Ezt az 5 mondatot soha ne mondd a gyerekednek, ha nem akarod tönkretenni őt
Egyetlen mondat is évekig visszhangozhat egy gyerek fejében – és cseppet sem mindegy, mit hall vissza. A szülői lét persze nem egy wellnesshétvége, különösen a dackorszaknak nevezett, másfél éves kortól évekig elhúzódó túlélőtábor alatt, amikor az ember idegrendszere percenként esik atomjaira.
Csakhogy a gyerek lelkébe mélyen beleégő szavakat nem lehet egy sima „bocsival” meg nem történtté tenni.
Összeszedték azt az öt klasszikus mondatot, amely garantáltan többet árt, mint használ, és amitől egy gyerek önértékelése gyorsabban zuhan a mélybe, mint a forint egy rosszabb napon.
Az első ilyen
a testvérhez vagy osztálytárshoz való hasonlítgatás: „Miért nem vagy olyan, mint a testvéred?” Ez egy instant recept az önbizalom-romboláshoz és a testvérféltékenység feltüzeléséhez. A gyerek ebből csak annyit hall meg, hogy ő nem elég jó, a szülő pedig, aki a biztonságot jelentené, épp most közölte vele, hogy selejtes.
Szintén a tiltólistán szerepel
a felelősség áthárítása és a fenyegetés: „Na várj csak, amíg apa/anya hazaér!” Ezzel nemcsak azt érjük el, hogy a másik szülőből egy rettegett mumust faragunk, de a saját nevelői tekintélyünket is lenullázzuk. A következetes, azonnali és arányos következmény helyett egy bizonytalan, félelemmel teli légkört teremtünk.
A harmadik klasszikus
hiba az érzelmek letiltása, ami leggyakrabban ebben a formában nyilvánul meg: „Ne bőgj!” Ezzel lényegében azt üzenjük a gyereknek, hogy a szomorúsága vagy a frusztrációja érvénytelen, és jobb, ha elfojtja. Pedig a sírás egy természetes reakció, aminek a megértésére és kezelésére kellene megtanítani, nem pedig betiltani.
A negyedik romboló
mondattípus a túlzó általánosítás, mint például: „Mindig mindent szanaszét hagysz.” A gyerekek a „mindig” és a „soha” szavakat szó szerint veszik, és egy ilyen kijelentés után könnyen elkönyvelik magukat reménytelenül rendetlennek, ami pont hogy elveszi a kedvüket a legkisebb próbálkozástól is.
Végül pedig
jöjjön a legalattomosabb mondat, ami leginkább válás vagy elmérgesedett párkapcsolat esetén hangzik el: „Az apád/anyád egy idióta.” Ezzel a gyereket egy feloldhatatlan lojalitáskonfliktusba kényszerítjük, és azt a mintát adjuk át neki, hogy a tiszteletlenség és a másik ember minősítése normális dolog egy konfliktusban. Ennek minősített esete a „Pont olyan hülye vagy, mint az apád/anyád”. Ez a mondat garantáltan tönkreteszi őt egy életre.
Via BUNTE
