Egy új kutatásból kiderült, mivel vezetnek meg minket a macskák
Azt hitted, a macskád a nyávogásával manipulál? Hát, igen, de a lényeget közben a motorháztető alatt rejtegeti. A dorombolása ugyanis olyan, mint egy vokális ujjlenyomat: állandó, felismerhető, és sokkal többet elárul róla, mint bármelyik hisztis nyávogás, ami igazából egyfajta show része.
Erre februárban a berlini Természettudományi Múzeum és a nápolyi University of Naples Federico II kutatói jöttek rá, amikor kimutatták, hogy a dorombolás stabil, egyedi azonosító, míg a nyávogás egy végtelenül rugalmas, helyzethez igazodó kommunikációs csatorna.
A tudósok fogták a berlini Természettudományi Múzeum állathang-archívumának felvételeit, ráengedtek pár, eredetileg emberi beszédfelismerésre kitalált algoritmust, és feltették a pofonegyszerű kérdést: a gép csak a hang alapján meg tudja mondani, melyik macska adta ki? A helyzet az, hogy míg a nyávogás is hordozott egyedi jegyeket, a dorombolás volt az, ami alapján a rendszer betonbiztosan azonosítani tudta az állatokat – írja a ScienceDaily.
„Az emberek a nyávogásra figyelnek a leginkább, mert a macskák főleg felénk használják ezeket a hangadásokat” – ismerte el Danilo Russo, a tanulmány első szerzője. „De amint alaposabban megvizsgáltuk az akusztikai szerkezetet, kiderült, hogy az egyenletes, ritmikus dorombolás sokkal jobb jelzés az egyes macskák azonosítására.”
A házimacskák nyávogása sokkal, de sokkal változatosabb volt, mint vad rokonaiké. „Az emberekkel való együttélés – akiknek nagyon eltérőek a szokásaik, elvárásaik és reakcióik – valószínűleg azokat a macskákat részesítette előnyben, amelyek rugalmasan tudták alakítani a nyávogásukat. Eredményeink alátámasztják azt az elképzelést, hogy a nyávogás egy rendkívül adaptálható eszközzé fejlődött az emberi világban való érvényesüléshez” – mondta Mirjam Knörnschild, a kutatás vezető bioakusztikusa.
„A dorombolás gyakran nyugodt helyzetekben fordul elő, például simogatáskor vagy egy ismerős személlyel való szoros kapcsolat során. Emellett az anya és a kölykök közötti kommunikációra is szolgál röviddel a születés után. A nyávogás ezzel szemben a sokoldalúságáról híres.” Más kutatások már korábban kimutatták, hogy a macska gégefője idegi vezérlés nélkül is képes a jellegzetes, alacsony frekvenciájú hangot előállítani, ami a hang egyenletességét magyarázhatja.
Sőt, a háziasítás során a hangadásért felelős gének is változhattak, ami szintén alátámasztja, hogy a nyávogás a tanult, helyzetfüggő kommunikáció terepévé vált, míg a dorombolás megmaradt stabil, egyéni jelzésnek. Legközelebb, amikor melléd kuporodik és dorombol, lehet, hogy nemcsak megnyugtat – hanem be is mutatkozik.
