FONTOS

Jocó bácsi: „Nem bántam meg, hogy voltam annyira tökös, hogy ezt már nem vállaltam be”

Hogy lehet az, hogy Balatoni József, azaz Jocó bácsi történelem szakos lett, amikor ilyen élvezettel beszél az irodalomról? Erről is szó esik, de az is kiderül, hogyan születnek a könyvei, miért nem jó közben borozni és mire jó a mulatós zene.

Megosztom
Link másolása

Balatoni József tanár, és nem mellesleg megjelent már 8 könyve. Az oktatási rendszerünk is megkerülhetetlen téma lesz természetesen és feltettük a nagy kérdést is: „Hova vigyem iskolába a gyerekemet?” Rutai Gábor interjúja.

- Szerinted mitől lesz valaki karakteres tanár? És biztosan nem a szerethetőségen múlik.

- Szerintem ez személyiségtípus kérdése. A pedagógus a személyiségével dolgozik. Azzal dolgozik amilyen, ahogy beszél, ahogy tanít, amilyen módszerekkel tanít, amilyen közvetlen vagy nem közvetlen. Nem a szerethetőség a legfontosabb a pedagógiában. Valahogy nekem is azok az emberek ragadtak meg, akik kultikusak, vagy pozitív, vagy negatív érelemben, mert én azt gondolom, hogy a negatívat is fel tudjuk idézni, hogy ki volt az a szigorú néni, aki a pecsétgyűrűjét megfordítva ütött bennünket.

Azt gondolom, hogy talán az a legfontosabb kulcs pedagógusként, hogy ki az, aki önazonos.

Mert hogyha látod, hogy valaki önazonos, és látod, hogy ő az életben is ilyen, akkor sokkal könnyebben elfogadod, mint azt, hogyha valaki eljátssza, hogy szigorú, vagy eljátssza azt, hogy jó fej. Nagyon sokan tanárszerepet vesznek magukra, ő kitalálja azt, hogy a fejében milyen a jó tanár, vagy milyen a megközelíthetetlen tanár, és azt játssza. De a diák észreveszi, hogy ez így nem stimmel.

- Nagyon-nagyon jó, amit mondtál. Eszembe sem jutott volna ez a megközelítés, vagyis hogy önazonosnak lenni. Annál nagyobb csend, mint a matektanárom, Terike néni. óráin volt, nem létezik. Rettegett tőle mindenki. Gondolkodás nélkül pofon vágott bárkit, aki nem megfelelően viselkedett. De annyira érthetően magyarázta a matekot, mindent ott tudtam összeszedni nála. És én is kaptam tőle pofont, de kitűnő tanuló voltam.

- Az alapokat megkaptátok, igen. Az egy más kérdés, hogy ilyenkor az ember félelemből tanul és koncentrál vagy a tanár tényleg nagyon jól tanít. De akkor ő régi típusú pedagógiát képviselt, maradjunk ennyiben.

- Te viszont történelemtanár vagy, de vajon miért választottad ezt? Nekem az a gyanúm, hogy jó mintát kaptál.

- Abszolút. A gimnáziumi történelemtanárom javasolta, hogy az egyetemen menjek történelem szakra, mert ő azt látja bennem, de mellette magyar fakultációra is jártam.
De be kell vallani, általános iskolában gyűlöltem olvasni. Amikor hatodik osztályban az Egy magyar nábobot kell elolvasni vagy inkább végigszenvedni egy gyereknek, az szerintem nem annyira jó, és nem igazán szeretteti meg az irodalmat. De képzeld el, hetedikes voltam, amikor Sütő András Anyám könnyű álmot ígért című műve volt a feladat egy könyvtári versenyen. Én attól a könyvtől annyira megszerettem olvasni, hogy aztán elkezdtem falni a könyveket.

- Egy kis településen nőttél fel, faluszélen. Akik nagy vágyakkal képesek rendelkezni, azok általában az irodalom útján kezdik bejárni a világot. Nálad mégsem így volt.

