ÉLETMÓD
A Rovatból

4 teljesen normális dolog, amit a boomerek még simán megtettek, ma viszont mindenki kiakadna rajta

Íme négy olyan dolog, amit a boomerek még teljesen normálisnak tartottak, ma viszont aligha úsznák meg kellemetlen magyarázkodás nélkül.

Megosztom
Link másolása

Abban azért nagyjából megállapodhatunk, hogy a baby boomer generáció egy egészen másik világban nőtt fel. És abban is, hogy ennek a világnak bizonyos darabjai még mindig velünk vannak, csak ma már sokkal furcsábban néznek ki, mint akkor.

A Redditen nemrég előkerült egy beszélgetés, amelyben valaki azt kérdezte a boomerektől — és nyilván néhány, náluk is idősebb kommentelőtől —, hogy

mik voltak azok a dolgok, amelyek gyerekkorukban teljesen normálisnak számítottak, ma viszont simán bunkóságnak, határátlépésnek vagy minimum nagyon kínosnak vennénk őket.

A válaszokból elég jól kirajzolódott, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy „régen minden jobb volt” vagy „ma már mindenki túl érzékeny”. Hanem arról, hogy bizonyos társadalmi szabályok tényleg drámaian megváltoztak.

Íme 4 olyan dolog, amit a boomerek még teljesen normálisnak tartottak, ma viszont aligha úsznák meg kellemetlen magyarázkodás nélkül.

1. Más gyerekének rendreutasítása

Aki elmúlt már annyi, egészen biztosan emlékszik erre. Arra, hogy a boltban, az utcán, a lépcsőházban vagy a játszótéren nemcsak a saját szüleid szólhattak rád, hanem gyakorlatilag bármelyik felnőtt, aki úgy érezte, hogy amit csinálsz, az gáz.

„Emlékszem, hogy idegenek is rendreutasítottak” – írta valaki a Redditen. És ebben semmi meglepő nincs annak, aki a Gen X és az ezredfordulós generáció határán nőtt fel.

Régen egyszerűen jobban működött ez a közösségi felügyeletnek nevezett, ma már kissé fenyegetően hangzó intézmény.

A környék felnőttjei figyeltek a gyerekekre, szóltak, ha valaki túl közel ment az úttesthez, hülyeséget csinált, hazudott, verekedett, vagy csak túl hangosan létezett. Persze, mivel boomerekről beszélünk, ez a „szólás” gyakran inkább kiosztás volt, mint érzékeny pedagógiai beavatkozás.

És hát az sem mellékes, hogy azért kellett ennyi civil önkéntes gyerekfelügyelő, mert a gyerekek jelentős része konkrétan felügyelet nélkül kóborolt egész délután.

Ma viszont ez egészen másképp nézne ki.

Egy idegen felnőtt, aki rászól más gyerekére, könnyen megkapja, hogy ne avatkozzon bele.

Sőt, ez sokszor már családon belül is érzékeny terep. Egy nagymama például azt írta, hogy a menye leteremtette, amiért szólt az unokájának, amikor az hazudott. A menye közölte vele, hogy nincs joga fegyelmezni a gyereket, és soha többé ne tegye.

Más idők. Tényleg más idők.

 

2. Váratlanul beállítani valakihez

Ez egy kicsit bonyolultabb ügy, és itt is van mit gyászolni. A mobiltelefon, az üzenetek, a közösségi média és az általános, mindent előre egyeztető életmód gyakorlatilag kinyírta azt a régi szokást, hogy az ember egyszerűen csak becsöngetett valakihez.

Ma már ez sokaknál majdnem olyan, mintha valaki engedély nélkül belépne a személyes aurádba. És közben igen, jogos: sokan ma már a saját csengőjük hangjától is megijednek. A telefonhívást sem vesszük fel, nemhogy ajtót nyissunk egy előre be nem jelentett vendégnek. Mégis van ebben valami veszteség.

Egy boomer kommentelő azt írta, hogy

a hatvanas-nyolcvanas években sosem lehetett tudni, ki és hány ember bukkan fel péntek este náluk egy kis bulira.

