INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Csernák Botond extrém, víz alatti étteremben is dolgozott: „Hangyát gyűjtöttünk, egy szezonra pár ezret kellett összeszednünk az erdőben”

Csernák Botond több híres alternatív Michelin-csillagos étteremben is dolgozott, ahol megdöbbentően különc ételek kerültek az asztalra: néha saját gyűjtésű hangya, de előfordult olyan is, hogy a NASA kutatói segítettek egy ételt kikísérletezni.

Megosztom
Link másolása

Mint a mesékben, Botond is vette a vándorbotját meg a tarisznyáját és nekiindult a nagyvilágnak szerencsét próbálni. Rátévedt a Michelin-csillagos útra és ott annyira sikeres lett, hogy nemzetközi éttermek ajtajai egymás után nyílnak meg előtte. Ebbe a különleges világba nézhetünk most együtt körbe.

- Hogyan csöppentél bele a vendéglátásba?

- Már gyerekkoromban megjött az ihlet, mert azt terveztem, hogy az édesanyámmal fogok egy kávézót nyitni. Ezt annyira komolyan vettem, hogy

egy általános iskolai fogalmazásban le is írtam, mint üzleti tervet,

ez a kis irományom egyébként a mai napig meg van, eltettük emlékben. Mindig is érdekelt a vendéglátás, gimnazistaként már Siófokon dolgoztam egy koktélbárban, és az egyetem mellett elkezdtem a kávézóm megnyitásán dolgozni, ahogyan terveztem. Érdekeltek az ételek is, de inkább a szervíz és a menedzsment vonzott, a vendégek körüli teendők összességében.

- Nemrégen még Budapesten dolgoztál, de már Barcelonába van az új munkahelyed, mi történt?

- Igen a Mákból jöttem el nemrégen, mert másképp alakultak a dolgok, amik amúgy ebben a szakmában nagyon gyorsan változnak. Már egy éve dolgoztam ott, mint üzletvezető, és az első Michelin csillag megszerzése volt a közös célunk, de sajnos ez nem jött össze.

Valahol egy kalandor vagyok, bár nehezen vettem rá magam hogy hazamenjek, nem bántam meg,

mert láttam a Mákban a fantáziát és ennek része akartam lenni. Úgy egyeztünk meg, hogy a Michelin-gáláig kapok szerződést, szóval egy nagyon kemény és érdekes egy év van mögöttem, sok új tapasztalatot szereztem. Sajnos, mivel nem értük el együtt a célunkat, az első Michelint, elváltak az útjaink.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Csernák Botond (@botond_csernak) által megosztott bejegyzés

A barcelonai étterembe úgy kerültem, hogy a tulajdonosával már Stockholmból ismertük egymást. Kiderült, hogy keresnek egy új üzletvezetőt, ebbe az egy Michelin-csillagos étterembe és bevallom ez egy nagyon izgalmas új lehetőségnek tűnt, megtetszett és elvállaltam. Ez teljesen friss információ velem kapcsolatban, még eddig nem publikáltam sehol.

- Milyen az új helyed Barcelonában?

- A MontBar-ba üzletvezetőnek csatlakoztam, és ez egy sokkal kisebb hely, mint az előző helyeim voltak, mert itt egyszerre húsz embert tudunk fogadni, emiatt kétszer van asztalcsere. Ez időhöz van kötve, csak két turnus van naponta. A menű klasszikusan nemzetközi sok spanyol alapanyaggal. Régebben ez egy befutott tapasos volt, de ma már fent van az egy csillaggal a Michelinek között. Egy hónapja érkeztem, nagyon érdekes kihívás ez a feladat, úgy érzem, jókor jött Barcelona a sok hideg, északi város után.

- Hol is kezdjük el a sikertörténetedet?

- Már 21 évesen több vállalkozásom is volt, most is van egy budapesti kávézóm, amit bérbe adtam végül, és egy étteremmel is próbálkoztam, de éppen, hogy megnyitottam, jött a covid rá három hétre, így az teljesen leállt, fel kellett adnom. Természetesen először Magyarországon akartam szerencsét próbálni, de emiatt hogy minden bezárt, külföldre kellett mennem. Így jött Norvégia, mert ott nyitva volt a híres étterem, az Under, ezért elvállaltam egy felszolgálói munkát, hogy megmenthessem a kávézómat legalább, ha az éttermet már nem is tudtam.

Akkor még nem gondoltam, hogy megdöbbentően bizarr éttermekben is fogok dolgozni,

egészen véletlenül csöppentem bele ebbe a teljesen más világba, ami a Michelin-csillagos éttermek extrém univerzuma.

