4 teljesen normális dolog, amit a boomerek még simán megtettek, ma viszont mindenki kiakadna rajta
Abban azért nagyjából megállapodhatunk, hogy a baby boomer generáció egy egészen másik világban nőtt fel. És abban is, hogy ennek a világnak bizonyos darabjai még mindig velünk vannak, csak ma már sokkal furcsábban néznek ki, mint akkor.
A Redditen nemrég előkerült egy beszélgetés, amelyben valaki azt kérdezte a boomerektől — és nyilván néhány, náluk is idősebb kommentelőtől —, hogy
A válaszokból elég jól kirajzolódott, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy „régen minden jobb volt” vagy „ma már mindenki túl érzékeny”. Hanem arról, hogy bizonyos társadalmi szabályok tényleg drámaian megváltoztak.
Íme 4 olyan dolog, amit a boomerek még teljesen normálisnak tartottak, ma viszont aligha úsznák meg kellemetlen magyarázkodás nélkül.
1. Más gyerekének rendreutasítása
Aki elmúlt már annyi, egészen biztosan emlékszik erre. Arra, hogy a boltban, az utcán, a lépcsőházban vagy a játszótéren nemcsak a saját szüleid szólhattak rád, hanem gyakorlatilag bármelyik felnőtt, aki úgy érezte, hogy amit csinálsz, az gáz.
„Emlékszem, hogy idegenek is rendreutasítottak” – írta valaki a Redditen. És ebben semmi meglepő nincs annak, aki a Gen X és az ezredfordulós generáció határán nőtt fel.
A környék felnőttjei figyeltek a gyerekekre, szóltak, ha valaki túl közel ment az úttesthez, hülyeséget csinált, hazudott, verekedett, vagy csak túl hangosan létezett. Persze, mivel boomerekről beszélünk, ez a „szólás” gyakran inkább kiosztás volt, mint érzékeny pedagógiai beavatkozás.
És hát az sem mellékes, hogy azért kellett ennyi civil önkéntes gyerekfelügyelő, mert a gyerekek jelentős része konkrétan felügyelet nélkül kóborolt egész délután.
Ma viszont ez egészen másképp nézne ki.
Sőt, ez sokszor már családon belül is érzékeny terep. Egy nagymama például azt írta, hogy a menye leteremtette, amiért szólt az unokájának, amikor az hazudott. A menye közölte vele, hogy nincs joga fegyelmezni a gyereket, és soha többé ne tegye.
Más idők. Tényleg más idők.
2. Váratlanul beállítani valakihez
Ez egy kicsit bonyolultabb ügy, és itt is van mit gyászolni. A mobiltelefon, az üzenetek, a közösségi média és az általános, mindent előre egyeztető életmód gyakorlatilag kinyírta azt a régi szokást, hogy az ember egyszerűen csak becsöngetett valakihez.
Ma már ez sokaknál majdnem olyan, mintha valaki engedély nélkül belépne a személyes aurádba. És közben igen, jogos: sokan ma már a saját csengőjük hangjától is megijednek. A telefonhívást sem vesszük fel, nemhogy ajtót nyissunk egy előre be nem jelentett vendégnek. Mégis van ebben valami veszteség.
Egy boomer kommentelő azt írta, hogy
És ebben tényleg volt valami jó. A gyerekek örültek, mert előkerült a „vendégségnek tartogatott” süti, a felnőttek beszélgettek, lehetett hallgatózni, és az egésznek volt egy olyan közösségi hangulata, amit ma már sokszor csak nosztalgikus sorozatokból ismerünk.
Ma, ha valaki váratlanul beállít egy idős rokonhoz egy kávéra, az majdnem olyan, mintha egy másik bolygón járnánk. Ott még működik valami abból a világból, ahol a szomszéd nem potenciális kellemetlenség volt, hanem ember.
Nem véletlen, hogy közben mindenki magányról, elszigeteltségről és közösséghiányról beszél.
Lehet, hogy ezen érdemes lenne változtatni.
