INSPIRÁLÓ

A TikTok „kék tudat elmélete” már önmagában elég, hogy idén vízparti vakáció mellett dönts

A vízparti „kék tudat” élménye sokak számára ismerős – mi most kicsit kielemezzük a TikTok legújabb beszédtémáját, annak összes előnyét és azt, hogyan érhetjük el a kék tudatot otthon is.

Szöveg és fotó: Hegedűs Noémi - sassy.hu
2024. június 17.

Amikor vízben vagy annak közelében vagy, egy enyhén meditatív állapotba kerülsz, amely békével és elégedettséggel tölt el. Wallace J. Nichols tengerbiológus „kék tudatnak” (blue mind) nevezi ezt az állapotot, amely lényege, hogy amikor víz közelébe kerülsz, nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzed magad, és jobban kapcsolódsz önmagadhoz és másokhoz.

Meditálni, jógázni vagy kiírni magunkból a frusztrációinkat jó ötlet, de ha igazán pihenni és feltöltődni szeretnél, irány a vízpart – legalábbis a TikTok szerint.

A platformon hódító „kék tudat elmélet” már több mint 15 millió megtekintést gyűjtött össze, és azt állítja, hogy a víz közelsége a legjobb stresszoldó.

@ronjaedsmo videójában felteszi a nagy kérdést: „Gondolkodtál már azon, miért érzed jobban magad a tenger közelében?” A kék tudat elmélet szerint a víz csökkenti a stresszt és szorongást, segít a pillanatban élni, javítja az alvást, és összességében növeli a jólét érzését.

A kommentekben valaki odaszúrta: „Ezért akarok mindig a tengerparton nyaralni?” Míg egy másik azt írta: „Olyan könnyűnek érzem magam az óceán mellett. Egyszerűen elűzi a rosszkedvemet.” Egy harmadik viccesen megjegyezte, hogy azért szereti a vizet, mert Halak jegyű, de hozzátette, hogy valószínűleg a kék tudat elmélet működik.

Mind vízből vagyunk

Már régóta köztudott, hogy a vízben, vízen vagy víz közelében lenni jótékony hatással van az egészségünkre és jólétünkre.

A monarchiában az emberek az Adriai-tenger partjára és híres fürdőkbe tódultak, hogy olyan betegségekre találjanak gyógyírt, mint a reuma, tuberkulózis és asztma.

Egy évszázaddal később még mindig a vízpartokon keresünk menedéket a nyomással teli, urbanizált és digitalizált modern életünk elől.

Van, aki a vitorlázásban találja meg a nyugalmat, mások a folyóparton horgászva, a kavicsos Duna-parton sétálva vagy a medencékben pancsolva. Az eredmény ugyanaz: az emberek jobban érzik magukat, ha víz közelében lehetnek. De miért van ez így?

Wallace J. Nichols tengerbiológus, természetvédő és a Kaliforniai Tudományos Akadémia taga éveken át tartó kutatásai azt mutatták, hogy a víz közelében lenni jótékony hatással van az egészségre. 2014-ben publikálta a Blue Mind: How Water Makes You Happier, More Connected and Better at What You Do (Kék tudat: Hogyan tesz a víz boldogabbá, kapcsolódóbbá és jobbá abban, amit csinálsz?) című könyvét, amelyben kutatási eredményeit interjúkkal egészítette ki szörfösökkel, búvárokkal, természetvédőkkel, neurológusokkal, pszichológusokkal és kutatókkal. A könyv nemzetközi bestseller lett, és megszületett a Kék tudat elmélet.

Nichols szerint

a „kék tudat” egy természetes állapot, amelyet a hétköznapi életünkben két másik, ezzel ellentétes elmeállapot nyom el: a „vörös tudat” (amit a modern világ stresszei, ingerei és zajai okoznak) és a „szürke tudat” (azaz a levertség, a fókusz hiánya és az általános elégedetlenség érzése).

Nichols szerint az embereknek veleszületett kapcsolatuk van a vízzel; annak közelében lenni segít újra összekapcsolódni a belső kék tudatunkkal, előidézve a nyugalom, elégedettség és belső béke érzését.

„A víz elcsendesíti a zajt, a zavaró tényezőket, és összekapcsol saját gondolatainkkal - írja Nichols. - Amíg meg nem figyeljük vagy bele nem merülünk, keményen dolgozunk és küzdünk, hogy fenntartsuk ősi, személyes kapcsolatunkat a vízzel. Az emberi neuronoknak és a víznek szüksége van egymásra az élethez.”

Ez az összefonódás túlmutat az ökoszisztémákon, a biodiverzitáson vagy a gazdasági előnyökön; egy mélyebb, biológiai szükségszerűség rejlik mögötte.

A kék terek boldogabbá, nyugodtabbá és egészségesebbé tesznek. De miért?

Kiderült, hogy a kék tudat elmélet nemcsak egy újabb hóbort. Az Exeter Egyetem ECEHH intézete és EU-s kutatócsoportok közösen dolgoznak a BlueHealth 2020 projekten, amely elsőként próbálja meg számszerűsíteni a vízalapú környezetek, vagyis a „kék terek” előnyeit. A cél az, hogy ezek az eredmények alapot nyújtsanak a politikai döntéshozatalhoz, például az egészségügyi kiadások, várostervezés, part menti gazdálkodás és tengeri fejlesztések terén. Emellett a kutatók javaslatokat tennének terápiás kezelésekre is, amelyek kihasználják a „kék tér” hatásait.

„Tudjuk, hogy a mindennapi élet stresszei rengeteg 'kognitív erőforrást', vagyis agyi kapacitást emésztenek fel – magyarázza Dr. Lewis Elliott, a projekt vezetője és környezetpszichológus. - Azt is tudjuk, hogy a természetben való tartózkodás az egyik legjobb módja a 'kognitív újraindításnak', az ebből származó egészségügyi előnyökkel együtt.

De ami igazán érdekes, hogy a kék tereknek statisztikailag jelentős előnyük van például a zöld terekkel szemben.

Sok elmélet létezik arra vonatkozóan, hogy miért lehet ez – több fizikai aktivitás, jobb levegőminőség, megnövekedett szerotonin-felvétel, vagy valószínűleg ezek kombinációja. Amit biztosan tudunk, hogy a kék terek boldogabbá, nyugodtabbá és egészségesebbé tesznek minket. Célunk kideríteni, miért.”

Igen, a kutatók arra jutottak, hogy ugyan az erdők is képesek javítani a személyes jólétünkön, de a vízpartok, vizes élőhelyek még az erdőnél is többet tudnak nyújtani nekünk.

