ÉLETMÓD
A Rovatból

Az AI tücsköt-bogarat összehord… és én ezért nagyon hálás vagyok!

Hogyan használhatjuk a mesterséges intelligenciát természetvédelemre, hasznos volt-e Comlogo-t tanulni és mit (vagy kit) köszönhetünk a hollandoknak?

Megosztom
Link másolása

A mesterséges intelligencia nélkül talán sose tudom meg, milyen mesébe illő bogár lárvájával találkoztam fényes nappal a teraszunkon. Rovar- és növényfelismerő appok, a Búvár Zsebkönyvek amazonja és Weöres Sándor elmélete a trágya helyéről: ezekről is szól ez a pro-AI cikk!

Okos nagyítóval a célirányos biodiverzitásért

A minap a kertünkbe futó terasz egyik kövén egy furcsa, narancssárga oldalpettyes fekete hernyóra lettem figyelmes, ami valamiért hátrafelé megy. Aztán közelebb hajolva láttam, hogy három pár hosszabb lába is van, és azokkal célirányosan előre megy, úgyhogy vagy nem hernyóval van dolgom, vagy még homályos a kép így reggel negyed kilenckor, háromból két gyerek intézménybe juttatása után. Így jobbnak láttam megkérdezni a Google-t, pontosabban a Google Lens-t , mi lehet a fent, illetve lent nevezett egyén. Gyorsan lőttem róla egy képet kövön araszolás közben, és pár másodperc múlva már fülig érő szájjal motyogtam magam elé: Ezt nem hiszem el! Ez egy szentjánosbogár lárvája!

Épp előző nap beszélgettünk a férjemmel arról, milyen jó lenne idén megnézni valahol a szentjánosbogár rajzást a gyerekekkel.

Legutoljára vagy tíz éve, a Normafánál láttuk ezt a természeti tüneményt, ahogy az esti sötétségben a lankák között lassan hömpölyög, ereszkedik a völgy felé a millió kis fénypont. A Tolkien-regénybe illő látványra a mai napig tisztán emlékszem.

És most tessék, valami nagy algoritmus meghallotta a beszélgetésünket, és a szentjánosbogár házhoz jött. (Azt mondjuk nem hinném, hogy ezek után a Normafánál tapasztalt nagyságrendű rajzást prognosztizálhatunk a falu sűrűn lakott környékén lévő kertünkbe. Ráadásul valószínűleg egy nőstény lárvához volt szerencsém, a lámpás társaság meg a hím egyedekből áll - bár világítani a hölgyek is tudnak, csak ők szemérmesen, a fű között teszik ezt. Mindenesetre reménykedünk.)

Minden beleképzelt-vagy magyarázott eredménynél fényesebben ragyogja be ez az apró- bár nappal nem feltétlenül megkapó látványt nyújtó- rovar a három éves kerti munkánkat, mely során igyekeztünk az évtizedekig kukoricatermesztésre használt, kizsigerelt telket nem csak a magunk, de a többi élőlény számára is élhetőbbé varázsolni. És hogy miért nem csak vizuális öröm egy ilyen különleges rovart is a házunk táján tudni? Hát mert ezek a lárvák főként csigákkal táplálkoznak, ami egy vegyszermentesen működtetett kertben bizony nagy segítség.

Sok hasznosságának tudatában belegondolni is fáj, mi lett volna, ha nem derül ki számomra ennek a narancspettyes-fekete szende szűznek a kiléte.

Ez volt az első olyan eset, amikor hasznosnak éreztem a mesterséges intelligenciát. Úgyhogy ezt megünneplendő, gondoltam, írok is végre a témáról, ami eddig többnyire teljesen hidegen hagyott.

Weöres Sándor, a Comlogo, meg a trágya helye a világban

A mesterséges intelligencia (meg úgy en bloc az egész informatika) engem kizárólag a napi szintű használatig érdekel, az összes többi részétől valami megmagyarázhatatlan hidegrázást kapok. (Mondjuk az biztos nem volt jó kezdése a kapcsolatunknak, hogy a számítástechnika órák Comlogo rajzai nekem minden erőfeszítésem ellenére rendre őskáoszba fulladtak.)

