FONTOS
A Rovatból

Hogyan ne őrülj bele az utolsó 20 napba a választások előtt? Túlélési útmutató azoknak, akik már most kikészültek

Ha már most kikészít a kampány, és azt érzed, hogy nem bírod tovább ezt az állandó zajt, akkor nem veled van a baj. Az utolsó hetek még durvábbak lesznek – de van pár dolog, amivel túlélhetőbbé teheted ezt az időszakot.

Megosztom
Link másolása

Körülbelül most jött el az a pillanat a kampányban, amikor az ember úgy érzi, nem bírja tovább. Reggel ránézel a telefonodra, és már ott van valami újabb botrány, újabb ordas hazugság, újabb felháborító mondat, újabb ügy, amire egy normális országban minimum lemondás, vizsgálat vagy legalább egy kis szégyen lenne a válasz, nálunk meg nagyjából annyi történik, hogy mindenki megy tovább, mintha ez is csak egy újabb kedd lenne. Aztán délben jön valami még durvább, estére pedig már azon kapod magad, hogy szorít a mellkasod, kapkodva olvasol, és rájössz, hogy te ezt már nem bírod tovább idegekkel.

Ott feszül benned a szorongás, a düh, a tehetetlenség, és a folyamatos félelem, hogy mi lesz még ebből.

Ez nem gyengeség. Ez egy teljesen normális idegrendszeri reakció egy tartósan stresszes, kiszámíthatatlan helyzetre. A probléma nem az, hogy érdekelnek az események. A probléma az, hogy beszippant.

És ez az egész azért különösen alattomos, mert nagyon könnyű úgy érezni, hogy veled van a baj. Hogy túlreagálod. Hogy túl érzékeny vagy. Hogy mások is látják ugyanezt, mégis elvannak, te meg már attól szorongsz, hogy mi derül ki holnap, mit fognak még megtenni, lesz-e következménye bárminek, és mi történik akkor, ha az egész még annál is rosszabb irányba fordul, mint amit most el tudsz képzelni. Csakhogy ez nem gyengeség, és nem is valami személyes meghibásodás. Ez teljesen normális reakció arra, amikor az ember idegrendszere tartósan olyan állapotba kerül, mintha folyamatos riadókészültségben kellene élnie.

Egy politikai kampány ráadásul pontosan erre van optimalizálva: hogy felkavarjon, aktiváljon, felbőszítsen, megijesszen, és lehetőleg annyira magára rántsa a figyelmedet, hogy már semmi más ne maradjon a világodból.

Pont, ahogy most történnek a dolgok Magyarországon.

Csakhogy ettől még nem muszáj hagyni, hogy bedaráljon

Ez az utolsó húsz nap valójában nem arról szól, hogy te személyesen meg tudod-e oldani a közélet visszásságait, le tudod-e állítani a propagandát, meg tudod-e akadályozni a következő aljasságot, vagy előre ki tudod-e számolni, mi lesz a választás napján - vagy utána.

Az egész egyik legkegyetlenebb csapdája pont az, hogy olyan kérdésekre próbálsz választ találni, amikre nincs válaszod, mert nem rajtad múlnak.

És minél tovább gyötröd magad olyan forgatókönyvekkel, hogy elcsalják-e, milyen borzalmak jönnek még, hol a határ, meddig lehet ezt fokozni, annál mélyebbre csúszol egy olyan szorongásba, amelyet nem lehet információval csillapítani. Sőt: épp az információ túladagolása táplálja.

Mit tudsz tenni egy ilyen helyzetben?

Sokan ilyenkor abba kapaszkodnak, hogy akkor majd még jobban figyelnek. Még több hírt olvasnak, még több elemzést néznek végig, még több kommentet pörgetnek végig, még több videót hallgatnak meg, hátha attól majd megnyugszanak, mert képben lesznek.

De a valóság általában pont az ellenkezője. A folyamatos hírfogyasztás nem kontrollérzetet ad, csak az illúzióját, és valójában fenntartja a készenléti állapotot. Nem leszel nyugodtabb attól, hogy naponta negyvenszer frissíted ugyanazt az oldalt. Nem leszel felkészültebb attól, hogy végigolvasol még háromszáz kommentet olyan emberektől, akik valószínűleg ugyanúgy túlpörögtek már, mint te. Nem leszel biztonságban attól, hogy minden felháborító fejlemény az első másodpercben eljut hozzád. Ellenben egyre fáradtabb, ingerlékenyebb és reménytelenebb leszel.