Talán ez lehet az oka annak, hogy nyaranta mozdulni sem lehet a vízpartokon, míg a sokkal hűvösebb erdőkben kényelmesen sétálgathatunk, kevés emberrel fogunk összefutni.

Érdemes felidézni még azt a régi kutatást, miszerint a zöld színnek már a látvány is nyugtatóan hat az emberre. Emiatt csempézték a nyolcvanas években az összes orvosi rendelőt és kórházat halványzöldre. Előfordulhat, hogy az új ajánlások hatására ez is megváltozhat?

A víz mélységeinek szerelmesei

Tanya Streeter világbajnok szabadtüdős merülő különleges kapcsolatban áll a vízzel. 2002-ben 160 méter mélyre merült, ami még mindig csúcstartónak számít női merülésként ebben a kategóriában. Tanya így mesél: „Soha nem tudtam igazán szavakba önteni, mit érzek a tenger iránt. Amikor felfedeztem a szabadtüdős merülés tehetségét, olyan védettséget éreztem a víz alatt, amit a szárazföldön soha. A szabadtüdős merülés arra kényszerít, hogy befelé nézz, mert a kihívás hatalmas, és a mély óceán magánya annyira tiszta.”

Sam Bleakley, egykori profi szörfös, most dokumentumfilmes és író, életét a víz megértésének szentelte. Legújabb könyve, a Mindfulness and Surfing, arról szól, hogyan nyugtathatja meg az elmét a vízben való tartózkodás. „Ahogy öregszem, egyre filozofikusabbá válok a vízzel kapcsolatban - mondja Sam. -

Rájöttem, hogy nem a hullám minősége a fontos, vagy az, amit csinálsz rajta. Az a lényeg, hogy ott legyél.

Ugyanannyit ér, ha csak kimész a partra, érzed az arcodba csapódó permetet, megfigyeled a szivárványokat, várod a hullámokat, mint amikor ténylegesen meglovagolod őket. Minden a jelenlétről szól; abban a pillanatban létezni, értékelni és megélni azt.”

A víz titka

A víz mindig tanít valamit, csak nyitottnak kell lenni rá és tudni, mit keresünk. Paul Miles hajós azt mondja: „A víz se nem föld, se nem levegő. Két világ között létezel.

Az apró dolgokat veszed észre: a napfény tükröződését, a hajó ringását, az esőcseppek hangját, a levelek úszását. Hihetetlenül megnyugtató.

És minden nap más a kilátás. Ezt csak akkor tapasztalod meg, ha vízen élsz.”

Tristan Gooley, a How to Read Water (Hogyan olvassuk le a vizet) című könyv szerzője hozzáteszi: „Az emberek intuitívan élvezik a vízzel való kapcsolatot. Furcsán hangzik, de a víznek hihetetlen szereplőgárdája van – sodrások, csillogó hidak, alattomos áramlatok –, amelyeket mindannyian ismerünk, még ha nem is tudjuk megnevezni őket.

És ami elképesztő, hogy ezeket a jelenségeket szinte bármilyen víztestben megfigyelhetjük, legyen az egy nagy tó vagy egy pocsolya a járdán.”

Sam Bleakley úgy gondolja, hogy a vízben rejlő határtalanság érzése az, ami igazán varázslatos. „Az a végtelen horizont. Nyitottságra és kreativitásra ösztönöz. Lehetőségeket ígér. Olyan teret teremt az elmémben, amit máshol nem kapok meg. Ez alapvetővé vált a lelkemben, a munkámban, a jólétemben. Még ha nem is szörfözöm, ha túl sokáig vagyok távol a tengertől, egyszerűen nem érzem magam kiegyensúlyozottnak. Nem érzem magam önmagamnak.”

Az izlandiak már tudják, mik a „kék tudat” előnyei

Izlandon az évszakok váltakozásával drasztikusan változik a napsütéses órák száma. Nyáron szinte egész nap világos van, míg télen csak néhány órára bukkan fel a nap. Bár azt gondolnánk, hogy az izlandiak közül emiatt sokan szenvednek szezonális depressziótól, a valóság éppen ellenkező: náluk sokkal alacsonyabb a száma, mint más országokban. Sőt, a 2023-as World Happiness Report szerint

Izland a világ harmadik legboldogabb országa, közvetlenül Finnország és Dánia után.

Mi lehet a titkuk? Tryggvi Hafstein Valdimar, az Izlandi Egyetem professzora szerint az izlandiak jó közérzetének titka a geotermikusan fűtött medencékben való rendszeres megmártózás. Ezek a meleg fürdők egész évben elérhetők, és segítenek leküzdeni a sötét hónapok nyomasztó hatásait.

Izlandon minden városban található szabadtéri uszoda (több mint 120 van belőlük), amelyek az ország leglátogatottabb közösségi helyei. 1934 óta minden izlandi iskolában kötelező az úszásoktatás, így a gyakorlat korán beépül az életükbe, és az izlandiak híresek arról, hogy az úszást a mindennapi életük részévé teszik.

„A pulzusod csökkenhet, és kevésbé érezheted magad stresszesnek, amikor vízben vagy víz közelében vagy

– mondja Olivia McAnirlin, PhD, a Clemson Egyetem Virtuális Valóság és Természet Laboratóriumának társigazgatója. - Az ilyen mértékű vízzel való érintkezés nyugtató hatással lehet az izlandiakra, mivel segít csökkenteni a „küzdj vagy menekülj” idegrendszer aktivitását, és növeli a „pihenj és eméssz” idegrendszer hatását.”

A kutatások azt is kimutatták, hogy a természetes környezet, mint a kék vízi terek érzékszerveinkre gyakorolt ingerei – például a kék óceán és a horizont találkozásának látványa vagy a hullámok hangja – passzívan magukra vonják a figyelmet, ami nagyobb szellemi tisztánlátáshoz vezet. Ezenkívül

a természetes vízben való elmerülés során megtapasztalt élmény az agyat olyan állapotba hozhatja, ahol kevésbé összpontosít önmagára, és inkább az egész világ részeként érzi magát. Az eredmény: pozitívabb hangulat és erősebb kapcsolódás másokkal.

Dr. McAnirlin megjegyzi, hogy a kék tudat elmélet által nyújtott előnyöket részben olyan élményekkel is el lehet érni, mint a parton sétálva a hullámok megfigyelése vagy akár egy tengerparton készült hangfelvétel hallgatása, de szerinte az izlandiak rendszeres vízbemerülési gyakorlata maximalizálja a hatásokat.