Az alábbi Weöres-idézet mindenesetre sokszor eszembe jut, ha olyan dologgal találom szembe magam, ami belőlem valamiért masszív ellenállást vált ki, miközben a társadalom nagy részének láthatóan fontos és hasznos.

„A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé.

(...) Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.”

A szentjánosbogár-incidensig az AI is kicsit ilyen volt nekem: egy számomra mélységeiben nem megfogható, ismeretlen, ezért ellenszenves valami, aminek, mivel még nem láttam konkrét hasznát (vagy nem tudatosult bennem, hogy épp használom), nem láttam értelmét a saját életemben.

Miután végül mint képdiagnosztizáló és rendszerező eszköz, helyére került a világomban ez a „trágya”, rákerestem egy másik képfelismerő rendszer, a Plantnet hátterére is, és nem meglepő módon az is használ AI-t. Ezt a honlapot amúgy már három éve használom, és nélküle simán kigyomláltam volna a kertünkből egy csomó hasznos gyógynövényt, vagy biztos nem mondanám olyan nagy mellénnyel egy-egy útszéli gazra, hogy ó, az nem gyom, hanem bürök gémorr, és nekünk tök jó vérzéscsillapító, a beporzóknak meg hosszan nyíló, igénytelen és szép nektárforrás.

Szóval én régóta alkalmazom az AI, még ha nem is tudtam róla. És hasznosnak találom. És minden humán beállítottságom mellett még a sokak által a mesterséges intelligencia egyik lehetséges veszélyeként emlegetett munkahely-elbitorlás lehetőségét se látom benne. Mert korábban hogyan is működtek ezek a rendszerek? Néhány mindenre elszánt, szó szerint elhivatott ember által, akiknek a munkájára ma már csak kevesen vállalkoznának.

Illusztrátor wonderwoman, multikulti orvosbotanikus

Dr. Csapody Vera például a fent említett kevesek közé tartozott. A fizikus hölgy neve három éve kapott újra nagyobb visszhangot, amikor is a Búvár zsebkönyv sorozat botanikai kiadványainak illusztrátora hat évtizedes munkájának Józsefváros emléket állított a Baross utcában. 95 dolgos éve alatt amellett, hogy ő volt az első, aki nőként a Pázmány Péter Tudományegyetemen diplomát szerzett, 12 ezer akvarellt, 3 ezer táblarajzot készített, és több mint 20 könyv társszerzője volt.

Az internet és a mobil applikációk előtti generációk az ő művészi igényű, tudományos pontossággal megalkotott növényrajzaiból tudhatták meg, hogy a lábuk előtt a szélben ringatózó virág fehér-sárga virág kamilla-e vagy ebszékfű.

Az első világháborúban önkéntes ápolónőként dolgozó Csapody előtti növénybarátok pedig egy külföldi botanikus állhatatos munkájának köszönhették, hogy élő szavas segítség nélkül is meg tudtak határozni egy-egy hazai virágot. A mohácsi vész évében született Charles de L’Écluse, vagy ahogy abban az időben Európa-szerte ismerték, Carolus Clusius korának egyik legkiválóbb orvosbotanikusa volt, akinek a hazai herbalisták is sokat köszönhetnek. Abban az időben, amikor Clusius nálunk járt (1574–1587), Vas megye a tudományos fellendülés nagy korát élte. Sárvárott Nádasdy Ferenc (akinek feleségével történő névnapi levelezéséből nemrég idéztünk), Németújvárott Batthyány Boldizsár udvara adott platformot az akkori idők irodalmi és tudományos krémjének.

A hasznos úri huncutság jegyében Bejczy Gergely, Vas vármegye alispánja, aki híres volt botanika iránti rajongásáról, egyszer két füveskönyvet küldött Batthyánynak, tréfásan hozzátéve: "úgy adtam Nagyságodnak, hogyha elvész, Rohonczot foglalom el érte"

Clusiusra visszatérve, az eredetileg jogásznak készülő holland botanikus élete megérne egy egész estét filmet, de minimum egy Erasmus-programot népszerűsítő animációt. A kor szokásának megfelelően ugyanis Clusius is európai peregrinációval töltötte a huszas éveit. Egy barátja közvetítése nyomán kapcsolatba került a gazdag augsburgi Fugger családdal (Igen, "A" Fuggerekkel!), náluk ismerkedett meg Leonhard Rauwolf augsburgi orvossal, akinek préselt növénygyűjteményének gazdagsága ámulatba ejtette. A történészek innen datálják Clusius botanikai érdeklődését.

