Brutális dolgot állapított meg egy új kutatás: amit a depressziód súlyosságáról gondolsz, az alááshatja a felépülést
Mi van, ha a depressziód nem egy elromlott működés az agyadban, hanem jelzés? Egy üzenet a lelked mélyéről, hogy változtatnod kell az életeden?
Ez nem olyan, mint egy pajzsmirigy-alulműködés, ahol beveszed a gyógyszert, és kész, a hiedelmeid nem sokat számítanak. Itt nagyon is számítanak.
Évtizedeken át az orvosok, a gyógyszercégek és a megbélyegzés elleni kampányok azt a narratívát tolták, hogy a depresszió egy kémiai egyensúlyzavar az agyban. A szép, kerek történetet a nyugati világ be is nyelte: 2010 körüli felmérések szerint az emberek 80 százaléka frankón elhitte. Csakhogy az a helyzet, hogy
A kényelmes magyarázat viszont önbeteljesítő jóslatként kezdett működni. A biológiai alapú hiedelmek ugyanis három módon is alááshatják a felépülést. Egyrészt pesszimizmushoz vezetnek, mondván: „Ha ez biológia, akkor úgysem változik, ez vagyok én.” Másrészt azt a benyomást keltik, hogy a gyógyszer az egyetlen megoldás, beszűkítve ezzel a lehetőségeket. Harmadrészt pedig elveszik a cselekvőképesség érzését: „Nem tudok tenni ez ellen, majd a doki megjavít.”
Egy friss brit kutatás erre pakol rá még egy lapáttal – írta a márciusi Psychology Today. A University College London kutatói közel 500, antidepresszánst szedő embert kérdeztek meg arról, mit gondolnak a depressziójuk okairól. Az eredmények mellbevágóak.
A számok nyelvén: a biológiai hívők közel 40 százaléka szedett több mint két évig antidepresszánst, míg a másik csoportban ez az arány csak 25 százalék volt. És amíg a biológiai magyarázatot elfogadók csupán 58 százaléka tett kísérletet a gyógyszer elhagyására, a többieknél ez 67 százalék volt.
És hogy mi ezzel a baj? Hát az, hogy az antidepresszánsok feleslegesen hosszú szedése komoly kockázatokkal jár. Az SSRI-típusú gyógyszereket használók felénél például tompul a szexuális vágy és az érzékelés, egy kisebbségnél pedig ez a probléma, az úgynevezett PSSD, a gyógyszer elhagyása után is tartósan megmaradhat.
Egyes bizonyítékok szerint minél tovább szedi valaki a gyógyszert, annál durvábbak lehetnek a megvonási tünetek. A kémiai egyensúlyzavar elmélete tehát nemcsak tudományosan ingatag, de a jelek szerint konkrétan rontja az emberek helyzetét.
De akkor mi a megoldás, ha a depressziót nem agyi hibaként fogjuk fel? Egyre népszerűbb az evolúciós pszichiátria nézőpontja, amely szerint
Lehet az egy rossz karrierút, egy mérgező kapcsolat vagy egy elérhetetlen cél.
Kutatások utalnak rá, hogy akik így tekintenek a depressziójukra, azok optimistábbak a kezeléssel kapcsolatban, átmenetinek látják az állapotukat, és kevésbé érzik megbélyegzőnek, ha beszélniük kell róla. A dolog tehát nemcsak arról szól, hogy egy tudományosan ingatag elméletnek dőltünk be, hanem arról is, hogy ez a tévhit aktívan gátolhatja azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a valódi segítségre.
Via Psychology Today