És ebben tényleg volt valami jó. A gyerekek örültek, mert előkerült a „vendégségnek tartogatott” süti, a felnőttek beszélgettek, lehetett hallgatózni, és az egésznek volt egy olyan közösségi hangulata, amit ma már sokszor csak nosztalgikus sorozatokból ismerünk.

Ma, ha valaki váratlanul beállít egy idős rokonhoz egy kávéra, az majdnem olyan, mintha egy másik bolygón járnánk. Ott még működik valami abból a világból, ahol a szomszéd nem potenciális kellemetlenség volt, hanem ember.

Nem véletlen, hogy közben mindenki magányról, elszigeteltségről és közösséghiányról beszél.

Valahol csendben megegyeztünk abban, hogy egymáshoz csak előzetes egyeztetés, három üzenetváltás és minimum egy naptármeghívó után lehet közelíteni.

Lehet, hogy ezen érdemes lenne változtatni.

Vagy nem. Mert azért a pizsamás otthonlétnek is vannak erős érvei.

3. Dohányzás a lakásban

A mai szemmel talán az egyik legfelfoghatatlanabb boomer-szokás az, hogy régen gyakorlatilag mindenhol lehetett dohányozni. Nem csak kocsmában, repülőgépen vagy étteremben. Mindenhol.

Lakásban, autóban, munkahelyen, kórházban, vonaton, buszon. A világ egy nagy hamutartó volt, az emberek pedig úgy tűnik, kollektíven elfogadták, hogy a levegőnek cigarettaszagúnak kell lennie.

Valaki felidézte, hogy az anyja úgy beszélt hozzá, hogy közben egy cigi lógott a szájából. Más arra emlékezett, hogy az anyja egy kórházi könyvtárban dolgozott, és a munkaasztalán ott égett a cigaretta, miközben gépelt.

És akkor még ott vannak a repülők.

Egy kommentelő azt írta, hogy

a hetvenes években minden ülésen szabad volt dohányozni, később a gép hátsó részébe lehetett hátrasétálni cigizni. Egy repülőn.

Ma ez már nem egyszerűen elképzelhetetlen. Sok helyen konkrétan törvénysértés. És nehéz nem értetlenül nézni vissza erre az egészre. Hogyan élte túl ezt bárki? Hogyan volt normális, hogy egy újszülött mellett ott van a kórházi éjjeliszekrényen a cigisdoboz és a hamutartó?

Egy 1982-ben született kommentelő pontosan ezt írta: van róla egy fotó közvetlenül a születése után, az anyja a kórházi ágyon fekszik vele, mellette pedig ott a cigaretta és a hamutartó.

Ma ez már nem nosztalgia lenne, hanem valószínűleg egy nagyon komoly beszélgetés a hatóságokkal.

4. Behívni a környékbeli gyerekeket a házba

Ez is azok közé a régi történetek közé tartozik, amelyeknél az ember nem tudja eldönteni, hogy egy elveszett, bizalmon alapuló közösségi világ nyomát látja, vagy egy olyan helyzetet, amitől ma azonnal riasztaná a rendőrséget.

Valaki arról mesélt, hogy a környéken élt egy kedves idős hölgy, aki behívta a gyerekeket a házába cukorkára és bibliaolvasásra. A szülőknek láthatóan nem volt ezzel bajuk. Ma ez elképzelhetetlen lenne.

És tényleg. Ma már egy ilyen történetnél nagyjából a második mondatnál feláll minden védelmi rendszer az ember fejében.

A szerző gyerekkorában például volt egy középkorú férfi, akit a gyerekek csak „Cukros bácsinak” hívtak, mert ha bekopogtál hozzá, behívott beszélgetni, és a végén adott egy kis édességet. De a cukorhoz be kellett menni és beszélgetni kellett.

Ma ezt olvasva az ember ösztönösen azt mondja: úristen, nem.

A történet szerencsére nem vett rossz fordulatot, és a környéken azt beszélték, hogy a férfit elhagyta a felesége, elvitte a gyerekeket is, ő pedig egyszerűen nagyon magányos volt. De ettől még mai szemmel ez a helyzet teljesen vállalhatatlannak tűnik.

És itt jön a kényelmetlen kérdés: vajon ez tényleg mindig eleve helytelen volt, csak régen nem vették elég komolyan a veszélyeket?

