GASZTRO
A Rovatból

„Egyszerre dohos és nehézkes, egyszerre pedig felemelő és magasztos” - Zsályás latte és meditatív főzés majd’ kétszáz oldalban

Meditálnál főzés közben, aminek a motorikus mantrája a zsályaszórás? Egy ámulatba ejtő receptkönyv adózik most a gyógyfűhasználat oltárán úgy, hogy a legegyszerűbb és leggyorsabb ételeket fűszerezi szakrális élménnyé.

Megosztom
Link másolása

Basic gyógynövénnyel tehetők egyszerű ételek királyi fogásokká – néhány morzsoló mozdulat és pár levélke kell hozzá. Janits-Szabó Virág A zsálya illata című műve nemcsak receptgyűjtemény: hangulatában, nyelvében és szemléletében is különleges, ami egy polcra való, gyönyörű könyv lett.

Nem első receptgyűjteményes szerzőről van szó. Bűbájkonyháját már két másik szakácskönyvben a nagyérdemű elé tárta, mesekönyv szintén dicséri tollát. Most pedig a szakrális és gasztronómiai értelemben is reneszánszát élő földközi-tengeri fűszernövényt, a hazánkban is buján ültetett zsályát emeli méltó helyére.

Gyógynövény, fűszer, lélekbalzsam - ezért tartsunk otthon zsályát

A zsálya a népi gyógyászatban az egyik legősibb és legtöbbre tartott gyógynövény. Teáját torokfájás, köhögés és gyulladásos panaszok enyhítésére használták, de hatékony izzadáscsökkentőként és emésztést segítőként is ismert.

Fűszerként különösen zsíros, nehezebb ételek mellé ajánlott, mert serkenti az epeműködést és támogatja a gyomor természetes ritmusát. Illóolajai fertőtlenítő hatásúak, segítik a légutak tisztulását, miközben megnyugtatják az idegrendszert.

A zsálya így egyszerre gyógynövény és fűszer: a testet gyógyítja, az elmét kisimítja, a lelket egyensúlyba hozza.

A zsálya illata igazi különlegesség a magyar gasztronómiai kiadványok között: egyszerre szakácskönyv, hangulatnapló és érzéki felfedezőút egyetlen növényt körüljárva.

Szerkezete mint a nemes nyolcrétű ösvény

Fejezetei egyfajta gasztronómiai és lelki utazásként épülnek egymásra. Mindegyik rész egy-egy évszak, hangulat vagy életszakasz lenyomata, amelyhez receptek és mini-meditációk társulnak. A buddhizmus nyolcrétű ösvényére emlékeztető hét lépcsőt határozott meg ebben a szerző.

A Nyugalom tengere könnyed, letisztult ízek és japán ihletésű fogásokat tartalmaz, mint a selyemtofu, rizsgombóc vagy dashi leves. A „tiszta víz meditáció” a lelki béke megőrzésére tanít.

Az Aranyló napok fejezet napfényes, meleg, élettel teli ételeket gyűjt: kókuszos-citromos leves, zsályás-körtés rizottó, ünnepi mangótorta. A „napfény meditáció” az öröm és vitalitás megélésére hív.

A Tüzes jelenlétben már fűszeres, intenzív fogások könyökölnek helyet maguknak, mint a karfiolpakora, mapo tofu vagy csiliszósz. A „gyertyaláng meditáció” a belső energia és figyelem ébresztésére szolgál.

A Friss kezdet a tavaszi és újjászületést hozó ételek, például pitypangbimbó, kimcsi, ibolyatorta gyűjtőhelye. A „hajnal meditáció” a megújulás és tisztaság érzését közvetíti.

A csend szívében lágy, békés fogásokkal kedveskedik: miszóleves, gőzölt kenyér, tésztában sült zsályalevél, orgonás teasütemény.

A „fehér légzés meditáció” a belső csendre és figyelemre tanít.

Megjelenik a Belső erő – földes, tápláló, erőt adó receptekkel, mint a feketelencse-dhal, terijaki lazac, rózsalatte. A „föld meditáció” a stabilitás és önbizalom megtalálását segíti.

