Egy új módszer órák alatt eltávolítja az Alzheimer-kórt kísérő fehérjéket az agyból, és visszafordíthatja a demenciát
Képzeljük el az agyat egy nonstop üzemelő, csúcskategóriás nagyvárosként, aminek van egy ultrabiztonságos, de idővel egyre szeszélyesebb határőrsége: a vér-agy gát. Ez a rendszer normálisan kiszűri a veszélyes anyagokat, de az Alzheimer-kór esetén olyan, mint egy túlbuzgó, majd végül kiégett határőr, aki a jó dolgokat nem engedi be, a szemetet pedig már ki sem viszi.
Most viszont egy kutatócsoport ahelyett, hogy megpróbált volna áttörni a falon, inkább átképezte az őrséget egy szuperhatékony takarítóbrigáddá.
A trükk egy olyan nanorészecskében rejlik, ami nem drogfutárként funkcionál, hanem maga a gyógyszer. A kutatók fogták ezeket a mikroszkopikus gömböcskéket, és beborították egy angiopep-2 nevű molekulával, ami lényegében egy univerzális belépőkártya az agyi erek egyik kulcsfontosságú fehérjéjéhez, az LRP1-hez.
A most kifejlesztett nanorészecske viszont nem erőből akar takarítani, hanem finoman odakoppint az LRP1-nek, és emlékezteti a dolgára. Úgy tűnik, újraindítja azt a természetes mechanizmust, ami az agy saját csatornarendszerén keresztül a véráramba üríti a toxikus anyagokat. Ez nem agyi duguláselhárítás, hanem a komplett csőrendszer gyári visszaállítása.
És hogy mennyire működik? A számok elég meggyőzőek, legalábbis az egereken végzett kísérletek alapján.
Eközben a vérükben a nyolcszorosára ugrott ugyanezen fehérje koncentrációja, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a cucc nem eltűnt, hanem szabályosan kipumpálták az agyból a vérbe, ahonnan már könnyen kiürülhet. A kutatásról szóló, a Signal Transduction and Targeted Therapy című szaklapban megjelent tanulmány szerint a módszer döbbenetesen gyors. „A figyelemre méltó az, hogy a nanorészecskéink gyógyszerként hatnak, és úgy tűnik, egy visszacsatolási mechanizmust aktiválnak, amely visszaállítja az eltávolítási útvonalat normál szintre” – nyilatkozta Giuseppe Battaglia, a kutatás egyik vezetője a ScienceDaily-nek.
De a laboreredményeknél is beszédesebb, ami az egerek viselkedésével történt.
Ami pedig talán még ennél is fontosabb:
És ez a javulás nem csak egy rövid fellángolás volt: hat hónappal a kezelés után is fennmaradt. „Csak 1 órával az injekció után 50–60%-os csökkenést figyeltünk meg az amyloid-béta mennyiségében az agyban” – tette hozzá Junyang Chen, a tanulmány első szerzője a News-Medical portálnak.
Ez a megközelítés élesen eltér a jelenleg engedélyezett, nagy reményekkel várt antitestes gyógyszerekétől. Azok a terápiák, mint a lecanemab vagy a donanemab, lényegében egy felturbózott porszívóként vagy inkább egy rombolóbrigádként esnek neki a már lerakódott amyloid plakkoknak.
Az új nanorészecskés módszer ezzel szemben nem a plakkokat bontja, hanem az agy saját, belső takarítórendszerét javítja meg. Ahelyett, hogy szétverné a szemetet, inkább kinyitja a kaput, és segít kihordani azt. Ezzel elvileg elkerülhetők a durva beavatkozással járó mellékhatások.
És most jön a hideg zuhany, vagy legalábbis a kötelező óvatosságra intés. Mindez egerekben történt. Az egerek pedig, bármennyire is hasznosak a kutatásban, nem kis szőrös emberek. Az Alzheimer-kór egérmodelljei sok mindenben hasonlítanak az emberi betegségre, de rengeteg terápia, ami náluk csodát tett, elbukott az embereken végzett klinikai vizsgálatok során. Hosszú és rögös út vezet még odáig, hogy ebből a rendkívül ígéretes koncepcióból biztonságos és hatékony emberi gyógyszer legyen. A mostani eredmény azonban egy erőteljes bizonyíték arra, hogy létezhet egy új út az Alzheimer-kór kezelésében: egy olyan, ahol nem ellenségként, hanem aktív partnerként tekintünk az agy érrendszerére.
Via newsmedical.net
