Egy ősi indiai füstölési szertartás mögött tényleg lehet valami: 94 százalékkal csökkentette a levegő baktériumtartalmát
Egy kutatás most tudományos nyelven próbálja igazolni azt, amit a világ számos kultúrájában régóta sejtenek vagy gyakorolnak: bizonyos természetes anyagok füstje nemcsak rituális vagy illatosító szerepet tölthet be, hanem képes lehet érdemben befolyásolni a levegőben található baktériumok összetételét és mennyiségét is.
A vizsgálatban
Ehhez fát, valamint illatos és gyógyhatásúnak tartott növények keverékét égették el. Indiában ezt a keveréket havan sámagrinak nevezik: ez az az anyag, amelyet a tűzáldozati szertartások során használnak.
A kutatók Biolog® mikrolemez-panelekkel és a Microlog® adatbázissal elemezték a levegőben lévő baktériumokat. Az eredmény elég látványos volt: a gyógyfüst egyórás alkalmazása után 60 percen belül több mint 94 százalékkal csökkent a levegőben mérhető baktériumszám. Ráadásul a hatás nem múlt el azonnal: a zárt szobában a levegő tisztább, fertőtlenítettebb állapota akár 24 órán át is fennmaradt.
Egy óra alatt 94 százalékkal kevesebb lesz a levegőben terjedő baktérium – ez az, amivel a wellness-guruk és az ezoterikus életmód-tanácsadók igazolni próbálják a fehér zsálya égetésének, a „smudgingnak” az áldásos hatásait. Jól hangzik, igaz? A tudomány igazol egy ősi, spirituális hagyományt. Kár, hogy a történet legfontosabb részletei valahogy mindig lemaradnak, a valóság pedig, mint általában, sokkal bonyolultabb és kevésbé instagram-kompatibilis.
Mielőtt bárki rohanna felvásárolni a helyi ezoterikus bolt teljes zsályakészletét a lakás fertőtlenítésére, érdemes megnézni, mit is vizsgáltak valójában a kutatók a Journal of Ethnopharmacology című szaklapban 2007-ben megjelent tanulmányukban.
A hatás pedig meglepően tartósnak bizonyult, a levegő tisztasága 24 órán át megmaradt, sőt, egyes kórokozó baktériumtörzsek még 30 nap után sem voltak kimutathatók. „A gyógynövényfüst 60 perc alatt több mint 94%-os csökkenést okozott a levegőben található baktériumok számában, és a levegő tisztító vagy fertőtlenítő képessége 24 óráig fennmaradt a zárt szobában” – írták a szerzők. A csavar a részletekben rejlik. A kutatók ugyanis egyáltalán nem fehér zsályát égettek.
Ez a mennyiség és körülmény köszönőviszonyban sincs azzal, amikor valaki egyetlen zsályaköteget lengetve körbejárja a nappaliját.
A vizsgálat fontos részlete, hogy a kutatók ezúttal nem rituális környezetben dolgoztak.
Az alapanyagot a Gurukul Kangri Pharmacytól szerezték be, az indiai Haridwarból. A keverék többek között az alábbi növényi részeket tartalmazta: Aegle marmelos fát, Alpinia galanga rizómát, Aquilana malaccensis fát, valamint Aquilana agallocha eredetű növényi anyagot. Vagyis nem egyetlen gyógynövényről volt szó, hanem egy kifejezetten összetett, aromás és gyógyhatásúnak tartott növényi keverékről.
Eredmények és értelmezés
Az emberiség nagyon régóta próbálja megérteni a betegségek és a gyógyítás kapcsolatát. Szinte minden kultúrában kialakult valamilyen népi gyógyászati hagyomány, amelyben növényeket, állati eredetű anyagokat vagy ásványokat használtak fel. Az ősi kultúrák közül több is híres volt arról, hogy módszeresen gyűjtötte a gyógynövényekkel kapcsolatos tapasztalatokat, és gazdag, jól körülhatárolható növényi gyógyszerkincset hozott létre.
A gyógynövényes terápiák alapja eredetileg nem laboratóriumi bizonyítás volt, hanem sok száz vagy akár több ezer év empirikus tapasztalata. Generációk figyelték meg, melyik növény mire jó, milyen formában hat, hogyan kell alkalmazni, és milyen helyzetekben érdemes elővenni. A természetes anyagok etnofarmakológiai jelentősége éppen ebből fakad: abból, hogy a hagyományos használat mögött sokszor nagyon hosszú megfigyelési időszak áll.
Ez a kutatás ebbe a régi történetbe próbál modern mérési módszerekkel belépni. Nem azt vizsgálja, hogy a füstnek van-e spirituális vagy rituális jelentése, hanem azt, hogy kimutatható-e mikrobiológiai hatása. Magyarul: tényleg csökkenti-e a levegőben lévő baktériumok számát, ha ilyen növényi keveréket égetnek el egy zárt térben.
Ez azért érdekes, mert a füstölés sokáig elsősorban vallási, szimbolikus vagy népi gyógyászati gyakorlatként élt a köztudatban, miközben a kutatás szerint nagyon is lehet mögötte mérhető biológiai hatás.
De a történet nem áll meg a tüdőnket irritáló részecskéknél. Van egy másik, sokkal mélyebb probléma is, ami éppen ahhoz a fehér zsályához kötődik, amiről a legtöbben azt hiszik, hogy a kutatás szólt.
A fehér zsálya Dél-Kalifornia és Észak-Baja Kalifornia őslakos népei számára szent növény, a „smudging” pedig egy mély kulturális és spirituális jelentéssel bíró szertartás. A globális wellness-ipar azonban rárabolt a hagyományra, és a kulturális kontextusából kiszakított, tömegcikké silányított zsályakötegek iránti kereslet ökológiai katasztrófát idézett elő. A vadon élő fehérzsálya-állományok veszélybe kerültek. „A fehér zsálya-állományokat pusztítják Hollywood hátsó udvarában — szó szerint a Hollywood felirat árnyékában” – mondta a Los Angeles Times-nak David Bryant, a California Native Plant Society kampánymenedzsere.
A lefoglalt zsákok gyakran 30-45 kilogrammot nyomnak. Az őslakos közösségek számára ez nem csupán természetkárosítás, hanem szentségtörés is. „A növények nem csupán ‘kulturális erőforrások’. A növények a rokonaink” – fogalmazta meg Craig Torres, a Tongva törzs tagja.
Akkor mégis, mivel tisztítsuk a levegőt, ha nem zsályafüsttel? A tudományos és közegészségügyi szervezetek válasza erre meglehetősen egyértelmű és füstmentes.
Ezek a technológiák bizonyítottan csökkentik a fertőző aeroszolok koncentrációját anélkül, hogy közben káros égéstermékekkel terhelnék a tüdőnket.
Az ősi hagyományok és a modern tudomány tehát nem feltétlenül ugyanazt a nyelvet beszélik. Míg a rituális füstölésnek megvan a maga mély spirituális és kulturális helye, a lakás levegőjének egészségügyi célú fertőtlenítésére ma már léteznek sokkal biztonságosabb és hatékonyabb módszerek. A 94 százalékos adat pedig leginkább arra emlékeztet, hogy egy tudományos eredményt a kontextusából kiragadva milyen könnyű félreértelmezni és egy globális tévhit alapjává tenni.
Via Journal of Ethnopharmacology