Vegyes finomságokkal zárul az ösvény, amelyben italok, savanyúságok, kiegészítők, mint az epres-rózsás szóda, feketeszezám-tej, házi dukkah vagy ibolyacukor édesíti a lapokat – a mindennapi étkezésekhez apró örömforrások. Bár kifinomult receptek, végképp nem bonyolult elkészíteni egyik fogást sem.

A fotók természetes fényűek, mély színűek, gazdagok, hangulatukban is követik a könyv filozófiáját – hétköznapi, mégis erőteljes, hangsúlyos és masszív képekről van szó. Pont ilyen a zsálya fűszerként.

A főzés, mint meditáció és szertartás

A könyv egyensúlyt teremt táplálék és tudat, íz és jelenlét között – minden fejezet egy meghívás, hogy az ételkészítés a mindennapi meditáció és hála aktusává váljon. A receptek között találunk klasszikus mediterrán fogásokat és merész, modern ötleteket is, fűszeres desszerteket, (nem csak) növényi alapú újdonságokat. Mindegyik ételben közös a harmónia keresése: a zsálya mindenhol finoman, mégis karakteresen szólal meg.

Ez a kötet nemcsak a gasztronómia szerelmeseinek való, hanem mindenkinek, aki érzi, hogy

a főzés nem a napi rutin egy kipipálandó része: ez egy végtelenül egyszerű szertartás,

önkifejezés, és a béke egy törékeny pillanata minden nap – vagy legalábbis egynél többször a héten. A zsálya illata egy meghívás az érzékek ünnepére, ahol a fűszer illata emlékeket, ízeket és érzelmeket köt össze egyetlen lélegzetben.

A zsálya illata felcsap a lapokból

A mennyiségek pontosak, a leírások tiszták, a tálalásban pedig a letisztultság köszön vissza a természet bujaságába karolva. A könyvet forgatva tényleg főzni támad kedve az embernek, mert látszik, hogy nem agysebészetről van szó, mégis olyan végeredmény születik egy egyszerű fogásból, ami ebben felzaklatott világban felérhet egy mentális felfrissüléssel.

A zsálya lesz a gurunk és mentálhigiénés tanácsadónk alig 200 oldalon át.

A növény maga gyógynövényként idegrendszeri kiegyensúlyozó, és az is biztos, hogy könnyen a napi étkekbe csempészhető egy egyszerű tofuban, vagy akár a reggeli tejes kávéban. Finoman tehető vele különlegessé a nap és a fizikai test revitalizálása, megnyugtatása – és a fogyasztása mellett maga a főzés folyamata lesz a napi mozgó meditációnk, belengve a zsálya illatával.

És hogy az milyen? A szerző meg is fogalmazza:

“Egyszerre dohos és nehézkes, egyszerre pedig felemelő és magasztos. Olyan, akár egy finom teát inni egy régi szentélyben.”


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
Steiner Kristóf: A tökéletes rántott csirke… laskagombából 
Itt a ropogós, szaftos, füstös, kicsit ragacsos, kicsit maszatos, és veszélyesen finom új kedvenced!

Megosztom
Link másolása

Van az a pillanat, amikor az ember beleharap valamibe, és hirtelen minden gyerekkori emlék egyszerre jelenik meg. A nyári büfék. A fesztiválok. A gyorséttermi papírdobozok alján összegyűlt morzsák. A bűntudatos, éjféli nasik. Ez a recept valahol ott kezdődik, csak egy sokkal tudatosabb, igazságosabb helyen ér véget - hiszen senkinek nem kellett meghalnia érte. Ez a KFC-ből ismerős ízű csoda ugyanis nem tartalmaz csirkét.

Billie Eilish nyilatkozata nagy port kavart a napokban: „Ehetsz húst. És szeretheted az állatokat. De a kettő együtt nem megy.” Legfeljebb egyes állatokat szerethet, aki megesz másokat. Hadd segítsünk a váltásban!

Ez a ropogós, szaftos, füstös, kicsit ragacsos, kicsit maszatos, és veszélyesen finom. A titok nem valami ultrafeldolgozott húshelyettesítő, hanem a szerény laskagombába, ami egészen elképesztő dolgokra képes...