Talán az egyik legfontosabb dolog, amit ebben az időszakban meg tudsz tanulni az az, hogy külön kell választani, mi az, amire van hatásod, és mi az, amire nincs.

Ez elsőre banálisan hangzik, már-már ilyen falvédőre nyomtatható bölcsességnek, de közben brutálisan nehéz a gyakorlatban megcsinálni.

Mert persze, van hatásod arra, hogy elmész-e szavazni.

Van hatásod arra, hogy beszélgetsz-e emberekkel, meggyőzöl-e valakit, segítesz-e valamiben, vállalsz-e valamilyen apró, konkrét szerepet.

De nincs hatásod arra, hogy holnap reggel milyen botrány robban ki, mit hazudnak bele a kamerába, milyen lejáratás jön még, vagy hogy az ország egészének idegrendszere milyen állapotban vánszorog végül el az urnákhoz. Az ember szorongása pedig általában ott jár csúcsra, ahol cselekvés helyett csak nézni kénytelen a dolgok alakulását.

A „mi lesz, ha…” spirál az egyik legdurvább csapda

És itt jön az a mondat, amit valószínűleg senki nem szeret hallani, mégis életmentő ebben a helyzetben: nem tudom befolyásolni. Ezt nem azért kell kimondani, mert fel kell adnod, hanem azért, mert különben a saját elmédet fordítod magad ellen. Ez most nem kapituláció, hanem határhúzás. Annak a belátása, hogy nem kötelességed egész nap olyan történésekre reagálni, amiket sem megakadályozni, sem helyrehozni nem tudsz.

Ráadásul a szorongásnak van egy különösen szemét természete: mindig a jövőből táplálkozik.

Nem abból, ami van, hanem abból, ami lehet. Mi lesz, ha elcsalják. Mi lesz, ha még mocskosabb lesz minden. Mi lesz, ha történik valami visszafordíthatatlan. Mi lesz, ha kiderül még valami annyira súlyos, hogy azt már tényleg nem lehet elviselni. Ezek a gondolatok ismerősek, mert mindenkiben felmerülnek, aki most nem egy kő alatt él, de attól még ezek nem tények. Ezek csak forgatókönyvek. Az agyad gyártja őket, mert az agy ilyen: ha nem érzi magát biztonságban, elkezd előre modellezni, hátha attól majd felkészültebb lesz. Csakhogy általában nem lesz. Csak kimerül.

Ezért is fontos megérteni, hogy ilyenkor nem pusztán mentálisan fáradsz el, hanem fizikailag is.

A politikai szorongás nem elvont filozófiai probléma, hanem nagyon is testi valóság. Gyorsabb pulzus, befeszült vállak, rossz alvás, hasfájás, ingerlékenység, fejfájás: állandó készenlét.

Vagyis nem arról van szó, hogy valahogy „pozitívabban kéne gondolkodni”. Ez már rég nem a te döntéseden múlik, ez a túlpörgött idegrendszered reakciója. És egy túlpörgött idegrendszernek nem magyarázat kell első körben, hanem lassítás. Mozgás. Séta. Fürdés. Masszázs. Fodrász. Valami, ami visszahúz a testedbe, különben a világ egyetlen nagy, villogó veszélyjelzésnek fog tűnni.

A kommentmező nem információ, hanem idegmérgezés

Nagyon sokat számít az is, hogy legyen valami a napjaidban, ami teljesen, makacsul és következetesen nem politika. Ez nem közöny, nem menekülés, és végképp nem árulás. Ez életben maradási stratégia. Beszélgetés valakivel bármi másról. Egy könyv. Egy jó hobbi. Egy kutya. Akár egy cicás videó. Bármi, ami arra emlékeztet, hogy a világ nem csak abból áll, amit aznap a híroldalak címlapján láttál.

