Facebookos butaság terjed arról, hogy a magyarok mennyire tiszták, mi találtuk fel a szappant és a kádat is
Hónapok óta terjed egy hangzatos szöveg Facebookon, sokan megosztották mindenféle oldalakról.
Már ránézésre is számos csúsztatást, félrevezető általánosítást és forrás nélküli állítást tartalmaz. Az alábbiakban pontonként megcáfolom a főbb állításokat.
A szóban forgó poszt szövege a következő:
A magyarok tisztálkodása
• A Kárpát-medencére jellemző tisztaság egész Európában ismeretlen volt. A kosz, a szenny és ínség következtében Nyugaton több pestis és kolera járvány pusztított, ami a Kárpát-medencében ilyen okokra visszavezethetően ismeretlen fogalom volt.
Európában a ruhaviseleti könyv leírása alapján a fürdés és tisztálkodás helyett olyan kötényt hordtak, melybe a tetvek a fejből bele potyoghattak, és azokat a kötény felfogta.
A francia „urak” és „úr”(?) hölgyek a tisztátalanság miatt hosszú, hegyes eszközzel vakarták fejbőrüket a fejtetűk állandó csípése miatt.
Francia találmány a paróka és a parfüm a kosz, a bűz, és a mosdatlanság elfedésére.
• A kádat a XIII. szd-ban Nyugat-Európában Szent Erzsébet hozományaként ismerték meg, a tisztálkodás ezen formáját tőlünk tanulták meg.
A 4 éves Erzsébet hozományként a királyi udvarból több szekér aranytárgyat vitt magával.
Nyugaton ilyen mennyiségű kincset korábban soha addig nem láttak.
• A szappan magyar találmány.
Más nyelvek szókészletébe átkerülve pl.: soap, seife, savon, jabon,…
• X. századi bizánci leírások szerint Bulcsú és a többi magyar vezér jurtájában csurgó, a tus elődje is volt.
• A gyermek mondókában őrizzük a "szita-szita péntek" kifejezést, ami a pénteki szita fürdést, a tusolást jelentette.
• A hunok seregében be volt iktatva a heti egyszeri fürdés.
• A táltos nem ment ki ahhoz a beteghez, amelyik nem volt tisztán tartva (tiszta ágynemű, beteg fürdetése, fertőző betegség esetén szoba kimeszelése, ....)
• A parasztházakat évente újból fehérre meszelték.
• Őseink kínosan ügyeltek a tisztaságra, még az állatok esetében is."
Nos, nézzük a cáfolatot:
1. „A Kárpát-medencére jellemző tisztaság egész Európában ismeretlen volt.”
Valóság: Ez erőteljesen torzító állítás. Az európai középkori higiénia története rendkívül összetett. Bár a fürdőkultúra valóban visszaszorult a pestisjárványok és az erkölcsi szigorítások miatt egyes korszakokban (különösen a 14–16. században), nem igaz, hogy a magyarok tisztábbak lettek volna.
Magyarországon is előfordult pestis és kolera, sőt, egymást érték a járványok (ott volt például a 1349-es nagy pestisjárvány, vagy az 1831-es kolerajárvány). Az állítás, miszerint ezek „ismeretlen fogalmak” lettek volna a Kárpát-medencében, történelmileg hamis.
2. „A kádat Nyugat-Európában Szent Erzsébet hozományaként ismerték meg.”
A kád nem magyar találmány, és nem Árpádházi Szent Erzsébet révén terjedt el Nyugaton. A rómaiak már Kr.e. 1. századtól építettek nyilvános fürdőházakat (thermák) – ezekben kádak, melegvizes medencék és padlófűtéses helyiségek is voltak.
A fürdőkultúra az ókori görögök és rómaiak révén alakult ki, nem a magyarok találták fel vagy terjesztették el.
3. „A szappan magyar találmány.”
Ez egyértelműen hamis állítás. Egyfajta szappanféle használatáról (mosásra) már Kr.e. 2800 körüli sumer és babiloni agyagtáblák is beszámolnak. Emberi tisztálkodásra először az ókori Egyiptomban használtak növényi olajokkal készült szappanokat.
A latin sapo szóból erednek a modern nyelvek szavai (soap, savon, seife), és ez a szó nem magyar eredetű. A magyar nyelvbe a „szappan” szó a német Seife közvetítésével került be.
4. „A csurgó, a tus elődje, már Bulcsú jurtájában is volt.”
Nem magyar találmány, bár kétségkívül volt csurgó a jurtában. Csakhogy más népek is használtak hasonló elven működő szerkezeteket. A tusoló (vagy zuhany) elve ókori eredetű, pl. az ókori görögök is használtak csőrendszereket víz csorgatására, az atléták is zuhanyoztak az edzések után.
5. „A pénteki szita fürdést őrzi a szita-szita péntek mondóka.”
A „szita-szita péntek” gyermekmondóka egy ritmikus nonszensz. Nem utal tusolásra, sem tisztálkodási szokásra. Az ehhez hasonló mondókák gyakran nem értelmesek nyelvileg, inkább ritmusos, játékos hangzásuk miatt népszerűek.
6. „A hunok seregében heti egyszeri fürdés volt.”
A hun kultúráról kevés konkrét adat maradt fenn, főként külső (római) forrásokból. A nomád népek rendszeresen tisztálkodtak. Ahogy mások is.
7. „A táltos nem ment ki a beteghez, ha nem volt tisztán tartva.”
Ezt nem támasztja alá semmilyen hiteles forrás. Ez inkább modern kor elvárásainak visszavetítése egy régebi korba.
8. „A parasztházakat évente újra meszelték.”
Igaz, és a mész fehérít, fertőtlenít, és valóban használták évente, főleg tavasszal. Ez azonban praktikus okokból történt: a rágcsálók, rovarok, betegségek ellen, és nem a magyarok kivételes tisztaságának bizonyítékaként.
9. „Őseink kínosan ügyeltek a tisztaságra.”
Általánosító állítás, forrás nélkül. A higiénia inkább gazdasági helyzettől, éghajlattól, szokáspktól és társadalmi helyzettől függött, mintsem „népi jellemvonás” lett volna. Tiszta és piszkos emberek minden kultúrában voltak. (És vannak is.)
Mi a baj ezzel a szöveggel? Nincs megjelölt forrás – történelmi állításokhoz ez alapvető elvárás. Téves eredettörténeteket állít be tényként. A magyar kultúrát idealizálja, más népek és kultúrák rovására – ez torz és veszélyes történelemszemlélet. Csúsztatásokkal operál – valóban létező dolgokat (pl. meszelés, fürdőkultúra) túlzó következtetésekhez használ.
Szóval nem kell mindent megosztani, ami hangzatos, mert lehet, hogy hamis információ.
