Anyák öröme helyett mindenki bánata lesz az SZJA-mentesség
Adóparadicsom helyett adónarancs csupán a két- és háromgyermekes anyák SZJA mentessége, hiszen, ne legyenek kétségeink, kampánycélt szolgál ez a húzás. Igazából még ez sem lenne érdekes, ha közben nem a társadalmi szakadékot mélyítené ahelyett, hogy bármilyen problémát is orvosolna. Gyermekes anyák szerint sem jó, gyermektelenként meg már varrhatok is fel valami sárgát a kabátomra.
- Te mit szólsz a tenyészkanca kedvezményhez? - tették fel a kérdést, és egyből tudtam, hogy nem agrárjóléti támogatásról faggatnak. Már most, a jelenlegi megkülönböztetési rendszerek mellett megy az ilyen vice versa mikrogyűlölködés, ha anyák több pénzt fognak kapni ugyanazért a munkáért, a feszültség csak nőni fog. Ez pedig sehonnan, semmilyen oldalról nézve nem jó,
mindenre van szüksége a társadalomnak, ilyen széthúzásra nincs.
Élethosszig tartó anyasági személyi jövedelemadó-mentesség ötletét villantotta fel ugyanis a kormány, a tervek szerint a háromgyerekes anyákat már ősszel érinti a kedvezmény, a választás évében pedig, micsoda nem várt fordulat, több lépcsőben vonatkoztatják majd a kétgyermekes nőkre is. Társadalmi sorsfordító szerepe kétségtelen - de sajnos nem a virágzás kora köszönt bevezetésével a társadalomra.
- Megszűnik a bérszakadék, nektek nőknek ez jó, nem?
- Mentünk tovább a legnagyobb döbbenetemre. Már elnézést, de ezt a mentességet nem nők kapják, hanem a több gyermekes anyák, így semmi köze nincs a férfi-női egyenlőtlenséghez. Az anyák több lóvét kapnak, sőt - az eleve többet kereső anyák még többet, a szegény meg épphogy valamennyit.
A gyermektelen vagy egy gyermekes ugyanazért a munkáért majd kevesebbet visz haza.
A gyermektelenek eddig is úgy látták, hogy az édesanyáknak több ki nem mondott kedvezményük van, hiszen ha a gyerekkel történik valami, nyilván nem egy árufeltöltést vagy meetinget fog előnyben részesíteni, legalábbis reméli az ember. De az, hogy ez pénzben is meg fog mutatkozni, botrányos lesz. Holott
egy gyermektelen is élhet hátrányos helyzetűként, lehet élete filmje egy szociális Mad Max,
mert mi nem csak Hawaii kirándulásokra és Rudasban töltött hetekre költjük - az egyébként kevesebb pénzünk.
Hogy miért nem szociális alapon juttatja pénzhez az embereket a kormány?
Mert ez kampányfogás jövőre, kampányfogás az elvesztett választás idejére, amikor majd a sátánbérenc „mások”, mert ugye itt is kell növelni a szakadékot, vérben forgó szemekkel, foggal-körömmel tépik ki a magyar nők (!) pénztárcájából a kenyérre- és pelenkára valót migránssimogató létesítése végett - én meg majd megkérdezem a könyvelőm, a jóslás milyen TEÁOR alatt fut, de inkább ne legyen igazam.
Pozitív hozadéka lesz ennek az egész agymenésnek abban, hogy egy csomó házhoz plusz pénz áll,
és lesz mit elkölteni, ez valahol jó, tágabb értelemben viszont nem, mert nem a szociálisan érzékenyek egyenlítődnek felfelé, a milliomos 3 gyerekes jár majd a legjobban. Annyi talán örömteli, hogy a nevelésben teljesebb mellszélességgel lesznek ott az apák, amíg anya szja-menteskedik. Hacsak a munkáltatója ki nem mondja a bruttócsökkentés varázsszavát, mert ezt a pénzt azért vállalati szinten sem lesz móka s kacagás kitermelni.
Ha esetleg olyan népességpolitikai kérdést is ideveszünk, hogy gyermekalapú kedvezmény miatt születik majd több magyar, az semmiképp nem pozitív, és itt szorul össze igazán az ember szíve-arca,
és gyűrődik káromkodásra a száj, mert már megint a gyerekek szívják meg.
Mert ha bevezetik, a gyerekek gazdasági bizonytalanságba születnek, a szüleik meg nem tudnak majd magukra figyelni, mert hova is mennek orvoshoz? Ha az szja-t kivesszük az eddig is döglődő egészségügyből, hova megyünk? A felvirágzott, még drágább magánba, ahol így akkora várólisták lesznek, mint ide Novoszibirszk? Juj, de jó!
A gyermekpszichológiai kérdések mellett se menjünk el. Egy gyerek nyakába varrni a nulladik pillanattól bármilyen funkciót - problémás,
márpedig ha a komolyzenére reagál egy magzat, az efféle gazdasági megfontolást is megérzi. Egy ilyen startolási csomaggal minden lesz az a gyerek, csak boldog magyar nem. Látjuk ezt a CSOK-os gyerekek első nemzedékénél, és fogjuk még látni bőven. A jelek szerint jó hosszú évtizedekig.
Egy egészséges társadalomban nem a termékenységi ráta a fontos, hanem hogy milyen minőségi életet tudunk elérni és másnak adni.
Szóval sokasodjunk, de mit adunk mi annak a gyereknek?
Már most sincs normális egészségügyi ellátás, támogatási rendszer, egészségre és egészségtudatra nevelés, gyermekvállalásra nevelés, egyáltalán bármilyen nevelés,
a nemzet koronaékköve, az oktatási rendszerünk száraz vázában félig elporladt virágcsokorként tündököl, és mi komolyan ezt akarjuk felvillantani a gyerekeknek?
A ma gyerekei közül minden hetedik mentális problémával küzd, az elmúlt 30 évben a szorongás és a depresszió 50%-kal nőtt a felnőtt lakosság körében Magyarországon úgy, hogy egyébként számos esetet nem is tudnak regisztrálni, hiszen nincsen megfelelő mentálhigiénés ellátás, infrastruktúra vagy bármi.
Nem az a kérdés, hogy hová szüljük a gyerekeket, mert egy utolsó úszógumiból apszájkolt sátorban is világra lehet hozni egyet (vagy hármat), itt az a kérdés, mi mit tudunk nekik villantani. Ezt?
Szorongó, éretlen, boldogtalan szülőket, bizonytalan társadalmi kereteket, közben pedig annak a terhét, hogy ő már a születése pillanatától a konyhapénz mozgatórugója?
Persze itt nem csak a szülésről van szó, hiszen a már meglévő gyermekek után is jár minden 2-3-4 gyerekes anyának az szja mentesség.
Ezzel gyakorlatilag az ország negyede nem fog szja-t fizetni, ami bárhonnan nézzük, a társadalmi egyenlőtlenségek szakadékát növeli, és tényleg a közösen használt rendszereinkből fog kifolyni a pénz. Iskola, orvos, egyebek.
A kivételnek maximális tisztelettel, beteg szülők beteg gyerekei vagyunk, a társadalomban az a státuszszimbólum, ha betegre dolgozzuk magunkat és szarul táplálkozunk, és ezen változtatni kell, de így nem fogunk tudni. Mert hiába költi majd az eddig túlélési üzemmódban tengődő anya a pénzét zellerszárra, ha közben nem lesz intézmény, ahol felírják a gyógyszert az eddigiek miatt kialakult állapotaira.
Alsó hangon 3,5 millió magyart érint magas vérnyomás, nálunk 48%-kal magasabb a nem csak vizuális kellemetlenséggel járó elhízottsági arány az EU-s átlagnál, ha már itt tartunk,
az EU-ban másodikak vagyunk a szívinfarktus okozta halálozásban, nálunk a legmagasabb a 100 ezer lakosra jutó rák miatti elhalálozás, és világelsők (!) vagyunk az alkohol számlájára írható rendellenességek lakosságarányos számában.
EU-s átlag alatt van a Global Women’s Health Index szerint a nők egészségügyi helyzete Magyarországon.
A mentális jólléttel a magyarok 23%-a foglalkozik csak, ez az arány pedig átlagolva is nagyon alacsony, ha pedig azt nézzük, milyen állapotban vagyunk, és mekkora szükségünk lenne rá… elkeserítő.
Ahogy az is, hogy épp a bejelentés után estem be nőgyógyászhoz az éves rákszűrésemre, és vidáman meséli az orvos, hogy az intézményük patikája mellett legolcsóbb a HPV oltás, csak 47 ezer darabja. Ebből három kell. Felírta. Nem véletlenül nem adattam be eddig, és bár megosztó a mellékhatásai miatt, de nem lenne rossz elérhetőbbé tenni, mert előfordulását nézve méhnyakrákban is top 10-esek vagyunk világviszonylatban. Véletlen? Aligha.
Ezek olyan területek, amelyekkel sokkal égetőbb lenne foglalkozni a magyarság érdekében, a nők és anyák boldogságának növelése érdekében.
Vagy, ha már pénzosztás, tudok mondani teljes településeket, ahol létminimum alatt tengődnek „teljesült gyermekek” mennyiségétől függetlenül, vagy az elhelyezkedni nem tudó,
a nem gazdasági érdekek mentén gyermeket vállaló családoknál is lenne mit szétosztani, szja mentesség helyett más módon.
Ha ezeket rendbe tettük, utána akár a teljes lakosságra is el lehet törölni az szja fizetést, bánja kánya, legyünk egy rántott hús alakú kommuna, osszunk vissza pénzt bárkinek, tök oké. De ez a jelenlegi konstrukció senkinek nem segítség - főleg nem a nagycsaládos anyáknak, annak a 2-3 gyereknek végképp.