Vagy tényleg elveszítettünk valamit abból a világból, ahol a szomszédság még bizalomra épült, nem pedig gyanakvásra?

A válasz valószínűleg attól függ, kinek milyen tapasztalatai vannak. De az biztos, hogy ezek a régi szokások jól mutatják, mennyit változott a társadalmi érzékenység, a személyes határok fogalma és az, ahogyan egymás magánteréhez viszonyulunk.

A boomerek világa sok szempontból nyitottabb, közvetlenebb és közösségibb volt. Ugyanakkor tele volt olyan határátlépésekkel, amelyeket ma már nem romantizálnánk ilyen könnyen.

És talán éppen ez a lényeg: nem az történt, hogy minden régi dolog rossz volt, és minden mai szabály jobb. Hanem az, hogy közben rájöttünk pár dologra. De ettől függetlenül be kell vallanunk, amit elveszítettünk, az sokkal több, mint amit megnyertünk ezen a cserén.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
A Rovatból
Évtizedes rejtély oldódhat meg: két baktérium indíthatja el a szklerózist, ezt a súlyos autoimmun betegséget?
A sclerosis multiplex egyik fő kiváltó oka a bélrendszerben rejtőzhet. A német kutatók felfedezése azért óriási lépés, mert egereken is igazolták, hogy a mikrobák tényleg képesek betegséget okozni.

Megosztom
Link másolása

Úgy tűnik, a nagy rejtély, hogy miért lesz az egyik egypetéjű iker sclerosis multiplexes, a másik meg nem, valószínűleg a bélrendszerben dől el.

Egy friss, és kitűnő kutatás ugyanis név szerint azonosított két baktériumot a betegség megjelenéséhez kapcsolódóan.

A müncheni Ludwig Maximilian Egyetem tudósai egy zseniális trükkel iktatták ki a legzavaróbb tényezőt, a genetikát.

81 olyan egypetéjű ikerpárt vizsgáltak, ahol az egyik testvér SM-beteg volt, a másik pedig teljesen egészséges.

Mivel a DNS-ük megegyezik, a különbséget valami másnak kellett okoznia.

A kutatók a bélflórára gyanakodtak, és igazuk lett: két konkrét törzs, az Eisenbergiella tayi és a Lachnoclostridium sokkal nagyobb számban volt jelen a beteg testvérek szervezetében

– számolt be róla a kutatást vezető intézet közleménye.

Ezzel végre nemcsak egy homályos sejtésünk van arról, hogy a mikrobiomnak „köze lehet” a dologhoz, hanem van két konkrét gyanúsítottunk.

A baktériumokat beültették olyan steril, csíramentes egerekbe, amelyek genetikailag hajlamosak voltak az SM-hez hasonló betegségre.

Az eredmény drámai volt: az állatoknál kiütköztek az idegrendszeri tünetek, amivel a kutatók bizonyították, hogy ezek a mikrobák ténylegesen képesek beindítani a betegséget.

Ez a funkcionális bizonyíték az, ami az egész kutatást áttöréssé teszi, mert a puszta együttállás helyett ok-okozati kapcsolatra utal.

A felfedezés a betegek számára is kézzelfogható reményt jelent.

A jövőben a bélflóra elemzésével talán előre jelezhetővé válik a kockázat, és célzott beavatkozásokkal – speciális diétával, probiotikumokkal vagy akár a káros baktériumokat kiirtó terápiákkal – meg lehetne előzni a betegség kialakulását.

Persze ez nem a holnapi nap csodája, a humán klinikai vizsgálatok még hátravannak, de az irány már egyértelmű.

Az utóbbi időben a tudományos és a hétköznapi figyelem is egyre inkább az idegrendszer és a belső egészség kapcsolatára irányul. Míg egyes cikkek a hasznos bélbaktériumokat támogató étrend fontosságát hangsúlyozzák, addig a laboratóriumokban Dr. Lakatos András és csapata az idegrostok újranövesztésén dolgozik. Eközben a közbeszédet erősen formálják az SM-mel élő ismert emberek, például Christina Applegate személyes vallomásai is, amelyek megmutatják a betegség mindennapi terheit, és felerősítik az igényt az olyan áttörésekre, mint amilyet most a mikrobiom-kutatás ígér.

