Az Ágnes asszony-szindróma, egy olyan kényszer, amely az egész családot beszippantja
A család leül a vacsoraasztalhoz, és a levegőben nemcsak a sült hús, hanem a takarítószerek friss szaga is terjeng. A családban mindenki tudja a szabályt: a jól megérdemelt pihenés majd csak akkor kezdődhet, ha a konyha nem csupán tiszta, hanem laboratóriumi körülményeket idézően steril a vacsora után.
Ez a modernkori takarítás mánia. Ha egy pohár rossz helyre kerül, vagy a rituálé sorrendje felborul, kitörhet a pánik.
Ezt a jelenséget Magyarországon gyakran Ágnes asszony-szindrómának hívják, utalva Arany János balladájára, ahol a főhős a bűntudatát próbálja vég nélkül lemosni a véres lepedőről.
A határvonalat a megszállottság húzza meg. „A kényszerbetegséget és a tisztaságra való törekvést a megszállottság különbözteti meg egymástól” – magyarázza dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.
Amíg a pedáns ember örömét leli a rendben, addig a kényszerbeteg számára a takarítás egy kényszeres cselekvés, ami csak rövid időre enyhíti a feszültséget. A rituálék pontos végrehajtásának igénye pedig önmagában is „komoly, szinte elviselhetetlen szorongást okozhat.
A koronavírus-járvány pedig sokaknál tovább erősítette a fertőzéstől való félelmet, ami a higiéniára fókuszáló kényszerek felerősödéséhez vezetett.
A hozzátartozók, hogy elkerüljék a konfliktust és a szerettük pánikrohamait, akaratlanul is besegítenek, így rituálé részeseivé válnak. „Az a tapasztalatom, hogy nagyon sokszor asszisztálnak ehhez a szerettei, hiszen érzik, micsoda kétségbeesést okoz, ha nem sikerül a megszokott rituálét végrehajtani” – mondta a Díványnak Ujszászi Andrea pszichológus.
A családtagok megtanulják a szabályokat, hogy az utcai ruhát már az ajtó előtt le kell venni, melyik tárgyhoz nem szabad hozzáérni, és hogyan kell mozogni a „steril” zónákban.
Érdemes szakemberhez fordulni, ha a takarítás napi szinten legalább egy órát elvesz, és emiatt más fontos feladatok, például a munka vagy családi programok háttérbe szorulnak; ha a megszokott rutin felborulása aránytalanul nagy szorongást vált ki; vagy ha a családtagokra is merev szabályokat kényszerítenek.
Ennek során a páciens fokozatosan, terapeuta segítségével néz szembe a szorongást keltő helyzetekkel, például megérint egy „szennyezettnek” hitt tárgyat, miközben megtanulja elhagyni a kényszeres rituálét. Súlyosabb esetekben ezt gyógyszeres kezelés egészítheti ki.
