Talált állatot fogadtál be? A jogász elmagyarázza, mikor válhatsz a megmentőjéből bűnözővé
Akkor, amikor a kóbor és kidobott állatok elárasztják a menhelyeket, sokan azt gondolhatnák, hogy egy talált állat befogadásával mindenki csak jól jár, ám a helyzet jogi oldala ennél jóval bonyolultabb – magyarázta Dr. Kajó Cecília állatvédelmi szakjogász.
A szakember egy személyes élmény kapcsán fejtette ki véleményét, melyben egy évekkel korábban befogadott, azóta a család kedvencévé vált cicáról derült ki utólag, hogy mikrochippel rendelkezik, ami pánikot keltett a befogadóban, attól tartva, hogy vissza kell adnia az állatot.
Hozzátette, hogy „a befogás utáni 15. napon az állat tulajdonjoga az államra száll, és kis túlzással azt kezd vele, amit akar”.
Dr. Kajó Cecília állítja, hogy ez a szabály részben ellentétben áll a polgári törvénykönyvvel, amely szerint tulajdont találással is lehet szerezni.
Kiemelte, hogy rendkívül fontos kitétel, hogy „a keresés tényét tudni kell bizonyítani is.” Véleménye szerint „erre megoldás a megtalálás napján, illetve a határidő leteltekor kért jegyzői igazolás.” Amennyiben a keresés nem vezet eredményre, úgy a tulajdonjog a megtalálóé lesz. Mint mondta, „amennyiben pedig a keresés sikertelen, úgy a tulajdonjog a megtalálóra száll.”
„A gondok akkor szoktak adódni, ha fajtatiszta vagy fajtajellegű, cuki kölyökkutya vagy elragadóan gyönyörű macska a találat” – magyarázta. Elmondása szerint „nem ritka, hogy az állatvédő szervezeteknél egyszerre több mint tízen jelentkeznek mint „eredeti gazdák”, és állítják, hogy tudják bizonyítani a tulajdonjogukat is.”
Ilyenkor a megtaláló nehéz helyzetbe kerül. „Ilyenkor a találó hálás, egyben hálátlan feladata, hogy eldöntse, kinek és milyen bizonyítékok alapján hisz” – fejtette ki a jogász. A megtaláló dönthet úgy is, hogy senkinek nem adja oda az állatot, ha nincs meggyőződve a tulajdonjog valódiságáról.
„Dönthet úgy is, hogy egyiknek sem adja vissza az állatot, mert nincs meggyőződve róla, hogy a valódi tulajdonossal áll szemben” – állítja a szakember, hozzátéve, hogy ebben az esetben a megtalálónak számolnia kell a jogi következményekkel, és vállalnia kell egy esetleges feljelentés vagy per kockázatát jogtalan elsajátítás vádjával.
„Ha évek múltán derül ki, hogy a talált állatban volt mikrochip, és azonosítani és értesíteni lehetett volna az eredeti gazdát, ott a legfontosabb kérdés, hogy ki hibázott, hiszen övé a felelősség” – mondta.
A jogász szerint felmerül a kérdés: „Ki nem tudta helyesen leolvasni a chipet, és mit tud, mit hajlandó évek múlva a hibája kijavítása érdekében meglépni?” Bár a tulajdonjog nem évül el, a visszakövetelés lehetősége idővel korlátozottá válik.
„A tulajdonjog nem évül el, a visszakövetelésre azonban az állam egy idő után nem ad segítséget, vagyis több év múlva hiába teszünk feljelentést és hiába indítunk pert, a követelés kikényszeríthetőségének elévülése miatt azokat el fogják utasítani” – derül ki a szakember szavaiból. Ennek logikus magyarázata, hogy ennyi idő után az igazságot már szinte lehetetlen kideríteni, a tanúk emlékei megfakulnak, a bizonyítékok elvesznek.
A helyzet komoly dilemmát is okozhat. „Sőt, sokszor megoldhatatlan dilemma elé is állítja a találót, például ha tudja, hogy akinek vissza kellene adnia az állatot, nem jól tartja, vagy esetleg egyenesen bántalmazza, kínozza is” – mondta.
Ez a hatóságra tartozik.” Ha a megtaláló úgy ítéli meg, hogy az eredeti tulajdonos rosszul bánt az állattal, feljelentést kell tennie a rendőrségen. Itt „a bántalmazás, állatkínzás leírása és a bizonyítékok csatolása mellett kérnie kell az állat lefoglalását, illetőleg azt, hogy az eljárás ideje alatt tartsák a megtalálónál, azaz nála.”
Minden más megoldás jogilag aggályos. „Minden más saját egyéni lépés, akármennyire is jót akarunk az állatnak, önbíráskodásnak tűnik a jog szempontjából” – hangsúlyozta a szakember.