Via Synergy Munich


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
A Rovatból
Súlyos intim fertőzést okozhat a nőknél 3 ártalmatlannak tűnő hétköznapi szokás
A szűk, nem szellőző ruházat, az illatosított intim higiéniai termékek használata és a cukor a leggyakoribb kockázati tényező. Felborítják a hüvely természetes pH-egyensúlyát, növelve a fertőzésekre való hajlamot.

Megosztom
Link másolása

A testünk kényes egyensúlyban lévő, élő ökoszisztéma. Ezt egyre több kutatás támasztja alá, ami az emberi szervezettel foglalkozik a mikrobiomtól a rákkutatásig.

De hiába a jól felépített és általában működő rendszer, amikor a különféle környezeti hatások, vírus- és bakteriális fertőzések folyamatosan "bombázzák" a testünket.

A divattal, az olcsó alapanyagokkal, a műanyag kajával és a modern életmóddal sajnos nap mint nap mi magunk is hadat üzenünk a szervezetünknek, köztük az intim szerveknek is.

Mi a legfőbb gond?

A túl feszes nadrág műszálas fehérneművel, az illatosított intim kozmetikumok használata és a cukorral felturbózott étrend könnyen felboríthatja a hüvelyflórát és az intim testtájak rendjét. Táptalajt biztosíthatnak a legkellemetlenebb fertőzéseknek.

Mert hiába néz ki jól a bőrünkre feszesen tapadó farmer, ha közben odabent egy trópusi üvegházat hoz létre, ami a baktériumoknak maga a Kánaán.

A testednek is megvannak a maga ciklusai, amelyek a hormonokkal közvetlenül befolyásolják a hüvely pH-értékét és a természetes védővonalat jelentő mikroflórát. Ilyen a kamaszkor, a menstruáció, a terhesség vagy a változókor.

Ezekben az időszakokban a szervezet eleve sebezhetőbb, emiatt a külső ártalmak hatása is felerősödik. Vagyis legapróbb hiba is elég lehet a fertőzés kirobbanásához. Ha a panaszok visszatérnek, vagy ezekben az érzékenyebb életszakaszokban jelentkeznek, a legjobb azonnal szakemberhez fordulni.

A poliészter, vagyis gyakorlatilag műanyag alapanyagú fehérnemű megakadályozza a bőr légzését, és meleg, párás környezetet teremt, amiben a kórokozók elszaporodnak.

Ha ezt még egy szűk szabású nadrággal is megfejeljük, a hatás garantált – írta a Femina.hu.

A megoldás nem ördöngösség: a természetes pamut anyagok engedik szellőzni a bőrt, érdemes ezeket hordani a mindennapokban.

Sportoláshoz persze kellhet a technikai anyag, de utána azonnal cseréljünk szárazra, éjszakára pedig a legjobb, ha hagyjuk az intim területet teljesen szabadon.

A hüvely öntisztuló rendszer, ezért nincsen szükséged intim dezodorra, illatosított intim törlőkendőre a tisztán tartásához.

A nemzetközi ajánlások szerint a legjobb a langyos víz, esetleg egy illatmentes, kímélő mosakodó a külső részekre.

További ellenség a sok ultrafeldolgozott élelmiszer a finomított szánhidrátokkal, és a sok cukor.

Ez bizonyítottan növeli a Candida-fertőzések kockázatát.

A gombás hüvelyfertőzések kockázati tényezői között a friss összefoglalók továbbra is kiemelik a gyakori antibiotikum-használatot és a magas vércukorszinttel járó állapotokat. Az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ szerint a visszatérő vagy nehezen kezelhető esetek hátterében gyakran a rosszul kontrollált cukorbetegség áll. Ez is alátámasztja, miért éri meg a megelőzésben a vércukorszint kordában tartására és a kíméletes higiénés szokásokra fókuszálni, mielőtt komolyabb probléma alakulna ki.