- Apukám nagyon szeretett olvasni. A gyerekkorom úgy telt, hogy télen ment a kályha, apukám olvasott, anyukám meg kötögetett, és sült gesztenyét ettünk közben. Én meg vagy játszogattam, vagy valamit csináltam. Viszont valahogy nem tudtam megbarátkozni az apukám ízlésével, vagy a nagypapám ízlésével. Nekem ezek az indiános könyvek, vagy akár a Rejtő Jenő-féle könyvek egyszerűen valamiért nem ragadtak meg, és maradtak a kötelezők, amik meg nem voltak jók.

- És hogy vagy az írással? Most már több könyved is született.

- Már nyolc. 2015-ben jelent meg az első, és aztán 16, 17-ben kettő, 18-ban kettő, és aztán most.

- Ezt nagyon irigylem, mert sok történetem van, kettőt már el is kezdtem, de egyik sincs még befejezve. Meg kell kérdeznem, hogy te hogy csinálod?

- A kiadóm felé ötlettel állok elő, és leszerződök, tehát van határidő. Onnantól kezdve nagyon szabálykövető vagyok, a határidőket tartom az életem minden területén. Viszont előtte van, hogy évekig egy-egy könyvön dolgozom magamban, fejben gondolkodom, és utána, ha leülök és írok, akkor az már nagyon-nagyon gyorsan készen van. A Kamaszharc regényem, ami az első volt 2017-ben, ott augusztus végén álltam neki és szeptember második felére kész lett a regény. Egy 250 oldalas regény. Onnantól kezdve már, hogy valami gondolat van a fejemben, akkor nagyon gyorsan írok.

- Írsz előtte vázlatot, hogy körülbelül hogyan fogod beosztani a tempóját a könyvnek?

- A tempóját nem, azt fejben szoktam végig gondolni. „Oké, akkor még van harminc napom, hogyha kétnaponta egy fejezetet megírok, akkor baromi jó vagyok.” Aztán persze elcsúszom, és akkor az utolsó két hétben általában éjjel-nappal írok. 
Ilyen kicsi papírkákra írogatok dolgokat, ami útközben eszembe jut. Felkelek reggel, és megyek a kutyával, aztán „uh, ez az egy gondolat, de jó lenne valamilyen fejezetben”, és akkor azt leírom magamnak kézzel.

- Aztán leülsz írni, és azt mondod magadnak: 4-5 órát most föl se állok.

- Igen. Vagy éppen amennyit, vagy kitűzöm azt, hogy ha megvan az 50 ezer karakter, akkor kimehetek enni egy csokit, vagy elszívhatok egy cigit, vagy nem tudom. Átlagban azért napi 20-30 ezer karaktert írok és nekem mindig kell hozzá zene. Mindig van egy kifejezett stílus.

- Amire jól tudsz írni?

- Minden könyvemnél más volt. Elkezdek zenéket hallgatni írás közben és egyszer csak valamilyen stílus bekattan. Például mondjuk a Tanár vagyok én is könyvemnél két éve a latin zenék. Most mivel kamasz téma, ezért az Azariah és mindenféle ilyen, de például volt olyan könyvem, aminél a rockosabbakat, volt aminél a retrót, és volt aminél a mulatós zene szólt.

- Tehát csinálsz egy mesterséges atmoszférát.

- Igen, és nagyon sokszor ez éjszaka megy, ami azért egy házasságnak nem tesz túl jót, főleg hogyha egy térben vagytok, amikor írsz, és ott kalimpálsz. Bár most már megtanultam napközben is írni. De régen csak éjszaka és aztán

írókkal beszélgettem, és mondták, hogy ők úgy szokták, hogy megisznak egy pohár bort például, hogy megteremtődjön a hangulat.

Egyszer próbáltam ki, és aztán amikor a második üveget is kibontottam, és még nem írtam egy betűt sem, ellenben elkezdtem felöltözni és elindulni az éjszakába, akkor rájöttem, hogy nekem nem szabad innom írás közben.

- Igen, a vörösborra mondják, hogy nagy gondolatokat tud elindítani.