Azt mondja, hogy a vízben tartózkodás előnyei messze túlmutatnak azon, amit látunk és hallunk. „Ez magában foglalja a fizikai aktivitást, a kedvező egészségügyi változásokat a szív- és érrendszerben (a hideg vízben való merülés során), és a D-vitamin begyűjtését a napfényből.” Nem csoda, hogy az izlandiak ennyire szeretik a vizet.

A legjobb módja a kék tudat elérésének

Ez a kérdés sokakat foglalkoztat, főleg, ha nem tengerparti országként az utazás költségeire gondolunk. Szerencsére azonban Magyarország tele van természetes vizekkel, melyek partján már gond nélkül megélhetjük a csodát. A legjobb módja tehát a kék tudat elérésének, ha most nyáron elmész valami vízpartra, akár egy strandra, vagy horgászni egy halastó partjára, lesétálsz a folyópartra. Egy kirándulás a szabadban további előnyökkel jár, ezek a friss levegő és a napsütés, valamint a vidám hangulat, ami segít ellazulni.

Bár egyértelmű, hogy miért érzik magukat sokan nyugodtnak, amikor a karibi vizek partján egy trópusi koktéllal a kezükben üldögélnek, hasonló kék tudat hatást érhetsz el, ha meglátogatsz egy hozzád közel lévő tavat, folyót vagy medencét. Ha teheted, merülj el a vízben, és ússz, amíg a stressz el nem tűnik.

„Azok számára, akik nem férnek hozzá semmilyen vízhez, a víz hangjainak hallgatása is jótékony hatású lehet

- mondja Goldberg. - A felvételek, mint például az óceán hullámainak vagy az esőnek a hangja, aktiválhatják a paraszimpatikus idegrendszert és csökkenthetik az elülső prefrontális kéreg aktivitását.” Csukd be a szemed, és képzeld el, hogy a tengerparton fekszel, és hamarosan elérheted a kék tudat állapotát.

A víz és te

Az óceánban, folyókban, tavakban és még a fürdőkben lévő víz is segíthet tehát nyugodtabbnak érezni magunkat, fokozhatja a kreativitásunkat. A víz pozitívan hat az elmére és a testre is, és a kék tudat elmélet pedig elárulja, hogyan használhatjuk a vizet jólétünk javítására.

Néhány módja annak, hogyan javíthat a víz a fizikai és mentális egészségeden:

- A vízfelületek passzív figyelmet váltanak ki, ami elengedhetetlen a problémamegoldáshoz és a kreativitáshoz.

- A víz növeli a dopamin (más néven a „jó közérzet” hormon), a szerotonin (a „boldogság” hormon) és az oxitocin (a „ölelés” hormon) szintjét, miközben csökkenti a kortizol (a stressz hormon) szintjét.

- A víz színe, hangja és érintése csökkentheti a pulzusszámot és növeli a nyugalom érzését.

Egyszerű módszerek a kék tudat megtapasztalására:

Vannak olyan egyszerű és megfizethető lehetőségek, amik akkor is közel hoznak téged a vízhez, ha épp nem sikerül a tengerparton ejtőznöd:

- Menj el úszni.

- Vegyél egy nyugtató fürdőt - ige otthon a saját kádadban.

- Látogass el egy akváriumba, vagy szerezz be otthonra egyet, halakkal.

- Igyál egy pohár vizet.

De ha van választási lehetőséged, idén próbáld ki a hegyek és erdők helyett a vízparti pihenést. Tengerszemek és kis tavak még az Alpokban és a Kárpátokban is vannak.

Kapcsolódó

Lehet, hogy természethiány-zavarod van? Én így gyógyultam ki belőle

Csak lassan derült ki, hogy milyen kulcsfontosságú a természetben töltött idő, hogy megúszd a szorongást és kiegyensúlyozott élet élj

Népszerű

Ajánljuk

Címlapról ajánljuk

INSPIRÁLÓ

Vilmos herceg bérlője vagyok – …és akkor éjjel egykor beállítottak a rendőrök

Álmomban sem gondoltam, hogy dolgom lesz valaha a rendőrséggel. De nem minden történik úgy, ahogyan eltervezzük.

Szöveg és fotók: Hegedűs Noémi - sassy.hu
2024. november 17.

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

Itt a közbiztonság nagyon mást jelent, mint otthon

Van egy mondás errefelé, ami sokat elárul erről az apró hercegségről: ha eleged van Angliából, költözz Cornwallba, ott újra megszereted!

Nagyon sokan ezt szó szerint is vették, amikor a Covid járvány miatti zárások következtében hirtelen lehetővé vált azok számára is a távmunka, akik előtte csak ábrándozhattak róla. Egyik pillanatról a másikra rengetegen cuccoltak le ebbe a kis szegletébe az országnak. Azonban még ez a soktízezres tömeg sem tudta megváltoztatni az itt megszokott szívélyes légkört és barátságos hangulatot.

Költözött ide pékség Londonból, a városka közepén (egyben a tengerparton) egy csónakházat béreltek ki, most

ott lehet a legfinomabb croissant-okat, pain au chocolat-ot venni, meg kovászos kenyeret is, egy baj van csak - itt is londoni árakon számolják a portékájukat.

Meggondolod, hogy vegyél-e belőlük kettőt. Aztán nyitott itt éttermet ideköltöző Michelin csillagos séf - már az itteni étterme is Michelin csillagos -, és meglepő módon az ilyen helyekből nagyon sok van, akad még eldugott farmon is olyan étterem, ami négy hónappal a nyitás után már kitehette a maga csillagát. Anglia nagyvárosaiból leköltöztek ide teljes filmprodukciós cégek, luxus divatmárkák vállalati központjai, persze munkát nem a helyieknek adnak, ők a stábot is hozzák magukkal, mert mindenki szeret úgy élni, hogy nappal dolgozik, és délután öttől a hullámokon lovagol. Még a környék kedvenc kávézója is azt írta ki a nyitvatartási táblára, hogy „bocsi, kedden zárva vagyunk, akkor szörfözünk”.

Amit mindenki értékel, aki itt él, hogy a bűnüldöző szervek nincsenek túlterhelve, olyannyira, hogy

Cornwallnak még saját rendőrsége sincs, a devoniakkal közösen tartanak fenn egyet.

Itt elképzelhetetlen, hogy este sétálsz hazafelé a buszmegállóból, és rád támad valaki, de az is, hogy megállítson a rendőr, hogy pakold szépen ki a táskád és a zsebeidet ide a motorháztetőre, mellesleg meg is motozunk, ne kérdezősködj. És ha már a rendőrökről van szó: nem fordulhat elő az sem, hogy autózol a városban, és leintenek, csak azért, hogy ellenőrizzék a papírjaidat és megszondáztassanak, Itt, ha rendőrt látsz, nem szorul össze a gyomrod, és akkor sem, ha este kutyasétáltatáskor szembe jön egy magányos férfi az ösvényen.

