5 néma jel, ami arra utal, hogy egy nárcisztikussal állsz szemben
A „nárcisztikus” szó ma már nagyjából ugyanúgy repked a hétköznapi beszédben, mint a „toxikus” vagy a „red flag”: ráhúzzák bárkire, aki kicsit is túl sokra tartja magát. Csakhogy attól, hogy valaki önimádó, még nem biztos, hogy valóban nárcisztikus személyiségzavara van. Sőt, nagyon kevesen vannak, akik ténylegesen hivatalosan ezzel a diagnózissal élnek.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne léteznének árulkodó jelek. Mert
Liz Rose viselkedésszakértő a New York Postnak beszélt arról, melyek azok a nem verbális jelek, amelyek alapján gyanús lehet, hogy a partnered, a szülőd, a barátod, az ismerősöd vagy épp az ellenséged nárcisztikus vonásokat mutat.
Rose szerint klinikai értelemben a nárcisztikus személyiségzavar három alappillére a grandiozitás, az empátia hiánya és az állandó csodálat iránti mély igény. Ahogy fogalmazott: amit a legtöbben egyszerűen csak „nárcisztikusnak” neveznek, az sokszor egy olyan ember, akinek az önértékelése attól függ, hogy felsőbbrendűnek, különlegesnek vagy kivételezettnek látják-e.
Fontos, hogy egy-egy pillanatból önmagában nem lehet biztos következtetést levonni, mert az igazi nárcizmus nem egyetlen jelenetben, hanem mintázatként mutatkozik meg. De ha valami újra és újra visszatér, az már más tészta.
Az egyik ilyen jel az úgynevezett „szemszkennelés”.
Rose szerint az ilyen ember gyakran nem rád figyel, még akkor sem, amikor épp hozzád beszél vagy te beszélsz hozzá, hanem folyamatosan pásztázza a szobát, mintha keresne valakit vagy valamit, ami érdekesebb, fontosabb, hasznosabb. Magyarul: állandóan azt nézi, hol van nagyobb figyelem, több státusz, jobb lehetőség.
„Mindig körülnéznek a helyiségben, több figyelmet keresve, még akkor is, ha beszélsz hozzájuk. Ezt hívják státuszszkennelésnek” – mondta.
A másik árulkodó jel
nem is annyira a mosoly, hanem inkább az a furcsa, féloldalas vigyor, amitől az embernek az az érzése támad, hogy a másik valójában lenézi őt. Rose szerint
Ilyenkor a száj egyik sarka kicsit felhúzódik, mintha félmosoly lenne, miközben a másik oldal szinte mozdulatlan marad. A mimika gyors, finom, sokszor alig észrevehető, de pont ettől beszédes. És ami még fontosabb: a szem általában nem mosolyog vele együtt. Nem lágyul el, nem ráncolódik össze úgy, mint egy valódi mosolynál.
Rose szerint még
Vagyis miközben kívülről megy a normális emberi viselkedés imitálása, belül már lehet, hogy rég azt érzi: fölötted áll. „Olyan, mint egy repedés a maszkban – nagyon gyors, de nagyon sokatmondó” – mondta.
És itt nem áll meg a történet, mert a szakértő szerint az arckifejezések általában is fontos szerepet játszanak.
A túlzó, már-már színpadias mimika
ugyanis szintén lehet manipulációs eszköz. Egyes nárcisztikus vonásokat mutató emberek tudatosan ráerősítenek azokra a jelekre, amelyek státuszt, kontrollt, magabiztosságot sugallnak.
„A nárcisztikus egyének gyakran felerősítik a státusz jeleit: a kihúzott testtartást, a kontrollált mozdulatokat, az erős szemkontaktust és a túlzott önbizalmat.”
De nem csak az arc és a mimika lehet beszédes, hanem az is, hogyan áll valaki hozzád, mennyire megy bele a személyes teredbe,
milyen hamar ér hozzád,
és mennyire veszi figyelembe, hogy te ezt akarod-e egyáltalán. Rose szerint a nárcisztikusabb működésű emberek gyakran invazívak: túl közel állnak, túl hamar érintenek meg, túl gyorsan hajolnak bele a másik aurájába. Ez elsőre lehet, hogy csak enyhén kellemetlennek tűnik, de viselkedési szempontból valójában határteszt.
„A kissé túl közel állás, a korai érintés vagy a gyors közelhajolás pszichológiai nyomást okozhat. Arra kényszeríti a másik embert, hogy vagy elfogadja a behatolást, vagy tolja vissza.”
És ez a lényeg. Mert
A szakértő szerint ez arról is sokat elárul, hogyan viszonyul más emberek autonómiájához.
„Viselkedési szempontból ez egy finom dominancia, amely azt teszteli, milyen könnyen lehet átlépni valakinek a határait. Az egészséges társas érzékenységgel rendelkező emberek általában a másik kényelmi jelzéseihez igazítják a távolságot.
És persze a legtöbb ember ilyenkor nem konfrontálódik. Inkább hátrébb lépne, de nem akar jelenetet. Elengedi. Kellemetlen, de nem mond semmit. A gond csak az, hogy egy ilyen ember ezt könnyen értelmezheti úgy, hogy működik a nyomásgyakorlás, tehát mehet tovább.
Az ötödik jel pedig talán a legnyomasztóbb:
az érzelmi intimitás hiánya. Rose szerint ha te éppen zaklatott vagy, sebezhető vagy, megnyílnál, és a másik erre csak néz rád üres tekintettel, mindenféle együttrezgés nélkül, az elég komoly figyelmeztető jel lehet. Nem feltétlenül csak a nárcizmus miatt, de már önmagában is elég rossz hír.
Ha valaki ilyenkor nem mutat semmilyen melegséget, nincs fejbillentés, nincs az a minimális emberi reakció sem, hogy látja, most valami fontos történik benned, az Rose szerint valós idejű érzelmi leválás.
Ez a pillanat sokat elárul valakinek az érzelmi orientációjáról.”
Vagyis míg egy normálisan kapcsolódó ember legalább megpróbál veled maradni abban, amit érzel, addig a másik típus sokszor vagy teljesen leválik, vagy néhány másodpercen belül ügyesen visszakanyarodik saját magára.
Persze egy-egy rossz nap, fáradt pillanat vagy bénább reakció miatt még nem kell senkire azonnal rásütni, hogy nárcisztikus. Rose szerint is érdemes némi mozgásteret hagyni, ha valaki egyszer vagy kétszer mutat ilyen viselkedést. Az emberek nem robotok, és nem minden furcsa gesztus mögött áll személyiségzavar.
De ha ezek a jelek rendszeresen ismétlődnek, ha összeállnak mintázattá, ha mindig azt érzed az illető mellett, hogy valahogy kisebbnek, bizonytalanabbnak, összezavarodottabbnak vagy leuraltabbnak érzed magad, akkor lehet, hogy nem te képzelődsz. Lehet, hogy tényleg ideje újragondolni, kivel van dolgod.
Via LadBible
