Egy mexikói sírból előkerült római fej átírhatja Amerika felfedezésének történetét?
Még 1933-ban egy apró, szakállas agyagfejet húztak elő egy mexikói sírból. Elsőre talán nem hangzik eget rengetőnek, csakhogy a lelet kísértetiesen úgy néz ki, mintha egyenesen a Római Birodalomból pottyant volna oda, több mint ezer évvel azelőtt, hogy Kolumbusz egyáltalán a tenger közelébe ment volna. A Tecaxic–Calixtlahuaca-fej néven elhíresült tárgy azóta is ott csücsül a történelemkönyvek margóján, és márciusban ismét a figyelem középpontjába került egy, az Arkeonews által közölt riport nyomán. A sztori lényege, hogy
A sírt magát pedig a 15. század végére datálták, mielőtt Hernán Cortés és a csapata partot ért volna.
A fejen minden európainak tűnik: a vonások, a szakáll stílusa, a kidolgozás. Egy német régész, Bernard Andreae a hatvanas években rá is vágta, hogy a darab „minden kétséget kizáróan római”. Sőt, még pontosított is, szerinte a lelet a Severus-kori császárok idejéből származik, nagyjából i. sz. 200 környékéről.
pont az akkori divat szerint” – magyarázta egy tanulmányában. Ezt később egy termolumineszcens kormeghatározás is alátámasztani látszott, ami szerint a kerámiát még az európai hódítás előtt égették ki.
Na de persze a régészek többsége nem dől be ilyen könnyen, és óva int mindenkit: a rendkívüli állításokhoz kőkemény bizonyítékok kellenek. Márpedig ezen az egyetlen agyagfejen kívül semmi, de semmi nem utal arra, hogy római hajók, telepesek vagy akár csak egy árva cserépdarab is eljutott volna Amerikába. Az egyik leggyakoribb ellenérv, hogy a fejet jóval a készítése után csempészhették a helyszínre.
Mások egyenesen régészeti átverést emlegetnek, és arra mutogatnak, hogy az 1933-as ásatásról, amit José García Payón vezetett, hiányosak a feljegyzések. Állítólag Payón nem is volt mindig ott, így simán megeshetett, hogy valaki beültette a leletet a többi közé.
Csakhogy a lelet támogatói szerint a zárt sír és az érintetlen padlórétegek pont az ilyen utólagos manipulációt teszik valószínűtlené. Ha a leírás pontos, akkor a fejet még az európaiak érkezése előtt kellett a sírba helyezni, ami csak még rejtélyesebbé teszi az egészet.
Eszerint egy ókori mediterrán hajó – római, föníciai, mindegy is – letérhetett a pályájáról, és az óceáni áramlatok, mint a Kanári- vagy az Észak-egyenlítői áramlat, átsodorták Amerikába. A partra vetett rakományt a helyiek megtalálhatták, a tárgyak pedig kereskedelmi úton juthattak a kontinens belsejébe, ahol végül egy sírba kerültek.
A vita persze nemcsak erről az egy tárgyról szól, hanem arról is, hogy a tudomány mit kezd az olyan anomáliákkal, amik nem illenek a képbe. Évtizedekig a Kolumbusz előtti európai kapcsolat gondolatát is lesöpörték az asztalról, aztán jöttek a vikingek és az új-fundlandi L’Anse aux Meadows-i településük, ami bizonyította, hogy a kapcsolat már évszázadokkal korábban létrejött. Egyes kutatók szerint a Tecaxic–Calixtlahuaca-fej is egy ilyen anomália, ami csak újabb bizonyítékokra vagy fejlettebb elemzésekre vár, hogy végre a helyére kerüljön.
