Hóeke, helikopter, fűnyíró: találkoztál már ezekkel a szülői viselkedésmintákkal? - Íme a 8 leggyakoribb!
Ezek a szülőtípusok nem feltétlenül tudatosak, sokkal inkább az a leggyakoribb, hogy gyerekkori mintáikból vagy belső félelmeik miatt válnak ilyenné. Ebben a cikkben Ajibola Rita Wanda pszichológus, pár- és családterapeutával beszélünk át a nyolc legismertebb szülői viselkedésmintát, amelyekkel manapság eléggé gyakran lehet találkozni.
- Mit szólsz ezekhez a modern fogalmakhoz?
- Nagyon hasznosak ezek a metaforák. Sokkal jobban elmélyülnek a köztudatban, érthetőbbek, ezekkel a kifejezésekkel, könyvek jelennek meg, így erről sokkal szemléletesebben tudunk beszélni, mert mindenki tudja, hogy miről van szó, főleg, hogyha egy-egy szülő jobban elakar mélyedni a témában.
Viszont azt nagyon fontos leszögezni, hogy tudományosan nem használjuk ezeket a kifejezések, ez csak trendi és modern. A családterápiás szemlélet nem diagnosztizál, tehát, ha van egy párterápia, vagy van egy család, amiben van egy diagnózis, mondjuk az egyik szülő narcisztikus, vagy akár klinikai eset, akkor sem az a lényeg, hogy őt gyakorlatilag megnevesítsük, hanem az, hogy
Ez azért fontos, mert a nevelési vagy kapcsolati problémákból láthatjuk a mintákat. Nem a hibákat keressük, vagy a bekategorizálást. Mi az elakadással dolgozunk és ha van probléma onnan indulunk visszafelé és a kapcsolatot próbáljuk megtámogatni.
A családterápiákon diszfunkciós elakadásokkal foglalkozunk, vagy olyan életszakaszokkal, ahol probléma van. Ez sokszor azért is érdekes, mert aki benne van nem érzi problémának, szakmailag ezzel rengetegszer találkozom.
- Mindig a szülővel van a gond, mert a gyerek már a szülőnek a kivetítése?
- Nem feltétlenül, de igen, gyakran elég, ha a szülőkkel, akár egyenként is dolgozunk terápiában, mivel ők elvileg az irányítók, a szülői alrendszer, fontos, hogy kereteket szabjanak. Egyéni folyamatokban is jól érvényesül a családterápiás rendszerelmélet egyik alapvetése, hogy ha a rendszer egyik tagja változik, akkor – az őt körülvevő kapcsolati hálón keresztül – a többiek is szükségszerűen változni fognak.
- Mi a legfontosabb feladata egy szülőnek?
- Érzelmi, fizikai támaszt nyújtson a gyerekének, érzelmileg legyen hozzáférhető, kereteket szabjon és neveljen.
Ezért fontos, hogy milyen elveket követ és miért. Nagyon sok a diszfunkciós család, ha belegondolunk talán a mostani szülők az első olyanok, - 40-50 évesek - akik talán készek arra, hogy szembenézzenek azzal, hogy mi van a batyujukban. Egy sokkal idősebb ezzel nem biztos, hogy így van. Manapság elfogadott az önismeret, divatos, és valahol egy státusz is, hogy igen, foglalkozom magammal.
A szülői transzgenerációs mintákat felfejteni elég nagy elkötelezettséget igényel. Ezért is jönnek elő manapság, mert sokan foglalkoznak velük, és ez jó. Emiatt alakult ki ez a sokféle elnevezésű szülő is, ez központi téma, és mert kiderült, vannak pszichológiai hiányosságok, amik eléggé szembe ütközőek, és ma erről már lehet beszélnünk.
Ezt a gondolatmenetet megtámogatva, itt nem a szülők hibáztatása a lényeg, hanem az, hogy ezekben az esetekben túlzó működések vannak, az egyensúly elvész és ezt családterápiában vagy önismeretben fontos rendezni.
A szülőknek érdemes önismeretbe fektetniük, mert van lehetőség még korrigálni a szülő-gyermek kapcsolatot.
Ebben egyébként van egy időkeret, azt szoktuk mondani, hogy kiskamaszkorig relatíve jól lehet kijavítani, mert később már a gyerek erre nem lesz annyira fogékony. A kamaszokkal való munka nagy kihívásokat tartogathat, hiszen figyelmük már kifelé fordul, a kortárscsoport válik referenciaforrássá.
- Csak gyerekkorra vonatkozik ez a szülői hozzáállás?
- Ez nem korosztály függő, mert van szülő, aki egész életében a saját mintáját követi a gyerekével szemben. Ezekben a példákban jól tetten érhetők a hosszútávú káros hatások. Alapvetően nyilván a szülő tesz sok jó dolgot is, de
Ha egy-egy ilyen eset bekerül a család terápiába, ott a szülő traumái is elkerülhetnek, sokan ilyenkor élnek át katarzist. Részletezzük is mik a legismertebb csoportosítások.
1. Helikopter szülő
- Ezt a kifejezést, már a hatvanas évektől elkezdték használni, és ez azért helikopter, mert a gyereke körül köröz, mindent figyel, beleavatkozik a mindennapjaiba, a döntéseiben nem hagyja békén, mert ott köröz felette. Szimbolikáját tekintve, ha belegondolunk elég zavaró, ha felettünk lenne egy nagyon zajos helikopter, nem is lehet tőle semmit csinálni.
A szülők mindig közel vannak, részt vesznek a beszélgetésekben, mit vegyen fel, mit mondjon, és a terápiás helyzetben, ezt úgy lehet tetten érni, hogy nehezen tudják elengedni a gyereket, mert a szülőt a saját gyerekkorában elhanyagolták. Ezért mindent meg akarnak adni, ott karnak lenni, mert ugye velük nem törődtek, túlkompenzálnak, csak olyan ne legyen, mint amilyen az ő szülei voltak vele, mindeközben nem veszi észre, hogy ez fojtogató.
Ez a szülő állandóan figyel, ebben még az sem jó vagy biztos, hogy a gyerek ezáltal megúszhat dolgokat. Amikor ezek a gyerekek emiatt titokban csinálnak sok mindent, amiről a szülők nem is tudhatnak, gyakorlatilag nagyobb veszélybe is sodorhatják magukat.
Van olyan is, hogy a helikopterek még a nagyszülők is, tehát négyen-hárman irányítanak egy tinigyereket és mindentől féltik. Erre persze a gyerek reakciója, hogy az egyik legveszélyesebb sportot választotta, és kezelhetetlen, mert alkoholt iszik, szivatja a szüleit és a családot, fekete bárány lesz. Így tud megküzdeni, elkülönülni a családtól.
Nem biztos, hogy meg tudják őt óvni,
Nyilván fokozatai vannak, más, amikor a gyereknek feltúrják a fiókját, elolvassák a naplóit vagy mondjuk megszégyenítik, nem adnak neki elég életteret, vagy ha ,,csak” úgy ott van a szülő és érződik a hatása, minden komolyabb atrocitás nélkül.
Ebben az esetben az a legnagyobb probléma, hogy a gyerek nem fogja megtanulni, hogy vállalja fel, ha hibázik. Általában az anyukák ilyenek, gyerekkora óta köröznek felette és nincs tere az önállóságra, autonómiában sértik. A gyermekből olyan felnőtt válhat, aki nem bízik önmagában, fél a kudarctól, és nehezen boldogul egyedül a világban.
Ez a szülő leuraló természetű is lehet, manipulál, beleavatkozik a gyereke önálló döntésébe és teljesen nyíltan csinálja. Nem tudatosan, mert ő ezt tanulta meg a gyerekkorából, amiben a kockázatvállalást kontrollálták neki és vagy nem is engedték.
2. Hóeke szülő, vagyis a snowplow parent
- Itt a szülő úgy akarja megakarja menteni a gyerekét, hogy minden akadályt elhárít előle és ha mégis baj van, akkor felelőst keresnek és megnyugtatják magukat, hogy nem ők a felelősek vagy hibásak, hanem másvalaki.
Nem engedi hibázni, és nem vár el felelősségvállalást sem tőle. Sokszor a szülő saját kudarctól vagy szenvedéstől való félelem vezérli, mert maga nehezen küzdött meg az élet kihívásaival, és nem akarja, hogy gyermeke hasonlót éljen át.
A szülő ezzel a túlzott védelemmel a saját szorongását gyógyítja. A gyerek sajnos itt azt tanulja meg, hogy lesz képtelen a nehézségeket kezelni, mert ugye itt nincs, mert el van takarítva előle. A szülő ezt sikernek éli meg, míg sajnos ezzel a gyerekben lesz a szorongás, ami viszont a szülőben oldódik.
A magyar populációt is, ha megnézzük láthatjuk, ez egy óriási probléma, mert a hibatűrés és a kudarc nehézkes kezelése észrevehető, pedig ez együtt jár az élettel, pont ezt kellene megtanítani a gyerekeknek. Kívánatos lenne megtanulni és megtanítani, hogy ha stresszhelyzetben találjuk magunkat, hogyan küzdjünk meg vele, hogyan oldjuk meg.
Egy terápiás történet, amikor a tinilány kiesett a versenyből, mert nem ütötte meg a szintet, amire az anyukája dühös lett. Kérdőre vonta az edzőt, hogy miért nem készítették fel jobban, mintha a gyerekének ebben nem lenne szerepe.
aki nyilván a sajátját sem tudja. Ezért a kislánya inkább kerüli a kihívásokat, nem indul el a versenyen, hogy ne okozzon csalódást.
3. Fűnyíró, vagyis a lawnmower szülő
- Ez kapcsolódik a hóeke szülőhöz, de sokkal intenzívebb és lehengerlőbb. Ő is eltávolít mindent a gyerek elől, de igazából ez még proaktívabb, aki már azelőtt intézkedik, mielőtt a baj megtörténne, tutira megy. Sokkal hatékonyabb kvázi, a terápiában úgy jelenhet meg, ha a gyerek van a pszichológusnál, kiderül róla, hogy minden akadály előtt megfutamodik, vagy vizsgaszorongásos, vagy el se megy vizsgázni, mert
A szülő akarata érvényesül, lehet, hogy emiatt mondjuk manipulálja, ,,megbundázza” a meccset, amikor a rossz tanulót végig segítik, hogy ne bukjon meg, mert a szülő nem méri fel a gyerekeke képességét, esetleges akaratát. Elképzelhető, hogy a gyerek emiatt is akár, nem lenne képes végig csinálni a dolgokat, de muszáj, igazából ennek az a következménye, hogy a saját élethelyzeteket képtelenek lesznek megteremteni felnőtt korban. A fiatal felnőtté válás fog elakadni, bár lehet a szülője mindig ott lesz vele emiatt, mert önmaga képtelen lehet erre, gondolok itt a társaskapcsolatok kialakítására, vagy akár házimunkára gyakorlatilag.
a gyereket is frusztrálja azzal, hogy szülőként, mint felnőtt nem vállalja fel a felelősséget, ami azt jelentené, hogy belátja, hogy igen ez van, ennyit tud a gyereke. Kimarad a biztatás, a pozitív átbeszélések, szigorú védelmezőnek tűnő, és főleg, a sportberkekben fordul elő, iskolában és a társas viselkedésesben, emiatt nem tud fejlődni a gyerek, cikinek érzi, nem igazságos vele szemben, sokkal agresszívabb és zajosabb szülő lehet. Ide azért kell egy karakter, hogy mindenkit irányítani tudjon, mint egy buldózer, a stílusa tud tűrhetetlen is lenni, bár a gyereknek akar jót, mégis velük szemben is így viselkedik, ami egyáltalán nem a gyerek érdeke.
4. Tigris anya, vagyis tiger mom
- Nagyon magas elvárásokat támaszt, nagyon szigorú, teljesítmény orientált, tanulásban, munkában, egyébként főleg ázsiai eredetű ennek a szülői csoportnak a gyökere. Amikor teljesítményen keresztül szerethető egy gyerek, ezt össze lehet hasonlítani, mert ez kultúra függő is, mivel egyes nemzetekre ez nem jellemző, mert számos, inkább csekély eredményeket is jutalmaz, ami szintén nem feltétlenül jó.
De térjünk vissza, a magyarokra is eléggé jellemző
Például egy tizenéves kisgyerek még kiskamasz - ez nagyon gyakori, - már teljesítmény szorongásos, mert nagyon magas a követelmény. Élsportoló gyerekek, miniolimpikonok, akiknek rengeteg bajuk van, lelépnek, alvás és étkezési zavarral küzdenek. A rengeteg különóra amire büszke a szülő, csak a sikereket posztolják, a többit nem, az érzelmi elfogadás a családban feltételekhez kötött.