Az augsburgi tartózkodás végül anyagi szempontból is ebbe az irányba terelte: a tehetős apa, Anton Fugger Clusiust bízta meg két fia utazásainak felügyeletével. Az eredeti terv szerint Olaszországba utaztak volna, de végül már csak az egyik Fugger fiúval, Johann Jacobbal 1564 tavaszán inkább az Ibériai-félszigetre utazott. Nyolc hónap alatt bejárták Spanyolország és Portugália nagy részét, a sok járkálás közben pedig Clusius több mint 200, addig ismeretlen növényt írt és rajzolt le, valamit elkészítette a félsziget térképét is. A sok fáradsággal és balesetekkel is járó utazás botanikai eredményeit összegző mű – az első ilyen témájú spanyol-portugál könyv – 1576-ban jelent meg. Nem vitatva ezen munka fontosságát, két másik tette talán nagyobb ismertséggel büszkélkedhet.

Egyik, hogy tőle származik a kelet-afrikai Mauritius szigetén akkoriban még élt, majd a XVII–XVIII. században kiirtott nagy csőrű, röpképtelen galambféle, a dodó (Didus ineptus) első ábrázolása.

A másik, hogy a bécsi udvar (I. Ferdinánd) flandriai származású konstantinápolyi nagykövetétől kapott tulipánhagymákkal állítólag ő robbantotta be a máig tartó tulipánmániát. Akárhogy is, Csapodyhoz hasonlóan neki is hosszú életet adott a növényekkel való szelíd foglalatoskodás: 84 éves korában, a legenda szerint egyetemi előadása közben hunyt el.

E két növénybarát munkája nélkül sokkal kevesebbet tudna ma a mesterséges intelligencia. Az ő gyűjtésük, megfigyelésük és rendszerezésük nyomtatott átörökítése nélkül csak egy érdekes képtár lenne a sok feltöltött fotó. A ma használt alkalmazások tartalmát ők és a hozzájuk hasonló szorgalmas úttörők alapozták meg.

Ezt is elviszem magammal

Mindig is azokat a ruhákat részesíttettem előnyben, melyeket számos és kényelmes méretű zsebbel láttak el. Amikbe belefér az állandó menetfelszerelés mellé az út közben talált szép kavics, apró csigaház, vetésre alkalmas vadvirágmag is. Mióta gyerekeim vannak, ez kiegészült a csemeték hasonló kincseivel, így lassan bérleti díjat kéne szednem a zsebeimben tanyát vert kisautók, kukoricaszemek, diók, gesztenyék és fontos kavicsok lakhatásának biztosításáért.

Korábban sem fért volna el nálam egy Búvár zsebkönyv (vagy rögtön több is, ha nem csak alkalmi herbalista, de entomológus is szeretnék lenni), és akciófigurából se csináltak még olyat, ami szuper mágikus dzsinnként egyik-másik Gyuri bácsi - Bálint gazda vagy bükki füvesember - összes tudásával válaszol a felmerülő kérdéseimre.

Ezekkel az appokkal viszont csak egy telefonnyi helyre van szükségem ahhoz, hogy bárhol és bármikor utánanézhessek fűnek-fának-szentjánosbogárnak.

Abban meg továbbra is hiszek, hogy az AI belőlünk, miattunk és értünk van, csak meg kell találnunk a valóban hasznos helyét a saját kis privát és a nagy közös életünkben is.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
Kiakadtak az esküvőn: McDonald's volt a menü
Nem mindenki volt oda a felszolgált vacsiért.
Fotó: Pixabay - sassy.hu
2023. szeptember 27.