- Hát nem tudom. Most például Olaszországban voltam, és gondoltam, hogy én úgyis korábban kellek, mint a párom, akkor ott lesz a laptop, és reggel kiülök a szőlősbe, a kőháznál. De annyira elragadott a táj, hogy csak bámultam ki a fejemből, hogy milyen szép a napfelkelte meg a szőlő. Tehát nekem tényleg otthon kell egy magam által létrehozott mesterséges környezet, ahol dolgozom.

- Igen, én is arra szoktam gondolni, hogy ha egy hónapra el tudnék vonulni egy kis erdei faházikóba, akkor ott meg tudnám írni a regényem, de ezt soha nem próbáltam ki, és valószínűleg nem is nagyon lesz erre lehetőségem. Esetleg 65 évesen, majd akkor ki fog derülni.
De most felmerül bennem, hogy ha ilyen közel áll hozzád az irodalom, akkor miért nem ezt tanítod? Ehhez képest a történelem, az egy száraz tárgy.

- Dehogy is.

- Most csak sarkítok. De ott emberek, dátumok, események sora van, amit lehet nyilván izgalmasan tálalni, de kamaszokkal, versekről, könyvekről, irodalomról beszélgetni, az egy teljesen másfajta tevékenység, ami mintha közelebb állna a te személyiségedhez.

- Igen, mert nem hallottál még történelemről beszélgetni. Nekem azért volt szerencsém többször, hosszabb ideig magyart tanítani helyettesként és nagyon szerettem. Szerettem beszélgetni velük, eljátszani, továbbírni, kitalálni, és a többi, és a többi. Mert ez egy sokkal szubjektívebb történet. De igen, persze a töri az ugye évszámok és személyek és dolgok, de ugyanolyan érzéseket tud kiváltani egy történelmi téma, mint egy vers pl. Mert az ember érintett benne, mert az embernek van róla gondolata, mert az ember egyetért, vagy nem ért egyet az adott történelmi korszakkal, döntéssel, dolgokkal.

Én például nagyon sokszor csináltam egyveleget, amikor a történelembe becsempésztem az irodalmat, vagy fordítva, mert hogy ezt a kettőt együtt tökre jól lehet kezelni és tökre jól lehet tanítani.

Akkor pedig már az egészről lehet beszélgetni, hogy most a történelemkönyvben lévő nagyon harcos Petőfi és az irodalomkönyvben lévő nagyon szerelmes Petőfi az ugyanaz az ember volt.

- Ez nagyon jó, amit mondasz.

- …mindezt úgy, hogy Petőfit nem szeretem annyira.

- Sokan mondják, hogy nem szívesen lettek volna a barátai abban az időben. Valószínűleg egy nagyon idegesítő kis pojáca lehetett.

- Egy igazi influencer.

- Hogy lehet átjárás különböző tantárgyak között, az egy nagyon izgi kérdés. Láttam egyszer egy dokumentumfilmet, talán valamelyik skandináv országban tanulnak úgy, hogy nincsenek tantárgyak, hanem csak projektek vannak. Csoportban dolgoznak ugyanazokon a projekteken az osztályban, és ahogy ezt a projektet végigviszik valami cél felé, kénytelenek menet közben fölszedni azt az összes tudást történelemből, matematikából, fizikából, ami kell, hogy eljussanak a végcélig. És ez annyira izgalmas.

- Nagyon izgalmas, sőt, ennek hallottam Angliából az egyetemi verzióját is, amikor egy közös projekten dolgoztak, és összeraktak gazdaságit, művészt, bölcsészt, tehát 5-6 féle szakterületről embert, és nekik közösen kellett dolgozni. Mondjuk egy művész meg tudott világítani olyan dolgokat egy matematikusnak, ami annak magától soha nem jutott volna eszébe, vagy nem látta volna ezt át.
Tanítottam epochális rendszerben még ez előtt tíz évvel.

Az epocha rendszer az azt jelenti, hogy több tantárgy van egy blokkban, és ott például történelmet tanítottam egy-két hétig, utána a következő tantárgy a technika, illetve a rajz volt, azok erre épültek.