A helyi újság breaking news címkés hírei többnyire arról szólnak, hogy XY kertjében reggel megint ott legelt egy tehén a gyerekek csúszdája mellett, ki tudja, kinek a tulajdona? Vagy legutóbb egy sajnálatos halálhír borzolta a kedélyeket: egy kertben holtan találtak egy kiscicát. A turistaszezon közepén persze vannak más hírek is: traktorral húznak ki a strand homokjából a dagályra nem számító autósokat, vízimentők helikopterrel mentenek szirteken ragadt kirándulókat, és nagy ritkán olyan is megtörténik, hogy arról kell írniuk: a mentés későn érkezett.

Amikor a költözés után néhány nappal jött hozzánk a vízvezeték szerelő, hogy a csöpögő lefolyót megjavítsa, mind a ketten megdöbbentünk.

Ő azon, hogy zárva találta a bejárati ajtót, amikor benyitott, pedig tudtuk, hogy jön… Én meg azon, hogy ezen ő fennakadt. Mondtam, hogy bocsánat, még újak vagyunk, nem ismerjük a szokásokat - erre kedvesen biztosított róla, hogy errefelé nem kell félni, ez egy olyan környék, ahol senki nem zárja az ajtaját. Egyébként az autókat sem nagyon szokták, ebben ki is lógunk a sorból, hiába, a közép-európai neveltetés nem múlik el nyomtalanul…

Errefelé nappal nem zárják be az ajtókat, és az autókat se nagyon

Nemrég egy éjjel azonban olyasmi történt, amire, különösen ilyen előzmények után, egyáltalán nem számítottunk. Már jócskán elmúlt éjfél, amikor arra ébredtünk, hogy beáll a kapunk elé egy autó, hangos zene bömböl benne, a reflektora végigpásztázza a házat, majd néhányszor erőlködve felberreg a motor. Két-három nagy gázfröccs után csend lett, már ha a folyamatosan járó motor zúgása csendnek számít. Meg a fényszóró is tovább világított.

Először azt gondoltam, egy kajafutár tévedt el, és azért nem mozdul, mert épp igyekszik kitalálni, hogy hol van most,

és megtervezni az utat a telóján a megrendelőhöz, aki nyilván tűkön ülve várja a pizzáját. De amikor ez a tervezés már tíz perce tarthatott, ajtócsapódást hallottunk. Kiderült, hogy kikászálódott a kocsiból egy fekete szakállas középkorú pasas és körbejárta az autót, mindezt annyira bizonytalan járással, amit már tántorgásnak hívnak. Ekkor lett gyanús, hogy mégsem kajafutárról és eltévesztett rendelésről lehet szó. Kis idő múlva úgy döntöttünk, megkérdezzük, tudunk-e bármiben segíteni neki.

Kimentünk hozzá, de minden kérdésre azt ismételgette, hogy minden oké, minden oké, majd visszaült az autóba és a telefonjába temetkezett. Ekkor vettük észre a közeledő reflektort, ami nagyon gyorsan rendőrautóvá változott, majd követte őt egy másik fénycsóva, az már rendőrségi kisbusz volt.

Éjjel egykor a házunk előtt, a nagy semmi közepén pofás kis akciófilm-jelent kezdett kibontakozni.

A tántorgó sofőr megint kiszállt, hirtelen mehetnékje lett, de a három, jó modorú rendőr megkérte, hogy maradjon inkább. Meg minket is, hogy ha nem nyaralók vagyunk, legyünk már olyan kedvesek válaszolni néhány kérdésre. Megosztották az erőiket, kettő az éjszakai látogatónkkal beszélgetett, egy pedig velünk.

A mi Bobunk arra volt kíváncsi, hogy egyedül ült-e a fickó a kocsiban, vagy mással érkezett. Közben kedélyesen elbeszélgetett velünk, többször is elnézést kért, hogy éjszaka nem tudunk tőlük aludni, ivott egy kis teát, elmondta, hogy mennyire imádja New Yorkot, és megsimogatta a kutyát. Molli először ugyan kicsit meg volt illetődve, de elég udvariasan fogadta a rend hatalmas őrének közeledését.

Beszélgetés közben kiderült, hogy az autós keresztülgázolt egy körforgalmon, és ütközött egy másik kocsival, majd megállás nélkül elhajtott a helyszínről, valószínűleg itt, a mi kis farmunkon akarta elrejteni a gépet, amíg hazamegy kijózanodni. A másik autó sofőrje azonban felhívta a rendőrséget, hogy jelentse az esetet, és ekkor kezdték el keresni a cserbenhagyó fickót és a kocsiját.

Minden eldugott mellékutat bejártak a környéken, végül észrevették a reflektorfényt, ezért kanyarodtak erre, hogy lássák, nem itt rejtőzik-e a vétkes. Mákjuk volt, de asszem, nekünk is.

Egy jó félóra múlva aztán elvitték a még mindig szemmel láthatóan nagyon részeg sofőrt, kicsit később egy autómentővel a bűnjelet, azaz a megrongálódott autót is. A rendőrünk szerint, ha a férfi kijózanodott, el fognak beszélgetni vele arról, mi a helyes viselkedés, és hogyan kell autót vezetni. Ez, első hallásra sem lehet több, mit egy szigorított ejnye-bejnye. Valószínűleg egy csomó büntetőpont is felkerül majd a jogsijára, ez utóbbit viszont itt nagyon komolyan veszik. Nem osztogatják bárkinek, de ha összegyűlik a megfelelő mennyiség, ugrik a jogsi. Egyébként elég sok olyan munka van, ahol előfeltétel, hogy a jelentkező tiszta jogosítvánnyal rendelkezzen. Szóval egy ilyen incidens akár a részeg sofőr állásába is kerülhet.

Apropó, ittas vezetés! Nagy Britanniában nincs olyan, hogy zéró tolerancia, lehet egyszerre inni és vezetni. Elmehetsz a haverokkal a kocsmába, leguríthatsz egy pintet a kedvenc sörödből vagy cideredből, aztán hazavezethetsz. Ha étterembe mész, ott is ihatsz egy pohár bort a kaja mellé.

Nem fog a Vörös Oroszlán sarkánál lesben állni a rendőr, hogy amint kitolatsz a parkolóból, megfújassa veled a szondát.

