FONTOS
A Rovatból

Jocó bácsi: „Nem bántam meg, hogy voltam annyira tökös, hogy ezt már nem vállaltam be”

Hogy lehet az, hogy Balatoni József, azaz Jocó bácsi történelem szakos lett, amikor ilyen élvezettel beszél az irodalomról? Erről is szó esik, de az is kiderül, hogyan születnek a könyvei, miért nem jó közben borozni és mire jó a mulatós zene.

Megosztom
Link másolása

Balatoni József tanár, és nem mellesleg megjelent már 8 könyve. Az oktatási rendszerünk is megkerülhetetlen téma lesz természetesen és feltettük a nagy kérdést is: „Hova vigyem iskolába a gyerekemet?” Rutai Gábor interjúja.

- Szerinted mitől lesz valaki karakteres tanár? És biztosan nem a szerethetőségen múlik.

- Szerintem ez személyiségtípus kérdése. A pedagógus a személyiségével dolgozik. Azzal dolgozik amilyen, ahogy beszél, ahogy tanít, amilyen módszerekkel tanít, amilyen közvetlen vagy nem közvetlen. Nem a szerethetőség a legfontosabb a pedagógiában. Valahogy nekem is azok az emberek ragadtak meg, akik kultikusak, vagy pozitív, vagy negatív érelemben, mert én azt gondolom, hogy a negatívat is fel tudjuk idézni, hogy ki volt az a szigorú néni, aki a pecsétgyűrűjét megfordítva ütött bennünket.

Azt gondolom, hogy talán az a legfontosabb kulcs pedagógusként, hogy ki az, aki önazonos.

Mert hogyha látod, hogy valaki önazonos, és látod, hogy ő az életben is ilyen, akkor sokkal könnyebben elfogadod, mint azt, hogyha valaki eljátssza, hogy szigorú, vagy eljátssza azt, hogy jó fej. Nagyon sokan tanárszerepet vesznek magukra, ő kitalálja azt, hogy a fejében milyen a jó tanár, vagy milyen a megközelíthetetlen tanár, és azt játssza. De a diák észreveszi, hogy ez így nem stimmel.

- Nagyon-nagyon jó, amit mondtál. Eszembe sem jutott volna ez a megközelítés, vagyis hogy önazonosnak lenni. Annál nagyobb csend, mint a matektanárom, Terike néni. óráin volt, nem létezik. Rettegett tőle mindenki. Gondolkodás nélkül pofon vágott bárkit, aki nem megfelelően viselkedett. De annyira érthetően magyarázta a matekot, mindent ott tudtam összeszedni nála. És én is kaptam tőle pofont, de kitűnő tanuló voltam.

- Az alapokat megkaptátok, igen. Az egy más kérdés, hogy ilyenkor az ember félelemből tanul és koncentrál vagy a tanár tényleg nagyon jól tanít. De akkor ő régi típusú pedagógiát képviselt, maradjunk ennyiben.

- Te viszont történelemtanár vagy, de vajon miért választottad ezt? Nekem az a gyanúm, hogy jó mintát kaptál.

- Abszolút. A gimnáziumi történelemtanárom javasolta, hogy az egyetemen menjek történelem szakra, mert ő azt látja bennem, de mellette magyar fakultációra is jártam.
De be kell vallani, általános iskolában gyűlöltem olvasni. Amikor hatodik osztályban az Egy magyar nábobot kell elolvasni vagy inkább végigszenvedni egy gyereknek, az szerintem nem annyira jó, és nem igazán szeretteti meg az irodalmat. De képzeld el, hetedikes voltam, amikor Sütő András Anyám könnyű álmot ígért című műve volt a feladat egy könyvtári versenyen. Én attól a könyvtől annyira megszerettem olvasni, hogy aztán elkezdtem falni a könyveket.

- Egy kis településen nőttél fel, faluszélen. Akik nagy vágyakkal képesek rendelkezni, azok általában az irodalom útján kezdik bejárni a világot. Nálad mégsem így volt.

- Apukám nagyon szeretett olvasni. A gyerekkorom úgy telt, hogy télen ment a kályha, apukám olvasott, anyukám meg kötögetett, és sült gesztenyét ettünk közben. Én meg vagy játszogattam, vagy valamit csináltam. Viszont valahogy nem tudtam megbarátkozni az apukám ízlésével, vagy a nagypapám ízlésével. Nekem ezek az indiános könyvek, vagy akár a Rejtő Jenő-féle könyvek egyszerűen valamiért nem ragadtak meg, és maradtak a kötelezők, amik meg nem voltak jók.

