Attól, hogy szereted a rendet, mindent sorba állítasz, még nem vagy OCD-s, és csak ártasz, ha ezt hajtogatod
Sokan állítják magukról, hogy OCD-sek, csak mert idegesíti őket, ha ferdén áll egy csatornafedél.
Lássuk be, manapság könnyen dobálózunk neurológiai és pszichológiai kifejezésekkel.
A közbeszédben az obszesszív–kompulzív zavar egyenlő lett a színkódolt naptárral és a katonásan sorakozó fűszerekkel.
Ahogy arra az Amerikai Pszichológiai Társaság is felhívja a figyelmet. A szakemberek üzenete egyértelmű: „Ne mondd, hogy OCD-s vagy, ha nem vagy az.”
Ezek gondolatok sürgetőek, és kimerítő mentális maratonokra kényszerítik az embert, hogy valamilyen biztonságos fogódzót találjon.
Ilyen fogódzó lehet a rend, a rendszer és az, hogy minden meghatározott sorrendben történjen.
Vagy százszor is újrajátssza a múlt eseményeit, hogy megbizonyosodjon róla: nem ártott senkinek.
Hazai adatok szerint a lakosság körülbelül két százalékát érinti élete során a zavar, amely speciális formákban is megjelenhet, például szülés után, amikor az anyákat a babával kapcsolatos kényszergondolatok gyötrik. Bár léteznek specializált ellátóhelyek, mint például a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet szakambulanciája, a segítséghez való hozzáférés sokszor nehézkes.
Ennek lényege, hogy a páciens a terapeuta segítségével fokozatosan néz szembe a szorongást keltő helyzetekkel anélkül, hogy végrehajtaná a kényszercselekvést. A pszichoterápiák hatékonyságát friss kutatások, például a The British Journal of Psychiatry napokban megjelent elemzése is folyamatosan vizsgálják, hogy a lehető legjobb kezelést biztosítsák.
Azonban hiába létezik hatékony segítség, a nemzetközi és hazai tapasztalatok is azt mutatják, hogy a specializált kezeléshez csak kevesen jutnak hozzá. Ha lebontjuk az elterjedt sztereotípiákat, és az OCD-t komoly klinikai zavarként ismerjük el, akkor a valódi empátia kultúrája felé léphetünk, és megadhatjuk a felépüléshez szükséges, célzott szakmai támogatást. Aki magára ismer, és úgy érzi, a mindennapjait a betolakodó gondolatok és az azokra adott kényszeres válaszok uralják, mindenképpen forduljon háziorvoshoz vagy közvetlenül klinikai szakpszichológushoz, pszichiáterhez.
Via Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet
