.hu is. A gyerekkori unalomra, erre a régen teljesen természetes állapotra ma már ott a digitális „pótlék”, a konfliktusokra pedig ott a szülő, aki egy telefonhívás után már rohan is igazságot tenni a homokozóban. És miközben a szándék a legjobb – védeni, óvni, segíteni –, a tudomány egyre hangosabban jelzi, hogy a túltolt gondoskodásnak ára van.

És itt jön a lényeg, a friss tudományos csavar. Egy idén megjelent, nagyszabású metaelemzés kimutatta, hogy a gyerek minden lépését kontrolláló, túlvédő nevelés és a serdülőkori szorongásos, depressziós tünetek között kicsi, de statisztikailag kőkeményen kimutatható kapcsolat van. A kutatók persze óvatosak: ez nem jelenti azt, hogy a túlféltés egyenesen depressziót okoz, de a minta gyanúsan következetes, több kultúrában is.

A hétköznapok nyelvére fordítva ez azt jelenti, hogy ha egy gyerek ritkán kap esélyt arra, hogy maga másszon ki a slamasztikából, akkor nehezebben épül fel benne az az alapélmény, hogy „képes rá”.

Ezt támasztja alá egy korábbi, szintén a témába vágó áttekintés is, amely a meleg, támogató szülői jelenlétet élesen elválasztja a túlkontrolláló viselkedéstől. Az üzenet az, hogy a kettő nem ugyanaz. Attól, hogy nem oldod meg a gyerek helyett a vitát a barátjával, még nem vagy rossz szülő. Sőt. A kutatások szerint éppen

az apró, mindennapi súrlódások – „most nem sikerült”, „ma nem én nyertem” – tanítják meg a gyereket a legfontosabb leckére: az önszabályozásra.

Arra, hogy képes megnyugodni, újratervezni és higgadtan segítséget kérni, ahelyett, hogy minden frusztrációnál azonnal a felnőtt mentőövért kapkodna.

És hogy mit lehet tenni? A válasz meglepően egyszerű: vissza kell engedni a játékba a vállalható kockázatot. A kutatók ma már nem a veszély szinonimájaként, hanem a fejlődés motorjaként tekintenek a kockázatosabb szabadtéri játékokra.

Felmászni arra a fára, ügyetlenkedni a társas kapcsolatokban, beverni a térdet, és közben megtanulni, hol a határ

– ezek mind-mind olyan tapasztalatok, amikkel a gyerekek többet nyernek, mint amennyit egy horzsolással veszítenek.

A lényeg az egyensúlyon van, azon, hogy a teljes burok helyett egy biztonságos, de kihívásokat is rejtő „gyakorlóterepet” biztosítsunk. Az életkornak megfelelő, apró önállósági lépések – egy egyedül teljesített út a boltba, egy önállóan megoldott konfliktus – építik azt a belső tartást, amire a kulcsos gyerek generációjának talán több jutott, nekünk pedig tudatosan kell visszaadnunk a gyerekeinknek.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
„Szinte tabu volt kutatni” – a tudósok elképesztő dolgokat állítanak a magzatokról
Dr. Joel Frohlich idegtudós szerint a tudat kutatása sokáig a filozófusok területe volt, de a modern technológia áttörést hozott. Az új módszerekkel már a magzatoknál is képesek kimutatni a mintázatfelismerést, ami a munkamemória egyik alapköve.

Megosztom
Link másolása

Hogy mikortól beszélhetünk egy ember esetében tudatról, tudatosságról, sokáig vita tárgya volt. Sőt. Tiltott zóna a neurológusoknak, ahogy azt Dr. Joel Frohlich idegtudós is elmondta. „Meglepően kevés kutatás folyt arról, hogy mikor kezdődik a tudat. A tudat sokáig a filozófusok hatáskörébe tartozott. Az idegtudományban szinte tabu volt kutatni, talán az utóbbi 10-20 évig” – nyilatkozta a BBC Science Focusnak.

De mostanra a technológia eljutott odáig, hogy már nem egyetlen, megfoghatatlan jelet keresnek, hanem egy egész jelzés-csomagot. A kutatók ezt „klaszter-alapú” megközelítésnek hívják, ami annyit tesz, hogy több apró jel – agyi aktivitás, ingerekre adott válasz, a figyelem jelei – együttes megléte alapján vonnak le következtetéseket. Frohlich szerint ugyanis egyetlen jelben nem lehet vakon megbízni, de ha több is egyszerre jelenik meg, az már elég gyanús.

„Ha a mini-jelek konvergenciáját látjuk, az elég jó mutatója annak, hogy a tudat éppen kialakulóban van.”

 

A leginkább elgondolkodtató az egészben, hogy a tudatosság egyes jelei már a méhen belül is kimutathatók. Az egyik ilyen jel a mintázatok felismerése. Képzeld el, hogy hallasz egy sorozatot: Bip-bip-bip-BÍP. Ezt ismételgetik, majd hirtelen jön egy Bip-bip-bip-bip. Ha feltűnik a változás, akkor a munkamemóriád működik, ami a tudat egyik jele. Nos, német kutatók ezt a hatást kimutatták a terhesség késői szakaszában lévő magzatoknál is.

Egy másik kísérletben pedig arcra emlékeztető fénypontokat vetítettek a terhes anyák hasára, és a magzatok a fejükkel, sőt, a szemükkel is követték a fényeket. Bár Frohlich szerint vita tárgya, hogy a magzat mit lát valójában. „Senki sem ért igazán egyet abban, hogy a magzat valami olyasmit lát-e, ami egy arcra hasonlít, vagy inkább csak egy fénypacát.”

És mielőtt bárki újranyitná az abortuszról szóló vitákat, a kutatók gyorsan lehűtötték a kedélyeket. Ezek a jelek ugyanis leginkább a harmadik trimeszterre jellemzőek, ami bőven a legális terhességmegszakítás időhatárán túl van.

Frohlich szerint az agy biológiai kapuja, a talamusz és az agykéreg közötti kapcsolat csak a 24-26. hét környékén épül ki.

„Addig nem igazán beszélhetünk valószínűsíthető tudatról – legalábbis abban a formában, ahogy mi ismerjük; tele a külvilágból érkező érzetekkel” – tette hozzá. Az újszülötteknél megfigyelt, nyugalmi állapotért felelős agyi hálózat (az úgynevezett alapértelmezett hálózati mód) is legfeljebb kezdetleges formában van jelen.

Az utóbbi időszakban egyébként is a méhen belüli folyamatok kerültek a fókuszba. A „korai tanulás” gondolatát például olyan könnyen emészthető kutatások erősítették, mint az, amelyik kimutatta, hogy az anya étrendje befolyásolja a gyerek későbbi ízlését, így akár már a méhen belül meg lehet szerettetni vele a zöldségeket. Egy másik tanulmány szerint pedig a klasszikus zene bizonyítottan nyugtatóan hat a magzatokra. Ezek a hírek mind azt jelzik, hogy a magzat egy aktív, a környezetére reagáló lény, ami tökéletesen előkészítette a terepet a mostani, a tudat korai jeleiről szóló tudományos vitának.

Via Sciencefocus


Megosztom
Link másolása