- Milyen volt a híres norvég vízalatti étteremben dolgozni?

- Mivel szeretem a kihívásokat, és az Under Norvégiában egy nagyon különleges étteremnek számít, azonnal elvállaltam.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Csernák Botond (@botond_csernak) által megosztott bejegyzés

A 2-3 Michelin-csillagos éttermekben többnyire különlegesen felépített kóstoló menük vannak, így órákig is eltart az evés, ami egy speciális ízexpedíció, és általában 12-25 fogásból állnak. Ebben az étteremben is a helyi alapanyagokra fókuszált a menüválaszték. Az étterem egy óriási minimalista cement blokk,

Norvégia déli csücskében helyezkedik el, vadregényes, hideg környezetben, ami öt és fél méter mélyen megy le a tenger alá

és 25 centiméter vastag üvegen keresztül láthatjuk az élővilágot evés közben.

Mivel ez az étterem a víz alatt van, így a tengerben élő alapanyagokat, növényeket és állatokat is innen szerezhettük be az étlaphoz. Nagyon sok mindent mi magunk gyűjtöttünk be az ételekhez a tengerből és a környékről. Annyira friss volt minden, hogy búvárként mi magunk merültünk le a kagylókért. Ezt is meg kellett tanulnom, de persze nem volt kötelező. Egyébként

hangyát is kellett gyűjtenünk, szó szerint, egy szezonra körülbelül pár ezret kellett összeszednünk az erdőben és lefagyasztanunk.
Az Underban a felszolgált borok a norvég tengerben a víz alatt 3 évig várakoznak

- Micsoda? Hangyák kellettek valamihez?

- Igen tudom ez nagyon furcsa, de a hangyáknak az egyik védekezősavukat fel lehet dolgozni, kissé hasonló az íze, mint a citromnak, és emiatt ezt egy desszerthez használták fel. Ehhez kellett az egész hangya, amiket -

cryofreezing technikával lefagyasztva tároltunk és a desszerthez a tálaláskor, dekorációként egészben is felszolgáltuk.

Ez a hely az itteni ételek ízkomplexitására törekedett, amikben még a fenntarthatóság is nagyon fontos volt, hogy minden öko legyen és a természetben fellelhető.

- Ez nagyon megdöbbentő...

- Valóban van egy csomó furcsaság, ami nagyon figyelemfelkeltő, mondhatnám például a vér és a csokoládé párosítást is, mint desszertet, ami évek óta befutott dolog volt és a véradásra irányította a  figyelmet. Az ilyen extrémebb éttermekben és gasztro körökben, amúgy gyakori a közérdekű témák támogatása. Ezek a furcsaságok, inkább az északi országok éttermeikben vannak jelen, ahol sokkal erőteljesebben a tesztelésekre, kutatásokra, felfedezésekre hangsúlyozódnak az éttermek, mert ez valóban egy komoly határfeszegetés, amivel változásokat szeretnének elérni a jövőben a fenntarthatóság terén.

- Ezek a furcsa feladatok nem leptek meg?

- Dehogynem. Eleinte nekem is fura volt, ehhez meg kellett értenem a koncepciójukat. Elég szélsőséges ez a két példa, de ezeken a helyeken minimum egy-két olyan étel bekerül a fogásokba, ami ennyire extrém módon feszegeti a határokat. Kreatív elemek inspirálják a séfeket, szinte bármi előfordulhat ami teljesíthető, például

van, hogy százéves kagylókat szervíroztak fel, ami szintén elég durván hangzik, ha belegondolunk.

Különc missziókat kellett megtanulni, de nem volt kötelező, sem a hangya begyűjtés, vagy a búvárkodás a jeges vízben, de úgy voltam vele, hogy elég érdekesek, így hát kipróbáltam.

- Honnan tudták, hogy mi ehető, mi nem?

- Rengeteg mindent fel lehet használni a természetben, amit sokszor nem is gondolnánk. Ennek az étteremnek is több tudományos szakértője volt, saját halásza van, és érdekesség, hogy

tengerbiológiai kutatóközpontként is működik, amellett hogy étterem.

- Miért jöttél el onnan?

- Fantasztikus idők voltak, csodálatos környezetben, de az egész a semmi közepén volt. Budapest után egy kicsit belefásultam az eseménytelenségbe. Többre vágytam, ezért kezdtem el keresni az új helyemet, így következett a sorban az Alchemist Koppenhágában.

- Egyik extrém helyről mentél a másikba...