Az internet ugyanis abban zseniális, hogy elhiteti: csak az létezik, ami ott díszeleg az első sorban. A valóság viszont ennél jóval tágabb.

Emberek a világban közben dolgoznak, főznek, szeretnek, unatkoznak, nevetnek, élnek. Ha teljesen átadod magad a kampány logikájának, akkor elkezded azt hinni, hogy csak ez a jelenlegi feszültség a lényeges, minden más mellékes. Pedig épp fordítva van: a te valós életed a lényeges, és a kampány próbálja az életed fölött átvenni a hatalmat.

Van ebben még valami, amiről ritkán beszélünk: nem kötelességed minden egyes új felháborító hírt teljes érzelmi intenzitással átélni.

Az igazságérzet fontos dolog, az empátia is az, de egyik sem arra való, hogy huszonnégy órás nyílt sebként hordd magadon az ország összes mocskát.

Attól, hogy nem hagyod, hogy minden új botrány újra és újra földhöz vágjon, még nem lettél közönyös. Egyszerűen csak nem akarod átengedni a saját idegrendszered feletti hatalmat egy olyan csapatnak, amelynek az az érdeke, hogy folyamatosan túlfűtött állapotban tartson.

„Idegrendszer-reset” naponta

Az utolsó húsz napban tehát talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy hogyan kövesd tökéletesen az eseményeket, hanem az, hogy hogyan maradj mentálisan egyben. Hogyan legyen annyi erőd, hogy ne kattints rá mindenre. Hogyan legyen benned annyi önvédelem, hogy bizonyos ponton letedd a telefont. Hogyan legyen benned annyi józanság, hogy felismerd:

a te feladatod most nem a nemzet megmentésének személyes lemenedzselése, hanem az, hogy eljuss a választás napjáig úgy, hogy közben nem esel szét.

Mert végső soron tényleg ez a tét. Nem az, hogy sikerül-e mindenre reagálnod, minden hírt értelmezned, minden lehetséges forgatókönyvet végigrágnod. Hanem az, hogy megőrzöl-e valamit abból a belső egyensúlyból, amivel egyáltalán képes leszel még értelmesen cselekedni, dönteni, jelen lenni.

Elmész szavazni, megteszed, ami rajtad múlik, és addig is próbálod megvédeni magad attól, hogy ez az egész teljesen felzabáljon belülről.

Mert a kampány egyik legnagyobb aljassága nem is feltétlenül az, amit az országgal tesz, hanem az, amit közben az emberekkel, velünk.

És ebből a szempontból már az is komoly politikai tett, ha nem hagyod, hogy teljesen kicsináljon.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Itt a döntés a 100 ezer forintos iskolakezdési támogatásról, de egy fontos feltétel sokakat kizárhat
Megjelent a Magyar Közlönyben a kormányhatározat a támogatásról. A juttatás nem alanyi jogon jár majd, hanem az esélyegyenlőség elve alapján, így a jövedelmi határ lesz a kulcs.

Megosztom
Link másolása

Ha minden jól megy, sokaknál augusztusban százezer forint landolhat a családi kasszában iskolakezdésre.

A kormány ugyanis rábólintott a Tisza Párt egyik legfontosabb kampányígéretére. A dolog most lett annyira hivatalos, hogy megjelent a Magyar Közlönyben is.

A pénzügyminiszternek és a csatolt minisztériumoknak június 15-ig kell kitalálniuk, pontosan kik és hogyan kaphatják meg az iskolakezdési támogatást.

Az idő tehát sürget, a nyomás pedig Kármán András pénzügyminiszteren van, aki az oktatási és a szociális tárcával karöltve dolgozik a nagy terven.

És itt jön a csavar, ami miatt nem érdemes még fejben elkölteni az összeget.

A kormányhatározat ugyanis egyértelművé teszi, hogy a támogatás nem jár alanyi jogon mindenkinek, akinek iskolás korú a gyereke.

A kulcsszó az „esélyegyenlőség”.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy rászorultsági alapon döntik el, ki kaphat a pénzből. A cél az, hogy azoknak segítsenek, akiknek tényleg gondot okoz a tanszerek, a tornacipő és az új iskolatáska megvásárlása.

