Megdöbbentő: egy friss kutatás szerint ez a fura a jelenség állhat a kísértetjárásként leírt élmények mögött
Megdöbbentő eredmények születtek egy friss kutatásban: a kutatók szerint a kísértetjárásként leírt élmények egy részéért nem szellemek, hanem az emberi fül számára alig vagy egyáltalán nem hallható mélyfrekvenciás rezgések, vagyis infrahangok felelhetnek.
Egy április végén, a Frontiers in Behavioral Neuroscience című szaklapban publikált kutatás szerint ugyanis a hátborzongató, „valaki figyel” érzést,
a megmagyarázhatatlan szorongást és a hirtelen ránk törő hidegrázást nem a túlvilági entitások, hanem a fülünkkel nem hallható, de a testünk által nagyon is érzékelt infrasound, vagyis az alacsony frekvenciájú hanghullámok okozzák.
A MacEwan Egyetem kutatói Rodney Schmaltz pszichológus vezetésével fogtak 36 gyanútlan önkéntest, és kitették őket egy olyan kísérletnek, amiről a résztvevőknek fogalmuk sem volt. Miközben zenét hallgattak, a kutatók két rejtett mélynyomón keresztül 18 hertzes, vagyis az emberi hallásküszöb (20 Hz) alatti hangot sugároztak a terembe. Az eredmény? Azoknál, akik tudtukon kívül az infrahang hatása alatt álltak, a nyálmintáik alapján szignifikánsan megugrott a kortizol, a test elsődleges stresszhormonjának szintje. Emellett sokkal ingerlékenyebbnek, érdektelenebbnek és szomorúbbnak érezték magukat, függetlenül attól, hogy a háttérben éppen nyugtató vagy eleve nyomasztó zene szólt.
És hogy jönnek ide a kísértetek? Pontosan itt. Az ilyen alacsony frekvenciájú rezgéseket ugyanis gyakran teljesen hétköznapi, de rejtett források állítják elő: öreg szellőzőrendszerek, ipari berendezések, a közeli forgalom zaja, vagy éppen az állítólag kísértetjárta helyek elmaradhatatlan kellékei, a régi épületek vibráló csövei és dohogó kazánjai. A testünk érzékeli ezt a folyamatos, de hallhatatlan nyomást, amitől feszültek és nyugtalanok leszünk. Ahogy Schmaltz fogalmaz, ez a finom testi diszkomfort ad egy olyan fizikai érzetet, amit a természetfelettire amúgy is nyitott emberek simán félreértelmezhetnek egy paranormális jelenlét bizonyítékaként. Míg egy szkeptikus csak annyit érez, hogy huzatos és kényelmetlen egy épület, a szellemekben hívő a saját biológiai stresszválaszát használja fel bizonyítékként arra, hogy egy szellem van a közelben.
– mondta Schmaltz a Frontiers sajtóközleményében.
A kutatás persze nem most találta fel a spanyolviaszt, de minden eddiginél erősebb biológiai bizonyítékot szolgáltatott a jelenségre. Az ötlet, hogy az infrasound felelős lehet a „szellemérzetért”, már a kilencvenes évek végén felmerült. Vic Tandy, egy brit mérnök a laborjában dolgozva állandóan szorongott, és egyszer még egy szürke, kísérteties alakot is látni vélt a perifériás látóterében. Később rájött, hogy
2003-ban pedig Richard Wiseman pszichológus egy londoni koncertteremben végzett kísérletet, ahol a zenei darabok egy részét titokban infrahanggal „fűszerezték”. A közönség tagjai ezek alatt a részek alatt számoltak be a legtöbb furcsa, hátborzongató érzésről. A mostani kanadai kutatás annyival tesz többet, hogy laboratóriumi körülmények között, közvetlenül kimutatta a stresszhormon-szint emelkedését, vagyis a test kézzelfogható, mérhető reakcióját.
„A tartós kortizolfelszabadulás nem jó dolog. Különféle élettani állapotokhoz és a mentális egészség megváltozásához vezethet” – figyelmeztetett Trevor Hamilton, a tanulmány társszerzője a Frontiers sajtóközleményében. Ez pedig már túlmutat a szellemhistóriákon: azt jelenti, hogy a mindennapi, észrevétlen zajszennyezés hosszú távon is károsíthatja az egészségünket, még akkor is, ha tudatosan nem is halljuk.
Addig is, ha legközelebb egy régi kastély pincéjében hirtelen ránk tör a rettegés, talán nem a szellemirtókat kell hívni, hanem egy jó vízvezeték-szerelőt.
Via Frontiers in Behavioral Neuroscience