- És hogy vagy az írással? Most már több könyved is született.

- Már nyolc. 2015-ben jelent meg az első, és aztán 16, 17-ben kettő, 18-ban kettő, és aztán most.

- Ezt nagyon irigylem, mert sok történetem van, kettőt már el is kezdtem, de egyik sincs még befejezve. Meg kell kérdeznem, hogy te hogy csinálod?

- A kiadóm felé ötlettel állok elő, és leszerződök, tehát van határidő. Onnantól kezdve nagyon szabálykövető vagyok, a határidőket tartom az életem minden területén. Viszont előtte van, hogy évekig egy-egy könyvön dolgozom magamban, fejben gondolkodom, és utána, ha leülök és írok, akkor az már nagyon-nagyon gyorsan készen van. A Kamaszharc regényem, ami az első volt 2017-ben, ott augusztus végén álltam neki és szeptember második felére kész lett a regény. Egy 250 oldalas regény. Onnantól kezdve már, hogy valami gondolat van a fejemben, akkor nagyon gyorsan írok.

- Írsz előtte vázlatot, hogy körülbelül hogyan fogod beosztani a tempóját a könyvnek?

- A tempóját nem, azt fejben szoktam végig gondolni. „Oké, akkor még van harminc napom, hogyha kétnaponta egy fejezetet megírok, akkor baromi jó vagyok.” Aztán persze elcsúszom, és akkor az utolsó két hétben általában éjjel-nappal írok. 
Ilyen kicsi papírkákra írogatok dolgokat, ami útközben eszembe jut. Felkelek reggel, és megyek a kutyával, aztán „uh, ez az egy gondolat, de jó lenne valamilyen fejezetben”, és akkor azt leírom magamnak kézzel.

- Aztán leülsz írni, és azt mondod magadnak: 4-5 órát most föl se állok.

- Igen. Vagy éppen amennyit, vagy kitűzöm azt, hogy ha megvan az 50 ezer karakter, akkor kimehetek enni egy csokit, vagy elszívhatok egy cigit, vagy nem tudom. Átlagban azért napi 20-30 ezer karaktert írok és nekem mindig kell hozzá zene. Mindig van egy kifejezett stílus.

- Amire jól tudsz írni?

- Minden könyvemnél más volt. Elkezdek zenéket hallgatni írás közben és egyszer csak valamilyen stílus bekattan. Például mondjuk a Tanár vagyok én is könyvemnél két éve a latin zenék. Most mivel kamasz téma, ezért az Azariah és mindenféle ilyen, de például volt olyan könyvem, aminél a rockosabbakat, volt aminél a retrót, és volt aminél a mulatós zene szólt.

- Tehát csinálsz egy mesterséges atmoszférát.

- Igen, és nagyon sokszor ez éjszaka megy, ami azért egy házasságnak nem tesz túl jót, főleg hogyha egy térben vagytok, amikor írsz, és ott kalimpálsz. Bár most már megtanultam napközben is írni. De régen csak éjszaka és aztán

írókkal beszélgettem, és mondták, hogy ők úgy szokták, hogy megisznak egy pohár bort például, hogy megteremtődjön a hangulat.

Egyszer próbáltam ki, és aztán amikor a második üveget is kibontottam, és még nem írtam egy betűt sem, ellenben elkezdtem felöltözni és elindulni az éjszakába, akkor rájöttem, hogy nekem nem szabad innom írás közben.

- Igen, a vörösborra mondják, hogy nagy gondolatokat tud elindítani.

- Hát nem tudom. Most például Olaszországban voltam, és gondoltam, hogy én úgyis korábban kellek, mint a párom, akkor ott lesz a laptop, és reggel kiülök a szőlősbe, a kőháznál. De annyira elragadott a táj, hogy csak bámultam ki a fejemből, hogy milyen szép a napfelkelte meg a szőlő. Tehát nekem tényleg otthon kell egy magam által létrehozott mesterséges környezet, ahol dolgozom.

- Igen, én is arra szoktam gondolni, hogy ha egy hónapra el tudnék vonulni egy kis erdei faházikóba, akkor ott meg tudnám írni a regényem, de ezt soha nem próbáltam ki, és valószínűleg nem is nagyon lesz erre lehetőségem. Esetleg 65 évesen, majd akkor ki fog derülni.
De most felmerül bennem, hogy ha ilyen közel áll hozzád az irodalom, akkor miért nem ezt tanítod? Ehhez képest a történelem, az egy száraz tárgy.