Vagyis a kormány most azt a kényes feladatot kapta, hogy húzzon egy vonalat, ami elválasztja a „rászorulókat” a „nem rászorulóktól”.

De hogy pontosan ki számít majd rászorulónak, az a nagy kérdés, amire június 15-ig kell választ adni. A minisztériumok most azon dolgoznak, milyen feltételek alapján dőljön el a jogosultság. A jövedelmi küszöb meghúzása mellett számos más szempontot is figyelembe vehetnek, a végleges szabályokat azonban csak a kormány döntése után ismerhetjük meg. A támogatás igénylésének módja és a kifizetés technikája szintén ekkor derül ki.

Az egész persze nem a semmiből pottyant az ölünkbe, Magyar Péter már az első miniszterelnöki interjújában bedobta az augusztusi kifizetést, sőt, őszre a kisnyugdíjasoknak is ígért egy SZÉP-kártyás támogatási kört.

A Tisza Párt eredeti kampányterve mintegy 700 ezer családdal és nagyjából 70 milliárd forintos kerettel számolt.

Hogy ebből a végén mi valósul meg, az a most készülő minisztériumi javaslattól függ.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
A Rovatból
Visszahoznák a KATA adózást a cégeknek, de úgy, hogy abban nem lesz köszönet?
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara több modellt is kidolgozott a KATA adónem B2B-s visszaállítására. A javaslatok egy különadóval és egy új NAV-ellenőrzési módszerrel szűrnék ki a bújtatott foglalkoztatást.
Sassy - sassy.hu
2026. június 07.


Megosztom
Link másolása

A KATA nevű adózási forma szelleme ismét kiszabadult a palackból, miután felröppent a hír, hogy visszahoznák.

De még ne örülj előre.

Ha vissza is tér, új szabályokkal, plusz adókkal és egy olyan ellenőrző mechanizmussal, ami a bújtatott foglalkoztatást hivatott kiiktatni.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete vitaanyagot publikált a témáról.

A lényeg, hogy több forgatókönyvet is elképzeltek, de egyik sem hozná vissza a KATÁ-t az eredeti formájában.

Az egyik, óvatosabb verzió szerint a mostani, teljesen lakosságra szabott KATA maradna, de az éves 18 milliós keret egy részéig, mondjuk 10-20 százalékáig, mégis lehetne cégeknek számlázni.

Egy bátrabb javaslat viszont visszahozná a régi, jól ismert KATA-t, csak épp az inflációval felturbózva: havi 100 ezer forintos adóért cserébe újra lehetne B2B és B2C irányba is dolgozni 12 milliós éves plafonig.

A kamara és a könyvelők javaslatait részletesen a Portfolio.hu mutatta be.

A nagy kérdés persze az, hogyan akadályoznák meg, hogy a cégek a munkavállalóikat katás „partnereknek” álcázva foglalkoztassák. A korábbi, cégenkénti 3 milliós limit ugyanis szerintük nem volt megfelelő.

Az új csodafegyver a „koncentrációs vizsgálat” lenne, ami azt jelenti, hogy ha a bevételed több mint a fele vagy háromnegyede egyetlen ügyféltől jön, a NAV rendszerében felvillan egy vészjelző lámpa.

Ilyenkor két dolog történhet: vagy automatikusan kapsz a nyakadba egy többletadót, vagy a NAV indít egy célzott vizsgálatot, hogy megnézze, nem egy munkaviszonyt maszkírozó szerződésről van-e szó.

Emellett a cégeknek kiállított számlákra egy különadót is kivetnének, amivel a költségvetés szempontjából semlegessé tennék az ügyletet.

Itt is két út van: a könyvelők szerint ezt a 15%-os pluszterhet a katásnak kellene befizetnie, ahogy javaslatukban írják: „A kisadózó 15%-os többletadóteher vállalásával számlázhasson cégek felé.” A kamara verziója viszont a vállalkozó adminisztrációját kímélné: szerintük a megrendelő cég fizesse be a nagyjából 18%-os adót, hiszen végső soron ő spórol azzal, hogy nem munkavállalót alkalmaz.