- Ez egy nagyon progresszív étterem, ezért érdekesnek tűnt, úgyhogy jelentkeztem, és felvettek egy többkörös interjú után, amihez azért szerencse is kell, mert ott nincs sűrűn személyzetváltás. Nem könnyű leírni ezt a helyet, de talán az ad egy képet róla, hogy

a világ legjobb 50 étterme között van. Már én is ott dolgoztam, mint menedzser, amikor az 5. helyre kerültünk,

ez hatalmas elismerés volt.

Ebben az étteremben kifejezetten forradalmi ételek készülnek, amiket talán el sem tudunk képzelni. A Harvard egyetem valamint a NASA kutatói is velünk dolgoztak a kísérleti ételek tudományos elkészítésében. Teljesen hihetetlen dolgok kerültek ki a konyhából, és itt nem csak a molekuláris gasztronómiára kell gondolni, ezek űrkorszaki gondolkodók voltak.

Az elkészített ételek nagy része ehető volt, ezeket egy 5-6 órás vacsora-show keretében,

színházi elemekkel, beszélgetésekkel, performanszokkal, zenével kombinálva kínálták, így adva át kritikus, mély üzeneteket, különc ételekkel kísérve. Voltak akik, egy-egy tematika végén sírtak vagy éppen nevettek, de mindenképpen egy érzelmekkel teli kaland volt.

Ezen a helyen a hatásos látványvilág kialakításához az étteremnek saját grafikusai, dizájnerei is vannak. A vendégek különböző szobákon mennek keresztül, mint stációk, de végül a dómteremben kapják meg a legtöbb információt. Kivetítés is van, mint egy színházban, közben szervírozzák hozzá a fogásokat a téma érzékenységéhez kapcsolódóan. A vendégek folyamatos hatásoknak vannak kitéve, erre a legelején mindig felkészítettük őket.

- Mivel hökkentették meg a vendégeket?

- Egy példa, ami a csokoládéval, a kakaóbab kitermeléssel kapcsolatos. Ezt főleg Afrikában végzik, ráadásul gyerekmunkásokkal embertelen körülmények között. Az étteremben emiatt csak olyan csokit használtak fel, ami megbízható forrásból jött és senki nem volt kizsákmányolva emiatt. Úgy hogy, erre felhívva a figyelmet

a desszert egy csoki koporsó formájában érkezett az asztalra,

amihez azok az adatok is meg voltak adva, hogy mennyi embert érint ez a kizsákmányolás a világon.

Rengeteg provokatív dolog és iróniai van ezekben a tálalásokban. A koncepciók a séfeknek a vízióján keresztül, egy komoly üzentté válik, felhívják a figyelmet azokra a dolgokra, amikben változást szeretnének elérni.

- Milyen ételeket ehettünk volna ott vacsorára?

- Ez nem egy hagyományos étterem, volt jó néhány étel, amivel a vendégek kiléphettek a komfortzónájukból. Az Alchemistben is alapvetően a gasztronómiával való kísérletezgetés a fontos, ehhez saját termesztésű gombafajtájuk is volt, a mycelium, ami behálózza az egész világot, annyira jelentős, mint az internet. Az NASA-val való egyik kollaborációjuk az volt, amikor

megkérdezték az űrhajósokat, hogy milyen étel hiányzott nekik a űrben a legjobban,

és ők azt mondták, hogy egy friss szelet kenyér vajjal megkenve. Ez adta az inspirációt, a tejbe áztatott kenyérre ami felhabosított tejbuborékokkal volt megfagyasztva. Ez egy ropogós összhatást keltett, mint a friss kenyér héja, ami mellé kaviárt adtak.

1984 Orweltől, a nagy testvér figyel szimbóluma: egy orvosplasztikai műanyagból készült élethű szem, aminek a szembogarából lehetett kikanalazni, a krémes idényszerű fogást

Csak hogy pár példát mondjak még, a melegszendvicset egy mocsival fuzionálták össze, ebben az ízek keveredése és formája volt a kihívás. A tálalás is lehetett meghökkentő, amikor például egy valódi méretű szilikon nyelven voltak feltálalva szezonális finomságok, amikről konkrétan le kellett nyalni az ételt.

Nekem talán a legfurcsább kísérlet az volt, amikor a kenyér be lett oltva rockfort sajtpenésszel, úgy hogy a vendégek penészes kenyeret is kaptak, az egyik anderseni mese sztorija alapján.

Az élethű nyelven tálalt fogás, amiről le kell nyalni az ételt

- Hogyan kerültél Svédországba?

