„Olyan, mintha eddig mi lettünk volna a robotok” – így élik meg a nők az MI térnyerését a munkahelyükön
„Ezek a munkák már régóta támadás alatt állnak” – mondja egy amerikai kutató az adminisztratív irodai pozíciókról, és a helyzet az, hogy a mesterséges intelligencia most nem kopogtat, hanem rárúgja az ajtót a back office-ra. Miközben a Szilícium-völgy prófétái egy olyan utópiát vizionálnak, ahol a robotok elvégzik helyettünk a piszkos munkát,
És itt rejlik a nagy paradoxon: a tudásgazdaság a felemelkedést ígéri, de rövid távon pont azokat a női dominanciájú állásokat szüntetik meg, amelyek a gazdaság láthatatlan, de nélkülözhetetlen motorjai.
A friss adatok nem finomkodnak. Egy januári elemzés szerint az Egyesült Államokban
Ők azok, akik az irodai adminisztráció, a bérszámfejtés vagy a titkári feladatok világában dolgoznak. A kép globálisan is hasonlóan fest: a nők által betöltött állások 27,6 százalékát érinti potenciálisan a generatív AI, míg a férfiaknál ez az arány csak 21,1 százalék. A legmagasabb kockázatú kategóriában pedig a nők aránya majdnem duplája a férfiakénak, a fejlett országokban pedig ez az olló még nagyobbra nyílik.
Éppen azok a belépőszintű pozíciók tűnnek el vagy alakulnak át, amelyek eddig a szakmai tapasztalat első lépcsőfokát jelentették. Ha ezek a munkák megszűnnek, vagy nagyrészt automatizálódnak, akkor egy egész generáció számára válhat bizonytalanná a munkaerőpiacra való belépés – főként a nők esetében. Tavaly a világon a nem tanuló és nem is dolgozó fiatal nők aránya elérte a 28,2 százalékot, miközben a férfiaknál ugyanez a szám 13,1 százalék volt. Ez a szakadék azt jelzi, hogy
A Brookings Institution januári kutatása világosan megmutatja, kik is alkotják ezt a sérülékeny, 6,1 milliós tömeget. Ők azok az irodai asszisztensek, adatbeviteli munkatársak és back office-specialisták, akiknek a munkáját a legkönnyebb automatizálni, és akiknek a meglévő készségei, megtakarításai és helyi munkalehetőségei a legkevesebb mozgásteret adják az átálláshoz. Ahogy a kutatás egyik szerzője fogalmaz: „Ez inkább arról szól, hogy a nők mit csinálnak a gazdaságban, nem pedig arról, hogy ők milyenek.” Vagyis a probléma a gazdasági struktúrákban gyökerezik, amelyek bizonyos típusú munkákat évtizedeken át a nőkhöz társítottak.
A statisztikák mögött pedig ott vannak a hús-vér emberek, akik a saját bőrükön tapasztalják a változást. A call centerekben, ahol a dolgozók többsége nő, az AI már most is a mindennapok része. A teljesítményt monitorozó és a beszélgetéseket elemző algoritmusok könyörtelen tempót diktálnak, és folyamatosan emelik a nyomást.
Egy másik, névtelenséget kérő kollégája pedig arról beszélt, hogy az AI-nak elvileg könnyebbé kellene tennie az életüket, de ő már csak a főnökének látja.
De a jelenség nem korlátozódik az ügyfélszolgálatra. Az Egyesült Királyság pénzügyi és technológiai központjában,
A helyi vezetés szerint a célzott átképzésekkel mintegy 757 millió fontnyi, átszámítva körülbelül 337,6 milliárd forintnyi végkielégítési költséget lehetne megspórolni. „Az emberekbe és a digitális készségek fejlesztésébe való befektetés óriási potenciált szabadíthat fel” – mondta a The Guardiannek Dame Susan Langley, a City of London polgármestere.
A hosszabb távú előrejelzések szerint 2030-ig a munkaerőpiac nettó átrendeződésen megy keresztül: nagyjából 170 millió új munkakör jön létre, miközben 92 millió megszűnik. A mérleg tehát pozitív, de a nyertesek és a vesztesek nem ugyanazokból a csoportokból kerülnek ki. A megszűnő állások oroszlánrészét az adminisztratív és egyes irodai tudásmunkák teszik ki, ahol a nők hagyományosan felülreprezentáltak.
A nagy kérdés, hogy a politika mit kezd a helyzettel. A két oldal álláspontja homlokegyenest eltérő. A munkavállalói jogok védelmezői szerint azonnali beavatkozásra, átképzési garanciákra és a munkahelyi AI-használat szigorú szabályozására van szükség.
A szakértők szerint
Emellett felül kell vizsgálni a toborzási rendszereket is, hogy azok ne szűrjék ki automatikusan azokat a nőket, akiknek a karrierjében szülési szabadság vagy más ok miatt szünet volt.