- Dehogy is.

- Most csak sarkítok. De ott emberek, dátumok, események sora van, amit lehet nyilván izgalmasan tálalni, de kamaszokkal, versekről, könyvekről, irodalomról beszélgetni, az egy teljesen másfajta tevékenység, ami mintha közelebb állna a te személyiségedhez.

- Igen, mert nem hallottál még történelemről beszélgetni. Nekem azért volt szerencsém többször, hosszabb ideig magyart tanítani helyettesként és nagyon szerettem. Szerettem beszélgetni velük, eljátszani, továbbírni, kitalálni, és a többi, és a többi. Mert ez egy sokkal szubjektívebb történet. De igen, persze a töri az ugye évszámok és személyek és dolgok, de ugyanolyan érzéseket tud kiváltani egy történelmi téma, mint egy vers pl. Mert az ember érintett benne, mert az embernek van róla gondolata, mert az ember egyetért, vagy nem ért egyet az adott történelmi korszakkal, döntéssel, dolgokkal.

Én például nagyon sokszor csináltam egyveleget, amikor a történelembe becsempésztem az irodalmat, vagy fordítva, mert hogy ezt a kettőt együtt tökre jól lehet kezelni és tökre jól lehet tanítani.

Akkor pedig már az egészről lehet beszélgetni, hogy most a történelemkönyvben lévő nagyon harcos Petőfi és az irodalomkönyvben lévő nagyon szerelmes Petőfi az ugyanaz az ember volt.

- Ez nagyon jó, amit mondasz.

- …mindezt úgy, hogy Petőfit nem szeretem annyira.

- Sokan mondják, hogy nem szívesen lettek volna a barátai abban az időben. Valószínűleg egy nagyon idegesítő kis pojáca lehetett.

- Egy igazi influencer.

- Hogy lehet átjárás különböző tantárgyak között, az egy nagyon izgi kérdés. Láttam egyszer egy dokumentumfilmet, talán valamelyik skandináv országban tanulnak úgy, hogy nincsenek tantárgyak, hanem csak projektek vannak. Csoportban dolgoznak ugyanazokon a projekteken az osztályban, és ahogy ezt a projektet végigviszik valami cél felé, kénytelenek menet közben fölszedni azt az összes tudást történelemből, matematikából, fizikából, ami kell, hogy eljussanak a végcélig. És ez annyira izgalmas.

- Nagyon izgalmas, sőt, ennek hallottam Angliából az egyetemi verzióját is, amikor egy közös projekten dolgoztak, és összeraktak gazdaságit, művészt, bölcsészt, tehát 5-6 féle szakterületről embert, és nekik közösen kellett dolgozni. Mondjuk egy művész meg tudott világítani olyan dolgokat egy matematikusnak, ami annak magától soha nem jutott volna eszébe, vagy nem látta volna ezt át.
Tanítottam epochális rendszerben még ez előtt tíz évvel.

Az epocha rendszer az azt jelenti, hogy több tantárgy van egy blokkban, és ott például történelmet tanítottam egy-két hétig, utána a következő tantárgy a technika, illetve a rajz volt, azok erre épültek.

Tehát ugyanazt folytatták. Amikor az őskort tanítottam, akkor technikából például barlangot készítettek a gyerekek, és aztán meg kis baltát, majd rajzórán barlangrajzot festettek rá. Nagyon fárasztó, tehát szaktantárgyat művészeti tárggyal együtt oktatni, az nagyon-nagyon nehéz, mert hogy az egyik az egy sokkal szabadabb és sokkal kisebb követelmény-rendszerű történet, de én baromira hiszek abban, hogy akár a kémiát, a fizikát, matematikát lehet együtt tanítani a történelemmel, mert hogyha komplex világot akarunk vizsgálni, akkor komplexen kell nézni.
 Pont

az a baj az ennyire tantárgyas oktatással, hogy a gyerekek fejében dobozok alakulnak ki. Még azt sem rakja össze, hogy a 7. év végén töriből tanult Petőfi, meg a 4. év elején irodalomból tanult Petőfi az ugyanaz,

mert közte neki eltelt három-négy év az életéből, és az agyában azok ilyen különböző rekeszekbe ment. És ha mondjuk töri órán kérdezel más tantárgyból, akkor a diák azt fogja mondani, hogy ez nem az az óra, ezt nekem itt nem kell, hogy tudjam.
 Blokkok vannak az agyukban. Ezért tök jók ezek az oktatási típusok, ahol nem tantárgyak vannak, és hogy közben meg ugyanaz a történelmi adatmennyiség átmegy, azokat a képleteket megtanulják, amit meg kell tanulni, csak egy tök más rendszerben. Nekem ez egy nagy vágyam, hogy ilyen oktatási rendszer felé menjen a magyar oktatás.