- Dániában elég sok feladatot kaptam, többet is mint vártam, nagyon megbecsültek, mégis két és fél év után úgy éreztem, hogy már nincs hova fejlődnöm ott. Éppen volt két hét szabadidőm és elutaztam a stockholmi Frantzénba, ismertem a menedzsert, így felajánlottam neki, hogy szívesen mennék gyakorlatra erre a kis időre. Ez olyan jól alakult, hogy félévre rá állást kínáltak, úgy hogy átmentem hozzájuk, így lett a következő állomásom a stockholmi Frantzén. Provokatív és határokat feszegető helyekről érkeztem oda, ahol nem mindennapi dolgokat láthat az ember, ellenben ebben az étteremben teljesen más környezet várt.

Ez is egy három Michelin-csillagos étterem, de kisebb mint az előzőek, mégis a 18. a világranglistán.

Ez maga a klasszikus tökéletesség volt, valamilyen szintű lazasággal. Itt nem volt extrém kísérletezgetés, hanem elegancia és perfekcionizmus. Itt is minden egyes alapanyagokból a legeslegjobbakat használtuk, amit a világ minden pontjáról hozattak, Japánból, Kolumbiából, mindent a legjobb helyről. Ez az étterem az ételekre és az italokra fókuszált nem a nézőpont kitágítására. Azt hiszem ez volt az egyik legközvetlenebb hely ahol a vendégeket szinte barátként kezeltük, semmi konvenció nem volt benne. Profin felépített házigazda szerepben fogadtunk mindenkit, szinte régi ismerősként.

Egyébként nem titkolt vágyam volt, hogy Svédországba messek, mert változások történtek a magánéletemben is.

A Frantzén egy egyszerű bérház, ám a világ egyik legfelkapottabb Michelin étterme Stockholmban

- Rád talált a szerelem?

- Koppenhágában megismertem egy svéd lányt, aki ma már a menyasszonyom, így adta magát a történet, hogy elmegyek vele Svédországba és ott fogok dolgozni, úgyhogy mikor a Frantzén felvett, össze is állt a kép. Mind a ketten tudatosan alakítjuk a karrierünket és ezzel egy ideig egy országban is lehettünk. Most csak én költöztem Spanyolországba, a kedvesem csak nyáron tud utánam jönni.

- Ennyi különleges helyen találkoztál hírességekkel is?

- Az Underban egyszer a norvég hercegnő eljött enni az egész családjával. Erre az étterem életében nem volt példa, hatalmas megtiszteltetés volt. Mivel a gyerekeket is hozták, velük kimehettünk búvárkodni, mert éppen jó idő volt a tengeren.

Leúszhattunk velük az üveg elé és beintegethettek a hercegi szüleiknek.

Koppenhágában, az Alchemistben például Edward Northon és Ed Sheeran evett rendszeresen. Az biztos, hogy ezekre az éttermi kihívásokra nem mindenkinek van meg az affinitása és azonkívül pénzügyileg sem engedheti ezt meg mindenki.

Ha valaki nem teheti meg, vagy nem ismeri és nem érti, annak elképzelhető, hogy csalódás lesz a látogatás, még akkor is, ha van rá pénze. Ha valaki alapvetően ritkán jár étterembe, ne ilyen helyekkel kezdjen.

Arról nem beszélve, hogy nagyon drága,

két emberre egy kényelmes vacsora akár egymillió forint is lehet.

Az Alchemist top kategóriás hely, világszinten is drága, mégis három hónap a várólista, hogy valaki asztalt szeretne foglalni.

- Milyen országok szerepelnek a terveidben?

- Amerikáról is volt már szó, de nem jött össze - amit nem bánok, mert annyira azért nem vonz, bár Chicagóba elmentem volna, egy ottani híres étterembe az Alinea-ban, Grant Achatz-hoz, a híres séfhez. Ázsia már egy fokkal érdekesebb, de szerintem itt Európán belül meg vannak azok a helyek amiket szívesen megnéznék, emiatt nem kell messzebb utaznom.

- Könnyen váltasz?

- Tudatos ez az egész, de amikor legelőször kiköltöztem Norvégiába az volt a legnehezebb. A döntéseimet egy cél szolgálatában hoztam meg akkor is.

Az a tervem, hogy annyi tudást szerezzek, hogy tudjam majd otthon kamatoztatni,

erre volt kísérlet már a Mák is, de még korainak bizonyult.

Mindenképpen a szakmai tapasztalatok miatt keresem a feladatokat, hogy mi lenne a következő, nyilván elsődlegesen a fejlődés miatt. Itt is most, teljes felelősséggel vezetek egy egy Michelin-csillagos éttermet, a cél, hogy szeretnénk ezt feljebb vinni. Igazából szerteágazó, az hogy mi motivál.

Sokan keresnek meg ajánlatokkal, de én soha nem erőltetek semmit.