Amíg nem csinálsz hülyeséget, elhiszik neked, hogy annyit iszol csak vezetés előtt, amennyit a törvény megenged.

Másnap reggel napfényben is megnéztük a bűnügyi helyszínt: a kocsibehajtónkat. Már semmi nyoma nem volt az éjszakai akciófilm-jelenetnek, mindent elvittek éjjel, nem csak az autót, de még az alkalom hevében frissiben földre dobált szonda-fejeket is feltakarították. Aztán fogtuk a kutyát, és elsétáltunk addig a bizonyos körforgalomig, ahol állítólag az incidens megesett - de már ott is rendbe volt téve minden. Reggelre tényleg semmi nem emlékeztetett arra, hogy micsoda bűneset és nyomozó munka történt errefelé, alig néhány órája, az éjszaka.

Kapcsolódó

Vilmos herceg bérlője vagyok - beszéljünk őszintén a szomszédokról, éljenek bármelyik dimenzióban

Anglia és az ő kísértetei már-már közhelynek számítanak, egészen addig, amíg nem találkozol velük. De vannak más szomszédok is.

Ajánljuk

INSPIRÁLÓ

Vilmos herceg bérlője vagyok - ekkora vihart még nem láttam, nálunk még van áram, de a szomszédos településen már nincs

A viharszezon itt télen tombol, és ezen a hétvégén a ház és az elemek komolyan megküzdenek egymással. Üvöltő szelek Jacob Elordi nélkül.

Kép és szöveg: Hegedűs Noémi - sassy.hu
2024. december 08.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

Üvöltő szelek és tajtékos napok Cornwallban

A viharunk neve Darragh és pénteken érkezett, mintha csak leugrott volna Cornwallba egy hosszú hétvégére. Izmos fickó, és kitartó, már második napja rázza a házat szakadatlanul. A 90 centis falak nem sokat foglalkoznak vele, de a kéményeken befütyül a szél, az ablakon befúj, és ha az eső is megeredne, még be is nyomná a vizet - de szerencsére esőből mi itt a déli csücsökben nem kapunk, az a walesieknek jutott.

Oké, most, hogy leültem a padlóra, módosítok: a 200 éves falak érezhetően nem reagálnak a szélre,

az emeleten a padló mégis diszkréten meg-megremeg egy-egy nagyobb széllökés közben. Remeg a laptop képernyője is, és nagyokat kattan-koppan a kémény belső falában valami.

A tető jól bírja, de elég zajos az élet most ebben a csodás György-korabeli farmházban. És a zaj nem tőlünk, emberektől ered. Az ablaktáblák rázkódnak a keretükben, ha nem akarsz megőrülni, mindenféle papírfecnikkel ékeled ki a felhúzható táblákat, így csak a beáramló levegőnek adsz több helyet, a zörgésnek nem. A házban - és gyanítom, ez Angliában nem egyedi - a gipszkartonnal borított belső falakon szellőzőket helyeztek el, ezeket, ha nem is tetszenek, nem szabad eltakarni, mert nem és kész. A mieink most szépen dúdolgatnak, hol magasabb hangon, hol átváltanak egészen mély bömbölésbe, mert a viharos szél alaposan átmossa a járataikat.

Nálunk még van áram, de a tőlünk 5 kilométerre lévő szomszédos településen már nincs.

Sokezer háztartás maradt áram nélkül a megyében, a legtöbb esetben fák dőltek a vezetékekre, de ami fura, a szolgáltató azt ígéri, két-három óra múlva már vissza is kapcsolja őket. Nem lennék a szerelőik helyében.

A közeli városban tényleg katasztrófahelyzet van. Téglakerítéseket döntött ki a vihar, házak tetejét ragadta el és vitte magával, majd szórta szét mindenfelé. Darragh egyik legnagyobb fogása azonban egy nagymotor, amit felkapott, és arrébb ledobott az útra. De nem jár a vonat sem, hiszen a síneken is fák hevernek, és hát a repülőkről már ne is beszéljünk. Hét vége van és Advent, de az adventi vásárokat és minden egyéb programot is töröltek. Szerencsére az én kedvencem, a Dickens éj csak a jövő héten lesz, kedvemre kiborzonghatom majd magam a sok jelmezes figura közt az éjszakai kisvárosban.

A motorkerékpárt és a kukákat a járólappal együtt is arrébb tette Darragh

Most látszik csak igazán, hogy miért nőnek ferdén a fák Cornwallban. Ezek az őrült viharok mindig észak-nyugat felől érkeznek, és már egész kiskoruktól irányba állítják a fák törzsét. És az is értelmet nyert, hogy miért van annyi mélyút errefelé, miközben olyan gyönyörű a táj, hogy direkt sajnálod, hogy eltakarják előled a kőfalak és lombok autózás közben.

Egy átlagos út két város közt - keskeny és mély, persze ez a kép nyáron készült

A meteorológiai szolgálat borostyán riasztást adott ki, az már csak egy fokozattal van az életveszélyes vörös alatt.

De azért most ez is hoz átlagban 80-100 km/órás szelet, 150 km/órás lökésekkel feljavítva.

A felhőkön átdereng a nap fénye, és hiába vagyunk 3 kilométerre a tengertől, az ablakaink már vastagon tajtékosak, mert a szél vígan viszi magával tovább azt, amit az óceán felszínén felkapott. Ha tajték van ott, hát a tajték jön vele. Mások rosszabbul jártak, egyiküknek trambulin akadt a kéményébe a szomszédságban, a másikuknak a kőkerítését döntötte le a vihar.

Mellettünk, a mezőn lakó szarvasmarhákat azonban nem hozzák ki a sodrukból sem a tajtékos napok, sem az üvöltő szelek, sem a trambulin, sem a vihar,

egykedvűen rágják a hullámzó füvet, és nyomát sem látni rajtuk annak, hogy zavarná őket ez a Darragh nevű időjárási képződmény.

Próbáld lefotózni a szelet

Reggel gyorsan bedobtam a mosógépbe egy nagy plédet, igazán nem gondoltam végig, hogy a teregetés ma macerás lehet. Amikor elkészült, kimentem vele - ahogy szoktam - a kertbe, hogy kiterítsem. Aztán megpróbáltam rátenni a kötélre - ahogy szoktam -, de kiderült, hogy mennyire alulbecsültem a szél erejét. Végül kíváncsiságból kb. 4-5 percig hagytam, hogy a vihar rángassa és tépje, miközben tartottam az egyik felét. Amikor behoztam, a műszálas takaró a frissen, napon szárított ruha illatát árasztva száraz volt. Ilyen szupergyors szárítógépem még nem volt soha.