Az egész javaslatcsomag mögött ott lebeg a nagy dilemma, hogy a 2022-es szigorítás indokaként felhozott tömeges visszaélések valóban léteztek-e abban a mértékben, ahogy a kormányzat kommunikálta.

A kamara óvatosan fogalmaz, jelezve, hogy nincsenek a birtokában a teljes képhez szükséges adatok, de a vállalkozói hangulat egyértelműen a „nem volt itt semmi látnivaló” irányába mutat, amit az mfor.hu által kikért NAV-adatok is alátámasztani látszanak.

A kamara ezzel finoman a kormányzat térfelére pattintja a labdát, ahogy közleményükben írják: „A kamarának nem állnak rendelkezésére olyan eszközök és adatok melyek lehetővé tennék, hogy adat alapon meg tudja határozni a KATA rendszerhez köthető visszaélések számszerű mértékét.”

2022 nyarán a kormány egy villámgyors törvénymódosítással gyakorlatilag kivégezte a régi KATA-t, ami után a NAV adatai szerint 2023 elejére mindössze 144 729 katás maradt a rendszerben. A többiek egy része átalányadóra vagy más adónemre váltott, mások megszüntették a vállalkozásukat. A lépés óriási felháborodást váltott ki.

A mostani javaslatok erre a korábbi sokkra adott szakmai reakciók. A különböző érdekképviseletek láthatóan arra törekednek, hogy egyensúlyt teremtsenek: tegyék újra lehetővé a rugalmas vállalkozói működést, de olyan fékekkel, mint a koncentrációs vizsgálat vagy a B2B különadó, amelyek megnehezítik a rendszerrel való trükközést. Felmerült az is, hogy a havi fix tételt és a keretösszeget évente automatikusan a forint értékvesztéséhez igazítsák, hogy a rendszer ne értéktelenedjen el pár év alatt.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Évi 200 ezer forintos plusz pénz jöhet a nyugdíjasoknak, de nem mindenkinek jár automatikusan
A tervek szerint a 250 ezer forintnál kevesebb ellátásból élők kapnák a legmagasabb, 200 ezres összeget. Az özvegyi nyugdíjasok és a több jogcímen ellátottak helyzete azonban még tisztázatlan.

Megosztom
Link másolása

Évi akár 200 ezer forint is érkezhet a nyugdíjasok SZÉP-kártyájára, amiért még csak sorban állni sem kell majd.

Legalábbis ez a nagy ígéret, ami most a levegőben lóg.

Bár a legfontosabb részletek még nem láttak napvilágot, a terv körvonalai alapján sejthető, kinek járhat, és kinek nem.

A rendszer sávos lenne, a támogatás mértéke pedig a havi ellátás összegétől függene. Ahogy azt a Pénzcentrum is megírta,

aki 250 ezer forint alatti nyugdíjat kap, évi 200 ezer forintra számíthat. Akinek 250 és 500 ezer forint között van az ellátása, annak évi 100 ezer forint járna. Aki viszont 500 ezer forint feletti összegből él, az ebből a körből kimaradna.

Az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy a pénz mikor kerülne a számlákra.

A terv szerint még nem dőlt el, hogy havonta vagy negyedévente érkezik-e a feltöltés.

Ha havonta jönne, akkor a 200 ezres éves keret havi 16 667 forintot, a 100 ezres pedig 8 333 forintot jelentene. A Portfolio szerint ugyanakkor simán lehet, hogy a negyedéves, nagyobb összegű, például 50 ezer forintos utalások mellett döntenek, ami a nagyobb vásárlásoknál nyilván jobban jönne.

A terv szerint az egész ügyintézés automatikus lenne, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a saját adatai alapján dolgozna.

Fontos tudni, hogy a SZÉP-kártya nem egy hagyományos bankkártya, hanem egy elektronikus utalványkeret, tehát készpénzt felvenni nem lehet róla.

És persze, ahogy az lenni szokott, az ördög a részletekben lakik, amikből egyelőre elég sok hiányzik.

Nagy kérdés például, mi lesz azokkal, akik csak özvegyi nyugdíjat kapnak. A pletykák szerint a 65 év felettiek valószínűleg megkaphatják, de ezt még senki ne vegye készpénznek.