Megosztom
Link másolása

A friss házasok, Thomas Billaudeau és Ophélie, nem mindennapi esküvőt tartottak, amely hagyományoktól eltérően különleges élményt kínált a vendégeiknek. A páros úgy döntött, hogy az esküvői vacsorán nem a hagyományos háromfogásos étkezést választják, hanem valami egészen különlegeset:

McDonald's ételeket szolgáltak fel a vendégeiknek.

Az esküvői kínálat tartalmazott több mint 300 hamburgert, wrap-et és nuggets-et, és a vendégek szeme felcsillant, amikor meglátták a McDonald's jellegzetes piros és sárga csomagolását az esküvői helyszínen.

Az ifjú pár döntése azonban nem mindenki tetszését nyerte el, és az internetes trollok hamarosan megosztották véleményüket.

Sokan kritizálták őket, hogy miért nem választották a "minőségi ételeket" az esküvőre, és néhányan "olcsónak" bélyegezték a párt.

Azonban Thomas és Ophélie kiálltak a választásuk mellett, azzal érveltek, hogy azért választották a McDonald's-ot, mert olcsóbb volt, és azt akarták, hogy mindenki élvezhesse az ételt. Ophélie elmondta, hogy

nem akarták, hogy az étel miatt feszültség alakuljon ki, és inkább olyan ételeket kínáltak, amelyeket mindannyian szeretnek.

Néhányan az interneten is kiálltak a páros mellett, megvédenek őket, és úgy vélik, hogy az esküvőjüket olyanná tették, amilyennek szerették volna, anélkül, hogy eladósodtak volna egy drága vacsora miatt.

@thomasbillaudeau @McDonald's Beauvais Tille ♬ son original - Thomas Billaudeau

Az esküvő azok számára, akik részt vettek benne, valódi és személyes élmény marad, amely az ifjú pár ízlését és stílusát tükrözte. Az esküvői vendégek boldogan és jóízűen falatoztak, miközben a páros boldogan indította útjára házasságát, ahol a lényeg mindig a szeretet és boldogság, nem pedig az esküvői vacsora típusa.

Forrás: Daily Mail


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
Sophie Turner és Taylor Swift?! Joe Jonas válófélben lévő felesége és exbarátnője együtt vacsiztak
Na de mit szól ehhez Mr. Perfectly Fine?
Fotó: Instagram - sassy.hu
2023. szeptember 20.


Megosztom
Link másolása

New Yorkban találkozott két híresség, és nem csak a városi fények ragyogtak a Times Square-en kedd este. Sophie Turner, a Game of Thrones sztárja és Taylor Swift, a világhírű énekesnő, együtt vacsoráztak a Via Carota olasz étteremben.

A két tehetséges művésznő összekulcsolta karjait, ahogy beérkeztek az étterembe szeptember 19-én. Taylor egy hosszú farmerdzsekit viselt, amit egy piros ruhával és barna csizmával kombinált, míg Sophie szürke ruhájában ragyogott.

Ez az első alkalom, hogy Sophie Turner-t a forgatásokon kívül kapták le a hónap elején bejelentett válása óta Joe Jonastól, akivel négy év házasság után döntöttek a különválás mellett. A szakítás ellenére a színésznő láthatóan jó hangulatban volt az est során, miközben férje leghíresebb exével vacsizott.

Érdekes egybeesés, hogy Taylor Swift és Joe Jonas is voltak egykor egy pár, bár ez már évekkel ezelőtt történt.

Sophie Turner egyébként régóta nagy rajongója Taylor Swiftnek, és tavaly elárulta, melyik Taylor albuma a kedvence. Most, hogy a két tehetséges sztár találkozott, talán még több közös pillanat vár ránk a jövőben.

A kommentelők természetesen nem hagyták szó nélkül a párost, és Joe Jonast vették górcső alá:

"Valaki azt mondta, hogy állásfoglalás egy szó nélkül?"

"Joe PR csapata: *sírás, hányás, remegés*"

De voltak akik Taylor zenéit idézték a lányok képei mellé:

"We are never ever getting back together (Shopie's version)"

"Better than revenge"

Forrás: Just Jared


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
Vannak neandervölgyi génjeid? Kétszer nagyobb esélyed van a durva kimenetelű covidra, mint másnak
Keveset tudunk róluk, de abban biztosak vagyunk, hogy jóval szívósabbak voltak, mint a mai emberek. Aztán mégis itt van ez a hír.
Fotó: Freepik.com - sassy.hu
2023. szeptember 26.