- Igen. Nagyon szoros átjárás van akár a matematika, fizika, kémia között is, és hogyha ezeket külön tanárok, különféle időpontban, külön módszerekkel tanítják a gyereknek, lehet, hogy nem is áll össze, hogy az egyik készségemet tudom használni egy másik fajta tantárgynál is.
Nekem négy gyerekből három érintett per pillanat a magyar oktatási rendszerben, és nem csak az a probléma, hogy milyen az oktatási rendszerünk, hanem az, hogy milyen az oktatói állományunk.

- Hát az meg egy másik kérdés.

- Mert az valamilyen rémesen elkeserítő dolog, ami történik. A nagyszüleim korában a faluban a pap meg a tanár volt a két értelmiségi.

- Hát abszolút, és kiemelt személyek voltak a közösségi életében is. Ma már nem annyira.

- …és te ugye a státusztörvény kapcsán meg is lépted a magadét, ami teljesen indokolt. De van-e kiút? Mi a te víziód arra, hogy bármi is itt megváltozhat, és hogyan kéne ennek nekiállni szerinted?

- A kiút az egyértelműen az, hogy végre a pedagógustársadalom az nem megalkuvó és mindent végrehajtó, hanem a gyerekek és a szabad oktatás érdekeit néző emberek legyenek újra, és akkor van kiút. Addig nincs. Addig az van, hogy történik, ami történik.

Láthatjuk azért azt, hogy a státusztörvény miatt azért jó páran felmondtunk, viszont utána a csekély béremelésnek a hatására nagyon elcsendesedett mindenki, aki addig mondjuk lázadozott.

A tíz pontból egy, ami minimálisan megvalósult, és annyi elég volt nagyon sokaknak, hogy akkor újra visszaálljanak a rendszerbe.
Holott nem a pedagógusfizetés a legnagyobb probléma a magyar oktatásban. Én továbbra sem bántam meg, hogy voltam annyira tökös, hogy ezt már nem vállaltam be, ez teljesen egyéni döntésem volt.

Azóta is látom, hogy nagyon sokan büntetést kapnak, hogyha véleményt mernek alkotni,

és azt gondolom, hogy ez nem jó, mert ilyen emberek hogy fognak gondolkodásra és önmagukért kiállni képes emberekké nevelni?

- A legnagyobb probléma az, hogy nincs elég nagy szabadság a tanárok kezében?

- Nincs, egyáltalán nincsen szabadság. Jó, természetesen amíg becsukom az ajtót, addig továbbra is az történik, amit én akarok, és olyan módszerekkel lehet dolgozni, ahogy, de közben ott van egy teljesíthetetlen nemzeti alaptanterv, egy elvárás halmaz.

A teljesítményértékelési rendszer teljes őrület, és csak arra jó, hogy a pedagógusokat leminősítse és a fizetésüket lecsökkentve lehessen őket még inkább sakkban tartani vagy rendszerhűvé tenni.

Tehát azt gondolom, hogy ilyen értelemben nincsen szabadság.
A szabadság az az lenne, hogy egyáltalán minden iskola összerakhatná magának, hogy milyen struktúrában tanít, és mi az a tényleg kötelező minimum amit megtanít, és azon felül pedig hadd válaszon, amit akar. Most mondjuk akár a magyar irodalmat nézzük, ha megnézed, akkor több kötelező mű van, mint ahány tanóra a középiskolában. És ennek mondjuk a 40 százaléka az regény, tehát egy óra van két regényre, és emellett ott van az, hogy vannak kötelezően szabadon választható elemek, amiből felsorolnak ötöt és akkor abból lehet választani. 
Tehát be vannak szorítva a tanárok, és annyi mindent kell megtanítani kötelező jelleggel, és annyiféle módon lehet ellenőrizni egy pedagógust, hogy egyszerűen agyrém, ami van. Erre mondom azt, hogy nincsen szabadság.

- Vannak még elhivatott tanárok?

- Rengetegen vannak. Nagyon sokan már magánintézményekben tanítanak, vagy egyéni utakon járnak, vagy pedagógusokat képeznek, ez is nagyon érdekes és izgalmas, vagy egyszerűen kicsinálja őket a rendszer.

