Többé nem ciki felhívni anyádat – kiderült, hogy a hangja túlélőcsomagként avatkozik be a tested működésébe
Amikor minden szétesik, a felnőtt ember reflexből a telefonért nyúl, hogy meghallgassa azt a hangot, ami gyerekkorában még azt is elhitette vele, hogy bármi lehet belőle. Kiderült, hogy ez a reflex nem valami kínos, lerázhatatlan gyerekkori beidegződés, hanem egy kőkemény, idegrendszeri szinten bedrótozott túlélőcsomag. És a tudomány most már azt is tudja, hogyan működik a hormonok és az agyi hálózatok szintjén. A válasz pedig sokkal durvább, mint egy sima „megnyugtat”.
A Wisconsin–Madison Egyetem kutatói fogtak egy csapat 7 és 12 év közötti lányt, és beletették őket a létező legkellemetlenebb helyzetbe: rögtönzött beszédet kellett tartaniuk és fejben számolniuk egy csomó idegen előtt. A pulzus az egekben, a tenyér izzad, a stresszhormonok, mint a kortizol, elárasztják a rendszert.
a második csapat telefonon beszélhetett vele, a harmadik pedig magára maradt. Az eredmény? A telefonos csoportban a kortizolszint ugyanúgy lezuhant, a kötődésért és nyugalomért felelős oxitocin szintje pedig ugyanúgy megugrott, mint azoknál, akiket fizikailag is megöleltek.
– mondta a Wisconsin–Madison Egyetem híroldalának Leslie Seltzer biológiai antropológus. A magukra hagyott gyerekek stresszszintje értelemszerűen magas maradt. A kísérletet csak lányokkal végezték, szóval a fiúk idegrendszere egyelőre fekete doboz maradt ebben a kérdésben.
Oké, a hormonok megvadulnak, de mi a fene történik közben az agyban? A Stanford Egyetem kutatói ezt is megnézték. Egy fMRI-gépbe tolt embereknek lejátszottak egy másodpercnél is rövidebb, értelmetlen szótagokból álló hangfelvételeket, amelyeket vagy a saját anyukájuk, vagy egy idegen nő mondott fel. Az agyi aktivitás mindent elárult.
az amygdala (érzelmek), a nucleus accumbens (jutalmazás), az insula (belső állapotok érzékelése) és az arcfelismerésért felelős területek is felpörögtek. Több mint 97 százalékos pontossággal ismerték fel a saját anyjuk hangját. A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban megjelent tanulmány szerint ez a hang egyfajta idegrendszeri „főkapcsoló”, ami azonnal aktiválja a biztonsághoz, jutalomhoz és fontossághoz kötött agyi hálózatokat. „Társas, nyelvi és érzelmi folyamataink nagy részét úgy sajátítjuk el, hogy hallgatjuk édesanyánk hangját” – foglalta össze Daniel Abrams, a kutatás vezető szerzője.
De ez a kábelszerű összeköttetés nem tart örökké. Legalábbis nem ebben a formában.
A serdülők agyában a jutalmazó központok már nem az anyai hangra, hanem az új, ismeretlen, kortárs hangokra reagálnak erősebben. Ez nem lázadás, hanem az agy természetes és egészséges áthuzalozása a leválás és a tágabb szociális világ felfedezése érdekében. „Ahogyan a csecsemő tudatosan ráhangolódik az anyja hangjára, a serdülő az új hangokra hangolódik rá” – magyarázta Abrams. Az anyai hangot továbbra is tökéletesen felismerik, csak már nem az jelenti számukra a legfontosabb és leginkább jutalmazó ingert.
Nem váltotta ki sem az oxitocin-emelkedést, sem a kortizol-csökkenést. Leslie Seltzer szerint „valójában nem helyettesíti a személyes vagy telefonos interakciót a felszabaduló hormonok tekintetében”.
A hangszín, a ritmus, a dallam – ezek azok a nem verbális jelek, amik a valódi szabályozó erőt hordozzák. A lényeg nem a szavakban, hanem a hang mögötti érzésben van. Fontos megjegyezni, hogy bár a klasszikus kutatások az anyai hangra fókuszáltak, a ko-reguláció és a szociális pufferelés hatása bármely elsődleges, biztonságot nyújtó gondozótól (apától, nagyszülőtől, nevelőszülőtől) származhat.
A szülő hangja tehát az első idegrendszeri otthon. Egy telefonhívás, egy esti mese, egy egyszerű „itt vagyok” nem csupán mondat, hanem egy rövid, ismétlődő idegi lecsendesítés, amelyhez a gyerek újra és újra visszatalál felnőttként is.
Via pubmed