Ugyanilyen homály fedi azt is, hogy aki a saját nyugdíja mellett özvegyit is kap, annál összeadják-e a két összeget a jogosultsági sáv kiszámításakor. A megváltozott munkaképességűeknek járó ellátások sorsa szintén a nagy, misztikus végrehajtási rendelet megjelenése után dől majd el.

A legtöbb nyitott kérdést, az özvegyi nyugdíjasok helyzetétől a több ellátás összevonásáig, egy még hiányzó kormányrendeletnek kellene tisztáznia.

A nyugdíjas SZÉP-kártya ötlete 2024 tavaszán, a kampány hevében bukkant fel, mint egy sávos, rászorultsági alapon működő, nem készpénzes támogatási forma. A koncepció lényege a legalacsonyabb ellátásból élők helyzetének javítása volt, amit az erős inflációs környezet és a nyugdíjak vásárlóereje körüli folyamatos vita tett különösen aktuálissá.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Havi 5000 eurós átlagjövedelem, feleannyi munka és kevesebb vörös hús – radikális tervet mutattak be kutatók a klímaválság kezelésére
A kutatóintézet szerint a globális felmelegedést nem lehet pusztán technológiai megoldásokkal vagy zöld beruházásokkal megállítani, ha közben a világban tovább nő a vagyoni és hatalmi különbség a leggazdagabbak és mindenki más között.

Megosztom
Link másolása

Radikális társadalmi és gazdasági átalakítással kezelné a klímaválságot és a növekvő egyenlőtlenségeket a World Inequality Lab új jelentése. A jelentés egyik legfontosabb állítása az, hogy a klímavédelem és az egyenlőtlenségek csökkentése nem két külön ügy, hanem ugyanannak a problémának a része. A szerzők szerint a fosszilis energiahordozókról való leválás, valamint

a fogyasztás visszafogása sem lesz finanszírozható és politikailag fenntartható, ha közben nem csökken drasztikusan a vagyon és a hatalom koncentrációja.

A World Inequality Lab, amelynek egyik társigazgatója Thomas Piketty francia közgazdász, kifejezetten radikális tervet vázolt fel. A kutatók szerint a világ egy olyan jövő felé halad, amelyben egyszerre fenyeget a klímaösszeomlás, a gazdasági bizonytalanság és a társadalmi feszültségek erősödése.

Ezt szerintük csak akkor lehet elkerülni, ha a világ másképp gondolkodik a munkáról, a jövedelmekről, a fogyasztásról és a közszolgáltatásokról.

A jelentés többek között jelentős vagyonadót javasol a milliárdosokra, a munkaidő csökkentését, a fogyasztási szokások átalakítását, például a vörös hús fogyasztásának visszafogását, valamint azt, hogy az oktatás és az egészségügy sokkal nagyobb szerepet kapjon a gazdaságban.

A kutatók számításai szerint, ha ezeket az intézkedéseket megvalósítanák, a világ népességének többsége a század végére havi átlagosan 5000 eurós jövedelemhez juthatna. Ez mai árfolyamon nagyjából 2 millió forint körüli összegnek felel meg, bár a jelentés eredetileg euróban számol, és hosszú távú, 2100-ig tartó forgatókönyvet vázol fel.

A terv szerint a népesség 89 százalékának jövedelme 2100-ra megduplázódhatna. Közben a globális felmelegedést 2 Celsius-fok alatt lehetne tartani az iparosodás előtti átlaghoz képest.

Ez azért fontos, mert a nemzetközi klímapolitikában a 2 fokos határ régóta kulcsfontosságú küszöbnek számít: ennél nagyobb melegedés esetén sokkal súlyosabb környezeti, gazdasági és társadalmi következményekkel kellene számolni.

 

 

A jelentés szerzői szerint a jelenlegi politikai és gazdasági irány nem alkalmas arra, hogy megoldja a klímaválságot.

Úgy látják, hogy a világban erősödő nacionalista, jobboldali-populista politika és a milliárdosok növekvő befolyása inkább mélyíti a problémákat, mintsem megoldaná őket.