Bár reggel óta azt nézegettem, ahogy a ház mellett vezető ösvényen vidáman sétáltatják a kutyáikat a cornish emberek, én, aki más égövön nőttem fel, úgy terveztem, hogy ki sem teszem a lábam ma a házból, mégis csak azt kérték a hatóságok, hogy mindenki vigyázzon magára. Csakhogy hiába tervezek, ha a kutya hirtelen nincs jól, és el kell vinni az állatorvoshoz. Úgyhogy mégis felvettem a kapucnis kabátomat, hogy beüljünk a kocsiba, és elguruljunk a dokihoz.

Már az autó megközelítése is komoly ügyességet igényelt, akkorákat lökött rajtam közben a szél, hogy alig tudtam irányítani, merre menjek,

pedig mi egy nagyjából szélvédett völgyben lakunk. Végül sikerült beülni, és ugyan durván taszigálta a kocsit a vihar, azért elindultunk. Az utak üresek, mint otthon karácsony szenteste, néhány kíváncsian sétáló gyereken kívül alig volt élő ember a házak közt. De amikor megálltunk, szinte alányúlt az autónak egy újabb hirtelen széllökés, rángatta, emelgette, szerencsére nem kapta fel, mint a fent említett nagymotort, vagy épp ennek az étteremnek a tetejét:

A túra végén egész felbátorodva értünk haza a lányommal: miért ne próbálnánk ki mi is a sétát ezen a kivételesen száraz decemberi napon? Hát, a kapuig azért eljutottunk. Ott

szembekaptunk egy akkora lökést, hogy még lélegzetet se sikerült venni közben, a szél bömbölésétől egymást sem hallottuk, a kutya meg otthagyott minket és visszamenekült a ház ajtaja elé, ott reszketett, és nézett ránk értetlenül, hogy ez most komoly?

Jelnek vettem, úgyhogy még várunk a sétával egy kicsit.

Azt mondják, az állatok megérzik a vihar közeledtét. Talán emiatt falták fel egy nap alatt a madarak a madáretető teljes tartalmát (ami azért máskor néhány napig kitart).

Vagy emiatt menekült fedett helyre az a valami, ami két napja a frászt hozta rám a konyhában.

Egyedül voltam otthon, és épp főztem. Nem hangos dolog az ilyesmi, néha kifut a víz a villanytűzhelyre, az szapora pattogó hangot szokott adni.

Na, megint nem figyeltem - gondoltam, amikor meghallottam a fura hangot nagyjából a tűzhely irányából. Odamentem, de ott semmi nem futott ki.

Mindenesetre fura - morfondíroztam, és eszembe jutott jóindulatú szellem-lakótársunk.- Ezek szerint ő viccelődik velem.

Csakhogy a csendben megint meghallottam. Már inkább a tűzhely melletti falból érkezett a hang, mocorgás, matatás, majd váratlanul a fejem fölött mozdult meg, pedig a kétszintes ház földszintjén voltam. Szóval a dolog az álmennyezetben szaladgált kitartóan oda és vissza. Nem lettem nyugodt tőle. Hol csend volt, hol újra kezdte, csak figyeltem, ahogy lassan felderítette a fejem fölötti világot. Tegnap estére átjutott a nappali fölötti plafonba, ott talán még hangosabb és ijesztőbb a matatása.

Már nem apró lábacskákat hallottam, ahogy szaladgál, most recsegett a plafon, egészen kísérteties hangokat adott ki a ház.

Egyébként abban bízom, hogy csak a vihar elől cuccolt be valami olyan nyíláson, amit nem látok kívül a falakon sehol, és nem arra készül, hogy itt húzza ki a telet, és közben felnevel néhány alomnyi utódot. Mert akkor mégis megeshet, amitől egész este, mindkét este féltem: hogy átrágja magát a plafonon, és egyszer csak váratlanul előttem terem, bármilyen állat is legyen - én meg csak bámulok rá, kővé válva.

Kapcsolódó

Vilmos herceg bérlője vagyok – …és akkor éjjel egykor beállítottak a rendőrök

Álmomban sem gondoltam, hogy dolgom lesz valaha a rendőrséggel. De nem minden történik úgy, ahogyan eltervezzük.

Ajánljuk

INSPIRÁLÓ

Müller Péter: „A Jóisten expressz sebességre kapcsolt velem”

Ma ünnepli 88. születésnapját Müller Péter. Az író élete alkonyán is derűsen néz a jövőbe, és újabb terveket sző.

Fehér Adél, Fotó: Facebook/MüllerPéter - sassy.hu
2024. december 01.

December elsején ünnepeli 88. születésnapját Müller Péter, akiről az ember hajlamos lenne azt hinni, hogy élete ezen szakaszában már csendes visszavonultságban él. De az író nem lassított – sőt, élete talán legizgalmasabb fejezete zajlik most. Mint mondja: „Hihetetlenül mozgalmas az életem, a Jóisten expressz sebességre kapcsolt velem.”

Jóskönyv a világ körül

Müller Péter éppen egy különleges mérföldkőhöz érkezett: exkluzív szerződést kötött vele az Inner Traditions, egy világszerte ismert multinacionális könyvkiadó, amely a Jóskönyv című művét globális terjesztésre vette fel a listájára.

Az angol nyelvű kiadás 2025 márciusában várható, és már a kínai és spanyol fordítások is készülnek.

„Ez fantasztikus, mert meggyőződésem szerint millióknak az életében segítség lehet, hasznára válik majd az egész világnak” – mondta az író a Bors interjújában.

Azonban magyar olvasói sem maradnak könyv nélkül. „Kikötöttük a szerződésben, hogy magyar nyelvterületen, magyarul továbbra is a mi kiadónk, a Rivaldafény 64 jelentetheti csak meg. Nem szerettem volna, hogy esetleg azért ne jussanak hozzá a magyar olvasók, mert a világkiadónak nem éri meg ezen a kevés ember által beszélt nyelven megjelentetni” – tette hozzá.

A nyelv mint kihívás és ajándék

A Jóskönyv fordítása azonban nem kis feladat, különösen az angol nyelv esetében. Müller Péter ezt így magyarázza: „A magyar gyökérnyelv, egyetlen szótőből számos szót keletkeztet és ezek összefüggenek.

A jóslás például nem egyenlő a jövendőmondással, hanem a „jó” szóból ered, aki jósol, az a javasember, aki jót akar, javaslatokat tesz, ezek viszont az angolban teljesen különálló szavak.

A szer szóról nem is beszélve, amiből a magyarban a szeretet, a szerelem, a szertelen, a szervez és még számtalan szavunk ered.”