Ehhez kell az összhang, ez nagyon fontos. Ha ez nincs meg, én nem szeretek benne lenne egy projektben. Egy évet általában szeretek mindenhol eltölteni, itt Barcelonában is, jónak tűnik az egész, remélem működni fog és sikerül a célkitűzésemet elérni.

- Öreg rókának számítasz a szakmában?

- Mondhatjuk, hogy igen, mert huszonegy éves voltam amikor megcsináltam az első saját kávézómat, és ma már aránylag hamar találok remek pozíciókat.

Hála istennek eddig jól alakultak a dolgaim, szuper feladatokat kaptam, mint amikor az Alchemistben embereket kellett betanítanom, kiválasztanom, akikkel együtt akartam dolgozni. Ott is jó helyen voltam jó időben szerintem.

Nagyon fontos számomra, hogy a kreatív ötleteimet is megvalósíthassam.

A családi hátterem miatt, ha mondhatom így, a vénámba van a művészet: apukám szobrász, a nagyszüleim között színész is van, anyukám televíziós, a testvérem pedig zenész.

- Van valami, amit nehezen élsz meg ebben a sok változásban?

- Már annyira megszoktam a változásokat, hogy most amikor ide jöttem Barcelonába, mintha Kaposvárról jöttem volna Budapestre. Megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket, hogyan találok majd új helyet, szállást, mert rengeteg hatás ért már. Ez nyilván néha túl sok is, belecsöppenni egy új országba, kell pár nap, hogy feldolgozzam, de ez a szépsége is ennek, hogy intenzív.

- Egy saját étterem a végcélod, esetleg Magyarországon?

- Azt még tudom, de valamikor alapvetően szeretnék hazatérni, de mivel sok jót és sok rosszat is láttam az elmúlt év alatt, ezt még fel kell dolgoznom. Sok ötletem van, mindenképpen egy újszerű dolgot képzelek el, de még nem találtam ki, hogy mi lesz az.

Valami különlegeset szeretnék, ami lehet akár egy kávépörkölő, vagy valami különleges reggelizőhely, de még nem állt össze bennem a kép.

Saját kútfejemből az egyetem mellett vittem a kávézómat. Nem volt könnyű, sok munkaóra volt benne, mindent meg kellett tanulnom, engedélyeket beszerezni, intézni, árut megrendelni. Én voltam a szakács, a felszolgáló és a mosogató is egyben. Később aztán már megtanultam megosztani a feladatokat és jobban tudtam fókuszálni a üzletvezetésre.

Még csak 27 éves vagyok, és legalább 30 éves koromig akarok jönni-menni és felfedezni. Mivel nagyon sűrű és mozgalmas időszakok vannak a hátam mögött, meg sem álltam az utóbbi pár évben, szinte minden nap dolgoztam, ezért egy biztos, hogy mielőtt lehorgonyzok majd valahol, előtte nagyon szeretnék egy teljes évet szörfözni a Kanári-szigeteken, hogy kifújjam magam.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Kapu Tibor és Kovácsovics Fruzsina mindenkit meglepett! Egy kanapén énekeltek együtt – ettől mindenki elolvadt! VIDEÓVAL!
Kapu Tibor, Magyarország második űrhajósa nemcsak a csillagokat hódítja meg, hanem a színpadot is: egy igazán megható zenei együttműködéssel rukkolt elő, már most mindenkinek nagyon tetszik a klip.

Megosztom
Link másolása

Kovácsovics Fruzsinával közös dala nemcsak szívhez szóló, hanem egy különleges történetet is hordoz – az űr, az emlékezés és a szeretet üzenetét.

A csillagok után a színpadon is meghódítja?

Kapu Tibor neve eddig leginkább a tudomány és az űrkutatás világából volt ismert: ő volt a második magyar, aki a Nemzetközi Űrállomásra utazhatott az Axiom Space Ax-4 küldetés tagjaként.

De kevesen tudják, hogy a világűr meghódítása mellett van egy másik nagy szenvedélye is, a zene.

Tibor a Szégyelld magad Kata nevű zenekar gitárosaként már korábban is bizonyította, hogy a művészet sem áll tőle távol.

Ez a dal összeköti a földet és az eget

Az űrhajós és Kovácsovics Fruzsina útjai már évekkel ezelőtt keresztezték egymást. Fruzsina „Űrhajós leszek” című dala ihletett meg

egy óvodás kislány történetén keresztül, aki arról álmodott, hogy a mennyországban meglátogathassa nagypapáját.

Tibort mélyen megérintette a dal emberi üzenete, és saját űrutazásának zenei listáján is helyet kapott.