Tehát ugyanazt folytatták. Amikor az őskort tanítottam, akkor technikából például barlangot készítettek a gyerekek, és aztán meg kis baltát, majd rajzórán barlangrajzot festettek rá. Nagyon fárasztó, tehát szaktantárgyat művészeti tárggyal együtt oktatni, az nagyon-nagyon nehéz, mert hogy az egyik az egy sokkal szabadabb és sokkal kisebb követelmény-rendszerű történet, de én baromira hiszek abban, hogy akár a kémiát, a fizikát, matematikát lehet együtt tanítani a történelemmel, mert hogyha komplex világot akarunk vizsgálni, akkor komplexen kell nézni.
 Pont

az a baj az ennyire tantárgyas oktatással, hogy a gyerekek fejében dobozok alakulnak ki. Még azt sem rakja össze, hogy a 7. év végén töriből tanult Petőfi, meg a 4. év elején irodalomból tanult Petőfi az ugyanaz,

mert közte neki eltelt három-négy év az életéből, és az agyában azok ilyen különböző rekeszekbe ment. És ha mondjuk töri órán kérdezel más tantárgyból, akkor a diák azt fogja mondani, hogy ez nem az az óra, ezt nekem itt nem kell, hogy tudjam.
 Blokkok vannak az agyukban. Ezért tök jók ezek az oktatási típusok, ahol nem tantárgyak vannak, és hogy közben meg ugyanaz a történelmi adatmennyiség átmegy, azokat a képleteket megtanulják, amit meg kell tanulni, csak egy tök más rendszerben. Nekem ez egy nagy vágyam, hogy ilyen oktatási rendszer felé menjen a magyar oktatás.

- Igen. Nagyon szoros átjárás van akár a matematika, fizika, kémia között is, és hogyha ezeket külön tanárok, különféle időpontban, külön módszerekkel tanítják a gyereknek, lehet, hogy nem is áll össze, hogy az egyik készségemet tudom használni egy másik fajta tantárgynál is.
Nekem négy gyerekből három érintett per pillanat a magyar oktatási rendszerben, és nem csak az a probléma, hogy milyen az oktatási rendszerünk, hanem az, hogy milyen az oktatói állományunk.

- Hát az meg egy másik kérdés.

- Mert az valamilyen rémesen elkeserítő dolog, ami történik. A nagyszüleim korában a faluban a pap meg a tanár volt a két értelmiségi.

- Hát abszolút, és kiemelt személyek voltak a közösségi életében is. Ma már nem annyira.

- …és te ugye a státusztörvény kapcsán meg is lépted a magadét, ami teljesen indokolt. De van-e kiút? Mi a te víziód arra, hogy bármi is itt megváltozhat, és hogyan kéne ennek nekiállni szerinted?

- A kiút az egyértelműen az, hogy végre a pedagógustársadalom az nem megalkuvó és mindent végrehajtó, hanem a gyerekek és a szabad oktatás érdekeit néző emberek legyenek újra, és akkor van kiút. Addig nincs. Addig az van, hogy történik, ami történik.

Láthatjuk azért azt, hogy a státusztörvény miatt azért jó páran felmondtunk, viszont utána a csekély béremelésnek a hatására nagyon elcsendesedett mindenki, aki addig mondjuk lázadozott.

A tíz pontból egy, ami minimálisan megvalósult, és annyi elég volt nagyon sokaknak, hogy akkor újra visszaálljanak a rendszerbe.
Holott nem a pedagógusfizetés a legnagyobb probléma a magyar oktatásban. Én továbbra sem bántam meg, hogy voltam annyira tökös, hogy ezt már nem vállaltam be, ez teljesen egyéni döntésem volt.

Azóta is látom, hogy nagyon sokan büntetést kapnak, hogyha véleményt mernek alkotni,

és azt gondolom, hogy ez nem jó, mert ilyen emberek hogy fognak gondolkodásra és önmagukért kiállni képes emberekké nevelni?