és ez lehet bármi. Ez akkor alakul ki, ha például a gyerek akkor kapott csak valamit, ha jó jegyet hozott, amúgy meg büntetve volt, így kialakul benne, hogy nem vagyok elég jó.
Ebben a harcmodorban kell a gyermeknek a teljesítmény kényszerrel megküzdenie. Felnőttnél terápián jött elő, hogy az arányokat nem tudja megtartani a munka és magánéletben, mert munkaidő után is ott maradt és befejez dolgokat, túlteljesít, mindig tennie kell valamit. Nem tud pihenni és csak úgy élvezni az életet, nem tud lazulni, szorong, kudarc kerülő, alanyi jogon nem szerethető, csak úgy, mert ezt tanulta meg.
5. Díszkísérő szülő, vagyis a chauffeur parent
- Ez szerintem manapság nagyon fontos, mert a social médián futhatunk bele nap mint nap.
Mindent megmutatnak, mintha minden csak szép és jó és csupa mosoly lenne, amibe a gyerekeket is behúzzák. A csodálatos eredményekről és a sikerekről számolnak be, sokszor a szülőnek nincsen erősen elültetett önazonossága, és a gyerek válik a státuszszimbólummá. Mindent megoszt, annyira büszke rá, mert annyira szép, tehetséges ilyesmi, de olyan is van, hogy
Ezek a szülők, ha nem is direkt, de öncélra használják fel a gyerekeiket, mert az érzelmeiket vagy más képességeiket is kihasználják. Azok a szülők, akik nem megfelelő önismerettel rendelkeznek és rá projektálnak a gyerekre, megakasztják a fejlődésben, komoly elakadások lehetnek a háttérben.
Ezeket a súlyos eseteket a család nem nézheti tétlenül, amíg a gyerek tönkre megy.
A terápiában, van egy zárkózott kamasz kislány, akinek mindenfelé dühkitörése van, a szülők sikeresek kifelé, tökéletes minden, mindenki mosolyog, de kiderült a gyereknek nem lehet negatív érzése, nem lehet rosszul sem, ebben általában a szülők narcisztikus sérülékenysége van jelen.
vannak külföldi példák, hogy szülők ezzel pénzt is keresnek például a YouTubon, ez a mai világban egy valós veszély a gyerekre nézve. Általában a családvédelem is bekapcsolódik, amikor ez riasztóan veszélyes és átlépik a határt.
6. Drónszülő, vagyis a drone parent
- Régebben is volt ilyen, hogy az apuka titokban lekövette a lányát a tinibuliba, és távolból figyelte. Ma már erre nyomkövető appok is vannak, amik a gyerekek telefonjára vannak rátelepítve. Gyakran a kiskamasz már nem akar a szülőjével beszélgetni, még lényegi dolgot sem,
ez is olyan mintha a naplójába olvasgatnának bele. A bizalom hiánya jelenik meg itt és kontrollálja nagyon durván a gyereket ahelyett, hogy megbízna benne. Filmekben is lehet ilyen példákat látni, amikor a szülők figyelik a gyerekek chatjait. Nyilván ez a szülőről szól, hogy miért csinálja ezt. Vélhetően kiderülne róla, hogy hasonlóan cibálták meg a szülei nála is a bizalmat és a világképe kontroll alatt volt.
7. Szabadon hagyó, vagyis a free-range szülő
- Semmiféle határt nem szab a gyereknek. Az ilyen felfogású szülők mesélik gyakran, hogy nekik mindent lehetett gyerekkorukban, csak a nagymama nézett rájuk fél szemmel. Ez nem szabad nevelés,
Lógott a levegőben, a szülei nem tudták a kereteket tartani, mindig szaladt a lakás, tehát egy olyan környezetben nőtt fel, ami kaotikus, mintha „szabad lenne”.
Elmondások szerint, azért voltak benne jó dolgok is, mint a nyaralások, de abból van kevesebb az életben, lássuk be. Az ilyen gyerek érzelmileg el volt hanyagolva, és ezt vitte a párkapcsolatba magával, és ma többgyerekes szülőként sem tud nemet mondani, vagy dönteni. Ebbe csúszik bele a saját gyerekei nevelésénél is, ráhagy, nincs jelen, emiatt a gyerek kiszámíthatatlan környezetben van, ami strukturálatlan.
