Koktélimádók figyelem! Kiderült, hogy a gin & tonik durván enyhítheti a szénanátha tüneteit
Így tavasszal egyik szemünk sír, a másik könnyezik, olyan szép a természet és a rengeteg virág - de a pollenkoncentráció nem sokat javult az elmúlt hetekben. Ilyenkor jönnek a bevált praktikák: antihisztamin-hegyek, orrspray-arzenál és az elkeseredett remény, hogy az egyszer talán megérkező zápor kimossa a pollenpoklot a levegőből. De mi van, ha a megoldás, vagy legalábbis a tünetek enyhítésének egyik kulcsa nem a gyógyszertárban, hanem a bárszekrényben lapul? Egyre többször bukkan fel a neten a csábító gondolat:
Mielőtt azonban bárki gyógyászati céllal kezdene koktélozni, érdemes megnézni, mi van a felkapott állítás mögött.
Az elmélet pofonegyszerűnek hangzik. A tiszta, desztillált párlatok, mint a gin vagy a vodka, jóval kevesebb hisztamint és szulfitot tartalmaznak, mint az erjesztett italok, például a borok (különösen a vörös) és a sörök. Ez a két vegyület pedig igazi bajkeverő lehet azok számára, akiknek az immunrendszere amúgy is túlpörög az allergiaszezonban. A logika szerint tehát,
Ez persze nem gyógymód, de az orrmelléküregek talán kevésbé érzik majd magukat egy hadszíntérnek.
De miért is számít, hogy mi van a poharunkban? A válasz a hisztamin kettős természetében rejlik. Egyrészt a testünk termeli, mint egy riadóláncot, amikor allergénnel találkozik – ez okozza a klasszikus tüneteket. Másrészt viszont a hisztamin az ételekben és italokban is jelen lehet, az erjedési folyamatok melléktermékeként.
Hogy a helyzet még rosszabb legyen, maga az alkohol gátolja a szervezetünkben a diamin-oxidáz (DAO) nevű enzim működését, aminek pont az lenne a feladata, hogy lebontsa a felesleges hisztamint. Vagyis nem elég, hogy több hisztamint viszünk be, még a takarítóbrigádot is lefékezzük. A szulfitok, amiket főleg a borok tartósítására használnak, egy másik fronton támadnak: az arra érzékenyeknél önmagukban is kiválthatnak orr- és légúti panaszokat.
A témában az egyik leghitelesebb, közérthető állásfoglalást egy brit betegszervezet, az Asthma + Lung UK adta ki.
Kiemelik, hogy ez nem jelenti azt, hogy ezek az italok „biztonságosak” lennének mindenkinek, csupán azt, hogy azok számára, akiknél a bor vagy a sör egyértelműen rontja a tüneteket, egy „kevésbé rossz” választást jelenthetnek. A hangsúly a feltételes módon van: ez egy lehetőség, nem pedig garantált megváltás.
A tudományos adatok is alátámasztják, hogy van valami a dologban. Dán kutatások szerint a megkérdezettek közel 8%-a tapasztalt már valamilyen túlérzékenységi tünetet alkoholfogyasztás után, leggyakrabban felső légúti panaszokat. A listavezető bűnös szinte mindig a vörösbor. Más mérések kimutatták, hogy a vörösborokban átlagosan magasabb a biogén aminok (köztük a hisztamin) koncentrációja, mint a fehérekben.
A szakértők ugyanakkor óvatosságra intenek, mert a kép ennél árnyaltabb. „A hisztamint a szervezet termeli egy lehetséges allergénre adott válaszként, de a hisztamin lenyelése a szervezetben nem feltétlenül ugyanazt a reakciót váltja ki” – magyarázta Dr. Helen Webberley orvos a The Drinks Business magazinnak. Vagyis attól, hogy egy italban kevesebb a hisztamin, a szervezetünk még ugyanúgy reagálni fog a levegőben szálló pollenre.
Amanda Igel, a Cleveland Clinic regisztrált dietetikusa szerint fontos megérteni a hisztamin szerepét. „A hisztamin egy kémiai anyag a hízósejtjeidben… segít az immunrendszerednek reagálni az allergiás kiváltókra” – mondta a Cleveland Clinic oldalán. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a drasztikus, alacsony hisztamintartalmú diéták nem valók mindenkinek. „A kevés hisztamint tartalmazó étrend kizárólag azoknak szól, akiknél tünetek állnak fenn, és akik túl vannak a kiterjedt gasztroenterológiai és allergiás kivizsgáláson.”
Mit jelent mindez a gyakorlatban?
De van néhány aranyszabály:
A legfontosabb: soha ne keverd az alkoholt álmosító hatású antihisztaminokkal. A kombináció drámaian lelassíthatja a reakcióidőt és felerősítheti a gyógyszer mellékhatásait, ami különösen veszélyes, ha valaki volán mögé ül vagy gépeket kezel.
A másik buktató a mixer lehet: egy agyoncukrozott, adalékanyagokkal teli tonik vagy üdítő éppúgy tartalmazhat problémás összetevőket. A legjobb a tiszta szóda vagy egy minőségi, egyszerű tonik.
Fontos tudni azt is, hogy a gin sem csodaszer. Bár a desztilláció eltávolítja a legtöbb allergént, a gin fűszerezéséhez használt borókabogyó vagy más növényi összetevők ritka esetekben egyéni érzékenységet válthatnak ki.
A legfontosabb tanulság tehát az, hogy nincsenek általános szabályok. A „gin jobb, mint a bor” narratíva nem egy kőbe vésett tudományos tény, ami mindenkinél működik, hanem egy logikusnak tűnő, biokémiai alapokon nyugvó feltételezés. Nincsenek nagyszabású, kontrollált vizsgálatok, amelyek ezt igazolnák szénanáthások ezrein.
és óvatosan kísérletezni egy „tisztább” alternatívával, szigorúan kis mennyiségben. Ha pedig egy italra szokatlanul heves vagy súlyos reakciót tapasztalsz, az nem a szénanátha, hanem egy lehetséges intolerancia vagy allergia jele, amivel érdemes orvoshoz fordulni.
Via Asthma + Lung UK
