Lehet, hogy a macskád nem is szeret, csak optimalizál? Egy kutatás szerint máshogy kötődnek a nőkhöz és a férfiakhoz
Lehet, hogy a cicád nem azért nyávog a család férfitagjaira hangosabban, mert kevésbé szeret, hanem mert pontosan tudja, hogy nekik több jelzés kell, amíg végre leesik, hogy figyelni kéne. Legalábbis erre jutott egy decemberben publikált etológiai kutatás, amely élénk vitát indított a macskatartók körében arról, hogy a macskák a hazaérkező férfi gondozókat az első percekben jóval több hangadással üdvözlik, mint a nőket. És mielőtt bárki messzemenő következtetéseket vonna le a nemek közti vonzalomról, a kutatók szerint a jelenség nem „nempreferencia”, hanem kőkemény kommunikációs alkalmazkodás:
A törökországi Bilkent és Ankarai Egyetem kutatói 31 háztartást kértek fel, hogy 2022 és 2024 között a gazdik egy mellkasra rögzített kamerával vegyék fel a nagy hazaérkezéseket. Az elemzés a bejárati ajtó kinyitása utáni első 100 másodpercre koncentrált, és nem kevesebb mint 22 különböző viselkedési jelet kódoltak, a nyávogások számától a lábhoz dörgölőzésen át egészen az ásításig. A módszer szépsége, hogy nem egy steril laborban stresszelték az állatokat, hanem a saját, megszokott otthoni közegükben figyelték meg őket. Az eredményeket az Ethology című szaklapban tették közzé.
A különbség statisztikailag szignifikáns volt, és a kutatók szerint teljesen független a macska korától, nemétől, fajtájától vagy attól, hogy hányan élnek a háztartásban. Az értelmezésük szerint a dolog pofonegyszerű: a macskák a kevésbé verbálisan reagáló férfiaknál több, hangosabb jelzéssel próbálják felkelteni a figyelmet és kapcsolatot kezdeményezni.
Felmerül a kérdés, hogy akkor a macskák a nőkhöz mélyebben kötődnek-e, a férfiakkal pedig csak üzletelnek a figyelemért? A kutatók szerint erről szó sincs. A mostani vizsgálat nem a kötődés erősségét mérte, hanem egy nagyon konkrét üdvözlési helyzet kommunikációs mintáit. A kötődés témájában érdemesebb egy 2019. szeptemberi, a Current Biology szaklapban megjelent tanulmányt elővenni. Az Oregoni Állami Egyetem kutatói akkor kimutatták, hogy a macskák többsége – a kutyákhoz és a csecsemőkhöz hasonló arányban – biztonságosan kötődik az emberi gondozójához, nemtől teljesen függetlenül. Ahogy a tanulmány vezető szerzője, Kristyn Vitale fogalmazott: „A macskád támaszkodik rád, hogy biztonságban érezze magát, amikor stresszes.”
A mostani eredmények tökéletesen illeszkednek a korábbi megfigyelések sorába. Más tanulmányok már jelezték, hogy
„Ez azt mutatja, hogy a macskák nem automaták, és olyan kognitív képességekkel bírnak, amelyek lehetővé teszik, hogy adaptív módon éljenek együtt az emberekkel” – mondta Kaan Kerman, a tanulmány egyik szerzője a Live Science-nek. Ezt erősítette meg Dennis Turner, a svájci Alkalmazott Etológiai és Állatpszichológiai Intézet igazgatója is, aki szerint a talált különbség beleillik abba az általános képbe, hogy a nők, férfiak és gyerekek eltérő módon lépnek interakcióba a háziállatokkal.
A nyávogás tehát nemcsak egy érzelmi állapot reflexszerű kifejezése, hanem egy tanult eszköz, amit a macska a helyzethez és a partnerhez igazít.
– nyilatkozta Kerman a The Times-nak.
A kutatásnak ugyanakkor vannak korlátai. A minta viszonylag kicsi volt, és a vizsgálat egyetlen országban, Törökországban zajlott. A szerzők maguk is sürgetik, hogy más kulturális közegekben is ismételjék meg a kísérletet, hogy kiderüljön, a jelenség univerzális-e. „A következő fontos lépés az, hogy a megállapításokat különböző kulturális környezetekben is megismételjük” – tette hozzá Kerman.