Megosztom
Link másolása

Egy új tanulmány szerint ha valaki neandervölgyi géneket hordoz, kétszer nagyobb eséllyel alakul ki nála a Covid egy életveszélyes formája.

A körülbelül 40 000 évvel ezelőtt diszkréten a modern emberbe olvadt faj egyes génjei máig megtalálhatóak a ma élő emberekben.

Csakhogy a neandervölgyiek DNS-e összefüggésbe hozható egyes autoimmun betegségekkel, a 2-es típusú cukorbetegséggel, sőt a prosztatarákkal is. Szép kis örökség.

Az iScience című folyóiratban megjelent új tanulmányt a nonprofit Mario Negri Gyógyszerkutató Intézet kutatói vezették. A csapat közel 1200 ember mintáját elemezte a járvány 2020 eleji európai epicentrumának számító olaszországi Bergamo tartományban.

Az olasz kutatócsoport megállapította, hogy a három neandervölgyi génváltozat valamelyikével rendelkező embereknél

kétszer nagyobb valószínűséggel alakult ki súlyos tüdőgyulladás, és ők háromszor nagyobb valószínűséggel kerültek lélegeztetőgépre a vírusfertőzés következtében. 

Bár az eredmények egy kísérlet részét képezték, az emberek kereskedelmi forgalomban ia kapható DNS-tesztek segítségével megtudhatják, hogy mennyi neandervölgyi DNS-t hordoznak.

A tudósok azt is megállapították, hogy a bergamóiak 33 százalékánál, vagyis a neandervölgyi haplotípussal rendelkező embereknél, súlyosabb Covid-rendellenesség alakult ki, mint a többieknél.

Hugo Zeberg professzor, a svédországi Karolinska Institutet munkatársa elmondta: A betegség súlyos kimenetelének kockázata 60-70 százalékkal nő, ha valaki a neandervölgyi variánst az egyik szülőjétől örökölte, és

háromszoros a kockázat, ha egyet az apjától, egyet az anyjától is kapott.

A génváltozat ma is megtalálható több millió emberben - írta a DailyMail.com.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
Second Hand September kihívás: hogyan foghatunk ki valóban szívesen hordott használt ruhákat?
Szeptemberben vásárolj te is csak másodkézből, amivel a bolygónak és a pénztárcádnak is jót teszel. Ehhez most íme egy 7 pontos check-list, hogy ne vegyél több szekrényfoglaló darabot!

Megosztom
Link másolása

Több szempontból is csábító lehet csatlakozni a #secondhandseptember kihíváshoz, ami első olvasatra arról szól, hogy az ősznek ebben a hónapjában ruhát csak másodkézből vásároljunk (szerencsére az első, 2019-es felhívás óta azért kibővült az üzenet).

Egyfelől megnyugtatjuk a lelkiismeretünk Környezettudatosságért Felelős Minisztériumát, hiszen a használt ruhának mindig kisebb lesz az ökológiai lábnyoma az újhoz képest. Másfelől a pénztárcánk is örülni fog, hiszen sokszor potom összegekért tudunk extra miőségű, akár designer darabokat is kifogni a fogas-vagy bálatengerből.

Emiatt aztán sokszor gondolkodás nélkül ugrunk fejest a használt ruha kínálatba, a talált kincsek pedig az átgondolatlanság miatt végül ugyanarra a sorsra jutnak, mint amiből kimentettük őket: visszasüllyednek a hordatlanság áldatlan állapotába.

De mik azok a hálók és szűrők, amik segítségével valódi szerelem-és-hordom-is darabokat foghatunk ki?

Miért és hova is indultam?

Bevásárlás előtt listát írunk, mire van szükségünk. Ez lerövidíti a boltban töltött időt, segít fókuszálni, és anyagi szempontból is kifizetődő, hiszen listával a kézben kevésbé csábul el az ember az akciók és reklámok tengerében.

akarunk „főzni”.

