Kiderült, mi történik az agyaddal, ha állandóan panaszkodsz, és csak a negatív dolgokat veszed észre: a vége ijesztőbb, mint gondolnád
Hallottad már, hogy a negatív gondolkodás tönkreteszi az életedet?
A legtöbben csak legyintenek erre, mint valami közhelyes életvezetési tanácsra.
Ez a folyamat pedig egy olyan önsorsrontó körhöz vezethet, amelyből nehéz kilépni.
A lényege rendkívül egyszerű:
Ezt az állítást agyi képalkotó vizsgálatok is igazolják. Egy mára klasszikussá vált, a Nature tudományos folyóiratban publikált kutatás során például kimutatták, hogy
Hasonló változásokat figyeltek meg a londoni taxisofőröknél is, akiknek a téri tájékozódásért felelős agyterülete, a hippocampus hátsó része a szolgálatban töltött évekkel arányosan nagyobb lett. De nem kell fizikai tevékenységre gondolni: már egy nyolchetes, tudatos jelenlétre fókuszáló mentális tréning is kimutatható szerkezeti változásokat indít el az agyban.
Agyunk evolúciós okokból sokkal érzékenyebb a fenyegetésekre és a negatív ingerekre. „Az agyad olyan, mint a tépőzár a negatív élményekhez, és mint a teflon a pozitívakhoz” – fogalmazta meg ezt a jelenséget Rick Hanson neuropszichológus. Ha valaki folyamatosan a negatívumokra fókuszál, ez a torzítás felerősíti a hatást, és egyre könnyebben járja be újra és újra ugyanazokat a borúlátó gondolati utakat.
A kutatók azonosítottak egy agyi hálózatot, az úgynevezett alapállapot-hálózatot, amely akkor aktív, amikor magunkról, a múltunkról vagy a jövőnkről merengünk. Depresszióval küzdő vagy arra hajlamos embereknél ez a hálózat gyakran túlműködik, mintha az agy beleragadna egy negatív, önmarcangoló üzemmódba. A gondolatok pedig szavakká formálódnak, és nem mindegy, hogyan beszélünk magunkhoz.
Az önostorozás felpörgeti az agy hibakereső és érzelmi fájdalomfeldolgozó központjait, ami csak tovább mélyíti a negatív érzelmi hurkot. Ugyanakkor a szavaknak gyógyító erejük is lehet: ha pontosan megnevezzük, mit érzünk, azzal csillapíthatjuk az agy pánikközpontjának, az amigdalának a reakcióját. „Amikor hozzárendeled az ‘haragos’ szót, az amigdala válasza csökken” – nyilatkozta a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem közleményében Matthew D. Lieberman pszichológus.
A gondolkodási szokásaink hosszú távon is rányomhatják a bélyegüket az életünkre. Martin E. P. Seligman, a pozitív pszichológia egyik úttörője évtizedekig kutatta, hogyan befolyásolja az emberek úgynevezett magyarázó stílusa a sorsukat.
Egyes vizsgálatok még azt is kimutatták, hogy a pesszimista életszemléletű tüdőrákos betegek túlélési esélyei rosszabbak lehetnek. „Az, ahogyan az emberek életük eseményeit magyarázzák, befolyásolhatja, hogyan élnek – és hogyan halnak meg” – mondta a Los Angeles Times-nak Martin E. P. Seligman pszichológus.
A negatív spirált ráadásul nemcsak egyedül, hanem a barátainkkal közösen is pörgethetjük. A „közös rágódás” (co-rumination), vagyis amikor a barátok újra és újra, részletekbe menően elemzik ugyanazt a problémát anélkül, hogy megoldást keresnének, rövid távon erősítheti a köteléket, de hosszú távon növeli a szorongás és a depresszió kockázatát, különösen a serdülők körében.
A kognitív viselkedésterápia például pontosan ezeknek a torzított gondolati sémáknak a felismerésére és átkeretezésére tanít, és a terápia hatására bekövetkező javulás agyi szinten is mérhető változásokkal jár együtt.
A tudatos, következetes mentális munka valóban csodát tesz.
Ezért fontos a negatív gondolatok felismerése, megnevezése, és a figyelem tudatos irányítása. Ez az a gyakorlás, ami idővel tényleg képes „áthuzalozni” az agyat a kiegyensúlyozottabb és egészségesebb működés felé.
Via Nature