De nagyon sok tantestületben én is tudok sok lelkes pedagógust, aki akkor is minőségi munkát végez, amikor már összedől az iskolai épülete,

mert olyan rossz állapotban van, de ő szívből tanít, mert vérbeli pedagógus. Ilyenből rengeteg van, és én iszonyatosan sajnálom azokat, akik nem kapnak elég eszközt, elég pénzt, elég szabadságot, mert hogyha így, ebben a formában ennyire ki tudnak teljesedni mellettük a diákok, akkor mit lehetne velük kezdeni, hogyha meg lehetne a szabadság, és meg lehetne az eszköz hozzá. Szóval ez egy nagyon messzemenő történet, én nagyon szomorú vagyok.

Nekem a legszebb dolog ebből az elmúlt két évből, ami a tiltakozások, a felmondásom és az én lelki utam volt az, ahogy a diákok kiálltak a pedagógusok mellett.

Az volt az egyetlen pozitív ebben az egészben, és ami megmutatta azt, hogy hátha a jövőben ez már másképp lesz.

- Ennek nagyon sokan drukkolunk szülők is. A nem iskolaérett gyermekek szüleinek, akik már most vakarják a fejüket, - és mondjuk nem tehetik meg, hogy kiköltözzenek Dániába beiskoláztatnia a gyereket, - mit tudnál tanácsolni, javasolni? Mert szerintem sokan vagyunk bajban, hogy hol és hogyan taníttassuk a gyereket.

- Régen konzulensként azt mondtam, hogy ne iskolát válasszanak, hanem tanítót. De ma már nem tudom ezt mondani, mert lehet, hogy márciusban kiválasztja, és szeptembertől az illető felmond, elmegy, külföldre költözik, és a többi. Tehát ma már ezt nem lehet. Rengeteg alternatív lehetőség van, csak sajnos ezek már piaci alapon működnek, és bármennyi pénzt elkérhetnek, mert a szülő elő fogja teremteni, hogyha annyira akarja. Tehát én azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül megoldás.

Tegyük hozzá, hogy azért a most nyíló vagy nemrég nyílt alternatív iskolák egy része semmivel sem jobb, mint egy állami oktatási színvonal, csak szebb a pad, és több a laptop.

Tegyük hozzá, ez csak az én véleményem. Mert van egy piaci igény, amit nagyon sokan megláttak. Ők ezt üzleti alapon csinálták meg, és arra már nem futotta, hogy a tanárállományt összerakják. Én tudok olyan magániskolát is, ahol állami iskolában dolgozó pedagógusok tanítanak be. Tehát ugyanazok tanítanak itt is, meg ott is.

- Nyilván azt gondolják, hogy az államiból amikor átsétál egy másik órát megtartani a magániskolába kétszer annyiért, akkor majd kétszer olyan lelkes lesz.

- De nem. Ugyanazt fogja csinálni ugyanabban az intézményben is, mert megteheti. A szülő meg felhatalmazva érzi magát, hogy ő kifizette ezt az x millió forintot évente, akkor már pedig az legyen, amit ő mond, és a gyerek ne kapjon egyest. Abba már nem szól bele a szülő sok esetben, hogy milyen módszerekkel tanítsák a gyereket, csak abba, hogy ne kapjon intőt vagy egyest. Szóval óvatosan ezekkel a gombamód kinövő alternatív iskolákkal. Az a helyzet, hogy nagyon megnyugtató és nagyon elfogadható választ jelenleg nem tudok adni.
 Lesz majd egy választás két év múlva, amikor alaposan végig kell gondolni, hogy ki az, aki tényleg valós oktatási koncepciót fog letenni, mert még nem nagyon tudom, hogy ki az, aki egyáltalán bármilyen változást generálni tud vagy akar. Mert az, hogy ami eddig volt, azt megszüntetjük, az nagyon jól hangzik, de mi lesz utána? A választásokon nagyon jól meg kell gondolni az X-et, és addig is nyitott szemmel kell járni és tényleg pénzt gyűjteni. Sajnos ezt tudom mondani. Én nagyon bízom benne, hogy lesz változás. Csak az oktatási rendszer változásához az oktatási szereplőknek is kéne, hogy cserélődjenek és utánpótlás meg nem nagyon van.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Egy tanulmány szerint a hasnyálmirigyrákos betegek túlélése megduplázódott ennek a gyakori vitaminnak köszönhetően
Ennek a vitaminnak a nagy dózisa áttörést hozhat a rák kezelésében.

