Penész a falon, horror a fűtésszámlán – ez a valódi ára a radiátoron szárított ruháknak
A fűtési szezon magyar népi sportja, a radiátoron szárítás nemcsak egy szomorú látványt nyújtó, dohos illatú hagyomány, hanem egy csendes egészségügyi és pénzügyi katasztrófa is, ami a legtöbb lakásban ott fortyog a háttérben.
Egy átlagos adag, frissen mosott ruha ugyanis nem pár csepp vizet rejt: „Egy adag nedves mosnivaló majdnem két liter vizet tartalmaz, ami a szobába kerül” – állítja David Denning professzor, a Manchesteri Egyetem fertőző betegségekkel foglalkozó szakértője.
Ez a két liter víz a fűtött szobában elpárolog, és akár 30 százalékkal is megdobhatja a levegő páratartalmát.
Ezzel pedig tökéletes táptalajt biztosít a penészgombák, például az Aspergillus fajok megtelepedésének és elszaporodásának. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a tartósan nyirkos, penészes lakásokban élőknek akár 75 százalékkal is magasabb az esélyük a különféle légúti tünetekre és az asztmára. A helyzet a gyerekeknél, az időseknél, a gyenge immunrendszerű vagy már meglévő tüdőbetegséggel élőknél a legrosszabb. Náluk a levegőben szálló penészspórák allergiás reakciókat, köhögést, sípoló légzést, sőt, súlyos fertőzéseket is okozhatnak.
A tűzoltóságok minden télen kiadják a vészjelzést, de mintha a falnak beszélnének. A szabály egyértelmű: létfontosságú, hogy a fűtőtesteket tartsuk távol a függönyöktől, bútoroktól, papíroktól, és soha ne használjuk őket ruhák szárítására. Ez különösen igaz a hordozható elektromos hősugárzókra, amelyekre rádobott ruha percek alatt lángra kaphat.
A tűzoltók legalább egyméteres biztonsági távolságot javasolnak minden gyúlékony anyagtól. Volt olyan extrém eset is, amikor hat embert vittek kórházba szén-monoxid-mérgezéssel, mert egy grillsütőn próbáltak ruhát szárítani a lakásban.
A radiátor így nem tudja hatékonyan felmelegíteni a szoba levegőjét, mert a hő nagy része a ruha szárítására fordítódik, a levegő természetes áramlása (konvekció) pedig leáll. Ennek eredményeként a kazán vagy a konvektor sokkal tovább dolgozik, hogy elérje a beállított hőmérsékletet, mi pedig többet fizetünk ugyanazért a hőérzetért.
Akkor mégis mi a megoldás, ha nincs erkély vagy szárítógép? A számok magukért beszélnek.
Egy régebbi, kondenzációs szárítógép egy adag ruha megszárításához nagyjából 4,5 kWh energiát használ el, ami mai, februári árfolyamon átszámolva körülbelül 515 forintba kerül töltetenként. Ezzel szemben egy modern, alacsony fogyasztású páramentesítő gép, ami zárt szobában dolgozik, ugyanezt a munkát körülbelül 91 forintnyi áramköltséggel végzi el.
A leghatékonyabb és legolcsóbb módszerek tehát egyszerű fizikai elveken alapulnak. Először is, a mosógépen használjunk minél magasabb centrifugafordulatot, akár egy extra ciklus árán is, mert a mechanikusan eltávolított víz a legolcsóbb.
Ha nincs páramentesítő, a rendszeres, de rövid, úgynevezett lökésszellőztetés (az ablak teljes kitárása 5-10 percre) segít kicserélni a párás benti levegőt a száraz kintire anélkül, hogy a falak lehűlnének. A ruhákat pedig szellősen teregessük egy szárítóállványra, amit a radiátor közelébe, de nem rá helyezünk, így a meleg levegő szabadon áramolhat.