Megosztom
Link másolása


EGÉSZSÉG
A Rovatból
A hatóságok komoly figyelmeztetést adtak ki a kerti medencékre – hányás, hasmenés vagy akár tüdőgyulladás is lehet a vége
A magyar népegészségügyi hatóság azért adott ki útmutatót, mert a magánmedencék komoly közegészségügyi kockázatot jelentenek. A tévhitek ellenére az erős „klórszag” nem azt jelenti, hogy túl sok a klór. Épp ellenkezőleg: azt jelzi, hogy a klór már nem bírja a harcot a vizelettel és izzadsággal.

Megosztom
Link másolása

A kerti medence addig a gondtalan nyár szimbóluma, amíg a gondatlanul beállított víz egy komplett baktériumtenyészetté nem változik. Egyetlen elrontott klórszintből családi csobbanás helyett hasmenés, bőrkiütés vagy akár tüdőgyulladás lehet.

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ útmutatóban figyelmeztetett, hogy a magánmedencék hiányos vízkezelése komoly veszélyforrás.

Most, hogy tudjuk, mi forog kockán, nézzük a tiszta víz három alappillérét, és azt, hogy mit kell tenni, hogy a pancsolás ne egy biológiai fegyverkísérlet legyen.

A láthatatlan ellenségek a vízben ugyanis nem viccelnek!

Az elhanyagolt medence egy valóságos kórokozó-koktél, amiben olyan szereplők úszkálnak, mint a Cryptosporidium, a Giardia vagy a norovírus, amelyek mind csúnya, vizes hasmenést okoznak. De ott van a Pseudomonas baktérium is, ami a szőrtüszőgyulladásért és a fülgyulladásért felel, a Legionella pedig egyenesen a tüdőnket támadhatja.

A legkeményebb ellenfél a Cryptosporidium, aminek a klór sem igazán árt. Michele Hlavsa, az amerikai Járványügyi és Megelőzési Központ szakértője szerint a parazita elképesztően szívós.

Ezért a vízminőség szentháromságát, a szabad klórt, a pH-értéket és a rendszeres mérést véresen komolyan kell venni.

A pH-értéknek 7,0 és 7,8 között kell lennie, mert a klór csak ebben a tartományban tud hatékonyan fertőtleníteni. Ha ez elcsúszik, hiába öntjük bele a vegyszert, nem fog érni semmit. A szabad klór szintjének egy átlagos medencében legalább 1 mg/liternek, egy forróbb vizű pezsgőfürdőben pedig minimum 3 mg/liternek kell lennie.

Ezeket az értékeket naponta legalább kétszer, egy kerti buli alatt pedig akár óránként is ellenőrizni kell. A folyékony reagenssel működő DPD-tesztek sokkal pontosabbak, mint a papírcsíkok.

A klór pedig nem egy varázslat: az E. coli baktériumot egy perc alatt elintézi, de a Giardia parazitának már 45 percre, a korábban említett Cryptosporidiumnak pedig napokra van szüksége – derül ki az amerikai Járványügyi és Megelőzési Központ útmutatójából.

A pezsgőfürdők párája különösen veszélyes lehet, mert a Legionella baktériumot juttathatja a tüdőnkbe. Michele Hlavsa szerint ez a kórokozó és a forró vizes kádak szorosan összetartoznak.

„Ha a legionellára gondolok, a pezsgőfürdők jutnak eszembe. […] Ha legionella van a pezsgőfürdőben, a fúvókák által keltett cseppeket belélegezhetjük.”

A megelőzéshez kőkemény napi és heti rutin kell. Minden fürdőzés előtt kötelező a zuhany, hogy a testünkről lemossuk az izzadságot és a krémeket. A kisgyerekeket óránként ki kell parancsolni a vécére. Hetente egyszer pedig jöhet a nagytakarítás: a falak és az aljzat lesikálása, porszívózás, a szkimmerkosár kiürítése és a szűrő visszamosatása.

Ha a víz zavaros vagy algásodni kezd, az azt jelenti, hogy a kórokozók bulit tartanak. Ilyenkor jöhet egy alapos mechanikai tisztítás és egy átmenetileg megemelt klórszint.

Az erős „klórszag” és a vörös szem sem azt jelenti, hogy túl sok a klór. Épp ellenkezőleg: azt jelzi, hogy a klór már nem bírja a harcot a vizelettel és izzadsággal, és klóraminokká bomlott le. A megoldás a jobb higiénia, friss víz pótlása és egy célzott sokkklórozás.

