Stahl Judit: „Ha én Hannára és a feladataimra gondolok, úgy érzem, megnyertem a lottóötöst”
Stahl Judit, akit egy generáció a Tényekből ismert meg, ma már tudatosan kerüli a rivaldafényt, sőt, kifejezetten élvezi, hogy nem kell minden percét a nyilvánosság előtt élnie. „Kicsit sem vágyom már rá” – mondja a tévés visszatérésről egy friss, januári interjúban, amit a Meglepetés magazin közölt. A celeblétnek ugyanis megvannak azok az árnyoldalai, amikről kevesen beszélnek.
– teszi hozzá, finoman jelezve, hogy a képernyőn látott kép és a valóság között néha tátong némi szakadék.
De akkor mi adja ma az alkotói örömöt annak, aki egykor a legnézettebb hírműsort vezette, majd sikeres gasztrovállalkozást épített? A válasz a színház, méghozzá egy egészen különleges formája. Visszakanyarodott eredeti szakmájához, a rendezéshez, és a lányával, Stahl-Bohus Hannával közösen csinál improvizációs gasztroszínházat Flódni néven.
És az egész mögött van egy életszemlélet, ami manapság szinte forradalminak hat. Stahl ugyanis nem a következő hegycsúcsot keresi, hanem élvezi a túrát. „Az egyik legfontosabb fogadalmam egy életszemlélet: legalább annyira figyeljünk arra, mit értünk el, mint arra, hogy új célokat tűzzünk ki. Nem megérkezni a legjobb, hanem maga az út.” Ezt a hálára épülő szemléletet a mindennapokban is gyakorolja.
Ez a gondolkodásmód pedig a gyereknevelésben is lecsapódik. A közös munka ellenére a cél nem az, hogy a lánya a szoknyája mellett maradjon. „Egy szülőnek két fontos feladata van: gyökereket és szárnyakat adni.” Ennek része az elengedés képessége is.
A kapcsolatuk ettől csak még szorosabbá vált. „Mázlim van Hannával. Imádom, amikor azt mondja: »Olyan jó, hogy te vagy az anyukám!«” A magánélet egyébként is a rugalmasságról szól: férjével kétlaki életet élnek, ami jól illeszkedik a projektalapú, kreatív munkához. Az egész pályakép – a híradózástól a szakácskönyveken át a színházig – egy tudatos építkezés eredménye, aminek a végén nem egy trófea, hanem egy egyszerű, de annál nehezebben elérhető cél áll: a jóllét.
