Hiába spórolsz egy életen át, ha külföldön él a gyereked, az örökségére rászállhat az adóhivatal
A magyar állam nagyvonalúan lemond az örökséged egy részéről, mondván, maradjon a családban. Aztán jön egy levél mondjuk Berlinből, és kiderül, hogy a német adóhivatal nem olvasta a Magyar Közlönyt. A probléma egyre több magyar családot érint:
És ők nem finomkodnak.
A magyar kiindulópont egyébként megtévesztően kényelmes. Itt egyenes ági rokonok, házastársak, sőt 2020 óta még a testvérek is teljesen illetékmentesen örökölnek. Ez a nagyvonalúság viszont pont annyit ér, mint egy esernyő a cunami közepén, ha a képbe bejön egy külföldi adóhatóság. A csapda kettős: van, ahol az örökös lakóhelye számít, és van, ahol a vagyon fekvése. Vagy a legrosszabb esetben mindkettő.
Németország
a klasszikus példa arra, amikor az örökös lakóhelye a döntő. Ha a magyar szülő halálakor a gyerek Németországban adóalany, akkor a német állam a teljes, világméretű örökségre rátenné a kezét. Persze van egy gyerekenkénti 400 ezer eurós (kb. 154 millió forintos) adómentes sáv, de ami e fölött van, arra sávosan, 7-től 30 százalékig terjedő adót vetnek ki.
Franciaország
sem sokkal barátságosabb: ott akkor válik a gyerek adókötelessé, ha a halál napján francia illetőségű, és az azt megelőző tíz évből legalább hatot ott élt. Itt a levonás már csak 100 ezer euró, a kulcsok viszont 5-től egészen 45 százalékig szaladhatnak.
Az Egyesült Királyság
pedig tavaly április óta játszik egy új pályán. Átálltak egy új rendszerre, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki az elmúlt húsz adóévből legalább tízet a szigetországban töltött, akkor a nem brit vagyonelemei után is fizetheti az öröklési adót. A brit kormányzati dokumentum ezt elegánsan így fogalmazta meg: „2025. április 6-tól a kormány az öröklési adót a domicílium alapú rendszerről egy rezidencia alapú rendszerre kívánja áthelyezni.”
És akkor ott van a másik kapu: a vagyon fekvése. Egy spanyol nyaraló, egy osztrák értékpapírszámla vagy egy olasz cégben lévő részesedés mind olyan vagyonelemek, amikre az adott ország szabályai vonatkoznak.
Spanyolországban
például a nem rezidens örökösöknek a helyi vagyonelemek után a központi adóhivatallal kell elszámolniuk. Ausztriában ugyan 2008 óta nincs klasszikus öröklési adó, de az ingatlanok ingyenes szerzésekor egy sávos ingatlan-átruházási illetéket kell fizetni, ami 250 ezer euróig 0,5 százalék, de fölötte már 2, majd 3,5 százalék is lehet.
Olaszországban
az egyenes ági örökösöknek fejenként egymillió eurós mentesség jár, az e fölötti részre 4 százalék az adó.
Szerencsére vannak kivételek is.
Hollandiában vagy Dániában
alapvetően az elhunyt kötődése számít, nem az örökös lakcíme. Svédországban pedig több mint húsz éve egyszerűen eltörölték az öröklési adót.
Svájcban
kantononként változik a szabály, de a legtöbb helyen a közvetlen leszármazók teljesen mentesülnek. A legdurvább helyzet akkor áll elő, ha a két adóztatási elv egyszerre érvényesül: például a Németországban élő gyerek örököl egy spanyol nyaralót. Ilyenkor mindkét ország adóztathat, és csak egy speciális, öröklésre is kiterjedő kétoldalú egyezmény védhet a dupla teher ellen – amiből Magyarországnak fájdalmasan kevés van.
Az Európai Unió
öröklési rendelete pedig ebben nem segít, az ugyanis a polgári jogi kérdéseket (melyik bíróság illetékes, milyen jogot kell alkalmazni) rendezi, az adózáshoz semmi köze.
A helyzet persze nem reménytelen, de előre kell gondolkodni. „Az egyes fejlett országok szabályozása változó, hogy mi alapján adóztatnak meg egy-egy öröklési helyzetet” – mondta a 24.hu-n Hosszú Péter ügyvéd. A kulcs a tervezés. Az egyik legprofibb megoldás
a bizalmi vagyonkezelés.
Ennek az a trükkje, hogy a vagyonrendelő halálakor nem történik azonnali öröklési esemény. A vagyon a vagyonkezelőnél marad, és a kifizetés a kedvezményezett (például a gyerek) felé időzíthető. Ki lehet várni, amíg a gyerek hazaköltözik, és újra magyar adórezidensként, immár adó- és illetékmentesen veheti át a vagyont. Emellett persze ott vannak az egyszerűbb megoldások is, mint a külföldi vagyon áthelyezése magyar számlára még életben, vagy a külföldi cég eladása.