Gyakran egy három évest is megterhelnek a szülők, mert akár öt választási lehetőséget is adnak neki, pedig praktikusan kettőt lenne célszerű adni neki ebben a korban. Ő még kicsi, a szülőnek fontos döntenie, felelősséget vállalnia. A nevelésnek szükséges kereteket adni, mert minden nem lehet jó egy gyereknek, és ő nem tudja még eldönteni ezt.
ráhagy dolgokat, mert nem áll a helyzet magaslatán, akár a természethez közeli dolgok ideológiája vezeti, a naturális elemekkel, mint, hogy akkor fürdik amikor akar, azt eszik, amit akar és akkor, ezek azért durva lelki folyamatok, érzelmi elszakadásokat eredményeznek a lazaság mögött.
Amikor a szülő minden mással foglalkozik, felmerül a fizikai és érzelmi elhanyagolás, súlyos esetben a gyermekvédelem is bekapcsolódik.
A túlzott lazaság a bizonytalansághoz és következetlenséghez fog vezetni, itt az a probléma, hogy nem adnak elég korlátot, szabadjára engedik a gyereket.
8. Mentőhajószülő
- Mindig kimenti a nehezebb szituációkból a gyereket, aki nem tudja megtanulni önállóan kezelni a helyzeteket, nincs benne tanulság. Mondjuk egy egyetemista, aki el van kenődve a vizsgák miatt, egyből kibúvót keres a szülő, emiatt a gyerek egyre kevésbé érzi magát kompetensnek, mivel mindig megmentik. Nem tud tanulni a kudarcaiból.
Például a mentőhajó szülő anyagilag támogat bármit, nem tudja elviselni a frusztrációt, emiatt a gyerek sem fogja tudni. Elfogyott a pénz küld neki, nem hogy hagyná, hogy ossza be és tanulja meg, hogyan kell azt.
Nem tanítja, hanem megmenti. Érdekes, hogy a szülő miért nem tudja elviselni, hogy kudarc érje a gyerekét,
Nagyon sok családban van egy kiválasztott gyerek és ezt húzza be a családi rendszer, egykéknél ez nem kérdés. A terápiára nem ők jönnek el általában, hanem a fekete bárány, a mellőzöttebb testvér, ők is a család áldozatai.
A mentőhajó szülők is az autonómiában sértik meg a gyereket, aki nem is tud leválni, ebben az esetben különösen. Jóindulatúan mindig jelen van, a család körül sürög, besegít, manipulatív, anyagilag is sakkba tartja a már felnőtt fiatalokat is, és nem hagyja őket. Alattomosan alakul ki ez a helyzet, hiszen a szülő látszólag nem vár el semmit, de azért szabályok vannak, amiket kénytelen a gyerek elfogadni, ha nem akarja megsérteni.
de igazából ez nem megmentés, mert a felnőtté válás blokkolódik. Így elképzelhető, hogy szinte mindig vele marad ebben a függőségi, szimbiotikus helyzetben.
- Mit mondhatunk összegzésként?
- Elmondhatjuk tehát, minden előítélet nélkül, az, hogy a szülő milyen hatásokat gyakorol a gyerekére, nyilván a saját gyerekkorában átélt jó és rossz tapasztalatainak összessége is befolyásolja, ám ez gyakran nem tudatos.
Az itt bemutatott esetek kiragadott példák, amelyek az egyes szülőtípusok jobb megértését szolgálják, nem általános érvényű ítéletek.
Azt hiszem a világon az egyik legnehezebb feladat szülőnek lenni, hiszen sehol nem tanítják, mindenki a saját erejéből és a legjobb tudásából próbálja támogatni a gyerekét.
A gyereknevelés óriási lehetőség: nem az a feladatunk, hogy ráerőltessük a saját elképzeléseinket vagy múltbeli sérelmeinket a gyerekünkre, hanem az, hogy tudatosan értéket adjunk át, és olyan környezetet teremtsünk, amelyben kibontakozhat. Szerencsére ma már sok szülő egyre gyakrabban akarja megismerni a gyereke személyiségét és aszerint nevelni, igazából látni és megérteni akarja.