A kínai fordítással más a helyzet, hiszen a Jóskönyv alapja, a Ji-King, eleve kínai szöveg volt. „Kíváncsi vagyok, mit szól hozzá a mai Kína. Kérdés, hogy most miképp viszonyulnak az ősi valláshoz, a taoizmushoz” – jegyezte meg Müller.

A világhír és a késői siker

Müller Péter azt mondja, nem bánja, hogy életének alkonyán érte utol a világhír. „Ha fiatalabb korban ér, elszálltam volna.

Most olyan, mintha nem is én írtam volna ezt a könyvet. Mint ahogy valójában nem is én írtam”

– mondja mosolyogva.

De a nemzetközi elismerés néha fizikai nehézségekbe ütközik. Egy novemberi világkonferenciára kapott meghívást Londonba, ahol 150 ország képviseltette magát, de egészségi állapota miatt végül nem tudott részt venni rajta. „Kicsit sajnálom, mert ez jó nemzetközi promóciója lehetett volna a könyvnek, hiszen 150 ország képviseltette magát” – vallotta be.

A világvége és az emberiség sorsa

Müller Péter az emberiség aktuális állapotát is érintette. „Mindenki lelke mélyén ott él Valaki, aki örökkévaló. Erről feledkezett meg az emberiség, amitől embertelenné vált. Ezért alakult ki a Földön egy olyan állapot, mely sokáig már nem tartható fenn.”

Az író szerint azonban van remény. Szerinte nagy szükség van arra, hogy emeljük a rezgésszámot. Az emberiségnek vissza kell találnia a létezés magasabb szintjére.

A boldogság paradoxona

Müller Péter legújabb kötete, a Boldogság, egy régóta ismert, de örökérvényű üzenetet közvetít. „Ez a könyv bepillantást enged abba a paradoxonba, hogy minél inkább akarjuk magunknak a boldogságot, annál távolabb kerülünk tőle és amikor másokat részeltetünk boldogságban, az bennünket boldogít” – mondta az író.

Születésnapja kapcsán felmerült a kérdés: milyen 88 évesnek lenni?

„Sokat szenvedek. De jó. Lelkileg már csomagolok. De még tudok nevetni magamon”

– mondta Müller Péter. Az író élete alkonyán is derűsen néz a jövőbe, és újabb terveket sző. Mint mondja: „Egyszerre jött a baj, meg sok szerencse.” De úgy érzi, van még dolga itt.

Kapcsolódó

50 éves lett Leo DiCaprio, a titkos születésnapi partyján még a telefonokat is elvették a hírességektől

Az exkluzív buli berkeiből nem kerülhettek ki fotók, de az ünnep helyszínére érkező hírességekről készültek felvételek.

Ajánljuk

INSPIRÁLÓ

Vilmos herceg bérlője vagyok - beszéljünk őszintén a szomszédokról, éljenek bármelyik dimenzióban

Anglia és az ő kísértetei már-már közhelynek számítanak, egészen addig, amíg nem találkozol velük. De vannak más szomszédok is.

Szöveg és fotó: Hegedűs Noémi - sassy.hu
2024. november 10.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

Beszéljünk őszintén a szomszédokról

Bárhol lakik is az ember, a legkényesebb kérdés mindig a szomszédság. Magyarországon a társasházi lét tapasztalatai azt tanították, hogy a négy a kritikus szám, vagyis ennyi szomszédból egy mindig problémás. Hogy ki mennyire, az már más tészta.

Itt, ezen a farmon is négy épület van, de szerencsére mindenki elég független házban él. A legrégebbi bérlők egy idős házaspár, elképesztően kedvesek, beszélgetősek, nem hagynak ki egy alkalmat sem, hogy ne dudáljanak ránk, vagy integessenek, ha elmennek a házunk előtt. A lányukkal órákra le lehet ragadni a kutyasétáltatásnak becézett traccspartikon, büszke a cornish gyökereire, tüzes, kardos nő. A legtöbbet tőle lehet megtudni a környékről, vagy egyszerűen bármiről, aminek Cornwallhoz köze van.

A másik két szomszédunk azonban elég sűrűn cserélődik - kettőt-kettőt fogyasztott el a két ház az alatt az idő alatt, amióta itt lakunk. Az egyik lakásban a hercegség dolgozói váltották egymást, ez afféle szolgálati otthon lehet. Nagyon jó fej ember mind a kettő, de Carole, aki épp most költözött el, komolyan hiányozni fog. Nyitott, kedves, segítőkész,

meg lehet hívni vacsira, boldogan átjön és miközben paprikás csirkét eszünk, és hozzá hazai, magyar bort iszunk (amit még otthonról hoztam, naná), vele úgy tudunk beszélgetni, mint akik évek óta ismerik egymást.

Az ő exháza két hálószobás, nagy konyhával és elképesztően szép, nem nagy, de különleges nappalival. Ott is be tudnál sétálni a kandallóba, akkora tűztere van, plusz egy külön rész a tűztér falában, ahol egykor a kenyeret sütötték.

A fekete ajtó mögött egy szép nagy tűztér van, ott sültek a kenyerek

Van egy nagy, forgatható vasszerkezet is benne, amin az edényeket lehetett a nyílt tűz fölé lógatni ha ott akartál főzni, a plafonról pedig 4 fura kampó lóg. Mondom, ez a nappali, de eredetileg a nagy, 6 hálószobás udvarház konyhája lehetett. Carole szerint azokon a kampókon néhány száz fácán már várt a sorára. Az ő házában a padló tényleg két-háromszáz évesnek látszik, az a fúga látott már ezt-azt.

Amikor nála vendégeskedtünk azt is elárulta, hogy nem csak a mi házunkban élnek túlvilági társbérlők, hanem ő is kapott egyet.

Az ő lakótársa viccesebb a miénknél, mindig megvárja, hogy felmenjen az emeletre, és akkor kezd el játszani az egyik ajtó régi fajta, reteszes zárjával.

Ezzel - mutatja a feketére festett szerkezetet. Így - emeli meg a zár nyelvét, majd ejti le.

Finom kattanás.

Aztán felmegyünk az emeletre beszélgetni. Egy idő múlva hallom én is. Finom kattanás. Összetéveszthetetlen.

Állítólag az előző lakó találkozott is a túlvilági lakótárssal, aki vele is így játszadozott.

Jóindulatú, állapodunk meg végül, és visszatérve a földszintre elégedetten simítom meg a gyönyörű, festett ajtót, a szép, míves, könnyen járó régi zárszerkezetet.