Vagy nem. Mert azért a pizsamás otthonlétnek is vannak erős érvei.
3. Dohányzás a lakásban
A mai szemmel talán az egyik legfelfoghatatlanabb boomer-szokás az, hogy régen gyakorlatilag mindenhol lehetett dohányozni. Nem csak kocsmában, repülőgépen vagy étteremben. Mindenhol.
Lakásban, autóban, munkahelyen, kórházban, vonaton, buszon. A világ egy nagy hamutartó volt, az emberek pedig úgy tűnik, kollektíven elfogadták, hogy a levegőnek cigarettaszagúnak kell lennie.
Valaki felidézte, hogy az anyja úgy beszélt hozzá, hogy közben egy cigi lógott a szájából. Más arra emlékezett, hogy az anyja egy kórházi könyvtárban dolgozott, és a munkaasztalán ott égett a cigaretta, miközben gépelt.
És akkor még ott vannak a repülők.
Egy kommentelő azt írta, hogy
Ma ez már nem egyszerűen elképzelhetetlen. Sok helyen konkrétan törvénysértés. És nehéz nem értetlenül nézni vissza erre az egészre. Hogyan élte túl ezt bárki? Hogyan volt normális, hogy egy újszülött mellett ott van a kórházi éjjeliszekrényen a cigisdoboz és a hamutartó?
Egy 1982-ben született kommentelő pontosan ezt írta: van róla egy fotó közvetlenül a születése után, az anyja a kórházi ágyon fekszik vele, mellette pedig ott a cigaretta és a hamutartó.
Ma ez már nem nosztalgia lenne, hanem valószínűleg egy nagyon komoly beszélgetés a hatóságokkal.
4. Behívni a környékbeli gyerekeket a házba
Ez is azok közé a régi történetek közé tartozik, amelyeknél az ember nem tudja eldönteni, hogy egy elveszett, bizalmon alapuló közösségi világ nyomát látja, vagy egy olyan helyzetet, amitől ma azonnal riasztaná a rendőrséget.
Valaki arról mesélt, hogy a környéken élt egy kedves idős hölgy, aki behívta a gyerekeket a házába cukorkára és bibliaolvasásra. A szülőknek láthatóan nem volt ezzel bajuk. Ma ez elképzelhetetlen lenne.
A szerző gyerekkorában például volt egy középkorú férfi, akit a gyerekek csak „Cukros bácsinak” hívtak, mert ha bekopogtál hozzá, behívott beszélgetni, és a végén adott egy kis édességet. De a cukorhoz be kellett menni és beszélgetni kellett.
Ma ezt olvasva az ember ösztönösen azt mondja: úristen, nem.
A történet szerencsére nem vett rossz fordulatot, és a környéken azt beszélték, hogy a férfit elhagyta a felesége, elvitte a gyerekeket is, ő pedig egyszerűen nagyon magányos volt. De ettől még mai szemmel ez a helyzet teljesen vállalhatatlannak tűnik.
És itt jön a kényelmetlen kérdés: vajon ez tényleg mindig eleve helytelen volt, csak régen nem vették elég komolyan a veszélyeket?
A válasz valószínűleg attól függ, kinek milyen tapasztalatai vannak. De az biztos, hogy ezek a régi szokások jól mutatják, mennyit változott a társadalmi érzékenység, a személyes határok fogalma és az, ahogyan egymás magánteréhez viszonyulunk.
A boomerek világa sok szempontból nyitottabb, közvetlenebb és közösségibb volt. Ugyanakkor tele volt olyan határátlépésekkel, amelyeket ma már nem romantizálnánk ilyen könnyen.
És talán éppen ez a lényeg: nem az történt, hogy minden régi dolog rossz volt, és minden mai szabály jobb. Hanem az, hogy közben rájöttünk pár dologra. De ettől függetlenül be kell vallanunk, amit elveszítettünk, az sokkal több, mint amit megnyertünk ezen a cserén.