Thomas Piketty, a World Inequality Lab társigazgatója és a Paris School of Economics professzora élesen fogalmazott erről. Szerinte „az az ideológia, amelyet Trumpnál és a világban, Európában is megjelenő kis Trumpoknál látunk, egyszerűen nem fog eredményt hozni”.

Piketty szerint a világ előbb-utóbb kénytelen lesz eljutni az erőforrások és a hatalom együttműködésen alapuló újraelosztásához. Úgy fogalmazott, hogy ennek alternatívája környezeti, klímavédelmi és társadalmi szempontból is katasztrofális következményekhez vezethet.

A közgazdász szerint hatalmas kulturális, szellemi és politikai küzdelem zajlik arról, milyen irányba menjen tovább a világ. Piketty úgy látja, ebben mindenkinek szerepe van, mert a klímaválság nemcsak tudományos vagy technológiai kérdés, hanem társadalmi döntések sorozata is.

Thomas Piketty neve sokaknak A tőke a 21. században című könyvből lehet ismerős. Ebben részletesen írt arról, hogyan növeli a modern kapitalizmus a vagyoni egyenlőtlenségeket, és miért lenne szükség progresszív vagyonadókra. Piketty régóta azt állítja, hogy ha a kapitalizmust nem reformálják meg, az nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai instabilitáshoz is vezethet.

Az új jelentés több ponton is erre a gondolatra épít.

A szerzők szerint a klímaválságot nem lehet úgy kezelni, hogy közben érintetlenül hagyjuk a leggazdagabbak vagyonát, fogyasztását és politikai befolyását.

A terv egyik leglátványosabb eleme a munkaidő radikális csökkentése. A kutatók azt javasolják, hogy az éves munkaidő 2100 óráról 1000 órára csökkenjen. Ez körülbelül heti két és fél munkanapnak felelne meg.

Ez nem egyszerűen azt jelentené, hogy az emberek kevesebbet dolgoznak, hanem azt is, hogy a társadalom máshogy osztja el a munkát. A szerzők szerint a fizetett munka, az otthoni munka és a gondoskodási feladatok elosztását is igazságosabbá kellene tenni.

A jelentés szerint a nőknek és a férfiaknak azonos bért kellene kapniuk, és a háztartási, családi feladatokat is egyenlőbben kellene megosztaniuk.

A kutatók szerint a munkaidő csökkentése nemcsak életminőségi kérdés, hanem klímavédelmi szempontból is fontos lehet.

Ha a gazdaság nem kizárólag a folyamatos termelésre és fogyasztásra épül, akkor kisebb lehet az anyag- és energiafelhasználás is.

A jelentés tehát nem egyszerűen több szabadidőt javasol, hanem egy olyan társadalmi modellt, amelyben a jólét nem feltétlenül a folyamatos gazdasági növekedéstől függ.

A fogyasztási szokások átalakításának részeként a kutatók azt is javasolják, hogy az emberek egyenek kevesebb vörös húst. A jelentés szerint erre azért lenne szükség, mert a vörös hús, különösen a marhahús előállítása jelentős környezeti terheléssel jár, és világszerte az erdőirtás egyik fontos hajtóereje.

Ez nem azt jelenti, hogy a kutatók mindenkitől azonnali és teljes húsmentességet várnának el, hanem azt, hogy a jelenlegi fogyasztási szokások hosszú távon nem fenntarthatóak. A jelentés logikája szerint a klímaválság kezeléséhez nemcsak az energiatermelést kell átalakítani, hanem azt is, hogyan élünk, mit fogyasztunk, és milyen gazdasági tevékenységeket tartunk értékesnek.

A leggazdagabbak sokkal erősebb adóztatása a terv központi eleme.

A kutatók szerint a szupergazdagok aránytalanul nagy felelősséget viselnek a klímaválságért, részben a fogyasztásuk, részben a befektetéseik, részben pedig a gazdasági és politikai befolyásuk miatt.

A jelentés szerint a jelenlegi rendszerben a profit gyakran fontosabb szempont, mint a fenntarthatóság.

A terv alapján a milliárdosok globális vagyonrészesedése a jelenlegi 6 százalékról 0,05 százalékra csökkenne. Ezzel párhuzamosan a világ legszegényebb 50 százalékának vagyoni részesedése 2 százalékról 30 százalékra nőne.