 

A tökéletes rántott csirke… laskagombából

A recept, 2 - 4 főre

Hozzávalók:

500 g laskagomba

A páchoz:


2 evőkanál szójaszósz

1 evőkanál mustár

1 evőkanál balzsamecet

1 evőkanál paradicsompüré

2 evőkanál olívaolaj

1 teáskanál füstölt paprika

2 gerezd reszelt fokhagyma

Első tál:


120 g liszt (gluténmentes is lehet)

1 teáskanál füstölt paprika

1 teáskanál kurkuma

1 teáskanál őrölt gyömbér

½ teáskanál chili

só, bors

Második tál:


100 g csicseriborsóliszt

180 ml víz

½ teáskanál szódabikarbóna

1 csipet kala namak (elhagyható)

Harmadik tál:


200 g zsemlemorzsa vagy panko
 vagy tört cornflakes / zabpehely / kókuszchips / mandulapehely / aprított földimogyoró, vagy ezek keveréke

2 evőkanál sörélesztőpehely

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A laskagombát tépkedd rusztikus, falatnyi darabokra, a természetes rostjait követve. Egy tálban keverd össze a pác hozzávalóit, majd alaposan forgasd bele a gombát, hogy mindenhol bevonja. Hagyd állni legalább 15–20 percig, hogy magába szívja az ízeket.

Készíts elő három külön tálat. Az elsőben keverd össze a fűszeres lisztet. A másodikban a csicseriborsólisztet a vízzel, a szódabikarbónával és a kala namakkal. A harmadikba kerül a ropogós bunda: zsemlemorzsa vagy bármilyen választott morzsás keverék, sörélesztőpehellyel.

A bepácolt gombadarabokat egy kevés extra csicseriborsóliszttel finoman nyomkodd össze kisebb „csirkefalatokká”, majd forgasd meg őket először a lisztes keverékben, utána a csicseriborsós masszában, végül a morzsában.

Közepes hőfokon süsd őket bő olajban 4-6 percig, amíg mély aranybarnák és ropogósak lesznek.

Air fryerben is működik:

200 fokon körülbelül 15 perc alatt készülnek el, félidőben átforgatva.

Tálald burgerben, sült krumplival, savanyú uborkával, guacamoléval vagy barbecue szósszal. Frissen egyenesen ellenállhatatlan, de hidegen, szendvicsben is lenyűgöző.

A recept az Így is ehetünk című kreatívitást fejlesztő szakácskönyvünkből származik - és YouTube csatornánkon - www.youtube.com/@kristofandnimi - is megtekinthető.

 


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
A Rovatból
Roppanós vagy puha? Egyetlen apróságon múlik a tökéletes kovászos uborka, és ez nem a napfény
Eláruljuk a tökéletes, roppanós kovászos uborka titkát, hogy ne csak akkor lepődj meg a végeredményen, amikor már nem tudsz változtatni rajta.
Sassy - sassy.hu
2026. június 04.


Megosztom
Link másolása

Felejts el mindent, amit a nagymamád az ablakpárkányon érlelt kovászos uborkáról tanított. A tűző nap nem a barátod, hanem a legfőbb ellenséged, ami a roppanós csoda helyett egy szottyos, szomorú zöldséget fog produkálni. A tökéletes koviubi mögött nem mágia, hanem kőkemény biokémia áll, és a legtöbb, amit tehetünk érte, ha békén hagyjuk egy stabil hőmérsékletű, árnyékos helyen.

A legnagyobb tévedés ugyanis a hőmérséklet körül van.

A tapasztalatok szerint a 20–21 Celsius-fok körüli tartomány az ideális, ahol a tejsavas erjedés szépen, egyenletesen, szinte méltóságteljesen zajlik.

Amint a hőmérséklet 30 fok fölé kúszik, a folyamatok felgyorsulnak, a sejtfalakat bontó enzimek turbó fokozatra kapcsolnak, és az uborka elveszíti a tartását.

Éjszakára sem kell bemenekíteni, amíg a hőmérő higanyszála 18–20 fok felett marad, a rendszer stabil. A lényeg nem a napfény, hanem az egyenletes, közepesen meleg környezet.

Ha a helyszín megvan, jöhet a lé, aminek a pontossága egy laboratóriumi kísérlet precizitását igényli. A bevált arány szerint 1,8 kilogramm uborkához nagyjából 3,8 liter víz és 155 gramm só kell.

