Az anyukának mennyi ideig kell otthon maradnia a gyerekkel szülés után?
39 évesen estem teherbe, akkor, amikor magamban már le is mondtam arról, hogy anya legyek. Az sem volt biztos, hogy még egyszer teherbe esem-e valaha. Így amikor úgy hozta az élet – kisebb egészségügyi problémák adódtak a kisbabámmal – egyáltalán nem okozott gondot, hogy 3 évig otthon legyek vele. Próbáltam minél jobban kiélvezni és kihasználni ezt az időt, bár anyagilag nehéz időszak volt.
Én szerettem ezt a 3 évet, de ez az én utam, az én érzésem és az én döntésem volt.
Tudom azonban, hogy van, aki egyszerűen nem teheti meg, hogy ennyi ideig otthon maradjon a gyerekkel akár a szakmája, akár anyagi, akár más okok miatt. És van, aki nem is igényli.
Azt sokan megkérdezik (mert tanácstalanok), amikor babát várnak, hogy mennyi időt töltsenek otthon a picivel a születése után. Mindenképpen mérlegelni kell, többféle oldalról is érdemes körüljárni a kérdést. A döntéshez adunk néhány szempontot.
„Amíg a szoptat egy kismama, addig mindenképpen maradjon otthon” - tanácsolja egy több gyermekes gyermekes anya. „Szoptatni addig érdemes a kicsit, amíg ezt igényli. Én egy-egy évig szoptattam mind a négy gyereket, van olyan ismerős, aki két éves korig. Mivel nagy családot szerettünk volna, évekig itthon voltam.
A legkisebb két éves, és szeretnék újra dolgozni, de félek attól, hogy már nehezen zökkenek vissza a munkába, és vissza sem fognak venni, vagy ha elküldenek, nem találok mási munkát. Mások sokkal több szakmai tapasztalatot szerezhettek amíg otthon voltam. De muszáj valahova elmennem vagy valamit kitalálnom, mert a férjem fizetése egyedül erre nem lesz elég.”
Az utóbbi években hangsúlyossá válta karrier és a családi élet összeegyeztetésének kérdése a női munkavállalók esetében. Rengeteg elemzés és írás foglalkozott azzal, hogy a család- és karriertervezés hogyan függ egymástól, és azzal is, hogy az otthoni közös, megosztott házimunka és gyermeknevelés, az apák egyenlő otthoni szerepe milyen hatással van az egész család életére.
Ezzel együtt még mindig téma, hogy a szülés után ki mennyi ideig marad otthon a gyerekkel. Pontosabban az a téma, hogy az ANYÁNAK mennyi ideig KELL otthon maradnia a gyerekkel. Úgy érzem, az apákról, az ő felelősségükről és szerepükről, arról, hogy nekik mi a szülői kötelességük, kevesebb szó esik.
Egy kisebb cég női HR-ese szakmai szempontból azt tanácsolja a nőknek, hogy amennyiben lehetőségük van a nagyszülőkre bízni a gyermeküket vagy bölcsődei helyet kapnak, amilyen hamar tudnak, térjenek vissza a munkához a nők, mert minél többet maradnak otthon, annál több időt veszítenek a munkaerőpiacon. Tisztában van azzal, hogy ezt a hozzáállást sokan családellenesnek bélyegzik, ám arra emlékeztet, hogy vannak olyan nők, akik nehezebben illeszkednek vissza a régi környezetbe, ha több évig otthon maradnak, és nehezebben alkalmazkodnak az újdonságokhoz, az esetleg megváltozott ritmushoz, vagy ahhoz, hogy az otthon töltött idő alatt régi munkatársak elmentek és újak jöttek a helyükre.
Amit még javasol, az, hogy érdemes otthon szakmai blogokat, cikkeket, tanulmányokat olvasni, valami újat tanulni, elkezdeni egy hobbit, mert ez mind-mind új dolgokra tanítja őket. És közben rájönnek, mi mindenre képesek még.
A távmunka rengeteg munkakörben lenne segítség azoknak a nőknek, akik nem tudják bölcsődébe adni a kicsit, és nem tudják megoldani azt, hogy valaki a gyerekkel legyen, amíg ők dolgoznak. Csakhogy Magyarországon még jóval kevesebbszer merül fel a távmunka lehetősége, mint amekkora igény volna rá. Él a régi berögződés: csak az az igazi munka, amit bent, a munkahelyen végez az ember, és akkor számít, ha érkezéskor, meg hazainduláskor blokkol/lehúzza a belépőkártyáját. De ha a munkahely nyitott arra, hogy az anyuka otthonról dolgozzon, érdemes belevágni.
Azt is mérlegelni kell, a pici mit igényel.
Ha kifejezetten igényli más gyermekek táraságát, nem produkálja a szeparációs szorongás tüneteit, nem sír, ha az édesanyja helyett éppen más vigyáz rá, olyan típus, aki könnyen haverkodik a játszótéren stb. akkor nem sínyli meg a bölcsődébe adást. Ám ha anyás, bújós, nehezen viseli, ha nincsenek a közelében a szülei, és az anya meg tudja oldani, hogy otthon maradjon, nem kell erőltetni a bölcsődét.
„Én kifejezetten élveztem a bölcsit gyermekkoromban” - mondja egy negyvenes nő. „Az édesanyámnak már korán vissza kellett mennie dolgozni, még egy éves sem voltam, amikor bölcsődébe kerültem. Később az iskolában, albérletben és munkahelyen is jobban alkalmazkodtam a többiekhez, mint azok, akik annak idején csak óvodába jártak. Úgy érzem, egészen hamar empátiát tanultam, könnyebben kommunikálok másokkal, feltalálom magam társas helyzetekben, szóval sokat nyertem vele. De ennek ellenére nem akartam erőltetni a gyereknek a bölcsit, hagytam, hogy úgy legyen, ahogyan igényli”.
Ő látott egyébként az ismeretségi körében olyan példát is, hogy az apa maradt otthon a gyerek 6 hónapos korától egy évig, mert az anya keresett jobban. Az apa imádta ezt az időszakot, annál a családnál jól működött.
Mások pedig úgy oldották meg, hogy az apa is szabadúszó lett vagy távmunkás, hogy a párjával megegyező arányban vegye ki a részét az otthoni teendőkből és a gyereknevelésből.
A mi környékünkön nagyon sok apa fordul meg az óvodában, és mi is felváltva visszük és hozzuk a gyermekünket.
Azt látom viszont, hogy ehhez nem minden esetben elég az, hogy a szülők megegyeznek ebben és mindent közösen csinálnak, ami a gyerekkel kapcsolatos.
Tapasztaltuk mások példáján, hogy ha az apa munkahelye nem tolerálja azt, hogy ő is minél több időt töltsön otthon, ha elvárás a túlóra, a heti közös munka utáni összetartás/céges program, akkor ha a férfi meg akarja tartani az állását, nem mehet szembe a munkahelyi trendekkel...
Sajnos ezt is bele kell kalkulálni a tervezésbe.
Azt is, hogy megérkezése után a baba miként befolyásolja az egész a család életét, milyen anyagi források állnak rendelkezésre, kit tudnak bevonni a családból a teendőkbe és az anyag helyettesítésére, kinek milyen feladatai lesznek.
Kíváncsian várom a témával kapcsolatos tapasztalataitokat!