A magyar szabályozás a közfürdőkre szigorú előírásokat tartalmaz, de a magánmedencéknél az üzemeltetés és a kockázatkezelés az üzemeltető (jellemzően a tulajdonos) felelőssége, ahogy azt a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ útmutatója is rögzíti.

Az egész lényege három pontban foglalható össze. Először: mérj és tartsd a célértékeket. Másodszor: végezz rendszeres mechanikai tisztítást és gondoskodj a szűrésről. Harmadszor: tartasd be a higiéniai szabályokat mindenkivel. Ha ezt a három pillért naponta őrizzük, a nyár tényleg a gondtalan csobbanásról fog szólni.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
Ezzel az egyszerű tenyérteszttel kiszűrhető egy rejtett kardiológiai probléma
A hüvelykujj-tenyér tesztet sokan az aortaaneurizma szűrésére használják. De a pozitív eredmény még nem egyenlő a betegséggel, a valódi diagnózist csak képalkotó vizsgálatok adják meg.

Megosztom
Link másolása

A hüvelykujj-teszt az új netes őrület, amihez nem kell más, csak a saját kezed.

Ezzel az egyszerű teszttel állítólag gyorsan és könnyen kiszűrhető egy kardiológiai probléma.

Mielőtt azonban bárki rohanna a sürgősségire, érdemes lehűteni a kedélyeket: a kardiológusok szerint a dolog sokkal inkább egy érdekesség – írja a HuffPost.

A pontos diagnózis csak orvosi vizsgálatokkal állapítható meg.

A teszt pofonegyszerű: tartsa magad elé a tenyeredet, majd fektesd rá keresztbe a hüvelykujjadat. Ha a hüvelykujjad hegye túllóg a tenyered szélén, akkor a teszt pozitív.

A jelenség mögött meghúzódó elméletet Dr. Tracy Paeschke preventív kardiológus foglalta össze.

„Ha a hüvelykujj túlnyúlik a tenyér szélén, az ízületi lazaságra vagy nyújthatóságra utal, ami kötőszöveti betegségekkel hozható összefüggésbe.”

Ilyen betegség például a Marfan-szindróma, ami gyengíti az érfalak szerkezetét is.

És itt jön a csavar mielőtt az aggódók világméretű pánikot keltenének.

A teszt ugyanis gyakran nem azt mutatja meg, hogy valakinek már aneurizmája van, hanem azt, hogy esetleg hajlamosabb-e rá a kötőszöveteinek lazasága miatt.

Dr. Marc Bonaca, az Amerikai Szív Szövetség specialistája egyértelművé tette a korlátokat.

„Ne feledjük, hogy ez nem egy diagnosztikai teszt. Azoknak, akiknek pozitív a hüvelykujj-tesztjük, lehet kötőszöveti betegségük, ami aneurizmával járhat, de ez nem jelenti azt, hogy van is aneurizmájuk.”

Vagyis egy csupán jelzés, ami leginkább azoknak lehet fontos, akik egyébként is a kockázati csoportba tartoznak: dohányoznak, magas a vérnyomásuk, vagy a családjukban már előfordult aneurizmás megbetegedés.

A valódi diagnózist orvosi képalkotó eljárásokkal, például ultrahanggal vagy CT-vizsgálattal állítják fel. A pozitív teszt legfeljebb egy okkal több lehet arra, hogy valaki felkeresse a háziorvosát egy alaposabb kivizsgálásért.

Az egész felhajtás egy 2021-es Yale-tanulmányból indult, ami szerint a pozitív teszt ugyan magas valószínűséggel jelezhet rejtett aneurizmát, de a legtöbb érintett betegnél a próba negatív. A kutatás vezetője, Dr. John A. Elefteriades szerint a jelenség legnagyobb értéke, hogy figyelmeztetheti az embereket a kockázatra. Ezt támasztja alá a legfrissebb, 2022-es amerikai kardiológiai irányelv is, amely a diagnózis kulcsának egyértelműen a képalkotó vizsgálatokat (CT, ultrahang) tekinti, a fizikai jeleknek legfeljebb figyelemfelhívó szerepet tulajdonítva.


Megosztom
Link másolása