A különbség csak annyi, hogy leveszöldség és cérnametélt szinte biztos, hogy minden nap kapható a boltban, a jövő szombati esküvőre viszont egyáltalán nem garantált, hogy az első turiban megtaláljuk a vágyott sötétkék vagy palackzöld, 38-as vagy kisebb 40-es, térdig érő, ujjatlan vagy negyedes ujjú,  100% viszkóz alkalmi ruhát.

Ezért is érdemes időről időre aktuális listát írni a szükséges ruhákról, hiszen nem tudhatjuk, mikor botlunk bele az igaziba.

A listán szereplő kincsekhez vezető utat is hasznos lehet rugalmasan kezelni, és több platformon is nyitott szemmel járni, hiszen lehet, hogy alkalmi ruhát a vintage turiban, magas derekú farmert a Marketplace-en, bontatlan 92-es body szettet meg a Vinted-en találunk könnyebben.

Rámöntötték vagy igazítani kell rajta?

Ruhavásárláskor  az egyik legfontosabb dolog tisztában (és elfogadásban) lenni az aktuális méreteinkkel. Az esetek többségében teljesen felesleges  pénzkidobás motivációs darabokat venni, hiszen fogyás során sose tudhatjuk előre, honnan és milyen ütemben fogjuk tudni lefaragni azokat a centiket.

Ugyanígy fontos őszintének lenni a varrástudásunkat illetően, mert ennek híjján a „Csak egy kicsit kell bevenni a derekából” vagy az „Ezt a pici lyukat simán megvarrom” mondatok után az adott ruhadarab bizony örök életre bentreked a szekrényükben, vagy jobbik esetben csak parkolópályára kerül, amíg túl nem adunk rajta.

Természetesen aki rendelkezik varrógéppel és tudja is használni, annak ezek a mondatok nem jelentenek veszélyforrást, ahogy azoknak sem, akik megbízható, megfizethető és könnyen elérhető szakemberrel végeztetik el az átalakítási munkálatokat.

Akinek viszont ezek a körök már nem férnek bele az idejébe és a büdzsébe, azok vegyenek magukon erőt, és minden alkalommal rakják vissza a ruhát, ha azon átalakítási munkálatot vélnek felfedezni.

Felveszem máskor is?

A Viseld harmicszor!- szabályt Colin Firth volt felesége, Livia Firth klímaaktivista tette világszerte ismertté, a hazai közönség pedig Mengyán Eszter / Holyduck  újságíró és környezettudatos ruhaguru révén hallhatott már róla. A #30wear hashtag-gel jelölt posztok szerzői arra kérik az olvasókat, minden új ruha vásárlása előtt tegyék fel maguknak a kérdést: Fel fogom venni ezt a ruhadarabot legalább harmincszor? Ma már egyébként a legtöbben nem is 30, hanem legalább 100 viselést várnak el egy-egy ruhadarabtól, aminek eléréséhez minőségi anyag és kialakítás szükséges. Ez biztosan nagyobb összeget jelent, de egy megfelelően kiválasztott alapdarab évekig ki tud minket szolgálni.

Sokan még mindig úgy gondolják, hogy nem illik például két esküvőre vagy elegánsabb eseményre kétszer ugyanazt a ruhát felvenni. Pedig ilyen szabály nem létezik. Egy jól megválasztott ruha szinte kínálja magát a különböző kiegészítőkkel történő kíséretezésre. Mengyán Eszter például egy rózsaszín alkalmi ruha köré épített magának harminc különböző szettet, melyek között van gumicsizmával és vastag kardigánnal kombinált esős-munkábamenős és félcipővel és hippi sállal megbolondított piacramentem változat is.

Sápaszt vagy kiemel?

Aki nem ismeri még a saját színtípusát, az is biztosan észrevette már, hogy bizonyos színű ruhadarabjaiban valahogy kipihentebbnek tűnik az arca, másoktól meg olyan, mintha három hetet töltött volna a föld alatt. Az arc közelében hordott ruhadarabok (kendő, sapka, minden felső és kabát, ékszerek) bizonyos mértékben megváltoztatják a bőrünk tónusának vizuális érzékelését. Ezért is nagyon hasznos tisztában lenni azokkal az árnyalatokkal, amik smink nélkül is üdébb megjelenést kölcsönöznek nekünk, és azokkal is, amiknek viselése plusz munkát (sminket, hajfestést, kiegészítőt) igényel. Ha ilyesmire nincs időnk, csak olyan ruhát vigyünk haza, amit nappali fényben, extra smink nélkül is megfelelőnek találtunk.

