Letarolta a netet, hogy a svédek lefordították a bálnák nyelvét: nem pont ez történt, de a valóság még ennél is elképesztőbb
Az interneten pár havonta felröppen a hír, hogy na, most már tényleg mindjárt beszélgetünk az állatokkal. A legújabb sláger szerint svéd tengerbiológusok mesterséges intelligenciával feltörték a bálnák nyelvét, és 2027-re jön a valós idejű fordító. A sztori annyira szép, hogy szinte fáj, amikor kiderül: a valóság ennél sokkal döcögősebb, végtelenül izgalmasabb, és legfőképpen nem svéd.
A helyzet az, hogy a „svéd áttörésről” szóló, 2025-ös Science Advances-cikknek, a Stockholmi Egyetem bejelentésének és a 8000 órányi hangfelvétel elemzésének egyszerűen nincs hiteles nyoma.
Sőt, a projekt alapítója, David Gruber nemrég elég egyértelműen fogalmazott:
„Több kutatói életmunkát is igényel, mire az ámbráscetek kommunikációjának minden részletét megértjük.”
Szóval a csevegés még odébb van. De akkor mi történt valójában, amiért mégis érdemes izgulni?
Az igazi nagy durranás tavaly érkezett, amikor a Science folyóiratban megjelent egy tanulmány, ami tényleg megváltoztathatja, ahogy a púpos bálnák (címlapfotónk) énekére gondolunk. A tudósok nyolc évnyi, Új-Kaledónia mellett rögzített hanganyagot elemeztek, és kimutatták, hogy
Ez az úgynevezett Zipf-törvény, ami leegyszerűsítve annyit tesz, hogy a leggyakoribb „szó” kétszer annyiszor fordul elő, mint a második leggyakoribb, háromszor annyiszor, mint a harmadik, és így tovább. Ez a mintázat a tanult, kulturálisan terjedő kommunikációs rendszerek ujjlenyomata. Mielőtt azonban rohannánk megkérdezni tőlük a lottószámokat, a tudósok gyorsan lehűtötték a kedélyeket. „A bálnák éneke valószínűleg nem nyelv; nincs bizonyítékunk arra, hogy egy adott hang egy adott „dolgot” vagy „fogalmat” jelentene” – szögezte le a Phys.org-nak Ellen Garland, a St Andrews Egyetem viselkedésökológusa.
És a dolog itt válik még érdekesebbé. Egy másik, szintén tavalyi kutatásban Mason Youngblood, a Stony Brook Egyetem munkatársa tizenhat különböző bálnafaj hangjait vetette össze ötvenegy emberi nyelvvel. Kiderült, hogy nemcsak a Zipf-törvény, de más nyelvi hatékonysági szabályok is felbukkannak az óceánok mélyén. Ilyen például a Menzerath-törvény (a hosszabb egységek rövidebb alkotóelemekből állnak) vagy a „rövidség törvénye” (a gyakoribb jelek általában rövidebbek).
– mondta Youngblood.
Miközben a púpos bálnák énekének zenei szerkezetét fejtik, egy másik csapat az ámbráscetek kattogására fókuszál. A Project CETI és a Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói 2024 májusában a Nature Communications című lapban publikálták, hogy az ámbráscetek által kiadott „codák” – vagyis a kattogások sorozatai – nem véletlenszerűek. Egyfajta „fonetikus ábécét” fedeztek fel, ahol a kattogások ritmusa, tempója, sőt, még az apró díszítések is megváltoztatják a kód jelentését, kontextustól függően.
– nyilatkozta Daniela Rus, az egyetem mesterséges intelligencia laborjának igazgatója. A fordításhoz azonban iszonyatos mennyiségű adatra lesz szükség: a szakértők szerint több mint négymilliárd hangmintára lehet szükség, hogy a mesterséges intelligencia megbízhatóan modellezni tudja a bálnák „beszédét”.
A legnagyobb akadály egyszerűen az, hogy nem tudjuk dekódolni a hangminták jelentését. Az emberi nyelvek megfejtéséhez általában három dolog kell: kontextus, fordítás és interakció. Kell, hogy lássuk, milyen helyzetben hangzik el egy szó vagy mondat, legyen valamilyen kapaszkodónk a jelentéshez, és ideális esetben vissza is tudjunk kérdezni – vagyis legyen valamiféle párbeszéd. A bálnákkal viszont egyik sem működik igazán. Víz alatt élnek, hatalmas távolságokból kommunikálnak, mi pedig nem tudunk velük kontrollált beszélgetéseket folytatni.
Emiatt nagyon nehéz a hangokat konkrét eseményekhez vagy jelentésekhez kötni.
És hogy történt-e már valaha ember-bálna „párbeszéd”? A legközelebb ehhez a Whale-SETI projekt kutatói jutottak, akik Alaszkában egy „Twain” nevű nőstény púpos bálnával léptek kapcsolatba. Lejátszottak neki egy rögzített „kontaktus-hívást”, amire a bálna húsz percen keresztül válaszolt, a saját hangjainak időzítését a kutatók által lejátszott jelekhez igazítva.
„Úgy hisszük, ez az első ilyen kommunikációs csere emberek és púpos bálnák között a púpos bálnák »nyelvén«” – mondta Brenda McCowan, a UC Davis kutatója a The Independentnek.