A nárcisztikus vonás sokszor még a tényleg jó főnökben is fel-felbukkanhat időnként. A valóban nárcisztikus munkaadók viszont nem csak néha viselkednek elviselhetetlenül, hanem komplett téveszméket hurcolnak magukról és az alkalmazottaikról, és ebből aztán nagyon komoly bajok tudnak lenni.

A legnagyobb probléma általában ott kezdődik, hogy a nárcisztikus főnökök nem látják, mennyire rombolóak tudnak lenni. És ezt a vakságot gyakran vissza is igazolja az a közeg, amelyik felveszi és előlépteti őket. Mert elsőre sokszor elbűvölőnek tűnnek.

hanem két lábon járó céges katasztrófák. A kutatások szerint ez egyáltalán nem ritka a nárcisztikus embereknél: először levesznek a lábadról, aztán lassan lerohad körülöttük minden. Hogy ezt a nárcisztikus bűvészmutatványt könnyebb legyen átlátni, nézzük meg, milyen hiedelmekből rakják össze a saját kis belső vallásukat.

A nárcisztikus munkaadók általában 11 teljesen elborult dolgot hisznek magukról és azokról, akik nekik dolgoznak:

1. „Rám nem vonatkoznak a szabályok”

A nárcisztikus főnök alapbeállítása az, hogy ő több a többieknél. Ebből pedig egészen logikusan következik a fejében, hogy a szabályok valójában másokra vonatkoznak. Az eljárásrend, a protokoll, a belső policy, a céges normák – ezek mind hasznos korlátok lehetnek a plebsnek, de rá természetesen nem vonatkoznak.

Nyugodtan meg lehet őket kérdezni, mert nem gondolják, hogy a nárcizmus negatív tulajdonság lenne – ők úgy hiszik, felsőbbrendűek másoknál, és ezzel nyilvánosan sincs problémájuk. Összességében a nárcizmus problémás az egyén és a társadalom számára is. Akik azt gondolják, hogy már most is nagyszerűek, nem is próbálnak fejlődni.

És itt jön a kellemetlen rész: amikor egy nárcisztikus főnök simán átlép a protokollokon, leszarja a céges standardokat, vagy úgy kezeli a szabályokat, mint valami opcionális ajánlást, azzal nagyon konkrétan veszélybe sodorhatja az alkalmazottait, miközben a munkakörnyezet minőségét is szépen leépíti. És még büszke is rá. Ismerős?

2. „Én soha nem hibázom”

A másik klasszikus téveszme, hogy ő soha, semmiben, semmikor nem hibás. Hibázni a dolgozók hibáznak. A körülmények hibáznak. A rendszer hibázik. A Merkúr retrográd. De ő? Ugyan már.

Ha mégis történik valami rossz, akkor villámgyorsan megindul a felelősség-áthárítás: jönnek a külső körülmények, a félreértések, az inkompetens kollégák, a „nem ezt kértem” kezdetű mondatok.

Egyenesen torzítások világában élnek. Észlelésük szerint soha nem hibáznak, a motivációik mindig tiszták. Semmilyen felelősséget nem vállalnak a viselkedésükért.

És ha valaki az alkalmazottak közül mégis veszi a bátorságot, és megkérdőjelezi őket, arra általában düh a válasz. Ilyenkor bármit felhasználnak arra, hogy igazolják a haragjukat, miközben azt sugallják, hogy valójában te vagy a hibás. Csak bizonyos ‘tényeket’ látnak meg, és minden más hasznos vagy méltányos információt kiszórnak.

Magyarán: nemcsak hibázni nem hibáznak, de ha szólsz, hogy de, akkor még te leszel a problémás.

3. „Nekem külön bánásmód jár”

A nárcisztikus főnök egyik alapmeggyőződése, hogy neki olyan különleges elbánás jár, amilyet a cégnél más nem is remélhet. Miközben az alkalmazottait sokszor teljesíthetetlen elvárásokkal nyomja agyon, magára ezeket valahogy mégsem szereti alkalmazni. Ha ő csúszik le egy határidőről, az nem probléma, mert ő kivétel. Ő mindig kivétel.

Úgy érzik, nekik olyan privilégiumok járnak, amelyekhez másnak nincs hozzáférése, mert folyamatosan a saját státuszuk emelésén dolgoznak.

A Perspectives in Psychological Science egyik cikke a grandiózus nárcizmust úgy írta le, mint „olyan személyiségvonást, amelyet a személyes felsőbbrendűségbe vetett hit és a különleges bánásmódra való jogosultságérzés jellemez.” A tanulmány szerint

Vagyis a nárcisztikus főnök nemcsak azt gondolja, hogy neki több jár, hanem azt is, hogy neked kevesebb.

