Egységben az erő

Képzeld el, hogy a kerted egy idegen bolygó, amelyet még nem terraformáltak. Van rajta jó levegő, növények, állatok, ugyanúgy esik rajta az eső, fúj a szél és süt valamilyen nap, akárcsak a Földön. Te vagy rajta az egyetlen ember, és be kell rendezkedned rajta úgy, hogy életed (vagy leszármazottaid élete) végéig megélhess rajta.

Egyedüli te döntöd el, a meglévő adottságokat hogyan kamatoztatod, milyen élőlényeket engedsz az élettered közelébe, hogyan fogod tölteni a szabadidődet.

Ehhez egyetlen dologra van szükséged: rendszerben gondolkodni.

A permakultúra pedig többé-kevésbé pont ilyen rendszer.

Permakultúrsokk

A permakultúra az angol permanent agriculture, vagyis állandó mezőgazdaság szavak összevonásából származik, röviden szólva egy fenntartható emberi környezetet teremtő tervezési rendszer. Gyakorlati úttörőjének Sepp Holzer ausztriai gazdálkodót tartják, az elméleti alapok lefektetése pedig két ausztrál, Bill Mollison és David Holmgren nevéhez köthető.

Alkalmazásával olyan természetszerű élőhelyeket és társadalmi környezeteket hozhatunk létre, amelyek lokális, dinamikus és egymást segítő kapcsolatokon keresztül szerveződnek.

Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi, és nem anyagi szükségleteit.

Ezek a komoly és nagy volumenű szavak sokakat elriaszthatnak a további olvasástól, pedig a paraszti világban ezek maguktól értetődő dolgok voltak: hangzatos kifejezések és ábrák nélkül, generációról generációra szállt a tudás. Innen nézve pedig igazából az összes lépés egyszerűnek és természetesnek hat, mivel az is.

Virágozzék minden virág!

Minél több fajta őshonos vadvirágot sikerül megtelepítenünk a kertünkben, annál biztosabb, hogy minden rovar talál magának táplálékot. Ezen kívül persze számtalan nemesített virág (nyári orgona, levendula, zsályafélék) is elősegíti a lepkék, fátyolkák vagy zengőlegyek megtelepedését a kertünkben. Utóbbiak egyik kedvence az ernyősvirágzatúak virága - ilyen például a paszternák vagy pasztinák és petrezselyem, de a kapor vagy a kömény is. Személyes tapasztalatom, hogy ezeket a növényeket valamiért a nem túl szívesen látott poloskák is annyira szeretik, hogy érdemes belőlük több csali növényt is meghagyni.  Ha első évben hagyunk belőlük párat a földben, hogy a második tavasszal virágot hozhassanak, a poloskák szinte kizárólag ezeken fognak korzózni. Innen aztán könnyű őket még kamaszkorukban, családalapítás előtt lerázni egy mosogatószeres vízzel töltött befőttes üvegbe, így nem fogják károsítani a veteményest.

A fűnyíró is vakációra mehet

Egyre nagyobb divat a No Mow May, vagyis fűnyírásmentes május.

Eredetileg a magasabbra növő nektárt hozó növények és a velük táplálkozó beporzók védelmében indult ez 31 napos kihívás, az eredményeket figyelembe véve azonban igazából egész évben érdemes alkalmazni, persze nem az egész kertben, hanem a nyírott és nyíratlan területeket váltogatva.

Akinek van kertje, az biztosan látja az elmúlt évek nyarainak fűsárgító/szárító hatását: az aszályok és az extrém magas hőmérséklet nem kímélik a gyepet sem. Minél kisebbre nyírjuk, annál hamarabb szárad ki, és nincs az a pénz- és környezetkímélő öntözési rendszer, ami egy rövidre nyírt füvet egész nyáron zölden tudna tartani.

Ha szakaszosan, vetésforgóban mindig csak egy-egy területen nyírjuk füvet, a rovarok és egyéb állatok mindig találnak maguknak búvóhelyet és élelmet a nyíratlan részeken. Nem utolsó sorban a szemnek is jól esik a nyírt részeket megtörő, szélben lengedező virágos fű látványa.

Piszkálás-mentes övezetek

Az előző részhez szorosan kapcsolódva nagyon fontos, hogy legyen a kertünknek olyan része, amit békén hagyunk. A rovarok, de a nagyobb állatok, gyíkok, sünök számára is fontos a téli menedékhely, amit a legegyszerűbben úgy tudunk számukra biztosítani, hogy a kert egy (vagy több) kevésbé forgalmas sarkába hordunk gallyakat, leveleket, aztán elfeledkezünk róluk a következő évig. Itt biztonságban át tudnak telelni.

Jó esetben egyébként azok a kertek is rendelkeznek ilyen „békén hagyott” részekkel, csak azt értelemszerűen nem fotózzák be az újságba.