A víz legyen klórmentes (szűrt vagy palackozott), mert a klór kinyírja a jó baktériumokat, a só pedig jódozatlan, mert a jód ugyanezt teszi.

Ha túl kevés a só, az uborka simán megrohad, ha túl sok, az erjedés lelassul vagy le is áll. Ez nem játék, ez a fermentálás tudománya.

Mielőtt azonban bármit is az üvegbe pakolnánk, van egy kritikus lépés: az uborkák virág felőli végét le kell vágni. Itt olyan enzimek bújnak meg, amik később a puhulásért felelnek. A mosás után érdemes őket függőlegesen és szorosan az üvegbe állítani, hogy a sós lé mindenhol egyenletesen érje őket. Az erjedést beindító klasszikus kenyér helyett egyre többen használnak krumplit, ami tisztább megoldás és gluténmentes is.

Pár nap után az üveg élni kezd: apró buborékok jelennek meg, a lé opálossá válik. A felszínen képződő fehéres hab nem a világvége, sőt, az erjedés természetes velejárója, időnként elég leszedni.

Akkor kell gyanakodni, ha kellemetlen szagot érzünk, vagy az uborka nyálkássá válik.

A folyamat általában hat-hét napig tart, de hőmérséklettől függően akár tíz nap is lehet. Akkor van kész, ha a buborékképződés leállt és az íze kellemesen savanykás. Ekkor jöhet a hűtő, ahol az ízek tovább érnek.

Létezik persze az egynapos kovászos uborka receptje is, ahol a kenyeret szénsavas ásványvízzel helyettesítik, drasztikusan lerövidítve a várakozási időt.

Ez a módszer a mai, türelmetlen kor szüleménye, ami gyors, gluténmentes megoldást kínál, bár az ízek mélysége nem éri el a hagyományos, lassú érlelésű változatét.

Ha pedig a bolti megoldások felé kacsintgatunk, érdemes résen lenni. A polcokon sorakozó savanyúságok jelentős része hőkezelt, ami azt jelenti, hogy

a fermentáció során keletkezett jótékony baktériumokat elpusztították.

A probiotikus hatás érdekében a címkén a „pasztőrözetlen” vagy „élőflórás” szavakat kell keresni. Enélkül a termék csupán egy finom savanyúság, de elveszíti azt a biológiai hozzáadott értéket, amiért a fermentált élelmiszereket annyira szeretjük.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Évtizedek óta rosszul készíted a darált húst? Egyetlen apró változtatás, és sokkal szaftosabb lesz
A legtöbben az üvegesre párolt hagymára esküsznek, pedig ezzel csak egy szottyos masszát kapnak. A titok a sorrend felcserélésében rejlik, amitől minden falat ízletesebb lesz.

Megosztom
Link másolása

Ha te is úgy gondolod, hogy a darált húsos ételek alapja az üvegesre párolt hagyma, akkor most kapaszkodj meg, mert lehet, hogy évtizedek óta rosszul csinálod. Nem, ez nem egy gasztro-összeesküvés, hanem egy pofonegyszerű technika, amitől a bolognai, a rakott krumpli vagy bármi, amibe darált hús kerül, hirtelen szintet lép.

A trükk lényege, hogy fel kell rúgni a szent sorrendet: először a húst pirítjuk le, és csak utána jöhet a hagyma.

A dolog mögött nincs semmi mágia, csak kőkemény konyhai fizika. A hagyma ugyanis, ez a könnyfakasztó kis alapanyag, tele van vízzel.

Ha bedobod a forró zsírba, azonnal kiereszti a lelkét, és a serpenyődben hirtelen nem pirítás, hanem egy szomorú, szottyos párolás kezdődik. A húsnak esélye sincs megpirulni, csak fő a saját és a hagyma levében, az eredmény pedig egy szürke, jellegtelen massza lesz.

Ezzel szemben, ha a forró serpenyőbe először a húst teszed, az kap egy rendes pörzsanyagot, ami az ízek alfája és ómegája. Az a lényeg, hogy így a hús kevesebb nedvességet veszít, és szaftosabb marad. A hagymát pedig csak ezután érdemes hozzáadni, mert így jobban ki tudja engedni az aromáit, és intenzívebb, gazdagabb ízt ad a kész ételnek.