Elolvastam és megértettem a címkét?

A műanyagok már a vérünkben vannak, ezért használt ruha esetén is fontos, hogy jól megnézzük az anyagösszetételt, és a természetes textiliákat részesítsük előnyben. Viselni és kellemesebb őket, tartósabbak, és mosás közben sem szennyezzük velük a vizeket leszakadó mikroműanyagokkal. A másik fontos címke-infó a tiszításra, ápolásra vonatkozó útmutató: ha nem akarunk valamit folyton tisztítóba vinni vagy kézzel mosni, akkor ne tegyük a kosarunkba.

A címkék egyébként mesélnek a gyártás helyszínéről, körülményeiről, sőt, sokszor a tervezők, készítők humoráról is.

Az alábbi gyűjtemény alapján pedig az állatvédelem („Ne pofozzon pandákat!” ) és a nemi egyenjogúság („Férfiak és nők egyaránt moshatják”) fontos üzenetei is elférnek ezen a kicsike felületen, ezért tényleg érdemes minden ruhában megkeresni és végigbogarászni ezeket a kis cetliket.

Drágám, ez meg honnan van?

Ha alapvetően a környezetvédelmi érvek miatt választjuk a second hand ruhát, akkor az sem lehet mindegy, milyen úton-módon kerül hozzánk az adott darab. Ugyanis minél messzebbről, minél több csomagolásban érkezik meg a csomag, annál nagyobb terhelést jelent a természetre. A legjobb, ha mindig az átalunk legegyszerűbben megközelíthető átvétei pontot választjuk. Ez lehet a legközelebbi turi, csomagküldés esetén egy automata ( a Foxpost például azt állítja, a csomagautomatánál történő átvétel a házhozszállításhoz képest 60-70%-kal kevesebb károsanyag kibocsátással jár), vagy egy két utcával arrébb lévő lakás. Utóbbi eset előidézéséhez érdemes a lakó- vagy munkahelyünk ruhacserével foglalkozó Facebook-csoportjaihoz csatlakozni, vagy netes keresés esetén olyan szűrőt használni, ahol a fizikai távolságot tudjuk meghatározni. Ha van rá lehetőség, kérjünk környezetbarát csomagolást- ez magánszeméyek esetén sokszor már magától értetődik, hiszen kevesen veszenk új dobozt egy használt ruha feladásához, illetve az automatás megoldásnál nagyon sokan csomagolnak erősebb anyagú, vízhatlan díszzacskóba is, a futárszolgálat így is kiszállítja a csomagot.

Ki adja át a helyét?

Nem utolsó sorban azt is érdemes egy-egy új darab beszerzése előtt végiggondolni, hogy a már meglévők közül melyek azok, amelyek igazából már csak a helyet foglalják.

A ruha-exek kimustrálása legalább olyan nehéz és időigényes feladat, mint egy új szerelem darab megtalálása.

Logikus ötlet megpróbálni eladni mindent, amire már nincs szükségünk, de annyira nagy már a piaca a használt ruháknak is, hogy  csak a kifogástalan állapotú, egészen különleges vagy klasszikus darabokért lehet vállalható összegeket elkérni. Ha nincs időd árulni, add be egy olyan használtruha boltba, ahol pontokat kapsz érte, így az adott üzlet készletéből kedvezményesen vásárolhatsz: ilyen például a Swappis vagy a Kapocs. Ha pedig adományba adnád a ruhákat, akkor is figyelj rá, hogy csak tiszta, hordható darabokat adj le!

Ami pedig a legfontosabb: a használt ruha választása, a környezettudatos öltözködés nem évi egy hónapnyi feladat.

Sőt, ha megtaláljuk benne a saját utunkat, feladatból örömforrássá válik.

Megosztom
Link másolása