Megosztom
Link másolása

A University of Iowa Health Care Carver College of Medicine nemrégiben közzétette egy randomizált, második fázisú klinikai vizsgálat eredményeit, amely a nagy dózisú C-vitamin hatását vizsgálta intravénás kemoterápiával kombinálva hasnyálmirigyrákos betegeknél.

A kutatók azt találták, hogy heti három alkalommal 75 gramm C-vitamin adagolása megduplázta a késői stádiumú, áttétes hasnyálmirigyrákban szenvedő betegek túlélési idejét: nyolc hónapról tizenhat hónapra nőtt.

A tanulmány, amely a Redox Biology című szaklapban jelent meg, azt is kimutatta, hogy a betegség progressziómentes túlélési ideje négy hónapról hat hónapra emelkedett.

Húsz év kutatás eredménye

A kutatás vezetője, Dr. Joseph Cullen, az Iowa Egyetem sebészeti és sugárterápiás professzora a Fox News Digitalnak elmondta, hogy az áttörő eredmények a C-vitaminról szóló húszéves kutatásuk eredményei.

„A laboratóriumi tesztek során azt tapasztaltuk, hogy a C-vitamin nagy dózisban való alkalmazása rendkívül hatékony a rákos sejtek elpusztításában”

– mondta Cullen. „Ezekben a magas dózisokban az aszkorbát [C-vitamin] hidrogén-peroxidot termel, amely elpusztítja a rákos sejteket.”

A második fázisú, az FDA által jóváhagyott klinikai vizsgálatban részt vevő betegek a kutató szerint jobban tolerálták a kemoterápiás kezelést, így hosszabb ideig és nagyobb dózisban kaphattak kemoterápiát, ami tovább fokozta a tumorok pusztítását.

Új lehetőségek más ráktípusok kezelésében

Cullen szerint az intravénás C-vitamin más ráktípusok, például tüdő- és agyrák kezelésében is ígéretes lehet. Dr. Georgios Georgakis, a New York-i Stony Brook Medicine sebész-onkológusa, aki nem vett részt a kutatásban, azt nyilatkozta, hogy ezek az eredmények potenciálisan áttörést jelenthetnek a rákbetegek számára.

„Úgy tűnik, hogy szinergiában működik a kemoterápiával”

– mondta Georgakis. Dr. Joshua Strauss, a New Jersey-i Atlantic Medical Group hematológus és onkológus szakértője szintén támogatta az új módszert.

„Az ilyen kisebb klinikai vizsgálatok izgalmas és következetes jeleket mutatnak arra, hogy a C-vitamin – amely olcsó és jól tolerálható – javíthatja a kemoterápia hatékonyságát, miközben a betegek életminőségét is megőrzi” – nyilatkozta Strauss.

Hogyan működik a nagy dózisú C-vitamin?

A C-vitamin, vagy más néven aszkorbinsav, alapvető tápanyag, amely számos élelmiszerben, például citrusfélékben, paradicsomban, burgonyában, brokkoliban, eperben és spenótban található meg. Alacsony dózisban antioxidánsként működik, segítve a szövetek növekedését és regenerálódását, a kollagéntermelést, a sebgyógyulást és az immunrendszer támogatását.

Az FDA napi ajánlása 75–90 milligramm, de a test csak annyi C-vitamint szív fel, amennyire szüksége van; a felesleg a veséken keresztül távozik.

Nagyon magas dózisban, például 75 grammnál azonban a C-vitamin pro-oxidánsként működik, ami reaktív oxigénfajták képződéséhez vezet – ezek pusztítják el a rákos sejteket.

Ahhoz, hogy egy nagyobb, harmadik fázisú klinikai vizsgálat is elindulhasson, amely több millió dolláros költséget jelentene, szükség lenne egy gyógyszercég támogatására – mondta Cullen. Addig is azt tanácsolja a rákbetegeknek, hogy konzultáljanak onkológusukkal, ha érdeklődnek az intravénás C-vitamin kezelés iránt.

Dr. Strauss dicsérte a kutatókat és a Nemzeti Rák Intézetet, de óvatosságra is intett. „A hasnyálmirigyrák rendkívül nehezen kezelhető, és mindig reménykeltő, ha pozitív eredményeket látok egy második fázisú tanulmányból. Azonban a kutatásnak több korlátja van, ezért az eredményeket óvatosan kell értelmezni.”