Amikor visszatért a Földre, megkereste az énekesnőt, és hamar megszületett az ötlet:

újraélesztik a dalt – közösen, új hangszerelésben. A végeredmény egy lírai, vonós kísérettel gazdagított feldolgozás, amely egyszerre ünnepli az emlékezést és a szeretet erejét.

Ezekre a napokra időzítették a premiert

A közös előadás premierje az M2 Petőfi TV műsorán látható volt – és mindenkit meghatott. Kapu Tibor és Kovácsovics Fruzsina egymás mellett,

egy kanapén ülve adták elő a dalt, szinte suttogva, szívből szólva.

A nézők szerint a pillanat „űrön túlian szép” volt.

Fruzsina elárulta: nem véletlenül időzítették

a klip premierjét halottak napja környékére – hiszen ez az időszak az emlékezésről és az összekapcsolódásról szól.

Egy újabb álom a láthatáron?

Az énekesnő bízik benne, hogy a dal közös koncerten is felcsendül majd. „Boldoggá tenne, ha Tibor mellettem gitározna el ezt a dalt élőben is” – mondta mosolyogva. Kapu Tibor pedig újra bebizonyította: akár az űrben, akár a színpadon, mindig képes csillagokat gyújtani az emberek szívében. Forrás


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Emlékszel Tadzióra, a világ legszebb fiújára? Björn Andrésen 70 éves korában örökre elment
Egy arc, amely generációkat bűvölt el – Björn Andrésen, a Halál Velencében angyalarcú fiú főszereplője, 70 évesen elhunyt. A „világ legszebb fiaként” emlegetett színész arcát egykor egy egész nemzedék imádta, poszterei a lányok szobáinak falát díszítették, miközben ő maga sosem tudott szabadulni a szépség bélyegétől.

Megosztom
Link másolása

Az akkori időkben, - a 80-as években - a szépsége, átokká vált számára, mert Björn Andrésen neve örökre összeforrt Tadzióval, a fiúval, akit a világ bálványozott, de aki sosem tudott megszabadulni saját legendájától.

Björn Andrésen svéd színész és zenész, akit a világ a Halál Velencében (Death in Venice) című film

14 éves Tadziójaként ismert meg, 70 éves korában elhunyt. A halál okát egyelőre nem hozták nyilvánosságra.
Lánya, Robine Román megható sorokkal búcsúzott tőle az Instagramon: „Csend legyen. Ne szóljatok több kemény szót. Már nem sok maradt belőlem. Ne sírjatok értem. Itt már nincs tűz, amit el kellene oltani. Nem érzem többé, mi vagyok én, és mi nem én vagyok.”

Björn Andrésen 1955-ben született Stockholmban. Nehéz gyerekkora volt –

édesanyja öngyilkos lett, amikor Björn mindössze tízéves volt, édesapját pedig sosem ismerte.
Nagyszülei nevelték fel, és a nagymamája bátorította, hogy próbálkozzon a színészettel és a modellkedéssel.

Világhírűvé a Halál Velencében című film tette, ahol Tadzio, a „tökéletes szépségű fiú” szerepében tűnt fel. A film bemutatója után a Cannes-i Filmfesztiválon a nemzetközi sajtó egyöntetűen „a világ legszebb fiának” nevezte. Egy filmkritikus így fogalmazott: „Egyes képkockákat ki lehetne emelni és a Louvre falára akasztani.”

A nyolcvanas években Andrésen igazi bálvány volt – szinte minden lány szerelmes volt belé.
A kor magazinjaiban posztereken mosolygott vissza, a szobák falán függött, és a tinédzser lányok álmaiban tűnt fel, mint az elérhetetlen szépség.

Andrésen azonban nem akarta, hogy karrierjét pusztán a külseje határozza meg. Sokáig élt Japánban, ahol kulturális ikon és divatmodell lett, emellett zenészként is tevékenykedett, többek között a Sven Erics tánczenekar tagjaként.

Emlékszel rá? A világ legszebb fiúja volt – Björn Andrésen meghalt, 70 éves volt

2021-ben róla készült dokumentumfilm A világ legszebb fiúja címmel, amely

kendőzetlenül mutatta be, milyen árnyékot vetett életére a fiatalkori hírnév.
Ugyanebben az évben szerepelt Agatha Christie Hjerson című sorozatában is, Oscar szerepében – ez volt egyik utolsó filmszerepe.

A kétszeres apa élete tragédiákkal teli volt: feleségével, Susanna Román költőnővel elveszítették kilenc hónapos kisfiukat, Elvint, aki bölcsőhalálban hunyt el.

