INSPIRÁLÓ
A Rovatból

„A vásárlóim között van Paris Hilton, Kylie Jenner, Katy Perry, Beyonce, Jared Leto és Zendaya” - Egy magyar kesztyűs világraszóló sikere

A hollywoodi színészek kedvenc tervezője egy újpesti családból származik, és bár sosem gondolta volna, végül Kaliforniában találta meg közönségét. A tervező személyesen mesélt legizgalmasabb munkáiról.

Megosztom
Link másolása

Gáspár Dorottya, vagy ahogy a világsztárok ismerik, Dorothy Gáspár  1985-ben, 21 évesen költözött Budapestről az Egyesült Államok nyugati partjára, hogy szerencsét próbáljon. Ma főként filmes produkciókhoz készít egyedi kesztyűket és jelmezeket. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a világ leghíresebb emberi egymásnak adják a kilincset Dorottya Los angelesi műhelyében.

- Mindig is tudta, hogy kesztyűtervezéssel akar foglalkozni?

- A családom kesztyűüzemet működtetett Budapesten, tizenegy testvéremmel sokat segítettünk szüleinknek a munkában, elkerülhetetlen volt, hogy kitanuljam a mesterséget. Majd, amikor Amerikába költöztem és munkát kerestem, praktikus okokból egy kesztyűkészítő céghez mentem dolgozni. Tehát nem a pályaválasztás volt izgalmas az életemnek ebben a szakaszában, hanem a tény, hogy az amerikai cég már akkor több, mint ötven éve tervezett kesztyűket és jelmezeket a hollywoodi filmekhez.

Dorothy Gáspár a saját tervezésű kesztyűjében

- Ennek közel negyven éve. Mikor vette át a műhely vezetését?

- Néhány évvel azután, hogy felvettek dolgozni. Ez a cég számára nehéz időszak volt, a műhelyben már csak kesztyű és jelmez átalakítással foglalkoztak, nem készítettek új termékeket, és nem építettek új kapcsolatokat a filmes megbízókkal.

Amikor akad egy különlegesebb munka, azt rögtön elvállaltam,

ritka, egyedi darabokat kezdtem készíteni a jobb időket is megélt műhelyben. De egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a vezetők kiöregedtek, és már nem akarták tovább vinni a vállalkozást, ezért egy napon megkérdeztem, hogy miért ne vihetném tovább én a céget?

- Vagyis élt a lehetőséggel.

- Azért nem volt ez olyan egyszerű folyamat. Fiatal voltam és idegen, a vezetők nehezen bíztak meg bennem, a helyzetemet pedig tovább rontotta, hogy korábban nem terveztem jelmezeket, ezért a kesztyűkészítés mellett még nagyon sokat kellett tanulnom. Rengeteget dolgoztam, hogy bebizonyítsam, igenis képes vagyok a műhely vezetésére, amikor pedig akadályba ütköztem, azonnal megoldást kerestem rá. Végül megkaptam a céget, és ezzel elszántan folytattam a filmes együttműködéseket.

- Milyen érzés volt, amikor először meglátta a mozivásznon a saját tervezésű kesztyűjét?

- Felemelő! Sosem fogom elfelejteni, ahogy ott ültem a moziteremben, és néztem a Titanic című filmet, amelyben egy ponton a szereplő (Kate Winslet) megállt a lépcsőn, és ott volt rajta az én kesztyűm. Ez egy emlékezetes pillanat volt számomra. Azóta számos ilyen élményben volt részem, és minden alkalommal nagy büszkeséggel töltött el, amikor megláttam a munkámat a mozivásznon.

- Találkozik a kesztyűit viselő hírességekkel?

- Változó. A munka mindig egy felkéréssel kezdődik, első lépésben megkeresnek a produkció jelmeztervezői a kész tervekkel, ezek többnyire kézzel rajzoltak. Majd végigmegyünk az egyes karaktereken, részletes információkat kapok arról, hogy milyen tulajdonságok jellemzik az egyes figurákat, amelyeket a színészek játszanak. Ezt követően elkezdem belehelyezni magam a karakterek helyzetébe,

hónapokon keresztül csak erre koncentrálok,

majd elkészítem a kesztyűket. Hasonló a helyzet a nagy koncertek előtt, amikor szintén hosszan dolgozom egy kesztyűn. Van, amikor a kivitelezés előtt eljönnek hozzám a sztárok, máskor én megyek el hozzájuk, megint máskor csak méreteket kapok tőlük. Egyénenként különbözik, hogy ki akar találkozni velem, a kesztyűtervezővel és ki az, akinek arra sincs ideje, hogy személyesen méretet vegyek tőle.

Usher, ahogy Dotothy Gáspár kesztyűt visel egyik nagy koncertjén

 

- Kik a megrendelői?

- Elsőként Julie Andrews-t szeretném megemlíteni, akit a Mary Poppinsból ismerhetünk. Nagy rajongója vagyok Julie-nak, ezért hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, amikor egy napon bejelentkezett hozzám azzal a kéréssel, hogy szeretne magának kesztyűt csináltatni. De Lady Gagát is az elsők között kell említenem, ugyanis túlzás nélkül állíthatom, hogy

Gagának rengeteg kesztyűje van tőlem, akárcsak Madonnának.

Szeretik viselni a kesztyűeimet a koncerteken, a nyilvános eseményeken, forgatásokon, vagy csak úgy a mindennapokban. Illetve a vásárlóim között van Paris Hilton, Kim Kardashian, Kylie Jenner, Kendall Jenner, Rhianne, Katy Perry, Beyonce, Usher, Jared Leto és Zendaya. Ez csak az elmúlt pár hónap listája.

- Jelenleg kinek készít kesztyűt?

- Egyenlőre csak annyit mondhatok el, hogy három filmbe is tervezek kesztyűket az interjú napján, az egyik egy western, a másik horror, míg a harmadik fantasy. A legtöbb esetben titoktartási kötelezettség miatt semmit nem beszélhetek a készülő filmekről, de mindig elmondom, hogy a munkám hamarosan látható lesz a mozikban.

- Mit gondol, minek köszönheti ezt a sikert?

- Egyrészt minden területét ismerem a szakmának, hiszen már gyermekként megtanultam, hogyan kell elkészíteni egy kesztyűt, milyen folyamatokból áll a munka, és mi kell a legjobb minőség érdekében. Ezen kívül

nagyon aprólékosan dolgozom,

részletesebben, mint más manufaktúrák, és végül: különleges darabokat készítek. Minden megrendelőm számára garantálom, hogy nem fognak látni még egy ugyanolyan kesztyűt, amit elvittek tőlem – legyen szó mindennapi emberekről vagy világsztárokról.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása