Egyetlen éjszaka elég, hogy felboruljon a cukoranyagcseréd - újabb lépés az inzulinrezisztencia megértése felé
Egy friss, nagy visszhangot kapott kutatás szerint már egyetlen éjszaka, amit mérsékelt szobafényben töltünk, másnap reggelre kimutathatóan rontja a szervezet cukoranyagcseréjét, és növeli az inzulinrezisztenciát. Kiderült, hogy a hálószobai derengés, legyen az egy utcai lámpa beszűrődő fénye, egy töltőn felejtett telefon pislákolása vagy egy „biztonságot adó” éjszakai fény, elég csúnyán belerondíthat a tested működésébe.
A kísérletet a Northwestern Egyetem kutatói végezték, és a részletek elég kijózanítóak. Fogtak húsz fiatal, egészséges embert, és betették őket egy alváslaborba. Az egyik csoport mindkét éjszakát szinte teljes sötétségben (<3 lux) töltötte, míg a másik csoport az első sötét éjszaka után a másodikat egy mérsékelten megvilágított szobában (100 lux) aludta végig. Ez a 100 lux nem egy vallatólámpa fényereje, inkább egy átlagos, borúsabb nappali vagy egy gyengébben megvilágított szoba fényének felel meg. A lényeg, hogy nem vakító, de messze van a vaksötéttől. Az eredmény?
Ahelyett, hogy a szervezet mély pihenésbe és regenerációba kapcsolt volna, pörgött tovább.
– foglalta össze a lényeget Phyllis C. Zee, a tanulmányt vezető kutató a Northwestern Egyetem sajtóközleményében. A másnap reggeli mérések pedig ezt alá is támasztották.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szervezetüknek sokkal több inzulint kellett termelnie ahhoz, a reggeli utáni cukorterhelést ugyanúgy kezelje, mint a sötétben alvóké. Nem arról van szó tehát, hogy a vércukruk az egekbe szökött, hanem arról, hogy a testüknek sokkal keményebben kellett megdolgoznia azért, hogy a normális szinten tartsa. Ez az inzulinrezisztencia előszobája.
Jó, jó, ez egy labor, de mi van a való világban? Egy másik, szintén a Northwestern kutatói által jegyzett vizsgálatban több mint 500, 63 és 84 év közötti embernél mérték a hálószobai fényviszonyokat egy héten át. Az eredmények itt is egyértelmű mintázatot mutattak:
Persze, ez még nem kőbe vésett ok-okozati bizonyíték, de a minta elég beszédes. „Akár az okostelefonról, a bekapcsolva hagyott tévéről vagy a városi fényszennyezésről van szó, 24 órában körül vagyunk véve mesterséges fénnyel” – mondta Minjee Kim, a tanulmány egyik szerzője.
De mégis, hogy a fenébe csinálja ezt egy kis fény, miközben csukva van a szemünk? A kutatók szerint a szemhéjunk nem egy tökéletes redőny. A fény átszűrődik rajta, és az agyunk ezt érzékeli. Ez aktiválja a már említett szimpatikus idegrendszert, ami megemeli a pulzust és a stressz-szintet. „Megmutattuk, hogy a pulzusszám megemelkedik, ha valaki mérsékelten megvilágított szobában alszik… még alvás közben is aktiválódik az autonóm idegrendszer” – magyarázta Daniela Grimaldi, a PNAS-tanulmány társszerzője. A másik lehetséges út a melatonin hormonon keresztül vezet.
Bár a 100 luxos kísérletben a melatonin-szintekben nem találtak egyértelmű különbséget, a kutatók szerint a hatásmechanizmus összetett, és a fő probléma az idegrendszeri túlpörgetés.
Oké, pánik ON. Mit lehet tenni? Dobd ki az összes lámpát? A kutatók szerint a megoldás egyszerűbb: törekedjünk a lehető legteljesebb sötétségre a hálószobában. Ez azt jelenti, hogy sötétítő függönyök, redőnyök használata javasolt. A digitális órákat és egyéb világító kütyüket fordítsuk a fal felé vagy takarjuk le. Ha valamiért mégis kell éjszakai fény, az legyen a lehető leghalványabb, vöröses vagy borostyánszínű, és a padló közelében helyezzük el, ne szemmagasságban. A legjobb teszt pedig pofonegyszerű. Ahogy Phyllis C. Zee fogalmazott: „Ha jól látsz mindent, valószínűleg túl világos van.” Ennyi. Egyetlen mozdulat, egy sötétítő elhúzása, és lehet, hogy többet tettünk a hosszú távú egészségünkért, mint gondolnánk.
Via PNAS