Andrésen évekre mély depresszióba zuhant,
de azt mondta, hisz benne, hogy egy nap újra találkozik a fiával „a túlvilágon”.

Most végleg megpihent, az „örök fiú”, akinek szépsége egyszerre volt áldás és átok,
de azoknak akik valaha látták Tadzióként a tengerparton sétálni, örökre emlékezetes marad. Forrás


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Náray Tamás: „Aki az idődet lopja, arra nyugodtan tekinthetsz úgy, mint egy közönséges tolvajra”
A divattervező-író-festő Kadarkai Endrének beszélt többek közt a gyermekkoráról és az életét meghatározó alapvető értékrendről.

Megosztom
Link másolása

Náray Tamás volt nemrég Kadarkai Endre vendége a HALLGATLAK- Jótanácsok az élethez című podcastben.

Az interjú során sok érdekes témát érintettek a divattervező-író gyermekkorától és neveltetésétől kezdve az olyan emberi értékekig, mint az értő figyelem, és a másik nézőpontjának megértésére való törekvés.

Náray Tamás elmondta például, hogy a kívülálló számára szigorúnak látszó neveltetésének pozitívumai közé tartozott többek közt

a kiállás, a tartás, a figyelem, az önfegyelem, a munkabírás, a precizitás alapkövetelmény volt.

Ennek köszönheti, hogy a mai napig nem szokott sehonnan sem elkésni, mert ez egyszerűen számára nem fér bele. Mindig szóvá teszi azt is, ha valaki késik. Sőt, ha valaki 15-20 percet késik, elküldi.

"Aki az idődet lopja, arra nyugodtan tekinthetsz úgy, mint egy közönséges tolvajra, nem? Hogy jön ahhoz, hogy a másik idejét lopja?"

- tette fel a kérdést.

Az író-divattervező arról is mesélt, hogy neki az édesapja gyerekként tökéletesnek tűnt. Ez a kép akkor kezdett alakulni, változni, amikor fiatal felnőttként már ő is sikereket ért el.

A teljes interjút itt láthatjátok:


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A boszorkányok nem haltak ki, csak multitaskolnak és határidőnaplót vezetnek
A boszorkányok ma már nem seprűn utaznak, hanem Golffal, és bögrével a kezükben próbálnak egyensúlyozni munka, szerelem és önismeret között. Hegedűs Noémi új regénye, A ház a kelta keresztnél, Cornwall ködös partjain vezeti végig az olvasót, ahol a múlt szellemei és a szerelem varázsa egyszerre kísértenek meg.

Megosztom
Link másolása

Hegedűs Noémit újságíróként nem kell bemutatni, több mint húsz éve dolgozik a magyar sajtóban, a Meglepetés és a Story magazinok főszerkesztőjeként sok történetet elmesélt már az olvasóknak. Jelenleg lapunk főszerkesztője, aki most, élete új szakaszában, Cornwallban írta meg első regényét, a Ház a kelta keresztnél című modern gótikus történetet – amely legalább annyira szól a szerelemről, mint a veszteségről, a női lélek finom rétegeiről és az újrakezdéshez szükséges bátorságról.

A könyv atmoszférája borzongató és meghitt egyszerre, így nem véletlen, hogy sokan épp ősszel, Halloween környékén fedezik fel maguknak, hiszen nem hiányzik belőle a kelta mitológia, és néhány jó szándékú boszorkány sem.

– A könyved egyszerre romantikus és sejtelmes. Ha valaki most, a ködös, halloweeni időszakban olvassa, mit fog benne leginkább megérezni: a szerelem varázsát, vagy a múlt szellemeinek súlyát?

- Bár Magyarországon a Halloween nem tartozik a legkedveltebb ünnepek közé, így október végén az ősz színei és az időjárás is közelebb hozza az embereket a misztikumhoz. Én is pont ebben az időszakban kezdtem el írni a regényt, bár ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy ahol élek, ott ilyenkor minden a szellemekről és egyéb kreatúrákról szól. Szerintem, ha valaki most olvassa a könyvet, megtalálhatja benne mindazt, amire fogékony – akár az őszi elmélyülés, akár a közelgő ünnepek hangulata vonzza.

– Cornwall nemcsak díszletként van jelen, hanem szinte önálló szereplőként lélegzik a történetben. Miért pont ezt a helyszínt választottad?

- Nagyon izgalmas, különleges hangulatú része a világnak Cornwall. Csodálatosan szép a táj, a vad, viharos sziklás tengerpart, a legendásan keskeny utak, a kis, sokszázéves városok, ugyanakkor kedvesek az emberek is, és még most is elevenen él a kelta hagyomány - nyelvében és ünnepeiben is. Az ott élők nagyon büszkék erre az örökségre.