Nem minden gyom, amit nem mi vetettünk

Ami az agráriumban gyomnak számít, az a mi kertünkben lehet élelem a beporzóknak, gyógynövény az otthoni patikánkba, vagy csak egyszerűen szép talajtakaró, talajlazító, eróziót megakadályozó növény. Cickafark, kövér porcsin, pásztortáska, pitypang, tyúkhúr, árvacsalán, lóhere, kerek levelű repkény, papsajt - ezek mind nektárt adnak, talajt takarnak, teájuk gyógyít, legtöbbjükből pedig még finom és egészséges pesto is készíthető.

Főzővizet a kopaszra!

Minden nyáron bekerülnek a hírekbe olyan települések, ahol az aszály miatt korlátozzák a vízfogyasztást. Az egyik első hely, ahol magánemberként spórolni tudunk a vízzel, az az öntözés. Csak azt öntözzük, amit muszáj, használjuk fel a konyhában keletkezett főzővizeket:

A krumpli, a tészta vagy a tojás főzővize tele van szénhidráttal, kalciummal, ásványi anyagokkal és vitaminokkal, ami a növényeknek mind hasznos tápanyag. Egyre figyeljünk: ne kerüljön bele só vagy olaj, ezeket mindig csak utólag rakjuk az ételhez!

Ápol és eltakar: a mulcs

Minél jobban takart egy földfelület, annál több nedvességet tud magában tartani. Ezzel öntöző vizet és munkát spórolunk. Lehet ez a mulcs  levágott fű, fenyőkéreg, ősszel a lehullott levelek, de a konyhakertben például a letermett zöldségek szárait is felapríthatjuk és a még lábon állók alá rakhatjuk, itt lebomlás közben további tápanyagok szabadulnak fel, melyet a növény hasznosítani tud.

Erőszakmentes kertrendezés

Válasszunk olyan növényeket, amik megfelelnek a kert adottságainak, benapozottságának, talajának.

Lehet a mi kedvenc virágunk a levendula vagy a kúpvirág, ha egy ősfákkal beültetett, egész nap árnyékos kertünk van, ezek a növények nem fognak tudni megélni benne. Vagy ugyanígy, ha a teraszunkon üldögélve árnyékliliomokban és páfrányokban szeretnénk gyönyörködni, miközben a terasz déli tájolású, és egész évben benapozott, jobban tesszük, ha felülírjuk saját vágyainkat, és megpróbáljuk beilleszteni a meglévő rendszerbe.

Hátrább a vegyszerekkel!

Minél többféle növényt és élőhelyet biztosítunk az állatok számára, annál stabilabb rendszert tudunk létrehozni. A legjobb, ha van türelmünk kivárni ezt a stabilizálódást, és egyáltalán nem használunk vegyszereket. Ám ha valakinek konyhakertje is van, előfordul, hogy nincs más megoldás, elő kell venni a permetezőt. Adott problémára rákeresve (vegyszermentes kerti vagy biokerti Facebook csoportokban érdemes kérdezni, olvasni) könnyen találhatunk szelíd szereket is, ilyenek például a Neemazal, mely alkalmas a fitofág poloskák, közöttük betelepülő fajok (afrikai vándorpoloska, márványpoloska), levélbogarak (burgonyabogár, kukoricabogár), üvegházi molytetű, fitofág atkák és tripszek elleni biológiai védekezésre, a Dipel, mely egy lepkehernyók elleni, bakteriális permetezőszer vagy az Artis, amit fonalférgek és egyes talajlakó rovarok ellen tudunk használni.

Komposzttal szép az élet

Ez talán a legalapvetőbb lépés. Egy komposztáló kialakításával megoldódik a zöld szemét elszállításának kérdése, a talajjavítás céljából kertészetben vásárolt zsákos földkeverékek derékszaggató cipelése, hiszen gyakorlatilag egy humuszgyárat telepítünk vele a kertbe, amiből aztán az egész rendszer profitálni tud.

Jó kertész még jobb kertésztől tanul

Az internetnek hála ma már rengeteg információ elérhető a kanapénkról, legyen az növénytársítási táblázat, vetési terv készítő szoftver vagy online vadvirághatározó.

Emellett viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni az élő tudást sem: ha szeretnénk minél jobban megismerni saját kertünket,

Ezek az emberek jobban ismerik a helyi csapadék-és fagyviszonyokat, mint a meteorológiai adattárak, tudják, hogy két házzal arrébb milyen fajta cseresznyefa található, ami porzója lehet a miénknek, vagy címmel telefonszámmal együtt el tudnak irányítani minket az egy utcával lejjebb lévő ismerősükhöz, akitől érdemes magot kérni, ha büdöskét ültetnénk.

A permakultúrába végső soron nem csak a növények , de az emberi kapcsolatok ápolása is beletartozik.