- A legnagyobb probléma az, hogy nincs elég nagy szabadság a tanárok kezében?

- Nincs, egyáltalán nincsen szabadság. Jó, természetesen amíg becsukom az ajtót, addig továbbra is az történik, amit én akarok, és olyan módszerekkel lehet dolgozni, ahogy, de közben ott van egy teljesíthetetlen nemzeti alaptanterv, egy elvárás halmaz.

A teljesítményértékelési rendszer teljes őrület, és csak arra jó, hogy a pedagógusokat leminősítse és a fizetésüket lecsökkentve lehessen őket még inkább sakkban tartani vagy rendszerhűvé tenni.

Tehát azt gondolom, hogy ilyen értelemben nincsen szabadság.
A szabadság az az lenne, hogy egyáltalán minden iskola összerakhatná magának, hogy milyen struktúrában tanít, és mi az a tényleg kötelező minimum amit megtanít, és azon felül pedig hadd válaszon, amit akar. Most mondjuk akár a magyar irodalmat nézzük, ha megnézed, akkor több kötelező mű van, mint ahány tanóra a középiskolában. És ennek mondjuk a 40 százaléka az regény, tehát egy óra van két regényre, és emellett ott van az, hogy vannak kötelezően szabadon választható elemek, amiből felsorolnak ötöt és akkor abból lehet választani. 
Tehát be vannak szorítva a tanárok, és annyi mindent kell megtanítani kötelező jelleggel, és annyiféle módon lehet ellenőrizni egy pedagógust, hogy egyszerűen agyrém, ami van. Erre mondom azt, hogy nincsen szabadság.

- Vannak még elhivatott tanárok?

- Rengetegen vannak. Nagyon sokan már magánintézményekben tanítanak, vagy egyéni utakon járnak, vagy pedagógusokat képeznek, ez is nagyon érdekes és izgalmas, vagy egyszerűen kicsinálja őket a rendszer.

De nagyon sok tantestületben én is tudok sok lelkes pedagógust, aki akkor is minőségi munkát végez, amikor már összedől az iskolai épülete,

mert olyan rossz állapotban van, de ő szívből tanít, mert vérbeli pedagógus. Ilyenből rengeteg van, és én iszonyatosan sajnálom azokat, akik nem kapnak elég eszközt, elég pénzt, elég szabadságot, mert hogyha így, ebben a formában ennyire ki tudnak teljesedni mellettük a diákok, akkor mit lehetne velük kezdeni, hogyha meg lehetne a szabadság, és meg lehetne az eszköz hozzá. Szóval ez egy nagyon messzemenő történet, én nagyon szomorú vagyok.

Nekem a legszebb dolog ebből az elmúlt két évből, ami a tiltakozások, a felmondásom és az én lelki utam volt az, ahogy a diákok kiálltak a pedagógusok mellett.

Az volt az egyetlen pozitív ebben az egészben, és ami megmutatta azt, hogy hátha a jövőben ez már másképp lesz.

- Ennek nagyon sokan drukkolunk szülők is. A nem iskolaérett gyermekek szüleinek, akik már most vakarják a fejüket, - és mondjuk nem tehetik meg, hogy kiköltözzenek Dániába beiskoláztatnia a gyereket, - mit tudnál tanácsolni, javasolni? Mert szerintem sokan vagyunk bajban, hogy hol és hogyan taníttassuk a gyereket.

- Régen konzulensként azt mondtam, hogy ne iskolát válasszanak, hanem tanítót. De ma már nem tudom ezt mondani, mert lehet, hogy márciusban kiválasztja, és szeptembertől az illető felmond, elmegy, külföldre költözik, és a többi. Tehát ma már ezt nem lehet. Rengeteg alternatív lehetőség van, csak sajnos ezek már piaci alapon működnek, és bármennyi pénzt elkérhetnek, mert a szülő elő fogja teremteni, hogyha annyira akarja. Tehát én azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül megoldás.

Tegyük hozzá, hogy azért a most nyíló vagy nemrég nyílt alternatív iskolák egy része semmivel sem jobb, mint egy állami oktatási színvonal, csak szebb a pad, és több a laptop.

Tegyük hozzá, ez csak az én véleményem. Mert van egy piaci igény, amit nagyon sokan megláttak. Ők ezt üzleti alapon csinálták meg, és arra már nem futotta, hogy a tanárállományt összerakják. Én tudok olyan magániskolát is, ahol állami iskolában dolgozó pedagógusok tanítanak be. Tehát ugyanazok tanítanak itt is, meg ott is.

- Nyilván azt gondolják, hogy az államiból amikor átsétál egy másik órát megtartani a magániskolába kétszer annyiért, akkor majd kétszer olyan lelkes lesz.

- De nem. Ugyanazt fogja csinálni ugyanabban az intézményben is, mert megteheti. A szülő meg felhatalmazva érzi magát, hogy ő kifizette ezt az x millió forintot évente, akkor már pedig az legyen, amit ő mond, és a gyerek ne kapjon egyest. Abba már nem szól bele a szülő sok esetben, hogy milyen módszerekkel tanítsák a gyereket, csak abba, hogy ne kapjon intőt vagy egyest. Szóval óvatosan ezekkel a gombamód kinövő alternatív iskolákkal. Az a helyzet, hogy nagyon megnyugtató és nagyon elfogadható választ jelenleg nem tudok adni.
 Lesz majd egy választás két év múlva, amikor alaposan végig kell gondolni, hogy ki az, aki tényleg valós oktatási koncepciót fog letenni, mert még nem nagyon tudom, hogy ki az, aki egyáltalán bármilyen változást generálni tud vagy akar. Mert az, hogy ami eddig volt, azt megszüntetjük, az nagyon jól hangzik, de mi lesz utána? A választásokon nagyon jól meg kell gondolni az X-et, és addig is nyitott szemmel kell járni és tényleg pénzt gyűjteni. Sajnos ezt tudom mondani. Én nagyon bízom benne, hogy lesz változás. Csak az oktatási rendszer változásához az oktatási szereplőknek is kéne, hogy cserélődjenek és utánpótlás meg nem nagyon van.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
Vigyázat! Az Európa-szerte kapható összes tonhalkonzerv hatalmas egészségügyi kockázatot jelenthet!
150 mintából 148 bizonyult egészségre ártalmasnak. Mondjuk, mi a probléma velük.

Megosztom
Link másolása

Figyelmeztetést adtak ki a tonhalkonzervekkel kapcsolatban, amelyek egy olyan anyagot tartalmazhatnak, ami „óriási közegészségügyi kockázatot” jelenthet.

150 Európában véletlenszerűen tesztelt konzervből 148-ban higanyt találtak, amely bizonyos ráktípusokkal is összefüggésbe hozható.

A termékek több mint fele meghaladta az EU-ban engedélyezett 1 mg/kg határértéket.

A toxikus fém különösen veszélyes lehet várandós nőkre, mert károsíthatja a magzati agy fejlődését és tüdőkárosodást okozhat.

Anglia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Németország tonhalkonzervjeit is megvizsgálták; Párizsban egy konzervben például rekordmagas, 3,9 mg/kg higanyszintet mértek.

A Bloom a Foodwatch France-szal közösen végezte a kutatást, és sürgős felhívást intézett a kormányokhoz az eredmények alapján. Felszólították az országokat, hogy „aktiváljanak egy védelmi záradékot” a 0,3 mg/kg feletti termékek értékesítésének megakadályozására.

Emellett kérték, hogy minden tonhalkonzervet távolítsanak el az iskolai menzákról, bölcsődékből, szülészetekről, kórházakból és idősotthonokból.

Karine Jacquemart, a Foodwatch France vezetője hozzátette:

„Ami végül a tányérunkon landol, egy óriási közegészségügyi kockázat, amelyet nem vesznek elég komolyan.

Nem adjuk fel, amíg nem lesz egy szigorúbb európai szabvány.”

Egy átlagos európai évente körülbelül 25 tonhalkonzervet fogyaszt, ami jelentős higanykitettséget jelenthet.

A higany különböző emberi és természetes forrásokból, például szén égetésével kerül a légkörbe. A higany mintegy 80%-a az óceánba jut, ahol a tengeri élőlények fogyasztják el. A tápláléklánc csúcsán végül olyan ragadozókban halmozódik fel, mint a tonhal.

A magas higanyszint kevésbé ismert hatásai közé tartozik a látás, a vesék és az idegrendszer károsodása is.

Patkányokon és egereken végzett kísérletek azt mutatták, hogy a higany fogyasztása különböző daganatokat is kiválthat - írja a The Sun.

A higanymérgezés különösen azok körében okoz aggodalmat, akik évek óta nagy mennyiségnek vannak kitéve.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
Felháborító! Szülés előtt álló kismamáknak azt írják, előre főzzenek a férjüknek, és vasaljanak rájuk, mielőtt szülni mennek
Tényleg ennyire életképtelenek a férfiak, vagy csak hülyének nézik őket? És miért lenne a háztartás egyedül a nő gondja?

Megosztom
Link másolása

Döbbenetes poszt jelent meg a "Nem tehetsz róla, tehetsz ellene" Facebook-oldalon.

Egy olvasó küldött be egy fotót.

A kép egy kiadványról készült, amiben a szülés előtt álló kismamáknak azt javasolják, hogy mielőtt kórházba vonulnak, még gondoskodjanak a férjükről: főzzenek nekik több napi ételt, és vasalják ki az ingeiket.

Az olvasó a következő szavakkal tolmácsolta:

"Nemrég milyen csodálatos szóróanyagot fedeztem fel a védőnőtől kapott kismamapakkomban, avagy prioritások a szülés előtti pillanatokban."

A kommentelők közül páran is ezt firtatták, de mi is megkérdeznénk:

Aki ezt a kiadványt írta, melyik évezredben él? Miért is lenne a háztartás egyedül a nő gondja? Egy férfi már az ingét sem tudja kivasalni, és felöltözni sem tud egyedül? És tényleg ennyire hülyének és életképtelennek nézik a férfiakat, hogy előre megfőzött több napi élelem nélkül egyszerűen éhen halnak? És valóban ez lenne a legfontosabb egy szülés előtt álló nőnek, hogy még robotoljon egy sort, mielőtt egy több kilós gyermeket présel át a testén?

Emberek, hol élünk?

Íme, az eredeti poszt:


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Reagált a szülni készülő nőket vasalásra, főzésre buzdító írásra az államtitkár, aki maga is „egy 5 gyerekes apuka, aki maga vasalja az ingjeit"
Kijelentése nem csillapította a közhangulatot.

Megosztom
Link másolása

Ahogy mi is megírtuk, felháborító üzenetet közvetítő prospektus terjed a kismamák körében. Egy újdonsült anyuka a védőnői szolgálattól kapott kismamapakkjában fedezte fel a kiadványt, ami az alábbi kijelentést tartalmazza:

„Gondokodjunk előre Apáról is! Nem árt felkészülni otthonra több napi étellel és néhány kivasalt inggel.”

Ezt a nőket lekicsinylő és férfiakat is megalázó prospektust a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalon osztotta meg egy felháborodott olvasó.

A hír futótűzként terjed azóta a neten. Nem rég pedig Takács Péter egészségügyi államtitkár is reagált a leírtakra.

Kommentjében kiemelte, ő, mint „egy 5 gyerekes apuka, aki maga vasalja az ingjeit" szintén felháborítónak tartja, hogy ez a kijelentés nyomtatásba került, és több kismamához eljuthatott.

Állítása szerint ez egy magáncég kiadványa, az abban leírtak „semmilyen formában nem tükrözik az egészségügyi kormányzat álláspontját” – szemlézte a 444.hu.

Hozzátette, ő maga is mindent megtesz, hogy „csak szakmailag korrekt, üzleti érdektől mentes, családbarát szempontoknak megfelelő kiadványokat” kapjanak a védőnők.