Ez hatalmas átrendeződést jelentene a világgazdaságban. A kutatók szerint azonban éppen ilyen mértékű változásra lenne szükség ahhoz, hogy a klímavédelmi átállás ne csak a tehetősebb országok és társadalmi csoportok számára legyen kezelhető, hanem a szegényebbek számára is igazságos és elfogadható maradjon.

A jelentés az oktatás és az egészségügy szerepét is jelentősen megnövelné.

A kutatók azt javasolják, hogy az oktatási kiadásokat fejenként 8400 euróra, az egészségügyi kiadásokat pedig fejenként 14 400 euróra emeljék.

Piketty szerint ennek nemcsak szociális, hanem környezetvédelmi oka is van. Úgy fogalmazott, hogy egy plusz eurónyi GDP az oktatásban és az egészségügyben három-négyszer kisebb anyag- és energiafelhasználással jár, mint egy plusz eurónyi GDP a feldolgozóiparban. Vagyis

ha a gazdaság nagyobb része az oktatásra, egészségügyre és gondoskodásra épülne, az kisebb környezeti terheléssel járna, mint ha ugyanazt a gazdasági növekedést ipari termeléssel érnék el.

A szerzők szerint ezért kulcskérdés, hogy milyen ágazatokra épül a jövő gazdasága. Nem mindegy, hogy a növekedés még több árutermelést, energiafelhasználást és fogyasztást jelent, vagy inkább jobb oktatást, jobb egészségügyi ellátást, több gondoskodást és nagyobb társadalmi biztonságot.

A jelentést összesen 45 kutató készítette. A fő szerzők között Thomas Piketty mellett Lucas Chancel, Cornelia Mohren, Rowaida Moshrif és Moritz Ordesky szerepel. A szerzők közgazdászok és társadalomkutatók, akik régóta foglalkoznak a vagyoni egyenlőtlenségek, a klímaválság és a gazdagabb, illetve szegényebb országok közötti különbségek kapcsolatával.

A kutatók szerint a javasolt változások útjában nem elsősorban technikai vagy pénzügyi akadályok állnak. Szerintük

a legnagyobb probléma az, hogy nincs elég erős közös politikai vízió arról, milyen lenne egy igazságosabb és fenntarthatóbb világ.

A jelentés tehát nem egyszerűen néhány klímavédelmi intézkedést sorol fel, hanem egy teljesen más társadalmi modellt vázol fel. Ebben a modellben a leggazdagabbak sokkal kevesebb vagyonnal és befolyással rendelkeznének, a többség viszont magasabb jövedelemhez, jobb közszolgáltatásokhoz és több szabadidőhöz jutna. A munkaidő csökkenne, a fogyasztás visszafogottabbá válna, az oktatás és az egészségügy pedig nagyobb szerepet kapna.

A World Inequality Lab szerint ez nem utópia, hanem politikai döntés kérdése. A kutatók úgy látják, hogy a világ jelenlegi pályája a klímaválság és az egyenlőtlenségek további mélyüléséhez vezet. A kérdés szerintük az, hogy a társadalmak képesek-e időben elfogadni egy olyan újraelosztáson alapuló modellt, amely egyszerre kezeli a környezeti és a társadalmi válságot.

A javaslat biztosan heves vitákat vált majd ki, hiszen nagyon mélyen nyúlna bele a jelenlegi gazdasági rendszerbe.

A milliárdosok erőteljes megadóztatása, a munkaidő megfelezése, a húsfogyasztás visszafogása és a közszolgáltatások radikális bővítése olyan lépések, amelyek sok országban politikailag rendkívül nagy ellenérzéssel találkozik.

A kutatók azonban éppen azt állítják, hogy a klímaválság súlyossága miatt már nem elegendőek a kisebb korrekciók. Szerintük a következő évtizedek egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy a világ továbbra is a jelenlegi, egyenlőtlenségeket növelő gazdasági modellben próbálja-e kezelni a felmelegedést, vagy képes lesz összekapcsolni a klímavédelmet a társadalmi igazságossággal.

Via DailyMail

 


Megosztom
Link másolása