Megosztom
Link másolása

FONTOS
Elkapták a gyilkosság előtt mosolyogva flörtölő manhattani elkövetőt
Elfogták Luigi Mangione-t, és hivatalosan megvádolták Brian Thompson, a UnitedHealthcare vezérigazgatójának meggyilkolásával. A fiatalember eszméiről döbbenetes részletek kerültek napvilágra.

Megosztom
Link másolása

A TMZ is beszámolt róla, hogy a múlt heti manhattani gyilkossággal vádolt Luigi Mangione-t elfogták. A bírósági jegyzőkönyvek szerint Mangione-t

hétfőn késő este fogták el egy altoonai McDonald's-ban, ahol hamis igazolványokat mutatott a rendőröknek.

Mangione ellen több vádat is emelnek New Yorkban, beleértve a gyilkosságot és a fegyver birtoklást is. Úgy gondolják, a férfi az egyedüli elkövető, és társak nélkül gyilkolta meg a UnitedHealthCare vezérigazgatóját.

Mangione unokatestvére, Nino Mangione marylandi republikánus küldött,

aki Baltimore megye egyes részeit képviseli. A politikus kevesebb mint egy órával a nyilvánosságra került New York-i vádak előtt kiadott egy nyilatkozatot, amelyben azt írta, hogy a család nem kommentálhatja a Luigival kapcsolatos híreket. Azt is hozzátette, hogy csak annyit tudnak ők is, amit a médiában olvasnak, és a hír „megsemmisítette” őket.

Bármi, amit az internetre feltöltünk, annak nyoma marad, ez a törvény Luigi Mangionét sem kerülte el. A középiskolai évkönyvéből is előkerültek neki tulajdonított idézetek, amiben gyilkossággal fenyegetőzik. Ezek egyike (ami nyelvezete miatt vélhetően nem került be az évkönyvbe), amelyben

a számára antipatikus vitatársának írta, hogy le kellene lőni az utcán, mert degenerált.

A rendőrség állítólag talált Mangionénál egy kézzel írott nyilatkozatot, amelyben azzal vádolta a biztosítótársaságokat, hogy csak az amerikai ügyfelek rovására szerzett hatalmas haszonnal törődnek.

Az irományt állítólag a Fed-nek címezték, és ez állt még benne:

"A valóság az, hogy ezek a (cégek) túlságosan erősek lettek, és továbbra is visszaélnek országunkkal hatalmas haszonszerzés céljából. Őszintén szólva, ezek a paraziták egyszerűen megszülettek"

- írta a férfi. Azt is leírta ebben, hogy sajnálja az általa okozott károkat és traumákat, de ezt a gyilkosságot "meg kellett tenni", írja a Unilad.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Vigyázat! Ne küldj több üzenetet Android és Apple készülék között, figyelmeztet mindenkit az FBI
Azt is elmondják, hogy miért kérik ezt a furcsa dolgot. Szerintük ideje visszatérni a vezetékes telefonokhoz.

Megosztom
Link másolása

A kormányzati tisztviselők arra figyelmeztetik az okostelefon-használókat, hogy hagyják abba az SMS-ek küldését, mivel megnőtt a kibertámadások fenyegetése.

Kína által támogatott hackerek – akiket Salt Typhoon néven emlegetnek – idén több telekommunikációs céget is feltörtek, köztük az AT&T-t, a T-Mobile-t és a Verizont. A céljuk az ügyfelek megfigyelése volt, ezzel az egyik legnagyobb adatbiztonsági incidenst okozva – számolt be róla a Washington Post.

Szerdán a Fehér Ház nyilvánosságra hozta, hogy legalább nyolc nagy amerikai telekommunikációs vállalat vált a kiberekémkedés áldozatává. A Daily Mail szerint

a támadások „folyamatban vannak, és valószínűleg nagyobb mértékűek, mint azt korábban gondolták”.

„Az ajánlásunk, amit belső körökben is hangsúlyoztunk, nem új: a titkosítás a barátod, legyen szó szöveges üzenetekről vagy titkosított hangkommunikációról, ha erre lehetőséged van” – mondta Jeff Greene, az amerikai Kiberbiztonsági és Infrastruktúra-biztonsági Ügynökség (CISA) kiberbiztonsági igazgatója az NBC News-nak. „Még ha az ellenfél hozzá is fér az adatokhoz, a titkosítás ellehetetleníti az információk felhasználását.”

Mit tegyünk?