Halász Noémi, a Momentum szegedi alelnöke nyílt levélben reagált Takács Péter hangzatos ígéreteire:

„Ahogy Ön is írja, ez egy tájékoztató anyag, mely egyelőre nem tiszta milyen úton, hány nőhöz jutott el. […] Felmerül ugyanakkor az, hogy hogyan juthat egyáltalán el a kismamákig egy ellenőrizetlen anyag! Önök, mindent központosítottak, a védőnői hálózatot sorra rombolták az elmúlt évek során. Nem elvárható, hogy a túlterhelt védőnők ellenőrizgessenek minden továbbadásra kapott anyagot! Az Önök feladata lenne, hogy szabályozott keretek között tartsák a kiadványokat, és csak szakmailag megalapozott, minden hasonlóan soviniszta megjegyzéstől mentes anyagokat juttassanak el a kismamákhoz! Mi lett volna, ha kifejezetten káros, veszélyes tanács van az anyagban?”

A képviselőnő kifejtette továbbá, hogy ha a kormánynak arra van kapacitása, hogy a gyerekvédelem jegyében könyvek tucatjait fóliázza be, akkor, hogy történhet meg, hogy a kismamáknak átadott anyagokat nem ellenőrzik?!

Halász továbbment az ügyben, egyenesen a prospektust kiadó cég ügyvezetőjét kereste fel. Ők készségesen vállalták, hogy a kiadványból az ominózus mondatot eltávolítják, sőt az egész kiadványt újraszerkesztik - derül ki a politikus legutóbbi Facebook-posztjából.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Káros trend terjed a fiatalok között, a sadfishing, amire a szülőknek is oda kell figyelniük
Ha valaki hosszú ideig vadászik mások figyelmére, együttérzésére és támogatására, az magával és másokkal is kitol.

Megosztom
Link másolása

Sajnos amióta létezik közösségi média, azóta terjednek időnként ijesztő, kifejezetten káros trendek és kihívások.

Az egyik ilyen, pár éve terjedő jelenség a sadfishing.

A sadfisher olyan manipulátor, olyan típusú energiavámpír, aki kifejezetten mások együttérzésére, sajnálatára, figyelmére vadászik. Sadfishing az a jelenség a közösségi médiában, amikor valaki szándékosan oszt meg szomorú vagy drámai tartalmakat – például a valós vagy valósnak beállított nehézségeit, csalódásait, veszteségeit, szomorúságát, magányát – annak érdekében, hogy figyelmet és támogatást váltson ki másokból.

A sadfishing lehet akár őszinte megnyilvánulás is, ám gyakran előfordul, hogy a sadfisher a valósnál drámaibb helyzetet mutat be, hogy a reflektorfénybe kerüljön, és reakciót kapjon.

Egyik változata az, amikor mások gyászát fordítja valaki lájkokra, reakciókra, például rendszeresen oszt meg hírességek vagy ismerősök haláláról szóló posztokat, és így hívja fel magára a figyelmet.

Miért káros a sadfishing?

Például azért, mert gyakorlott manipulátorok is használhatják. Ha felkeltik tinik, fiatalok figyelmét, akkor az együttérzésükön keresztül férkőzhetnek a közelükbe, és réveheti őket különböző dolgokra.

Egy másik káros következménye az, ha a sadfishing révén valaki kihasználja a környezetét.

A harmadik veszély abban rejlik, hogy egy idő után azok hitelét is rontja a sadfisher, akik valós problémákkal küzdenek, és segítségre szorulnak. Például elvonhatjáák a figyelmet a mentális problémákkal küzdő, közösségi oldalakon segélykiáltásnak beillő posztokat közzétevő tinikről.

És az is a kockázatok közé tartozik, hogy aki beleáll a sadfishingbe, az úgy járhat, mint a farkast kiáltó fiú. amikor tényleg gond van, már nem veszik komolyan.

Tehát hosszú távon pont az ellenkező hatást érik el a sadfishing-posztok.


Megosztom
Link másolása