A párod egy chatbotnak önti ki a lelkét: pszichológusok figyelmeztetnek a kapcsolatokat szétverő új jelenségre
A legjobb barátod mostantól egy chatbot. Mindig meghallgat, sosem ítélkezik, és éjjel-nappal a rendelkezésedre áll. Mi baj lehet? Nos, a pszichológusok és kutatók szerint elég sok.
Miközben hetente százmilliók öntik ki a lelküket egy algoritmusnak, a háttérben egyre hangosabban kongatják a vészharangot: az „érzelmi infrastruktúrává” váló mesterséges intelligencia éppen azt a valódi, néha kényelmetlen emberi kapcsolatot kezdheti ki, aminek a pótlására kitalálták.
A ChatGPT-t hetente több mint 800 millióan használják, és a tizenévesek már rég rákaptak az ízére: egy tavalyi amerikai kutatás szerint a 13–17 évesek 72 százaléka használt már AI-kompaniont, és harmaduk szerint a csevegés „ugyanolyan vagy jobb”, mint egy baráttal.
„A jó terapeuta… ‘tűznél tartja a lábadat’” – mondja Lisa Feldman Barrett, a Northeastern University pszichológus professzora a Time-nak. Olyasmit ad, amit egy gép soha: őszinte, néha fájó tükröt.
„Felvidít, és segít nem mindent túl komolyan venni” – mondja egy felhasználó. A tudomány azonban ennél sötétebb képet fest. Egy friss, kontrollált vizsgálat kimutatta, hogy bár a chatbot-beszélgetések rövid távon csökkenthetik a magányt, a napi szintű, intenzív használat hosszú távon éppen hogy növeli a magányérzetet, fokozza az AI-függőséget, és csökkenti a valódi társas érintkezések számát.
A klinikusok egyenesen a „vadnyugat” kifejezést használják. „Veszélyes szakadékba csúszhatunk” – figyelmeztet a Brit Pszichoterápiás és Tanácsadó Szövetség szakértője a The Guardianben.
„Azt hiszem, válság állhat a küszöbön” – teszi hozzá Rosalind Picard, az érzelemfelismerő számítástechnika úttörője.
A kockázatokat a jogalkotók is felismerték: Illinois állam tavaly augusztusban betiltotta, hogy az AI önállóan terápiát nyújtson, a jogsértésért akár 10 ezer dolláros bírság is kiszabható.
A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság pedig vizsgálatot indított a nagy techcégek (többek között a Meta, az OpenAI és az xAI) ellen, hogy felmérje a „társként” működő chatbotok gyerekekre gyakorolt hatásait.
A csendes elhidegülés, a kifáradt konfliktuskezelés és a közös rituálék hiánya ideális táptalaj ahhoz, hogy a biztonságos, kockázatmentes kapcsolódás illúzióját egy gépben keressük. Ezzel azonban pont a valódi munka alól bújunk ki: a konfrontáció, a határok meghúzása és a közös javító kísérletek alól.
Vezessetek be heti kétszer húsz perces „minidialógust”, ahol strukturáltan megbeszélitek a hét nehézségeit és szükségleteit – ezzel pótolva azt a fajta visszajelzést, amit egy AI sosem adhat meg. Ha pedig mindenképp használtok mesterséges intelligenciát, kezeljétek kiegészítő eszközként – gondolatnaplózásra, kognitív gyakorlatokra –, de soha ne titkos „zsebterapeutaként”.
Mert bár a technológia gyors és hozzáférhető megkönnyebbülést hozhat, a kapcsolat minőségét ma is a tudatos határhúzás, a rendszeres beszélgetés és az emberi kihívás védi meg. Olyasmi, amit egyetlen algoritmus sem végezhet el helyettünk.
Via Psychology Today