Carole otthonának másik különlegessége, hogy a hálószoba fölött, az eresz mellett befészkeltek a verebek. Idén két fészekalj felnevelését élvezte végig, a picik kikelésétől kezdve az éhesen csipogó korszakon át a kirepülésig.

Nem zavarta, nem idegesek itt az emberek, jól megférnek a különböző dimenziókban velük élő világgal.

De beszélnünk kell arról a házról is, ami el lehet átkozva. Ott még nem lakott cuki, kedves, normális lakó. Az előző pár, ha keresztül estünk egymáson, sem köszönt, de ez volt a kevésbé rossz része a szomszédságnak. A nagyobb baj az volt, hogy állandóan feljelentéseket írtak. Mi szerencsére megúsztuk, de a két kis öreget feljelentették először azért, mert havonta egyszer vendégeik érkeznek kártyacsatára (mi eddig észre sem vettük), aztán azért, mert a kiskutyájuk, amikor este a kertbe kiengedik pisilni, örömében néha vakkantott néhányat. Igazán nem is bántuk, amikor egy év után egyszer csak összepakoltak és elköltöztek. De csak azért nem bántuk, mert nem tudtuk, ki jön utánuk!

Ezen a padló korábban azok csoszogtak, akik most a zárral zörögnek

Amikor kiderült, hogy egy anya és a lánya költözik a helyükre, velük egy 15 éves kutyus, igaz, hogy az upcountry-ból (Devon), boldog volt mindenki, hogy ők biztos kevésbé antiszociálisak. A kisöregek segítettek nekik a költözésnél, lenyírták a füvet a kertjükben, hogy amire jönnek, minden szuper legyen. Mi a lányommal házi sütit vittünk nekik, nem zavartunk, csak odaadtuk az ajtóban és jöttünk is - de valahogy nem működik a kapcsolat mégsem.

A házban csak az anya maradt, a lánya elment egyetemre valahová elég messze ahhoz, hogy ne kelljen hazajárnia,

az anyuka meg… hát… elég fura. Persze ő sem köszön, ha az egynyomos úton szembetalálkozunk egymással, úgy tesz, mintha nem is láttuk volna még egymást soha. Ez azért elég szokatlan errefelé, ahol a vadidegenek is fülig érő mosollyal üdvözlik egymást és bármikor képesek egy 5-10 perces csevegésre az időjárásról, a turistákról vagy épp a kutyákról - de ha ő ilyen, hát azt azért könnyen megemésztem.

Amit viszont nem tudok lenyelni sehogy sem, hogy az öreg kutyusát terepjáróval sétáltatja. Amikor lekanyarodik a magánútra, kiteszi a kutyát a kocsiból, és hazahajt.

A leginkább újfundlandi keveréknek látszó eb meg sántítva rohan utána vagy 4-500 méteren át, már amennyire a kora miatt futni tud. Közben természetesen megáll, odakakál az aszfaltra, és az a kaka bizony ott is marad, mert a gazdi nem gondolja, hogy neki az ilyesmivel bármi dolga is lenne. Ha nem veszem észre a terméket időben (és nem szedem fel utánuk), akkor áthajt rajta legközelebb, majd a lapos kutyapiszok ott csúfoskodik hetekig az úton, amíg egy kiadós eső el nem mossa a nagyját.

@ourcornishfarmhouse Silly time (wait for it) #fyp #funny #cottage #cornwall #england #cow #animals #cute #aesthetic #xyzbca #foryou ♬ Funny Song - Funny Song Studio & Sounds Reel

Szerencsére itt azért nem nehéz elfeledkezni a kényelmetlen szomszédról. Igazából, ha kinézek az ablakon, ameddig a szem ellát, csak mezőket és szántóföldeket látok,

ha pedig az oreo kekszről elnevezett szarvasmarhákhoz sétálok fel a dombra, onnan még a tenger is megvan.

Állandó lakói a környéknek a nyulak, ha nyugis reggel van, egészen a kertkapuig merészkednek, sőt, a fallal körülvett másik kertünkben üregük is van, azt Molli már jó ideje kifigyelte, gyakran követi a nyomukat, orrát a földre szorítva, majd várakozik az üreg előtt, hátha kidugná a fejét valamelyik szomszéd. De azért a nyuszik okosabbak ennél. Nyáron a fecskék gondoskodtak arról, hogy a szúnyog- és légypopuláció ne kergesse az őrületbe az embert, ha már a legelő tényleg 15 méternyire van a háztól. Így aztán, a legnagyobb megdöbbenésemre, legelő és bika ugyan van, de légy nincs. Kellemes.

A baglyokról már meséltem, de a borz azért egy komolyabb téma.

Ő a környék csúcsragadozója, a legveszélyesebb szomszéd, legalábbis, ha a valaki például nyúl úrfinak születik.

Este sötétben jönnek elő, eddig még csak akkor láttam őket, egyik az autó előtt kacsázott a nagy popsijával, aztán bújt be a borzlukba, a másik egyszerűen elsétált a kertkapu előtt. Ez is dagi volt, szürke, fehér csíkokkal a fején, ha nem tudnám, hogy egy rettenetes ragadozóval van dolgom, szívem szerint megdögönyözném.

Ilyen az, amikor őszi nagytakarítás van a borzvárban

A borzoknak van egy különlegességük is: latrinát használnak a számtalan kijárattal ellátott borzvár mellett, mert számukra a tisztaság mindenek előtt való. A mi szomszédainké például pont az egyik fontos sétaösvény sövénye mögött helyezkedhet el. Magamtól rá nem jöttem volna, csakhogy Molli, a kutya másféle szaglással rendelkezik, mint én. Ő, amikor megérezte, hogy miféle veszély leselkedik ránk, megmakacsolta magát, és semmi áron nem hajlandó a kérdéses ösvényen tovább sétálni, se jutalomfalat, se szép szó, se könyörgés nem segít. Még az se, hogy a séta vége a kedvenc parkjában lenne. Inkább kerül/kerülünk egy jó nagyot. Azért ez egy olyan kiképzett vadászkutyától meglepő, aki otthon még a vaddisznótól sem retten meg. Itt meg kiderült, hogy ez a borz téma már sok neki. Van ez így.

Folytatás a jövő héten.

Kapcsolódó

Vilmos herceg bérlője vagyok - hátborzongató élmény volt, amikor Halloweenkor előkúsztak a zombik

Amikor a szemed sarkából látsz elsuhanni a padlón egy nagy fekete foltot, már félsz ráfókuszálni, mert úgyis tudod, mit fogsz látni. De azért odanézel…

Ajánljuk