De valójában nem én választottam a helyszínt, hanem a helyszín választott engem – ott élek már három éve,

és egyszerűen nem tudtam nem megírni azt a rengeteg élményt, ami ez alatt az idő alatt történt velem. Összeért bennem a hely atmoszférája és a történet, ami egy ideje már motoszkált a fejemben.

– A könyv egyik legerősebb motívuma a múlt lezárása, az, ahogyan a főhős megpróbál megbékélni egy elveszett szerelemmel — és talán önmagával is. Mennyire volt ez számodra személyes téma? Tudatos döntés volt, hogy egy nő lelki gyógyulásának történetét írod meg, vagy ez organikusan született, ahogy a történet formálódott?

- Nagyon kevés az olyan regény, amit nők írnak és a női lélek különböző fejlődési fokairól szól. Miután az ember belép a kamaszkorba, szinte elkerülhetetlen, hogy kisebb-nagyobb csalódások érjék. Ezek a csalódások sokszor fájdalmasak, és gyakran hagynak mély sebeket maguk után. Sokszor, ha egy ilyen történetet férfi ír meg egy női szereplő szemszögéből, az teljesen más üzenetet hordoz.

Én viszont azt szerettem volna megmutatni, hogy mit él át valójában egy nő, amikor egy kapcsolatban szerzett súlyos lelki sebek után megpróbál továbblépni és meggyógyulni.

Mennyire nehéz folyamat ez, és mi kell ahhoz, hogy a traumát fel tudja dolgozni. És nem mélylélektani regényben akartam erről írni, hanem szórakoztató irodalomban – de semmiképpen nem felszínesen.

– A történetben finoman, de egyértelműen jelen van a misztikum is. Hiszel abban, hogy vannak helyek, ahol „a másik oldal” közelebb van hozzánk?

- Teljesen biztos vagyok benne. Ahol például most élek, Vilmos herceg egy 200 éves farmházában, bizony előfordulnak fura dolgok – különösen ősszel. Váratlanul, egy beszélgetés közben villódzni kezd a lámpa, estefelé leesnek dolgok amikhez senki sem ért hozzá, zörög az ajtó kilincse, pedig ott sem vagyunk. De ezeket jóindulatú jelzéseknek veszem, nem félek tőlük. Még a szomszédommal is meg szoktuk beszélni, hogy kinél mi történik éppen.

Angliának ez a dél-nyugati csücske más szempontból is tele van misztikummal.

Kőkörök, több ezer éves emlékművek, fluoreszkáló falú kőkori épületmaradványok, várromok, mágikus források és fák – megannyi titok és emlék, amit a cornwalliak őriznek. És ha megkéred őket, szívesen mesélnek róla.

- A könyvben a természet, a múlt és a lélek hármasa nagyon erősen jelen van, de valahogy mégis békét sugároz. Mit szeretnél, mit vigyen magával az olvasó, amikor becsukja az utolsó oldalt? Azt, hogy a múltat el kell engedni? Vagy inkább azt, hogy a fájdalomban minidig is ott rejlik a gyógyulás lehetősége?

- Először is azt szeretném, ha a történet tovább dolgozna az olvasóimban. Ahogy bennem is itt mozog még mindig. Másrészt persze, a múltat el kell engedni, ez egyértelmű üzenet, de muszáj belőle tanulnunk is. Különben vagy újra és újra ismételni fogjuk a saját hibáinkat, vagy bezárkózunk és belefagyunk egy élethelyzetbe, amiből éppen hogy ki kellene törni. Az én főhősöm sok nehézség után rájön arra, hogy a gyógyulás egy belső munkafolyamat következménye lehet csak, és mindenképpen a saját döntésünk. Rájön, hogy az ember elsősorban önmagáért, a saját cselekedeteiért felel. De arra is, hogy

segíteni másoknak elképesztő erőt és energiát szabadít fel, ami végül bennünket fog gazdagítani – nem csak azt, akinek segítő kezet nyújtunk.

 

_________

A Ház a kelta keresztnél című regény a szépirodalmi, a romantikus és a misztikus elemek finom keveréke. A történet – ami egy ősöreg házról, egy eltűnt lányról és egy kelta keresztről szól – arról mesél, hogy a kívánságoknak mindig súlyos ára van. De arról is, hogy a válaszok sokszor nem onnan érkeznek, ahonnan várnák őket.

Hegedűs Noémi regénye már elérhető a könyvesboltokban és ezen a linken online is.


Megosztom
Link másolása