4. „Örüljenek, hogy egyáltalán nekem dolgozhatnak”

A velük született empátiahiány miatt a nárcisztikus munkaadók őszintén nem értik, mi a baj azzal, ahogy másokkal bánnak. Tényleg azt gondolják, hogy a dolgozóiknak már azért is hálásnak kellene lenniük, hogy van munkájuk, pláne ilyen kivételes vezetés mellett.

Ezek a vonások adják ennek a zavarnak a magját, és ehhez kapcsolódik az önértékelés szabályozásának képtelensége. A nárcizmust akár úgy is lehet értelmezni, mint az önértékelés zavarát. A nárcisztikus emberek gyakran a legbizonytalanabbak a szobában, csak közben kialakítottak egy olyan működést, amivel ennek az ellenkezőjét mutatják. Gyakran ők tűnnek a legmagabiztosabbnak, de van bennük egy üresség.

Mivel a nárcisztikus főnökök masszív felsőbbrendűségi komplexussal működnek, úgy vezetik a csapatukat, hogy közben azt várják: az alkalmazottak már-már talpnyaló szintű hálát tanúsítsanak pusztán azért, mert abban a megtiszteltetésben részesülnek, hogy velük dolgozhatnak.

5. „Ez a munka mindennél fontosabb”

A nárcisztikus munkaadók görcsösen ragaszkodnak ahhoz a téveszméhez, hogy olyan nincs, hogy munka-magánélet egyensúly. Azt gondolják, hogy a dolgozóknak a munkát kell az életük középpontjába helyezniük, mert a család, a személyes élet, a pihenés, az egészség vagy a mentális jóllét nyilván kevésbé fontos, mint a cég sikere.

Ez a hit többféleképpen is megjelenhet. Folyamatosan átlépik azokat a határokat, amelyeket a dolgozók próbálnak kijelölni.

válaszoljon az e-mailekre, legyen elérhető, legyen készséges, legyen szolgálatban, legyen mindig egy kicsit bent fejben a munkában. A szabadságot sem érzik szükségletnek. Nem hiszik, hogy az embereknek pihenni kell. Inkább tolják őket egyenesen a teljes kiégés szélére.

Mivel az alapvető empátiájuk is hiányzik, gyakorlatilag semmilyen viszonyuk nincs ahhoz, mások érzelmileg mit élnek át. Nekik a dolgozó fáradtsága, gyásza, családi problémája vagy idegrendszeri túlterheltsége csak zavaró háttérzaj.

6. „A dolgozóim lojalitással tartoznak nekem”

A nárcisztikus főnökök szentül hisznek benne, hogy a dolgozóik osztatlan lojalitással tartoznak nekik. Természetesen ezt a lojalitást ők egyáltalán nem fogják viszonozni. Gyakran előadják a klasszikus vállalati közhelyet, hogy mi itt egy család vagyunk, ami már önmagában is minimum gyanús mondat, de közben nem adnak sem olyan tiszteletet, sem olyan biztonságot, ami egy valódi családi közeghez tartozna.

Azt gondolják, hogy az alkalmazottaknak feltétel nélkül bízniuk kell bennük, miközben ők semmit nem tesznek azért, hogy ezt a bizalmat kiérdemeljék.

És bár a fejükben nekik lojalitás jár, a dolgozóknak cserébe nem adnak semmiféle biztonságot.

Eszközöknek látják őket, akik arra valók, hogy segítsenek elérni a célt. Amikor ez megvan, vagy egyszerűen csak útban vannak, gond nélkül megszabadulnak tőlük.

7. „Nem kell semmit megmagyaráznom”

A nárcisztikus főnök szemében semmi szükség nincs arra, hogy elszámoljon a döntéseivel. Ő dönt, és ennyi. Nem ad indoklást, nem ad kontextust, nem ad átláthatóságot, még akkor sem, ha a választásai közvetlenül érintik azoknak az embereknek az életét, akik neki dolgoznak. Cserébe persze elvárja a kérdés nélküli engedelmességet.

A The Role of Personality in Human Resource Management című kutatási cikk kitért azokra a személyiségjegyekre, amelyeket általában a munkahely klasszikus nárcisztikusához társítanak.

Leírásuk szerint

hiányzik belőle a valódi empátia, kihasznál másokat a kapcsolataiban, grandiózus vagy akár gőgös.”

A nárcisztikus főnök jogosultságérzete, összekapcsolva azzal a képtelenséggel, hogy bármiféle visszajelzést érdemben befogadjon, rendszerint olyan munkahelyi környezetet hoz létre, ahol az őszinte és egyenes kommunikáció gyakorlatilag megszűnik létezni.

