Agymosás, érzelmi vihar, identitás-reset – ilyen, amikor az ember szülő lesz
„Nem attól változunk meg, hogy kevesebbet alszunk. Hanem attól, hogy közben az agyunk átrendeződik, az értékrendünk kifordul, és néha már azt se tudjuk, hol kezdődünk mi, és hol van a gyerek.”
Ez is elhangzott a Sudocrem Anyakadémia háttérbeszélgetésén, amit A Család Nemzetközi Napja alkalmából szerveztek meg, hogy megpróbálják megfejteni, mi történik velünk, amikor gyerekünk lesz – nem a gyerekkel, velünk. Spoiler: elég sok minden.
Szülő vagyok, tehát vagyok?
A beszélgetés résztvevői között ismert arcok is voltak (Nádai Anikó, Pintér Ada, Szabó András Csuti), de a legnagyobb felismeréseket nem az Instagram-kompatibilis sztorik hozták, hanem Reinhardt Gabriella pszichológus, aki nem mellesleg az Anyapszichológus blog alapítója is. Szerinte a szülővé válás nemcsak új élethelyzet, hanem komplett identitásváltás.
„Szülőként sokszor egyszerre kell jelen lennünk több elvárásban – ez nem gyengeség, hanem emberi működés.”
Nem vagy ideges, csak az agyad újra lett huzalozva
A szülőség nemcsak viselkedésben, hanem biológiailag is nyomot hagy. Tényleg. A kisgyerekes szülők agyában megnő az érzelmi reakciókért felelős agyterületek aktivitása (értsd: könnyebben sírunk), míg a racionális döntéshozásért felelős prefrontális kéreg terhelhetősége csökken – különösen alváshiány idején.
Magyarul: néha nem te kiabáltál a gyerekkel, hanem az agytörzsed.
Énidő ≠ wellness
A beszélgetés egyik legerősebb állítása az volt, hogy az énidő nem instaposzt, hanem egészségmegőrző tényező. Nem luxus, hanem mentális karbantartás.
Ezzel pedig nemcsak a szülő, de a gyerek is rosszul jár. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az önmagunkkal szembeni együttérzés, az önhibáztatás elengedése és
A Sudocrem Anyakadémia a fentiekhez próbál platformot adni. Az edukációs projekt a Magyar Védőnők Egyesületével együttműködve igyekszik rávilágítani olyan témákra, amiket ritkán mondanak ki. Hogy a szülő is ember. Hogy lehet rossz napja. Hogy néha sír a vécében, és ez nem baj. És hogy a „szülőként ösztönösen tudnod kéne” kezdetű mondatok mennyire nem segítenek, amikor az ember három napja nem aludt, és már azt sem tudja, hogy most gyereket nevel vagy csak túléli a hónapokat.
Mert szülőnek lenni tényleg fantasztikus. De attól még önmagunk is maradni – na, az a trükkös rész.