Egy kriminálpszichológus elárulta azt a pofonegyszerű kérdést, amiben a nárcisztikusok szerinte sosem hazudnának
Egyetlen, szinte pofátlanul egyszerű kérdéssel felmérhető, hogy a másik ember hajlamos-e a grandiozitásra és az empátia hiányára. Dr. Julia Shaw német-kanadai kriminálpszichológus szerint létezik egy ilyen eszköz, amely a hétköznapi beszélgetésekben is meglepően sokat elárulhat.
A módszer alapja egy tudományosan is vizsgált eszköz, a Single-Item Narcissism Scale (SINS), amelynek lényege a direktség: „Nárcisztikus vagy?” A kérdésre adott válasz mintázata, és különösen az azt követő indoklás, intő jel lehet.
„Egy nárcisztikus valószínűleg így válaszolna: ‘Ja, de hát jobb vagyok a legtöbb embernél. Ez csak reális önértékelés.’ Mert erről szól a nárcizmus: a túlzott magabiztosságról, arról, hogy nagyszerűnek gondolod magad, és jobbnak annál, ami valójában vagy” – fejtette ki Dr. Julia Shaw az UNILAD-nak adott interjúban.
Fontos azonban megérteni, hogy ez a „gyorsteszt” nem klinikai diagnózis. Shaw maga is óva int attól, hogy a „nárcisztikus” címkét felelőtlenül használjuk. „Hihetetlenül óvatos lennék a ‘nárcisztikus’ szó használatával a hétköznapokban… nem szabad terápiás nyelvet túl lazán, pontatlanul használni, mert elértékteleníti azokat a kontextusokat, ahol tényleg számít.”
A szakértő hangsúlyozza a különbséget a nárcisztikus vonások és a nárcisztikus személyiségzavar (NPD) között. Utóbbi egy diagnosztizálható mentális állapot, amelyet a grandiozitás, a csodálat iránti túlzott igény és az empátia hiányának tartós mintázata jellemez.
Az amerikai adatok szerint a lakosság körében az NPD élettartam-prevalenciája körülbelül 6,2%, tehát a klinikai értelemben vett nárcizmus jóval ritkább, mint ahogyan a közbeszédben használjuk a kifejezést.
Nem a puszta „igen” vagy „nem” a lényeg, hanem a válasz mögötti attitűd: a következetes önfelértékelés, a másokkal való összehasonlításban megnyilvánuló felsőbbrendűség és az empátia hiánya.
Ha egy kapcsolatban vagy munkahelyi viszonyban bántalmazó, manipulatív mintázatok gyanúja merül fel, a megoldást nem az amatőr diagnózis, hanem a határok meghúzása és szükség esetén szakember felkeresése jelenti.
A kérdés legfőbb haszna, hogy segíthet felismerni azokat a vészjósló mintázatokat, amelyekre érdemes odafigyelni.
Via UNILAD