A helyes recept így néz ki: Végy egy serpenyőt, hevíts benne két evőkanál olajat vagy zsírt. Dobd rá a fél kiló darált húst – lehet sertés, marha, vagy a klasszikus vegyes –, és közepes lángon kezdd el pirítani. Ne piszkáld agyon, hagyd, hogy kapjon egy kis színt. Amikor már kifehéredett és helyenként barnul, jöhet a fűszerezés: egy teáskanál só, fél teáskanál bors és egy teáskanál pirospaprika. Keverd el alaposan, majd most, és csakis most, add hozzá az egy fej finomra vágott vöröshagymát és a két-három gerezd zúzott fokhagymát.

Pirítsd még 5-7 percig, amíg a hagyma megpuhul. Végül öntsd fel 100 ml vízzel vagy alaplével, vedd alacsonyra a lángot, és főzd még 10-15 percig, amíg az ízek összeérnek és a szaft besűrűsödik.

És hogy mire jó ez a tökéletesített alap? Gyakorlatilag bármire. Ez lesz a tökéletes töltelék, a legkirályabb ragu, a tésztád új legjobb barátja, vagy a rakott ételeid lelke. A módszerrel egy megfizethető és sokoldalú alapanyagból hozod ki a maximumot, ami a magyar konyha egyik tartóoszlopa. Szóval a lecke egyszerű: előbb a hús kapjon egy pofont a forró serpenyőtől, utána jöhet a hagyma drámázni. Próbáld ki, és figyeld, ahogy a megszokott ételeid hirtelen karaktert kapnak.

Via Blikk


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Egynapos kovászos uborka recept kenyér nélkül ezzel a pofonegyszerű trükkel
Egy új recept szerint szénsavas ásványvízzel helyettesíthető a kenyér a kovászos uborka készítésénél. A módszerrel egy nap alatt roppanós, friss savanyúság készül.

Megosztom
Link másolása

Felejtsd el a nagymama ötliteres üvegét a párkányon, amit napokig kellett kerülgetni, és amiért az egész család azért imádkozott, hogy ne robbanjon fel a kánikulában.

A nyári kovászosuborka-szezon szent és sérthetetlen rituáléját most egyetlen trükkel a 21. századba került. A nagy titok nem más, mint a szénsavas ásványvíz, ami nemcsak a napokig tartó érlelést vágja haza, de a kenyeret is feleslegessé teszi, így az egész projekt gluténmentes lesz.

A recept egy gasztronómiai lifehack, ami pont azoknak szól, akiknek nincs idejük napokig bábozódni egy üveg uborkával. A módszer egyáltalán nem kompromisszum, sőt.

„Roppanós, friss és elképesztően üde lesz tőle az uborka… és nem mellékesen kenyér nélkül készül, így gluténmentes is.” A lelkesedés pedig ragadós: „Nálam ez most abszolút favorit lett. ” - írják a kommentekben.

Az egész mutatványhoz kell egy kiló fürtös uborka, kb. 1-1,5 liter szénsavas víz, két evőkanál só, ugyanennyi cukor, egy csokor kapor, 6-7 gerezd fokhagyma és egy teáskanál tarkabors.

Az uborkákat megmossuk, a végeiket levágjuk, majd hosszában bevágjuk, de nem teljesen ketté, mintha egy kis zsebet nyitnánk rajtuk. Egy nagyobb üvegben rétegezzük az uborkát a kaporral, fokhagymával és borssal, a tetejére szórjuk a sót és a cukrot, majd az egészet nyakon öntjük a szénsavas vízzel, amíg el nem lepi.

Egy kistányérral vagy nehezékkel lenyomjuk, hogy minden a víz alatt maradjon, lazán lefedjük, és kint hagyjuk a pulton egy napra.

Másnap, amikor már kellemesen savanykás illata van, mehet is a hűtőbe. Hidegen az igazi.

Az egyik legfontosabb tipp, hogy az alapanyag minőségén áll vagy bukik minden. Minél frissebb az uborka, annál roppanósabb lesz.

A mostanában felbukkanó konyhai praktikák is rendre az időtakarékos, mégis minőségi megoldások felé mutatnak.


Megosztom
Link másolása