Lezsibbad tőle az agyad, mégis ez az érzelem tehet a legtöbbet a mentális egészségedért
Libabőr fut a karodon, a szíved kalapál, és mintha az egód egy apró porszemmé zsugorodna az univerzum végtelenjében. Ez nem egy rossz trip, hanem egy valós, kutatott és brutálisan erős érzelem:
A legutóbbi ikonikus példa erre Reid Wiseman űrhajós április 2-i fotója a Földről, a „Hello, World”, ami tökéletesen megmutatja, milyen az, amikor valami annyira lenyűgöző, hogy lefagy tőle az agyad. De nem kell az űrbe utazni, hogy átéld, sőt, a mentális egészségednek kifejezetten jót tehet, ha tudatosan keresed.
Az awe az az összetett érzelmi állapot, amikor a látvány vagy élmény nagysága konkrétan meghaladja a felfogóképességünket – írja a ScienceAlert. Ez lehet egy hegycsúcs látványa, egy festmény, ami beszippant, vagy az az érzés, amikor egy koncerten több ezer emberrel együtt mozogsz.
A pszichológusok szerint az awe valahol a gyönyör és a félelem határán egyensúlyoz. A testi reakciók – szapora szívverés, borzongás – mindkét esetben hasonlóak lehetnek, a kontextus dönti el, hogy épp rácsodálkozol a naplementére, vagy egy feléd tartó cunami láttán érzed magad tehetetlennek és jelentéktelennek a természet elsöprő erejével szemben.
Az agyunk folyamatosan próbálja a beérkező információkat beilleszteni a meglévő mentális dobozainkba, a sémáinkba. Van egy sémád arra, hogy milyen egy vízesés: sziklák, víz, szép.
Ekkor jön az awe: amikor az élmény egyszerre hatalmas és feldolgozhatatlan. Ilyenkor az agy önmagunkkal foglalkozó, belső monológért felelős hálózatai lecsendesednek, a fókusz pedig kifelé, a külső ingerre tolódik. Ezért érezzük magunkat olyan „kicsinek”. A pozitív awe ráadásul aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, ami csökkenti a pulzust és a stresszt, míg a negatív a harcolj-vagy-menekülj reakciót pörgeti fel.
És hogy miért jó ez nekünk? A kutatások szerint a pozitív awe öt fronton is javíthat a mentális jóllétünkön:
Bár a hosszú távú hatásokat még vizsgálják, a tudatos keresése csökkentheti a stresszt és elégedettebbé tehet. Ehhez pedig elég elindulni egy „awe-sétára”, azzal a szándékkal, hogy észrevedd a szépséget és a csodát. Vagy elmélyedni egy komplex gondolatban, meghallgatni egy nagyzenekari művet, esetleg csak felnézni a csillagos égre. A lényeg a tudatos észrevételen van, a legtöbbször ugyanis a legmélyebb élmények egyszerű megfigyeléssel kezdődnek.
Via ScienceAlert