8. „Nélkülem ezek semmire sem mennének”

A nárcisztikus főnökök meg vannak győződve arról, hogy ők nélkülözhetetlenek a cég számára. Ebből pedig az következik, hogy szerintük a munkahely van értük, nem pedig ők a cégért és az alkalmazottakért. Az egójuk és a grandiózus énképük azt súgja nekik, hogy pótolhatatlanok, és a vállalat meg a dolgozók egyszerűen elvesznének nélkülük.

A nárcisztikus főnök nagy jelentőséget tulajdonít a társadalmi státusznak. A vezetői szerepét minden más pozíciónál fontosabbnak tartja, ebből pedig elég egyenesen következik, hogy lenézi az alkalmazottait.

Ennek ellenére a torzult önjelentősége miatt tényleg azt gondolja, hogy a dolgozói nélküle összeomlanának.

9. „Csak irigyek a sikeremre”

A nárcisztikus munkaadó egyik kedvenc önvédelmi fantáziája, hogy a cégnél mindenki az ő sikerére irigy. Ez szorosan összefügg azzal, hogy képtelenek elfogadni az építő kritikát. Ha egy alkalmazott javaslatot tesz, vagy megpróbál visszajelzést adni, a nárcisztikus főnök nem a mondandó tartalmára reagál, hanem rögtön bedobja, hogy ja, persze, csak irigykedsz.

Görcsösen ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy mindenki más arra vágyik, amit ők elértek. Mivel az érzelmi intelligenciájuk is alacsony, gyakorlatilag képtelenek a valódi önreflexióra.

Nem gondolják végig, hogy a saját viselkedésük hogyan hat azokra, akikkel együtt dolgoznak.

mintha a kollégák összeesküdtek volna ellenük, kizárólag azért, mert annyira irigyek rájuk.

A dolgozók számára ezek az irigységi rohamok hosszú távú következményekkel járhatnak. Az International Journal of Environmental Research and Public Health egyik kutatása szerint a toxikus munkahely pszichológiai megterhelést okoz, növeli a kiégés és a stressz szintjét, a dolgozók eltávolodásához vezet, csökkenti a produktivitást, és magas fluktuációt eredményez. De egy nárcisztikus főnököt ez jellemzően hidegen hagy.

10. „Az összes ötletem zseniális”

A nárcisztikus főnök meg van győződve arról, hogy minden egyes ötlete korszakalkotó. Hogy amit ő kitalál, az minimum forradalmasítja a cég működését, de inkább az egész iparágat. Képtelen elismerni, hogy tévedhet, vagy akár csak azt, hogy valamiben középszerű. Emiatt aztán azt sem veszi észre, amikor az ötletei teljesen életszerűtlenek, használhatatlanok vagy egyszerűen csak nem olyan nagy számok, mint amilyennek ő hiszi őket.

Mivel a hatalom, a státusz és a vagyon hajtja őket, jó eséllyel keresztül is verik az ötleteiket, még akkor is, ha ezek potenciálisan árthatnak a cégnek.

A nárcisztikusok nagyobb valószínűséggel túlozzák el a kompetenciáikat, vagy hazudnak az előrejutás érdekében, és nagyobb eséllyel hoznak magas kockázatú befektetési döntéseket. Az önvizsgálatra való képtelenségük és a felfújt énképük gyakran teljesen rossz irányba viszi őket, de annyira ragaszkodnak a saját téveszméikhez, hogy a világért sem ismernék el, hogy rossz úton járnak.

11. „Ez a hely nélkülem nem működik”

Csábító lehet bármelyik főnök számára elhinni, hogy nélküle nem menne a bolt, hogy az egész hely szétesne és elbukna. Csakhogy ez a legtöbb esetben egyszerűen nem igaz.

Amint őszintén szembenéznek azzal, mit tesznek hozzá a rendszerhez, és mivel nem ők járulnak hozzá, rögtön látni kezdik azt is, kik azok, akik valójában tartják a hátukon az egészet. Sokszor van egy-két ember alattuk a szervezetben, akik többet tesznek, mint azt bárki sejtené.

A legjobb vezetők nemcsak felismerik, kik azok, akik ténylegesen összetartják a céget, hanem rendesen meg is jutalmazzák őket ezért, és ahol kell, megerősítést meg elismerést is adnak nekik. Megnézik, milyen rendszerek teszik ezeket az embereket ennyire hatékonnyá, és megpróbálják ezt mások számára is reprodukálni.

A nárcisztikus főnökök ezzel szemben abban hisz, hogy ők a ragasztó, amely összetart mindent, és ha ez a hit megbillen, akkor az egész önképük kerül veszélybe. És el lehet képzelni, mennyire nem ideális ebből a pszichés szükségletből működtetni egy munkahelyet.

Mert abból nagyon ritkán lesz produktív, megbecsülő, normálisan működő munkahely, ha a főnök nem vezetni akar, hanem naponta újra és újra bebizonyítani saját magának, hogy ő egy pótolhatatlan zseni.

Via Yourtango