Egy névtelenséget kérő FBI-tisztviselő szerint, aki biztonságosabb kommunikációt keres, olyan telefonokat használjon, amelyek

automatikusan kapnak rendszerfrissítéseket, megbízható titkosítást alkalmaznak, és ellenállnak az adathalász-támadásoknak kétlépcsős azonosítással.

Az illető szerint a hackerek háromféle adatot értek el: hívásnaplókat és metaadatokat, élő telefonhívásokat, valamint a bűnüldözés által használt kommunikációkövető rendszereket.

Mike Rounds, az Egyesült Államok Fegyveres Szolgálatok Bizottságának kiberbiztonsági albizottsági tagja a múlt hónapban figyelmeztetett:

„Hacsak nem egy speciális alkalmazást használsz, bárki kiszolgáltatott lehet a kínai kormány megfigyelésének”

– annak ellenére, hogy Kína tagadja a kiberekémkedési vádakat.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Bár a Google Üzenetek és az iMessage végpontok közötti titkosítást használ, az iPhone-ok és Androidok közötti SMS-ek nincsenek védve, így ezek könnyen támadhatók lehetnek. Ehelyett a felhasználók letölthetnek titkosított kommunikációt biztosító alkalmazásokat, például a WhatsAppot vagy a Signalt.

Greene arra biztat mindenkit, hogy

„használják a titkosított kommunikációs lehetőségeket, ahol csak lehetséges”, mivel a hatóságok nem biztosak benne, hogy minden káros szereplőt sikerült eltávolítani a telekommunikációs hálózatokból.

„Nem tudjuk biztosan kijelenteni, hogy az ellenfél teljesen eltűnt” – mondta Greene a Politicónak. „Nyomon követjük őket… de nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy mindent tudunk, ahogy azt sem, hogy partnereinknél minden rendben van.”


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Milyenek a mai fiatalok? „Mindenki hülye a gyereken kívül, nem szabad rászólni, ez nagyon nem egészséges”
Izgalmas témát boncolgatott a vendégeivel Ábel Anita a legutóbbi podcastjében. Te egyetértesz az elhangzottakkal?

Megosztom
Link másolása

Ismét izgalmas témát boncolgatott az Egy ritmusban podcast a legújabb epizódjában Ábel Anita vezetésével.

A téma az volt, hogy "Milyenek a mai fiatalok?" Vajon miért ilyen nehéz a generációk között hidat építeni? Lehetőség van az idősek és fiatalok közötti jobb megértésre, vagy ez csak álom?

A beszélgetésben Bay Éva, volt televíziós bemondó képviselte a baby boomer generációt, Horváth Lili Jászai Mari-díjas színésznő az X generációt. Molnár Janka Sára, fizikus és smartfluencer - korábbi interjúalanyunk - pedig a Z generációt képviselte a podcastben.

Az adásban a fiatalok kommunikációjának kihívásairól, az alfa generáció megközelítéséről és a közösségi médiában rejlő értékközvetítési lehetőségekről is szó esett.

"Én imádom a fiatalokat, csak velük érzem jól magam, a saját korosztályomat, ha lehet, kerülöm. Panaszkodnak, rosszkedvűek, mindig valami fáj. És a panaszkodást nem bírom"

- mondta Bay Éva, aki önmagát pozitív személyiségnek tartja, aki az élet napos oldalát keresi.

Horváth Lili, aki sok fiatallal foglalkozik, elmondta, hogy szeret köztük lenni. Édesanyjával együtt megőrizte valahol a gyereklelkét. De a nagymamája is nyitott volt, ami kellett is a pedagógus-szakmához.

Molnár Janka elmondta, hogy szerinte amúgy emberfüggő és nem generációfüggő, hogy ki mennyire szeret panaszkodni, és hogy a Z generációban is találni ilyen személyiségeket. Arról is beszélt, hogy manapság divat szorongani, aggódni olyan dolog miatt, amit nem tudunk megoldani, és jól érezni magunkat attól, hogy szorongunk: borzasztóan káros.

Horváth Lili szerint az állandó online jelenlét is rossz hatással van a fiatalokra. A gyerekeknél az, hogy keveset olvasnak és erős a digitális tér, azt eredményezte, hogy nehezen tudnak kommunikálni.

Molnár Janka hozzátette:

"Olyan szinten van egy gyerekistenítés az Alfa generációnál, te jó ég! A gyerekre nem lehet rászólni, mindenki hülye a gyereken kívül, ez nagyon nem egészséges.(...) Nem lehet nemet mondani a gyereknek."

A teljes beszélgetést itt hallgathatjátok meg:


Megosztom
Link másolása